Dunántúli Napló, 1981. december (38. évfolyam, 329-356. szám)

1981-12-22 / 350. szám

1981. december 22., kedd Dunantiiii napló 3 Pécsi Építőipari Szövetkezet Lakásépítés helyett ~ felújítás Jövőre lesz harminc eszten­deje, hogy létrejött a Pécsi Építőipari Szövetkezet. Hosszú ideig _ elsősorban tatarozással foglalkozott a kis létszámú szak­embergárda, s az 1970-es évek elejéig tulajdonképpen sem méretben, sem szerkezetben nem történt jelentős változás a szövetkezet életében. Aztán in­tenzív fejlesztést hajtottak vég­re, melynek eredményeként egy építőipari vállalatra jellemző vertikum jött létre. A szövetkezet jelentős mér­tékben vett részt az elmúlt év­tizedben pécsi lakások építésé­ben. Ki ne ismerné Lvov-Kert- vórosban az alagútzsalus tech­nológiával készült, küllemre nagyon szép házakat, melyek­ben 1100 lakás épült ebben a városrészben. Idén átadták az utolsó harminc lakást, ezzel a szövetkezet lakásépítési prog­ramja befejeződött. Felmerülhet a kérdés, hogy miért hagyták abba e roppant tetszetős házak kivitelezését. Mint László Imre elnök el­mondta, az alagútzsalus tech­nológia nagyon eszközigényes, melynek felújítása sok pénzt emésztett volna fel. Másrészt a város az elkövetkezendő évek­ben elsősorban lakóházre­konstrukciós munkákkal köti le a szövetkezet kapacitását, így az alagútzsalus technológia eszközeinek és berendezései­nek felújítása értelmetlen lett volna. A belváros rehabilitációjának aktív részese lesz hosszú-hosz- szú évekig a Pécsi Építőipari Szövetkezet. Ez a nagymérvű munka éves kapacitásuk mint- I egy 70 százalékát köti le. A többit szinte kizárólag a lakos­ságnak nyújtott szolgáltatás jelenti. Továbbra is foglalkoznak épületüvegezéssel. Sőt! Ezt az igen népszerű szolgáltatásukat bővítik és korszerűsítik. A je­lenlegi két pécsi üzletük, a Ró­kus utcai és a, Sallai utcai mellett a közeljövőben meg­nyitják a harmadikat a Felsza­badulás út és Ipari út sarkán levő központi telephelyükön. A mintegy kétmillió forintba ke­rülő új létesítményben az üz­let mögött helyet kap az üve­gesműhely is, ami biztosítja a gyors és zavartalan kiszolgá­lást. Az üvegesrészleg egyéb­ként tört üvegek cseréjét és magánerős családi házak ab­lakainak beüvegezését egya­ránt vállalja. A szövetkezet szerződést kötött az Állami Biz­tosítóval, melynek értelmében elegendő, ha bemutatjuk biz­tosítási kötvényünket az üvege­seknek, ők megcsinálják, s a Biztosító fizet a szövetkezet­nek. Érdemes megemlíteni, hogy tavaly ilyen jellegű mun­kát ötmillió forint értékben vé­geztek. A szövetkezet vezetői­nek tervei közt szerepel, hogy dolgozóik kisvállalkozói for­mában munkaidő után is üve­gezhessenek. A lakosságnak nyújtott szol­gáltatáson belül előkelő helyet foglalnak el az asztalos- és lakatosmunkák. Vállalják töb­bek között polcok, beépitett szekrények, kerítések, bejárati kapuk, pinceajtók készítését, egyedi javításokat. A családi- ház-építőknek emelőgépeket biztosítanak. Sírkövek készí­tésében ugyancsak a lakosság szolgálatában állnak. A Pécsi Építőipari Szövetke­zet több létesítményt is épített ebben az esztendőben, így többek között a 12-es Volán Vállalat számítógépközpontját, az 5-ös ÉPFU fényezőműhelyét. A legjelentősebb idei munká­juk a 150 személyes Kulich Gyula utcai óvoda építése, melynek műszaki átadására még decemberben sor kerül. Ugyancsak közel áll a befeje­zéshez a Munkácsy Mihály ub ca 3-5. szám alatti házak fel­újítása. R. N. A Volán az ötnapos munkahét bevezetése előtt Javítják az autóbuszokat a 12, sz. Volán Pécs, Bolgár Néphadsereg úti központi telepén. Szokolai István felv. Tartanak a premiertől Elodázhatatlan a lépcsőzetes munkakezdés általánossá tétele Ötven indulási időpontot módosítanak Több segítséget várnak az üzemektől, vállalatoktól A z ötnapos munkahétre való áttérés napjától — január 4-től — egyáltalán nem lesz irigylésre méltó helyzet­ben a Volán. Tartanak tehát a „premiertől” és hadd tegyük hozzá, teljes joggal. A baranyai megyeszékhely köz­lekedésében eddig is nagy erőfeszítéseket kellett tennie a vállalatnak, hogy a reggeli munkakezdés előtti csúcsot, va­lamint a délutáni forgalmat zavartalanul bonyolítsa le: ja­nuártól viszont várhatóan még nehezebb helyzetbe kerül­nek és ennek több oka van. Beszélgetőpartnerünk Fűzi Ár­pád, a 12-es Volán Vállalat igazgatója. — Hónapokkal ezelőtt meg­közelítőleg négyszázötven kér­dőivet küldtünk el a vállala­toknak az iránt érdeklődve, hogy az ötnapos munkahétre való áttérés milyen változást jelent a munkaidőkezdésben és -befejezésben. A vállalatok, il­letve ' intézmények alig-alig reagáltak kérésünkre: mindösz- sze nyolcvanöt cég jelezte a megyéből írásban vagy szóban, hogyan is alakul a munkaide­jűk a továbbiakban. Ez annál is inkább gondot jelentett, mert az új menetrendet az eddigi gyakorlati tapasztala­tokra alapozva voltunk kényte­lenek elkészíteni december 15- ig. Becslésünk szerint a pécsi vállalatok többsége a reggel hat, illetve hét óra közötti idő­re helyezi a munkakezdést. Eb­ben az időszakban tehát egy óra alatt legalább húszezer utassal kell többet eljuttatnunk a munkahelyére. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy az utazók aránya legalább húsz—huszon­öt százalékkal nő reggel hat és hét között. Ebből fakad, hogy a rendelkezésünkre álló autóbuszokkal ezt az igen nagy forgalmat egyszerűen képtele­nek leszünk fennakadások nél­kül lebonyolítani. — Hacsak megfelelő koordi­nációval a kiadott rendelkezé­sek értelmében az illetékes ta­nácsi szervek közbelépésével nem valósítják meg általáno­san a lépcsőzetes munkakez­dést. — Bízunk abban, hogy az évekkel ezelőtt bevezetett és azóta is alig-alig alkalmazott lépcsőzetes munkakezdés most már valóban általánossá válik, mert különben súlyos zavarok lépnek fel a megyeszékhely közlekedésében. Ez, úgy gon- dofom, amellett, hogy hangu­lati tényező, elodázhatatlan szervezési feladat is. Több vál­lalat negyvenórás, mások negyvenkét órás, megint má­sok negyvennégy órás munka­rendben dolgoznak. Ezt is fi­gyelemmel kell kísérnünk, mert az üzemek munkásait, a válla­latok dolgozóit kötelességünk lehetőleg fennakadás nélkül utaztatni. — Nem beszéltünk a diák- szállitásokról. — A megyében működő 69 körzeti iskolába megközelítőleg hétezer tanulót utaztatunk. E téren nem lesz változás. Ugyanakkor a Szigetvárról in­duló járatok menetrendjét kénytelenek voltunk megváltoz­tatni, amely már érinti a bejá­ró szakmunkástanulókat és kö­zépiskolásokat is. Valamennyi járat az eddigiekhez képest átlagosan negyed órával ké­sőbb indul a járási székhelyről az első műszak befejezését kö­vetően. Egyébként a menet­rendi változásokat mindazon vállalatoknak megküldtük, ame­lyektől megkaptuk a módosí­tott munkarend programját. — Pécsett hány járat menet­rendjének megváltozása vár­ható? — A törzsvonalakon nem lesz menetrendi módosítás. Egyéb­ként ötven indulási időpontot módosítunk, amely főként a 26-os, a 29-es, a 32-es, a 34- es, a 36-os és a 39/A viszony­latokat érinti. Az elképzelése­ink alapján az éjszakai és délutáni menetrendeken nem változtatunk a helyi közleke­désnél. A távolsági közlekedés­ben részt vevő járataink me­netrendje 78 viszonylatban vál­tozik, illetve Igazodik az új munkakezdéshez. — Hogyan jelentkezik az áru­szállításnál az új munkarend? — Mi mindent elkövetünk a MÁV-val karöltve annak érde­kében, hogy az ötnapos mun­kahét bevezetésével ne csök­kenjen a hétvégi rakodás. A topasztalataink viszont máris kedvezőtlenek. Még alig né­hány vállalat tért át az új munkarendre, máris érezhetően csökkent a hét utolsó napjain a be- és kirakodás. Ilyen hely­zetben nem Beszélhetünk ha­tékony eszközkihasználásról. Sajnos, a vállalatok inkább ki­fizetik a kocsiálláspénzt, a büntetést, pedig a negyedik negyedév eleje óta a rendel­kezés lehetővé teszi, hogy az esetleges többletrakodássa! já­ró munkabér kiszűrhető a bér- színvonalból. — A hétvégeken megnöveke­dő szabad idő következtében várhatóön nagyobb igény lesz a lakossági teherszállításra, a különjáratú autóbuszokra. — A lakossági szállítási igé­nyeket mint szolgáltatást, ki­emelten kezeljük. Ezt célozza az úgynevezett AVIA-program: legutóbb hat ilyen típusú te­herkocsit kaptunk, ezeket is a lakossági teherszállításra állít­juk be. Ami a hétvégi különjá­ratokat illeti: az igényeknek megfelelően bocsátjuk rendel­kezésre a csoportos kirándulók, a belföldi turizmus rendelkezé­sére autóbuszainkat. Egyébként januárban külön is figyelem­mel kísérjük a távolsági jára­tok szombati utasforgalmát. Elképzelhető, hogy kihasználat­lanság esetén februártól ezek­nél a járatoknál szombator.*- ként menetrendi korlátozást vezetünk be. A felszabaduló kocsikat pedig a hétvégi kü­lönjáratoknál állítjuk munkába. — Az új munkarend szüksé­gessé tette, hogy a vállalaton belül is felkészüljenek arra A foigolmi utazószemélyzet részére negyedévre előre ki­dolgoztuk az új munkarendet. Tehát mindenki tudja, mikor kap szabadnapot. A három plusz egyes munkabeosztást vezetjük be, ami azt jelenti, hogy havonta legalább egy szabad hétvégét garantálunk a dolgozóknak. A karbantar­tóknál hasonlóképpen vezetjük be az új munkarendet, hiszen nekik alkalmazkodniuk kell a forgalomhoz. Salamon Gyula B japán csoda titka E gyre gyakrabban han­goztatják európai és amerikai gazdasági vezetők: tanuljunk a japá­noktól! Sokasodik a japán gazdasági csodával foglalko. zó cikkek, könyvek, elemzé­sek száma, egyre többen szeretnének élen járni a ja­pán fortélyok megismerteté­sében. A japán* gazdasági csoda nem új keletű termino­lógia, de az elmúlt hónapok­ban ismét sok szó esett ró­la. A távol-keleti szigetor­szágtól eltekintve a kapitalis­ta világban mindenütt, s bi­zonyos mértékig a szocialista országokban is érezhetővé váltak a gazdasági fejlődés problémái. A tőkés országok­ban recesszió tapasztalható, a szocialista országokban pe. dig az eddig elért színvonal megőrzése okoz komoly gon­dokat. Japán sem mentes ugyan a válságjelenségektől, de a jelenlegi világgazdasági helyzetben viszonylag na­gyok a térnyerési lehetőségei. Sokan amiatt aggódnak a tőkés világban, hogy Japán olyan nagyhatalmi pozíciókat szerez gazdasági téren, mint az Egyesült Államok politikai síkon. Érthető, hogy mindenki az irigyelt fejlődés kulcsát kere­si. Van. aki a japán ember gondolkodásmódjában, má­sok a gazdálkodó egységek szervezeti. struktúrájában, megint mások a technika sa­játos japán értékelésében látják a siker titkát. Egy azonban biztos: a gazdaság minden szintjén tapasztalha­tó szuperhatékony szervezési és irányítási rendszer nélkül semmire sem mennének a ja­pánok. A szervezést ma szerte a világon a munka legfonto­sabb részének tartják és so­kan állítják, hogy a japán csoda mögött a szervezésben megvalósított csoda áll. Erről keveset tud a világ, annál is inkább, mert bizonyos fokig még Japánban is átértékelik mostanában a munkaszerve­zést. Ezért számít szenzációnak az a könyv, mely azt vizsgál­ja, hogy milyen előnyei van-- nak a japán munkaszervezés­nek az amerikaival szemben. Persze egy kicsit ez a könyv is „ködösít". Szerzője, egy bizonyos Mr. Oucsi (gyanúsan cseng az amerikai szakértő neve) a japán irányítás (szer. vezés) titkát az úgynevezett S-teóriában látja. A szerző ugyanis a japán vezetés és szervezés lénye­gét hét. angolul S-betűvel kezdődő kifejezésben foglal­ja össze; ezek, stratégia, struktúra, stílus, rendszerek, személyzet, hozzáértés, meg­osztott értékek. Az első kettő S-sel minden gazdálkodó szervezetnek-ren­delkeznie kell, világosan és közérthetően tudatosítva min­denkivel (főképp a vállalat dolgozóival), hogy mi a vál­lalat célja, és annak megva­lósításához milyen eszközei vannak. Még a „rendszerek” léte sem rendkívüli, ezek — a szerző szerint — vállalaton belüli folyamatok. Abban azonban, hogy ez milyen stí­lusban valósul meg, már van különbség más országok gya­korlatához képest. Mondhat­ni: itt van a japán szervezés lényegi különbsége. Az emlí­tett könyv így ír erről: A stílus attól függ, hogy a vezető (irányító) mennyi időt szán és azt miképpen fordítja a felmerülő kérdésekre. A japán vállalati irányítók európai kollégáiknál jóval töb­bet fordítanak idejükből a vállalattal kapcsolatos kérdé­sekre. De nemcsak ők, az al­só- és a középszintű vezető gondolatainak zömét is a vál­lalattal kapcsolatos kérdések kötik le, mi több, az egysze­rű dolgozókét is. Hozzá kell tenni, hogy ismereteik szintje általában magas, a képzett­ségé úgyszintén; a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya Japánban a legma­gasabb a világon. A fiatalok­nak Japánban is ki kell vár­niuk az időt, míg előbbre­léphetnek, de ami az irányí­tásban, a vállalati koncepci­ók kialakításában való rész­vételüket illeti, abban már a kezdettől fogva teljes értékű munkaerők. Kezdeményezése, ikre számít a vállalat, sőt a „lentről" indítás elvének megfelelően, tőlük jut el a leg­több javaslat a vezetés fel­sőbb rétegeihez. (Ez egyéb­ként nem zárja ki a vezetők kezdeményezéseit. . .) A ve­zetés figyelmet fordít ezekre a javaslatokra, s mi több: épít rájuk. Ezzel a fiatalabbá, kát, vagy ha úgy tetszik, a hierarchia alsóbb fokain álló alkalmazottakat a vállalatba „integrálja”. Igaz, a bérlis­tán az okosabb még nem rukkol előre, de a japán ér­tékrendben legalább olyan fontos — talán még becse­sebb — a presztízs, amit a dolgozó ismeretei révén s azok hasznosításával szerez. Azt vallják, hogy a-hozzájáru- lás a fontos. A tudáscentri­kus japán vállalati intézmény­ben ennek nagy értéke van. A megosztott érték — a hetedik S — lényegé­ben együttműködést je. lent: a vállalat közös érték, léte, jövője a közösen hozott döntésektől függ. A divatja­múlt individualizmust, a „majd én megmutatom"- ozást veti a könyv szerzője az európaiak és az amerikaiak szemére, mert ez kizárja a ma már elengedhetetlen cső- portmunkát, csoportharmóniát és a közös morál kialakulását. Az individualizmus szüli a vállalaton belüli heterogeni­tást, a dolgok eltérő meg­ítélését. A szervezés felada­ta, hogy feloldja ezeket a (hatékonyságot rontó) polari. zált kapcsolatokat. Ez terem­ti meg az egységes személy­zetet, és ez teszi érdekeltté az alkalmazottakat a hozzá­értésben ; s ezekkel együtt teljes a hét S. Kövécs Gábor Vállalati képzés iskolai irányítással Végzős kertésztanulók szakmai oktatása Pécs Darkjai, közterületei szakképzett kezek munkáját di­csérik. A Kertészeti és Parképí­tő Vállalat szakmunkásainak több mint a fele friss végzett­ségű, nemrég mint a Villányi Szakmunkásképző Iskola dísz­növény szakos tanulói a gyakor­lati időt töltötték a vállalat­nál. Most a három év alatt el­sajátított elméleti és gyakorlati tudást kamatoztatják a város­lakók nagy örömére. Közel nyolc éve kötött szer­ződést a Kertészeti és Parképí­tő Vállalat a villányi szakmun­kásképzővel. így a dísznövény szakos tanulók megismerked­hetnek a korszerű nagyüzemi technológiával. A diákok isko­lai irányítással vállalati kép­zésben részesülnek: heti há­rom alkalommal elméleti-isko­lai és gyakorlati-vállalati okta­tásban vesznek részt. A válla­latnál megismerkednek a dísz­növénytermesztés tudnivalóival, a cserepes és vágott virágok gondozásával, a díszfák és cserjék nevelésével, virágköté­szeti fogásokkal, az üzleti ki­szolgálással és a parképítési, -fenntartási munkákkal. Képzé­süket iskolai oktató és vállalati szakember közösen irányítja. Az elsősökkel már az első félév után szerződést köt a vállalat. Ezért az iskola befeje­zése után három évig kötelesek itt dolgozni. Természetesen örömmel vállalják a tanulók a felajánlott nagyüzemi munkát, mert így teljesen elsajátítják a szakma csínját-binját. Többlet­ismereteket szereznek a köte­lező hat és fél hetes nyári gyakorlaton is. Eddig bevett szokás volt, hogy a nyári ta­nulmányi időt esetenként ki­sebb kertészetekben — Komlón, Mohácson, Szigetváron és Dombóváron — is tölthették a fiatalok. Az egységes képzés érdeké­ben jövő nyáron ezen változ­tatnak: minden kertészgyakor­nok a Kertészeti Vállalatnál tanulja meg a szakmai fogá­sokat. Á. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom