Dunántúli Napló, 1981. december (38. évfolyam, 329-356. szám)
1981-12-20 / 348. szám
Titáncsavar, plasztikgömb Mentik az Akropoliszt Az Akropolisz főépülete, a Porthenon-templom Megőrizni az elmúlt idők emlékeit, helyreállítani, eredeti szépségében bemutatni a letűnt korok értékeit - ez a restaurátorok, régészek célkitűzése minden országban. Azokat a szakértőket is ez a vágy sarkallja, akik az ókori görög építészet legkiemelkedőbb alkotásának, az athéni Akropolisznak megmentésén fáradoznak. A világhírű épületegyüttes ugyanis számos felmérés egybehangzó következtetése szerint rohamosan pusztul. Az utóbbi 10—15 esztendő rengeteg kárt okozott a hajdani dicső fellegvár maradványaiban. A templom- és szentélyépületek romos állapotban is hosszú évszázadokat vészeltek át, napjaink modern veszélyei azonban már e féltve őrzött romokat is fenyegetik. A tudósok mindenekelőtt a légszennyeződést okolják: a görög főváros néhány évtized alatt többszörösére duzzadt gépkocsiforgalma, a gyárak-üze- mek kéményeinek füstje, a korom lassan, de biztosan rombolja a pótolhatatlan műkincseket. A levegő kéndioxid-tartalma megtámadja a büszke márványszobrokat, oszlopokat, s az esővízzel együtt gipsszé porlasztja felületüket. Az Erechteion-szentély két méter magas, leányalakká formált oszlopainak, a csodálatos kariatidáknak (vagy kóréknak) arcvonásai szinte elmosódtak: a végleges pusztulás elől az Akropolisz Múzeum légkondicionált termeibe kellett költöztetni valamennyit. (Hogy a becslések szerint évente idelátogató legalább 3 millió turista mégis'láthassa elhelyezkedésüket, helyükre másolatok kerülnek.) Múzeumba vitték a méreteiben, s szépségében is kiemelkedő Parthenon- templom márvány dombor- műfüzérét is, Pheidász alkotását. (Az ő müve volt Athéné istenasszonynak, a város védőszentjének 12 méter magas, aranylemezekkel borított szobra — sajnos ez nem maradt ránk.) Néha még a jószándékú beavatkozás is árthat: az Akropolisz korábbi restaurálásakor például fémcsavarokkal, kapcsokkal rögzítették a klasszikus elemeket, védekezésül a sok millió látogató apró lökése, a sziklák néhány milliméteres elmozdulása ellen. Az eltelt fél évszázadban azonban az acél is rozsdásodni kezdett, repedéseket okojva a márványtömbökben, így most fokozatosan minden fémcsavart titánra cserélnek ki. Több éve nem lehet belépni a templomok belső területére sem — így is védekezni akarnak a turisták „emlékkőgyűjtögető" szenvedélyétől. A restaurátori aprómunka természetesen nélkülözhetetlen, de önmagában nem lehet elegendő. A görög hatóságok a környezetszennyező üzemek kitelepítésével, a közlekedési, fűtési szabályok módosításával is igyekeznek segíteni. Érkezett olyan fantasztikus javaslat is, hogy az Akropolisszal együtt az egész hegytetőt borítsák be hatalmas műanyag gömbbel! Ezt az ötletet esztétikai és költségszempontok miatt ugyan elvetették, de több nemzetközi pályázatot írtak ki már újabb megoldások keresésére. A helyreállítási tervek költségeihez az UNESCO is sok millió dollárral hozzájárul, hiszen az Akropolisz az egész emberiség közös kul- túrkincse. Gengszterek, polgárok, fegyverkereskedők Rettegő amerikaiak „Saturday Night Special" (Szombat esti különleges) — így „becézik" azt a 22 kalibe- res revolvert, amellyel John Hinckley, Reagan merénylője az elnökre lőtt. Egyike volt ez annak az 55 millió pisztolynak, ami az amerikai polgárok birtokában van. Az amerikai polgár fegyverkezik. A félelem egész arzenált halmoz fel — revolvereket, puskákat, könnygázgránátokat. A házak erődökké változnak, az utcákon felfegyverzett őrök cirkálnak. A rettegés a lakosság egész életmódjára, életritmusára rátelepszik. A gyilkosság, a lopás, a betörés, az erőszak, a vandalizmus áttörte a nyomor- negyedek, a fekete és barna gettók falait és betört a gazdagok hivalkodó lakónegyedeibe is, New Yorktól Chicagón, Detroiton keresztül Atlantáig, Houstonig. „Baljós a levegő...” Los Angeles, a nyugati metropolis maga is a „félelem városává" változott. A legújabb statisztikák szerint minden 140. emberre jut rablótámadás, minden 3500-ra gyilkosság, minden 547-re nemi erőszak és minden 33-ra betörés. Védekezésül sok házat acélajtókkal, különleges zárakkal és elektromos vészjelzőkkel szerelnek fel. A kaliforniai hatóságok 1980-ban 40 ezer engedélyt adtak ki könnygáz-fegyver tartására. Ez a szám az idei év első negyedében 600 ezerre emelkedett. 500 iskolában 10 ezer instruktor tanítja, hogyan lehet védekezni ezzel a fegyverrel. A félelem légköre egyre sűrűbb Amerika városaiban. Flora Lewis, a New York Times párizsi tudósítója, hosszabb távolléte után Detroitba hazatérve így ír: „Baljós a levegő, az emberek bizalmatlanok egymáshoz, a félelem és a kétségbeesés oktalan agresszióba torkollik, a durva sértegetéstől, idegen autók megrongálásán keresztül a gondatlanságból okozott emberölésig”. 140 millió fegyver Egy másik újság George- townról, Washington előkelő negyedéről így ír: „Háromszoros zárak az egykor nyitott kapukon, a házak börtönné változtak, amelyekbe az emberek önmagukat zárják be”. Bob Green, az ismert chicagói újságíró felteszi a kérdést: „Ki fizeti meg a pszichikai árát annak, hogy Amerika a szabadok országából a zárak és rácsok országává változott?" A bűntények és a félelem növekedése természetesen szoFelfegyverkezve rosan összefügg a gazdasági viszonyok romlásával. Minél erőszakosabb a társadalom, minél tehetetlenebb a rendőrség és a bíróság, annál inkább igyekeznek a polgárok felfegyverkezni. Az 55 millió revolverhez, amelyet zsebben, kézitáskában, kesztyűtartóban, övékben hordanak, vagy a párnák alatt, az előszobaszekrények fiókjaiban rejtegetnek, további 85 millió puska és más fegyver járul: összesen 140 millió fegyver a 230 milliós lakosság kezében! „Nem a lőfegyverek, hanem az emberek ölik meg az embereket!" - hangzik a fegyver- lobby cinikus védekezése, és noha 1938 óta számtalan közvéleménykutatás a fegyverviselés valamilyen szabályozása mellett foglalt állást, a törvényhozók gyakorlatilag a fegyverüzletben érdekelt csoportok álláspontját képviselik. Előzékeny kiszolgálás Fegyvert Amerikában a szaküzleteken kívül akár egy trafikban vagy zálogházban is vásárolhat bárki. Reagan merénylője 1980 októberében éppen egy dallasi zálogházban vett két revolvert, darabonként 47 dollárért. A boltos — a biztonság kedvéért (I!) — elkérte Hinckley vezetői jogosítványát, megkérdezte: nem kábítószer- élvező-e, volt-e büntetve és nem áll-e ideggyógykezelés alatt. Egy másik üzletben szerezte be a „Devastor” lőszert, a dum-dum töltények egyik változatát. A kiszolgálás itt is előzékeny és gyors volt. Reagan a merénylet utón még a kórházban sietett kijelenteni: az ellene elkövetett gyilkossági kísérlet sem indokolja a fegyverkereskedelem korlátozását. Mike Royko, a Chicago Sun-Times cikkírója így kommentálta a nyilatkozatot: „Amerikában valószínűleg nincs több őrült, mint más iparilag fejlett országban. A különbség csak az, hogy egyetlen úgynevezett civilizált nemzet sem fegyverzi fel az őrültjeit . . . Ha egy őrült fegyverhez jut és azt használja, ki a bűnös: ő vagy azok, akik őt a fegyverhez juttatták?... Reagan mindenesetre segített abban, hogy a fegyvert ráirányítsák". Gáti István Egy amerikai fegyverlqereskedésben. A bevásárlás olyan egyszerű, mint egy zöldségboltban. Maria és Jósé újra otthon Dr. Roberto és a gyerekek Hamis papírokkal külföldre Kolumbiában a közelmúltban kiterjedt „gyermekkereskedelmi" hálózatot lepleztek le. Az emberkereskedők hamis papírokkal adták el a kicsinyeket gyermektelen külföldi házaspároknak, miután fillérekért megvásárolták vagy elrabolták őket níncsetelen szüleiktől - irja az International Herald Tribune című lap. A fővádlott egy bogotai ügyvéd, Roberto Vasquez Morales, aki 500—600 kolumbiai s valószínűleg 100 perui gyermeket adott el. A szomszédos Ecuadorban is több tucat örökbefogadási tartanak gyanúsnak a hivatalos szervek. Kolumbiában többek között ifjúsági bírósági tagok, közjegyzők, ápolónők s a kormány családjóléti bizottságának tagjai segédkeztek az ügyvédnek. A perui vádlottak között ott van a nemzetközi földrengéssegélyt kezelő kormányszerv egyik vezetője. Az ecuadori letartóztatottak között a legismertebb személyiség a gyermekbíróság elnöke. A hálózat tevékenységéről tízezer oldalas bizonyító anyagot sikerült összegyűjteniök a hatóságoknak. A letartóztatott Vasquez Morales 43 éves, öt gyermek apja. Négy évvel ezelőtt még a kolumbiai kormány családjóléti hivatalában dolgozott, azóta „magánpraxist" folytatott, s hétmillió dollárra tett szert. A kisgyermekeket spanyol, olasz, francia, holland és svéd házaspároknak adta el, egyenként 10—15 ezer dollárért. Kolumbiában nem nehéz az örökbefogadás, de a jogi eljárás két hónapig tart. Vasquez Morales azonban néhány nap alatt elintézte az ügyet. Arra nincs bizonyíték, hogy az örökbefogadók tudtak volna az ügyvéd „módszereiről". Arról, hogy a gyermekek egy részét ápolónők játszották Vasquez Morales kezére, miközben az anyáknak azt mondták: a kicsi holtan jött a világra. Arról, hogy a hálózat emberei megkeresték az állapotos prostituáltakat és rávették őket: adják el születendő gyermeküket. A hálózat eszköztárából a gyermekrablás sem hiányzott, egy ilyen eset okozta a gyermekkereskedők vesztét. A La Vega nevű tanya közelében az országúton játszott a Ramirez család két gyermeke. Egy férfi és egy nő cukorral az autójukba csalta őket és elrobogtak velük. A hétéves Mariát és bátyját, a nyolcéves Jósét az ügyvéd öt házának egyikébe vitték a 40 mérföldre lévő Bogotába. Az apa időközben megtalálta a gyerekek eldobott, kopott ruháját. Keresni kezdte őket, s a rokonok segítségével eljutott a fővárosba Vasquez Moraleshez. Az ügyvéd visszaadta a testvéreket és hatszáz dollárt kínált fel az apának a hallgatásért. Egy detektív azonban tudomást szerzett az esetről és a gyerekek segítségével leleplezte az ügyvédet. Maria és Jósé felismerték „dr. Róbertot". A házkutatáskor nyolc 3— 6 éves gyereket találtak Vasquez Moraiesnél. Kolumbiában naponta mintegy kétezer gyermek születik, közülük vagy hatszáznak ismeretlen az apja, s még többen vannak, akik szegény szülők gyermekei. Juan Jocobo Munoz, a kolumbiai családjóléti intézet igazgatója egy nyilatkozatában beismerte, hogy országában az örökbefogadás valóságos üzletággá vált. Az ügyvédek szívesebben adják el külföldieknek a kicsinyeket, mert így sokkal kisebb a rizikó és nagyobb bevételre számíthatnak. Maria és Jósé szerencsésen visszakerültek a szülői házba, de a többiek valószínűleg soha többé nem látják igazi szüleiket. EZER ÉV MÚLTÁN... Egy ősi viking településen végzett ásatások során egy angol régészcsoport régi arab pénzt talált, amely több ezer évvel ezelőtt került forgalomba. A leletek jegyzékében ezüstpénzként tüntették fel, ezt az értékelést azonban hamarosan módosítani kellett. A röntgen- sugarak segítségével végzett elemzés ugyanis kimutatta, hogy ez az „ezüstpénz" voltaképpen rézből készült, és csupán vékony ezüstréteggel vonták be. El kell ismerni azonban a réges-régi hamisítók mesteri ügyességét — az ezüstbevonat kiváló minőségű, és azok az emberek, akik azokban a hajdani időkben éltek és nem ismerték a pontos elemzés korszerű módszereit — kétségtelenül valódinak tartották a hamisítványt. Érdekességek A KAKAÓ A HARMADIK HELYEN ÁLL A világ kakaótermelése öt év múlva előreláthatóan eléri a 2,4 millió tonnát, a kakaófogyasztás pedig szilárdan tartja a harmadik helyet a kávé és a tea mögött. Cortezt, Mexikó meghódítóját Montezuma, az aztékok vezére jóillatú itallal kínálta. De nem sejtette, hogy a kakaó és a belőle készült csokoládé néhány évszázad múlva az egész világot meghódítja. A kakaó nagy zsírtartalma miatt sokáig nem voit népszerű. Csupán 1828- ban találta fel Van Hooten holland kereskedő annak a módját, hogyan lehet a zsírt kivonni a kakaószemekből. A kakaó azóta a gyermekek és a felnőttek kedvelt italává vált. NÉGY ÉVSZÁZAD SEM TELT EL AZÓTA... Mariestad svéd kisváros egyik postahivatalába nemrég különös levél érkezett. Feladója, E. Karensson Dániából küldte - 1611-öen. A késedelemről a dán posta tehet. A dolog úgy áll, hogy abban az időben a két állam hadiállapotban volt egymással, a postai összeköttetés megszakadt, és a levelet irattárba tették, s itt bukkantak rá — 370 év múltán. HÉTVÉGE 7.