Dunántúli Napló, 1981. december (38. évfolyam, 329-356. szám)
1981-12-18 / 346. szám
1981. december 18., péntek Dunántúli napló 3 Nemcsak a kevés, a sok is gond Rugalmasabb igazodást a változó feltételekhez Gázsity Milutinné felszólalása NAGYVILÁGBAN A Golan-fennsikon folytatódott az izraeli aqresszió ellen tiltakozó lakosság általános sztrájkja. Képünkön: Messada városában is kihaltak az utcák, zárva tartanak az üzletek és az iskolák. Incidensek Lengyelországban Tisztelt Országgyűlés, Kedves Képviselő Társaim! A Baranya megyei 12. sz. választókerületnek, pontosabban a siklósi járás 59 községe 26 562 lakossága országgyűlési képviselője vagyok. E számadó, tok már jelzik, hogy a választókerületre, de szélesebb értelemben egész Baranya megyére az aprófalvas településszerke. zet jellemző. Az alapellátások, a helyi közlekedés, a napicikk-kereskede- lem, gyermekintézményekkel való ellátás, a körzeti orvosi ellátás, a szociális gondoskodás megfelelő szintű ellátását rendkívüli módon nehezíti, hogy a siklósi járás 62 ezer lakosa 92 községben és egy városban él, ebből 41 községben 300-nál kevesebb a lakosság száma. Az elmúlt ötéves terv ‘város- centrikus fejlesztése a központi fejlesztési forrósokból, a községek minimális részesedése Baranyában determinálóan hatott a VI. ötéves tervre is. vagyis a városokban meqlévő feszültségek mérséklése létkérdéssé vált Ezt összevetve a csökkenő pénzügyi lehetőségekkel, valamint azzal a társadalmi célkitűzéssel, hogy a községek megtartó szerepét növelni kell, azt eredményezte: a községi része, sedés százalékában ugyan nőtt, (7,5 százalékról 11 százalékra), naturálison viszont nem több, mint az V. ötéves tervben volt. Sajnos pont az aprófalvas szerkezetből következik, hogy egy-egy közös tanács éves fejlesztési alap bevétele, melyből az infrastruktúra alapjait lerakhatná : 200—500 ezer forint, nagyközségeknél 1 millió körül van, mely legfeljebb a székhely községekben biztosítja a legfontosabb alapellátást nyújtó intézmények megteremtését. Valamennyien érzékeljük munkahelyi kollektívák, lakóhelyi közösségek körében, hogy erősödik a nyílt, őszinte párbeszéd igénye a gazdaságpolitika kérdéseiről, lehetőségeinkről és feladatainkról. Ennek továbbvi. telére és tudatossá tételére a jövőben még inkább szükség lesz, mert a sok fórum, tájékoztató ellenére is hajlamosak vagyunk végletekben gondolkodni. — Egyik véglet, hogy a világból érkező sok rossz hír ránk nem vonatkozik, mentesíteni tudjuk magunkat a negativ hatások alól — a másik véglet, hogy hiába dolgozunk annyit, vagy többet, mint korábban, eredményeink nem javulnak, hanem napról napra rosszabbak. Ilyen szempontból is figyelemreméltó az 1981. évi eredményeink alakulása. Véleményünk szerint a lakosság még nem érzékelte a feltételek tényleges szigorodását, illetve a lakossági ellátásban még színvonaljavulás is kimutatható. Ennek egyik oka, hogy az 1981-es év az „átadások” éve volt. Tömegével fejeződtek be az V ötéves tervből áthúzódó beruházások, s ezek üzembe helyezése valós ellátást, javulást eredményezett. A másik ok, hogy mind a vállalatok, szövetkezetek, mind a tanácsok rendelkeztek még olyan mobilizálható tartalékkal, melyekkel a szigorodó hatások látványos belső átcsoportosítás nélkül el- lentételezhetőek voltok. Más szempontból probléma, hogy meglevő értékeink védelmére nem fordítunk elég figyelmet, a felújítási alapok hányada alacsony a községekben. A jelenlegi bizonytalan vállalati eredmények mellett biztonságot jelent a tanácsi bevételekben az állami támogatás arányának fokozatos emelkedése. De ezzel, valamint a megosztott bevételi ten/számok gyakori módosításával — nemegyszer év közben és utólagosan — kérdőjelessé válik a megosztott bevételi forrósok jelentősége, látszatra is megszűnik a tanácsok érdekeltsége a területükön működő vállalatokkal való együttes örömben vagy bánatban. Engedjék meg, hogy a mező- gazdasági termelési felújítási kérdések közül csak egyet emeljek ki konkrétan: a melioráció feladatát. Választókörzetem Dél-Baranyéban, a Dráva mentén terül el. Fogadóóráimon és a választópolgárokkal való minden találkozás alkalmával felvetik gondként ebben a térségben a melioráció szükségét. A melioráció jelentőségéről, fontosságáról részletesen nem kívánok beszélni, annyit szeretnék elmondani, ennek a mélyfekvésű, belvizektől gyakran sújtott területnek ez a legfontosabb termelési feltétele. Amíg Baranya megye az előző ötéves tervben és . azt megelőzően több meliorációs támogatást kapott, ebben a térségben is megindult és megfelelő ütemben folytatódott ez a munka. 1981-ben azonban az előző évi támogatásnak hozzávetőlegesen a felét kapta a megye, s ebből már ennek a térségnek a támogatására alig jutott. Az sem szorul bizonyításra, hogy e területek támogatási összege megyénkben jól hasznosult, a megye növénytermesztési átlagtermései ezt nagyon jól tükrözik. Ezúton is kérem a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumot, hogy a támogatási keretek növelésével tegye lehetővé, hogy ebben a térségben a melioráció tovább folytatódjon, és az ott nehéz feltételek között dolgozó mezőgazdasági üzemek ennek hatására felzárkózhassanak a biztonságos. eredményes gazdálkodást folytató üzemek sorába. Most, amikor nagyon helyesen a minisztérium differenciált szabályozó és ösztönző rendszert vezet be a kedvezőtlen termőhelyű adottságú üzemek támogatására, szeretném kérni, hogy a meliorált területek is szerepeljenek a kedvezőtlen termőhelyű adottságú üzemek között. Ugyanis bármilyen sokat javított is, és javít a melioráció a termelés feltételein, mindig hátrányos helyzetben lesznek ezek az üzemek a többiekhez képest, az állandó többlettermelési költségek, a fenntartási költségek terhei miatt. Mindezeket anélkül szeretném kérni, hogy a melioráció támoqatásó. nak súlypontja, a most helyesen megválasztott Tisza vízgyűjtő területének megváltoztatása lenne, csak kérném, hogy ne csökkenjen ilyen nagymértékben Baranya megye meliorációs támogatása a következő években. E munka folytatását indokolja az is, hogy ebben a térségben a melioráció hiánya miatt jelentős a műveletlen, vagy csak részben művelt terület. A melioráció további bővítése jelentős területnövekedéssel is járna. Az 1981. évben — mint jeleztük — a költségvetési eszközök mérsékelt növekedése ellenére sem volt számottevő gazdálkodási probléma. Biztositottuk a lakossági ellátás korábbi színvonalát. Igaz, ennek érdekében hozzá kellett nyúlni a tartalékainkhoz. Több kérdőjel merült fel már az 1982-es évi előirányzatokkal kapcsolatban: — gond a számítási anyag többszöri és jelentős módosulása, amely a feltételek változása mellett jelentős adminisztrációs feladatot is jelent, — a tanácsokat érintő külső beavatkozások, a forráselvonás mellett, megnyilvánulnak a fedezet nélküli többletfeladatokban, az áremelkedések nem teljes körű ellentételezésében, a terven felüli, nemegyszer lakossági összefogásból megvalósuló létesítmények üzemeltetési költségeinek ban. Talán az elmondottakból következően is látható, érzékeljük a feltételek változását, és készek vagyunk az alkalmazkodásra. Néhány területen azonbon ehhez rugalmasabb hozzáállás szükséges. Elsőként említeném a költségvetési — ezen belül az intézményi — gazdálkodás kötöttségeinek oldását. Költség- vetési területen ma még igen sokféle forint van. Tehát nemcsak a kevés, hanem a sok is gond! (más a beruházáscélú, más a nem beruházási célú pénz, más a fejlesztési, más a bér-, s folytathatnánk a sort az úgynevezett kötött tételekkel, mint a belföldi kiküldetés, tiszteletdíj, rendezvény, kiadvány stb.). Nyilvánvaló, hogy a vásárlóerő- és árualap összhangja a beruházási egyensúly biztosítása megkövetel bizonyos mértékű fegyelmet. De kérdés, hogy kell-e racionális gazdálko. dás átfogó igénye mellett ennyi kötöttség? Talán gazdaságpolitikai szempontból is jó lenne megszüntetni azt az érzést, hogy van ugyan pénzünk, csak éppen nem használható fel a szükséges célra. A középtávú terv nagymértékben számít a lakosság önkéntes társadalmi felajánlásaira. Ennek jelentősége az V. ötéves terv tapasztalatai alapján is rendkivül nagy. Gond azonban, hogy az így, a tervezettnél korábban belépő vagy terven felül megvalósuló létesítmények működtetési költségéi a jelenlegi tervezési rend nem ismeri el. Félő, hogy ennek visszahúzó hatása lesz az önkéntes vállalásokra, o tanácsi tervek teljesíthetőségére. E fórumot felhasználva szeretném jelezni, hogy a tanácsi költségvetés legnagyobb terhét a növekvő energiaköltségek biztosítása jelenti. Ennek volumene az összes kiadáson belül az 1976. évi 14—15 százalékról 1980-ra 26-27 százalékra emelI destova egy évtizede már, hogy szó van Pécsett egy nyugdijasház építéséről. Előbb csak halvány óhajként jelent meg, majd komoly elhatározássá érett —, a tavalyi városi pártértekezlet a tervidőszak egyik megvalósítandó feladataként jelölte meg —, idén pedig már tanácsrendeletben is szabályozták, hogyan lehet nyugdíjasházi lakrészhez jutni. Ebből egyértelműen következtethetünk arra, hogy a nyugdíjasház építésének az ügye „sínen van". Olyannyira, hogy ma terjesztik a Városi Tanács végrehajtó bizottsága elé a létesítmény 81 millió forintos beruházási programját 1983 végi megvalósítási határidővel. A nyugdíjasház részére a Felsővámház, Farkas István és Felső-Balokány utcák által határolt területet szemelték ki, s a program szerint lesz benne 123 db két férőhelyes lakás, 80 személyes öregek napközi otthona (orvosi rendelővel, tálalókonyhával és étteremmel), valamint 13 db — kisiparosok részére bérbeadható __ 235 négyzetméter összes a lapterületű műhelyhelyiség. Az kedett, s az 1982. évi előzetes tervünk szerint eléri a kiadások egyh'armadát. Külön gond, hogy az egészségügyi és a kiemelt oktatási intézményeink többsége a 70-es években tért át a fűtőolaj, illetve pakura használatára, ma pedig komolyan kell fontolgatnunk a visz- szaállóst (megjegyzem, a korábbi átállás könnyebb volt, mint amilyennek a mostani ígérkezik!). Nem biztosítottak azonban ennek ráfordítási igényei: ka- beszerzése, kémények építése, tárolók kialakítása, fűtők beállítása, a többletbérigények kielégítése. Meglehetősen zavartkeltőek azok a fél- hivatalos jelzések, melyek szerint az átállást 1985. december 31-ig kell megoldani, költségeit pedig — eltekintve a viszonylag szűk körben igényelhető energiaracionalizálási pénzektől - a tanácsoknak a meglevő előirányzatai terhére kell biztosítaniuk. Kérjük, hogy országos szervek vizsgálják meg ezt a kérdést, és kapjunk egyértelmű választ a költség- vetési szféra energiaellátási kérdéseire Ennek gondja azonban a lakosságot is közvetlenül érintő kérdés. Különböző mendemondák terjedtek el á fűtőolaj-ellátással kapcsolatban, de az árak is arra késztetik az embereket, hogy más energiafelhasználásra álljanak ól. Mind nagyobb az igény a hőtárolós villanykályhák iránt, de az áramszolgáltató vállalat — a trafók túlterheltsége, Miéivé a vezetékek szűk kereszt- metszetei miatt — elzárkózik az ilyen igények kielégítése elől. Jogos kérdés tehát, hogy mivel biztassuk az embereket?!!! Tudom, a felvetett kérdések megvalósulása nem könnyű. Különösen nagy terhet ró azonban ránk a változó feltételekhez való igazodás — ha azt a régi módszerekkel kívánnánk elvégezni. Sürgető feladatnak tartjuk tehát a tervezési módszerek felülvizsgálatát, a hatékonyabb tervmunka szervezeti és személyi, valamint technikai feltételeinek kialakítását. Megítélésünk szerint ez is szükséges ahhoz, hogy néhány év múlva úgy számoljunk be erről az időszakról, mint az eavik legjelentősebb qazdasági fordulat időszakáról. Az 1982. évi költségvetéssel, annak keretszámaival, indokolásával egyetértek, elfogadásra aiánlom a Tisztelt Országgyűlésnek. épület alagútzsalu és panel kombinációjával készül, a terep adottságaihoz igazodóan hat szekcióból áll, s külső megjelenésében jól illeszkedik a környezetéhez. Jelenleg az említett határidő körül van a legtöbb probléma. Jó ideje folyik már a „kötélhúzás”: 1983. december 31. vagy valami más? Mi is erre voltunk kíváncsiak, amikor a megvalósításban érdekelt három vállalat igazgatójához fordultunk kérdéssel. Nemeskéri László, a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatója — még mielőtt a kérdés lényegi részét megfogalmazhattuk volna — kijelentette : — Felelősségem tudatában mondhatom, hogy 1983 végére nem tudjuk megcsinálni. Egy hatszekciós épületet ilyen terepen és ilyen szerkezeti és tetőmegoldással, mint ez és minden A katowicei Wujek bányában — amely egyike a katonai ellenőrzés alá vont üzemeknek — a tilalom ellenére felelőtlen elemek egy csoportja sztrájkot szervezett. Közöttük olyanok is voltak, akik nem a bánya dolgozói. Mint a varsói rádió közölte, a hadsereg és az ügyészség képviselői december 16-án kiszálltak a sztrájkolókhoz és figyelmeztették őket arra, hogy a sztrájk folytatása milyen következményekkel járhat. Mivel a sztrájkolok nem engedelmeskedtek a sztrájk beszüntetésére szólító felhívásnak, és egy részük támadóan lépett fel, rendőri erőket vezényeltek a bánya területére. A sztrájkolok kövekkel, vasdorongokkal, csákánnyal és baltával támadtak a rendőrökre. Negyvenegy rendőr megsebesült, közülük néhány súlyosan. Ebben a helyzetben a rendőrök fegyvert használtak. Életét vesztette hét ember, a kötelességüket teljesítő rendőrökre támadók közül 39 megsebesült. Az MTI tudósítóinak jelentése szerint szerdán este Gdanskban tüntetést rendeztek, amit utcai zavargások kísértek. Ezekben 60 rendőr és 164 polgári személy Németh Károly Belgrádban Németh Károlyt, az MSZMP PB tagját, a KB titkárát — aki a JKSZ KB Elnökségének meghívására tartózkodik Jugoszláviában — csütörtökön fogadta Dusán Dragoszavac, a JKSZ KB Elnökségének elnöke. Ugyancsak csütörtökön Németh Károly folytatta megbeszéléseit Dobroszlav Csulafics- csal, a JKSZ KB Elnöksége titkárával. Németh Károly lerótta kegyeletét Joszip Broz Tito sírjánál, virágcsokrot helyezett el rajta. műszaki megalapozottságot nélkülözően — nem tudunk felépíteni másfél év alatt. 1984. augusztus 1. előtti bármilyen határidő irreális. Gádor András, a Pécs-bara- nyai Beruházási Vállalat igazgatója : — Tudom, hogy a tanács 1983 végére akarja befejeztetni a nyugdíjasházat. De kiviteli terv csak 1982 március végére lesz, június—július előtt aligha képzelhető el az építkezés indítása, tehát másfél év alatt befejezni — szerintem — lehetetlen. A kivitelező úgy mondja: túlságosan igényes a terv, a szerkezeti megoldások is növelik a gondot. Amikor azonban az egyik nehéznek mondott részre, a magastetőre kerestünk és találtunk alvállalkozót, a kivitelező akkor is azt mondta: nem megy 1983 végére ... a daruállások miatt. Ami a tervet illeti, szerintem nem szabad sebesült meg. A rendőri erők fellépésének eredményeképpen az agresszívan viselkedő csoportokat szétzavarták. Csütörtökön a késő délutáni órákban a lengyel fővárosban karhatalmi erők közbelépése hiúsította meg szélsőséges elemek provokatív akcióját. Varsó több pontján fiatalok jégdarabokkal és üres palackokkal ha- jigálták meg a rendfenntartó járőröket, és sértegették a kivezényelt karhatalmi alakulatok tagjait. Az incidensek ügyében a katonai ügyészség vizsgálatot in- d itott. A Nemzeti Megmentés Katonai Tanácsa követelményként állítja a kormány elé. hogy minél gyorsabban igazítsa a népgazdaság irányítási rendszerét a szükségállapot feltételeihez. A tanács ismételten leszögezi, hogy a Lengyel Népköztársaság parlamentje által jóváhagyott irányoknak megfelelően maradéktalanul megvalósítja az alapos és komplex gazdasági reformot. A katonai tanács hangsúlyozza, hogy nincs és nem lehet visszatérés a gazdasági irányítás 1980 augusztusáig alkalmazott hibás, kevéssé hatékony módszereihez. Bemutatkozó látogatás Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke és Apró Antal, az országgyűlés elnöke bemutatkozó látogatáson fogadta Ro- beri Beaujont, Svájc rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét. ♦ ♦ NEW YORK: A Biztonsági Tanács közép-európai idő szerint csütörtök estére napolta el a Golan-tennsik izraeli annek- tálásával kapcsolatban benyújtott sziriai panasz és határozattervezet vitáját. bántani, mert a történelmi városközponthoz kapcsolódó területen nem szabad igénytelen épületet' elhelyeznünk. És a tervező? MischI Róbert, a Dél-dunántúli Tervező Vállalat igazgatója: — Ilyen terepen és egyedi épületet biztosan nem tud megépíteni a BÉV . . . Nem az első tervváltozat az, aminek alapján a beruházási program a vb elé kerül, de mi már ott tartunk, hogy tovább változtatni nem tudunk, mert eljutottunk az építészeti elfogadhatóság határára. A „vetkőztetés” következményeit nem vállalhatjuk! Egyébként is, ha a primitivitás felé vesszük most az irányt, a határidőn az sem segíthet. Nyári József tervezőnk ezt a feladatot úgy oldotta meg, hogy abban nincs semmi túlzás, nem is drágább, mintha bármi más megoldást ajánlanánk. A terv olyan, hogy nem hátráltatja a megvalósítást. Csak csinálni kell! És amíg minálunk annak a kimondásáig jutottak el, hogy „csak csinálni kell”, az ország más városaiban elkészült a nyugdíjashoz. H. I. áthárításán zánok
