Dunántúli Napló, 1981. december (38. évfolyam, 329-356. szám)

1981-12-15 / 343. szám

6 Dunántúli napló 1981. december 15., kedd A „munkásosztály lotiitju" A szeminárium jó félórája megkezdődött, mire a buda­pestiek kocsija befutott a komlói munkásszálló elé. Fajszy Károly hozta bemutatásra egyedülálló könyvgyűjteményé­nek Kalocsay Kálmán itthon és a nagyvilágban megjelent, hoz­závetőleg mintegy kétszáz köte­tét, vele a Központi Bizottság két tagja. A küldöttek besiettek a csarnokba. A szállóban — szabad szombat lévén — töké­letes a csend. Végül az emelet lépcsőin koppant lépés, kese­hajú fiatalember indult lefelé pulóverjét húzogatva, mint aki most ébredt, s még nem tért egészen magához. A jövevé­nyek egyike — ugyancsak fia­tal — odasietett elé. — Megmondaná, az Eszpe­rantó merre van? — hogy még fölös szóval se nyújtsa az időt. A szőkének azonban nem volt sietős. — Eszperantó?... — vakarta meg az üstökét — Az egy név? Szűkén pillantott ki szeme sarkából, furcsamód gyanúsnak találva a szót. — Igen, az egy név - vála­szolt türelrpetlen derűvel a má­sik. — És melyik bányában dol­gozik? Ennyi a történet. Maga az egyik résztvevő, az Eszperantó Szövetség szervező titkára mondta el vacsora után, mert az eset még élénken foglalkoz­tatta, holott közben órákat töl­töttünk a mozgalom szervezeti kérdéseit vitatva meg. Képte­lenségnek tűnt előtte, hogy a világra már nyilván ráeszmélt, vele szinte azonos korú fiatal a rádióban elhangzott, tévében ismertetett annyi híradás s megannyi jól szerkesztett tájé­koztató ellenére mit sem tud­hat a kérdésről. S vajon azóta belelapozott-e a társalgó asz­talain hagyott tájékoztatókba vagy a nagyon színvonalas fo­lyóiratba, melynek címe: „Vi­lág és nyelv”. Tudnia kell ugyanis, hogy él és izmosodik egy 93 esztendős ifjú, az Esz­perantó, „aki” miközben ter­jed, újabb és újabb bizonysá­gát adja alkalmasságának, mi­szerint általa a világ megszám­lálhatatlan nyelven beszélő né­pe politikai, gazdasági és kulturális függőség nélkül érintkezhet és juthat közelebb egymáshoz. Kétségtelen, korunk elinté­zésre váró dolgai között sor­rendben nem áll élen a közös, a második nyelv kérdése, ho­vatovább azonban mind sür­getőbbé válik, s megoldását nem hatalmi szóra várva, ha­nem magunktól, akarva is se­gítenünk kell. Közvetlen környezetünkre szű­kítve a kérdést, saját bőrünkön tapasztalhatjuk egy közös, más nemzetbeliekkel érintkező nyelv hiányát, mely átsegítene leg­gyakoribb nehézségeinken kül­földön az utazásoknál, munka­vállalásnál, tapasztalatcserénél, hogy üzletkötésről, hírközlésről és diplomáciáról ne is beszél­jek. Az említett szeminárium résztvevőinek életkor szerinti és társadalmilag széles skálája bizonyítja, hogy utánpótlásban nincs hiány. Bizonyítja, hogy a „munkásosztály latinja” már ki­nőtte a skatulyát. Bizonyítja, hogy értelmiségiek, művészek ismerték fel és fordítják hasz­nukra előnyeit, s mind többen próbálnak élni vele. Sajnálato­san úgy tűnik, hogy épp a munkásság érzi szükségességét a legkevésbé, holott egy má­sodik nyelv ismerete feltétlenül a hasznára válna. Nem egy széles látókörű munkást isme­rek, akinek szemléletét, isme­reteit épp az eszperantóval való foglalkozás bővítette ki. A messziről jött barát, vagy a távolból érkező levél nemegy­szer maradandóbb benyomást kelt, mint sok elhangzott be­széd vagy olykor a könyv. A tanulás terhétől csak a rendkívüli nyelvérzékkel megál­dottak menekülhetnek meg. Hosszadalmas, kitartást köve­telő folyamat egy nyelv meg­tanulása olyan fokon, hogy azt gyakorlatban alkalmazni is tudjuk. Ha évekig tartó szor­galmunk, beleölt időnk — és pénzünk! — eredményeképpen végül helyesen szólunk már, egy-egy nyelv használhatósága területileg akkor is behatárolt, még ha a sokak által legálta­lánosabbnak tudott angolról van is szó. Az eszperantót áldozatválla­lás nélkül szintén nem tanul­hatjuk meg, de negyed-, ha­tod-, tizedannyi ráfordítással érhetünk el eredményt, mert minden más nyelvnél egysze­rűbb volta — nem primitívség­ről van szó! — teszi alkalmassá az általános használatra. Ez teszi, hogy mind több helyen és mind magasabb szinten ter­jesztik elő második nyelvként való tanítására, és hivatalos nyelvként való használatára turizmusban, sportban stb. Az a megtiszteltetés ért min­ket, hogy 1982-ben Magyaror­szágon tartják tanácskozásukat a világ eszperantista vasutasai, 1983-ban pedig Budapesten ül össze az Eszperantó Világszö­vetség évi kongresszusa. Minderre most, az eszperan­tó megteremtőjének, Zamen- hofnak születési évfordulóján érdemes s illő megemlékez­nünk. Leszkó Margit Ipari formatervezők tanácskozása Zsennye kicsi falu, nem ép­pen a világ végén, hanem a Balti-tengertől délre vezető, hajdani borostyánút mentén, a pannon táj központjában, Szombathely közelében. A volt Bezerédj-kastély ma művészek otthona, alkotóház, harminchol­das védett parkkal. Negyedik éve itt gyűlnek össze az ipari formatervezők hazánkból, a szomszédos országokból, ez idén Angliából is, hogy megis­merjék közös gondjaikat. Érte­kezésekben sem volt hiány, de ez az egyhetes tanácskozás túl­mutat a szűkebb szakmai érdek­lődésén: a formatervezők fele­lősségével foglalkozott. A tanácskozás a kívülállók, a fogyasztók kérdéseit vitatta meg. Nem lehet a tervezés a szakmák belügye, szerszám- és gépipari tervezőké vagy pa­mutipariaké, s még nem is a gyártóké, a kereskedelemé vagy a főiskoláé. A tervezés nem jog, hanem kötelesség. A for­matervező kötelessége, hogy beálljon azok sorába, akik a A Zsennyei Műhely társadalmi teremtik. jó közérzetet meg­A formatervezés egyetemes, nemzetközi vonásaitól sokan fél­tik a nemzeti és az egyéni jel­leg elvesztését. Nincs ok aggo­dalomra. Ahogy a szekér világ­szerte azonos feladatot töltött be, de megjelenésében még egy országon belül is különbözött, mint a tisztántúli rövid, na­gyobb kerekű a dunántúli hosszabb, kisebb kerekűtől, úgy volt más a kirgiz nyereg, mint a mi lovasainké. A termelésben levő különbségek az igények, a történelmi, földrajzi adottsá­gok mindenkor eltüntetik a for­maadás uniformizálódásának veszélyeit. Ugyanakkor a ha­gyományos vonások maivá tehe­tik eszközeinket, a népiek nem­zetközivé válhatnak. Egyetlen példa: a finnek hosszú évszá­zadokon át kialakult kése, tő­re, a pukko. Ha valaki jelleg­Finn púkká hagyományos és mai igényekhez mért új formájában zetes emléket hoz magával Finnországból, a pukkót vá­lasztja. Már az északabbra élő lappok és a délebben élő finn rokonaink tőrje is különbözik ettől. A lappoké széles pengé­jű, a finneké keskenyebb. De a tujagyökér, amelyből a nyelük készül, fogyóban van, a rozsda- mentes acél s a tőr nyelét be­fogó réz, a tokot szolgáló bőr drágul. Megbízták hát a kiváló formatervezőt, Tapio Wirkka- lát, tervezzen pukkót a mai igé­nyeknek megfelelően. Ebben az új pukkóban megtaláljuk a ré­gi népinek-nemzetinek minden formai sajátosságát, de a tu­jagyökér helyett műanyagot al­kalmaz, az acélelemet lényege­sen csökkentette, s ráadásul összecsukható, zsebben hord­ható kést formázott. Korszerű anyag, korszerű forma, igazod­va a termelés és az igények változásaihoz. A példákat megsokszorozhat­nánk, hiszen akár a hazai nagy nemzetközi vásárainkon is meg­különbözteti már a laikus a bolgár szerszámgépet az an­goltól, a svéd fűrészt a hazai­tól. Ezek a megkülönböztető je­gyek gyakran alig megfogal­mazhatók. A zsennyei tanácskozásnak is csak egyik kérdése volt a nem­zeti jelleg szerepe. Hangsúlyo­sabban merült fel, hogy a design-nak mondott formater­vezés divathulláma elmúltával hogyan mélyült el a formater­vező feladata, hogyan kellene a mintegy százharminc hazai diplomás tervező munkáját, széthullatott szervezeteik össze­fogását megteremteni. Egészsé­ges-e az, hogy a százharminc közül alig harminc foglalkozik rendszeresen formatervezéssel, legyen az Fabulon-flakon vagy toronydaru? Egészséges álla­pot-e, hogy a többiek reklám­grafikával vagy egyéb kiskapus megoldással boldogulnak, míg iparunkban alig növekszik a kívánatos formaadás? A Zsennyei Műhelynek ten­gernyi kérdésre kellett volna vá­laszolnia. Maradt méq megvá­laszolatlan a jövő esztendőre is. STOP Értékelték az Iskolák a közle­kedés biztonságáért elnevezésű ver. enymozgalmat, amelyen a 80 81-es tanítási évben végzett tevékenységével 16 középfokú ok­tatási intézmény vett részt. A különbizottság az általános is­kolák között a városi kategóriá­ban a szigetvári Lenin lakótele­pit, a községiben a bólyi isko­lát, míg a középfokú oktatási in­tézmények között a pécsi Ziper- novrzky Károly ipari Szakközép- iskolát tette az első helyre. * Közlekedési parkot létesítenek Bolyban. Építését már megkezd­ték, átadására valószínűleg jövő­re kerül sor. * Idén még 8 ezer új személy- gépkocsi érkezését várja a Mer­kur, jövőre 101—105 ezer új autó importját tervezik. Ebből a 100 000 körüli mennyiségből 76 ezerre már érvényes szállítási szerződésük is van: 25 ezer La­da, 20—22 ezer Trabant, 15—15 ezer Wartburg és Skoda, 10 ezer Dacia és 5—6 ezer kis Polski behozatalával számolnak. Téli tippek Gondol-e ön arra, amikor havas, zimankós reggelen kocsijába ül, hogy a jó kilátás a volán mögül fél biz­tonság? Mert ha igen, indulás előtt gondosan megtisztítja a szélvédőt, a hátsó ablakot — sőt az oldalsó üvegfelületeket is. Ezen tevékenysé­gét megkönnyíti és gyorsítja, ha igénybe veszi a kémia, a technika nyújtotta segítséget, amely a jégoldó spraytől az ügyes kis kaparószer- r-zámon át a páramentesítő vegy­szerekig terjed. Ne sajnálja tehát az időt és a fáradságot erre, mert elő­fordulhat, hogy a kocsiban ülők és a kocsi épsége ,,csak” ezen az apró­ságon múlik . . . Ha csúszott már le havas, sáros cipőjének talpa a fékpedálról, akkor minden bizonnyal emlékszik arra a zord, téli hidegnél is jegesebb ré­mületre, amely a szivébe markolt. Senkit se tegyen ki többé e veszély következményeinek. Indulás előtt tisztítsa meg cipőjét a rátapadó ,,kenőanyagoktól". Ezt könnyebben megteheti, ha egy gumi lábtörlőt vagy kidobásra ítélt r.zőnyegdarabot helyez *a kocsi padlóburkolatára. Azt már említeni sem kell ezek után, hogy milyen fontos a pedálokat bo­rító gumi bordázatának épsége. Ha netán kopottak, egy percig se halo­gassa a cseréjüket . . . Még városban is előfordulhat, hogy a hó fogságába reked valamelyik meghajtott kerék. A nagy gázzal tör­ténő szabadítási kísérlet meddő vál­lalkozás. Csak egyre mélyebbre sül­lyeszti a túipörgő kereket, amely csakhamar nem is havon, hanem jég­rétegen pörög tovább. Csak a kocsi óvatos előre-hátra történő „hintáz- tatásától" remélheti, hogy oly hosz- szú nyomot taposnak ki a gumik, amikor a tengelykapcsoló csúszta­tásával és enyhe gázadással elindul­hat. Az sem haszontalan, ha minden eshetőségre fölkészülve egy kisebb zsák homokot tart a csomagtartóban. Különösen jeges úton és emelkedők­ben veheti hasznát az elindulásnál. Persze csak akkor, ha a homokot a meghajtott kerekek alá és elé szór­ja .. . Egyszerűen megszabadulhat a leg­ritkább esetben hatékony reggeli „fohászoktól", ha időben kifog a tél zárfagyasztó csalafintaságain. Nem kell mást tennie, mint rendsze­resen gondoznia a zárakat, az ajtók, a csomagtér gumitömítéseit. Hogy mivel? Szilikon-spray, glicerin vizes oldata, grafitos olaj. Az első kettő a gumitömitésekre kenve megakadá­lyozza azok befagyását. A zárak befagyása ellen természetesen az anyagok egyikét a zárba kell juttat­ni, a csapadéktól függő gyakoriság­gal. A hűtőben használatos fagy­állóval ne kísérletezzék, mert a fé­nyezésen maradandó nyomokat hagy­hat. És még egy tipp, ha e keze­lést mégis elmulasztotta volna. Me­legítse föl a kulcsot öngyújtó vagy gyufa lángjával. A zárba illesztés után várjon egy keveset, amíg a me­leg hat, azután fordítsa el a kul­csot. Lehet, hogy az első kísérlet nem sikerül. Legyen türelmes, ismé­telje meg a műveletet. Búsbarna László Közlekedésbiztonsági célkirakatverseny A Baranya megyei Közleke­désbiztonsági Tanács meghir­dette a megyei kereskedelmi vállalatok boltjai számára o közlekedésbiztonsági célkirakat- versenyt, amelyre 9 cég 12 ki­rakattal nevezett be. Decem­ber 11-én ünnepélyes ered­ményhirdetéssel és díjkiosztás­sal egybekötve került sor az ér­tékelésre. Ennek alapján a kü- löndíjat és a díszoklevelet a B. m. Élelmiszerkereskedelmi Vál­lalat, Pécs, Bem u. 12. sz. alat­ti boltjának kirakata nyerte, amelyet képünkön is bemutat­tunk. A zsűri ezenkívül egy első, két-két második, illetve harma­dik és egy negyedik helyezett kirakatot is díjazott. Megálla­pították, hogy a kirakatverseny­be benevezett kereskedelmi egységek szakemberei dekorá­ciós munkájukkal jól szolgálták azt ai lehetőséget, hogy így is az ittas járművezetés visszaszo­rítását, a gyalogos—járműveze­tő partnerkapcsolatának előse­gítését, ct gyermekek és idősek közlekedési védelmét propagál­ják. Azonban azt is bírálták, hogy Mohácsról, Komlóról és Siklósról egyáltalán nem érke­zett nevezés. ft teherautók története Korunk teheráru-szállításá- ban a legkényelmesebb, leg­jobban kihasználható, „háztól házig” átrakodás nélkül hasz­nálható eszköz a teherautó. A tehertaxitól a hatalmas ka­mionokig a legkülönfélébb for­mában gyártják és alkalmaz­zák. Kevesen tudják azonban, hogy mint annyi technikai esz­köznek, a teherautónak az őse is a katonai feljesztés ered­ménye. A múlt század háborúiban az anyagszállítás az egyik leg­nehezebben megoldható fel­adatok közé tartozott. A hosz- szan elhúzódó, fáradtan mene­telő hadoszlopok után vége­láthatatlan sorokban lovas ko­csik döcögtek, élelmiszert, ta­karmányt, felszerelést, lőszert szállítva. A vasút megjelenésé­vel kevesebb lett a hadseregek ilyen gondja, de ezzel a prob­léma még nem oldódott meg, annál is inkább, mert a vasúti sínhálózat és a hozzá kapcso­lódó közművek nagyon sebez­hetőek. A múlt század végén, amikor a robbanómotorok ki- fejlesztésével megkezdődött a motorizáció, a katonai vezetők felismerték a teherautóban rej­lő lehetőségeket. Az autóosz­lop rövidebb a fogatoltnál, mégis nagyobb terhet gyor­sabban, nagyobb távolságra szállíthat. Etetésre-itatásra, pi­henésre nem kell időt fordíta­ni, a teherautó tehát rendkívül hasznos segítséget nyújthatott a hadseregnek. Az első kísér­letekre Németországban került sor. A Monarchia első német gyártmányú teherautója mai szemmel nézve nagyon költsé­gesen dolgozott. Kéthengeres, hat liter hengerűrtartalmú, elő­ször izzógyújtású, később meg­szakító mágnesgyújtósú motor­ja 100 kilométerenként 100 li­ter benzint és 9,5 kiló olajat fogyasztott. A kocsi legnagyobb sebessége vízszintes, jó úton elérte a 25—30 kilométert órán­ként, 12 százalékos lejtőn 6 kilométeres sebességgel ment fel, löveget is vontatva. Hosszú volt az út a mai nagy teherautó-választékig, amelyek a darabárutól az ömlesztett árukig, a folyadékszállító te­herautótól a billenős piatójú kocsikig ezerféle kivitelben ké­szülnek. Terepen épp oly jól mozognak, mint az autópályá­kon. A romlandó árut hűtőte­herautó szállítja, speciális te­herautó a tűzoltóautó is. Éle­tünk szerves, nélkülözhetetlen részeivé válnak, akár a szom­széd utcába költöztetnek, akár másik kontinensre viszik az exportárut. Kórházi felvételes ügyeletek Mindennapos felvételi ügyeletek gyermek belbetegek részére: Pécs város: POTE Gyermekklinika, Sziget­vár város és járás, a pécsi és a volt sellyei járás: Megyei Gyermek- kórház. Gyermeksebészeti, kórházi felvételt igénylő gyermekfülészeti be­tegek, égett és forrázott gyermekek részére páratlan napokon: POTE Gyermekklinika, páros napokon: Me­gyei Gyermekkórház Pécs és a megye egész területéről. Felnőtt belgyógyászat: I. kerület: II. sz. Belklinika, II. kerület: Me­gyei Kórház (fertőző épület), III. ke­rület: I. sz. klinikai tömb. Sebészet: Megyei Kórház. Baleseti sebészet: I. sz. klinikai tömb. Égési sérülé­sek: Honvéd Kórház. Koponya- és agysérülések: Idegsebészet. Felnőtt fül-, orr-, gégészet: POTE Fül-, Orr-, Gégeklinika. ÉJSZAKAI KÖRZETI ORVOSI ÜGYELET Felnőtt betegek részére: Korvin O. u. 23., tel.: 11-169. Munkácsy M. u. rendejőintézet, ügyeleti be­járat, tel.: 12-812. Veress E. u. ren­delőintézet, tel.* 15-833. Gyermek be­tegek részére: Munkácsy M. u. ren­delőintézet, gyermekpoliklinika, föld­szinti bejárat, tel.: 10-895. Fogá­szati ügyelet: Munkácsy M. u. rendelőintézet, ügyeleti helyiség, tel.: 12-813. Minden este 7 órától reggel 7 óráig. ÉJSZAKAI ÜGYELETES GYÓGYSZERTÁRÁK Pécs-Vasas II., Bethlen G. u. 8. 10/52. sz. gyógyszertár; Pécs-Meszes, Szeptember 6. tér 1. 10/3. sz. gyógy­szertár. Kossuth Lajos u. 81. 10/8. sz. gyógyszertár; Munkácsy Mihály utca 4. 10/9. sz. gyógyszertár. Veress E. u. 2. 10/7. sz. gyógyszer- tár. SOS-ÉLET telefonszolgálat díjmen­tesen hívható a 12-390-es számon» este 7-től reggel 7 óráig.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom