Dunántúli Napló, 1981. december (38. évfolyam, 329-356. szám)

1981-12-13 / 341. szám

„Ez a program az emberi alkotókészség előtt nyitott távlatokat...” Háztáji a Kombinátban ái Jövőre 60 hízó tartását vállalnák Hendingerék Udvaron Kiterjesztett szűrő- vizsgálat Baranyában D korai felismerés életet jelent Az életét veszélyeztető, a korai vagy megelőző stá­diumban felismerhető betegségek kiszűrése egyre na­gyobb hangsúlyt kap a hazai egészségügyi ellátás­ban. Nemrégiben lapunkban foglalkoztunk a nőgyó­gyászati rákszűrés fontosságával. Most ennek olyan szervezeti formájával ismerkedünk meg, amely, ma Ba­ranyában egyedülálló az ország megyéi között. Baromfiüzem a kert végében. Ilyet — ritkán lát az ember. Merk János ágazatvezető így jellemzi: — Nem is olyan régen, bár­melyik termelőszövetkezet örömmel magáénak vallotta volna ezt az üzemet. Pedig csak egy családi vállalkozásról van szó . . . A „házigazda", Gáspár Zol­tán mutatja be a fűtött-lég kon­dicionált, önetetős rendszerrel felszerelt, belső megvilágítású csirkenevelőt. Most éppen 7000-en híznak, jóféle tápon. A vállalkozás résztvevői: Ar­nold Péter, a Bólyi Mezőgaz­dasági Kombinát gépkocsive­zetője, Puskás Bálint iskola- igazgató, Vörösváczky János fi­zika tanár és Gáspár Zoltán, ugyancsak a kombinát dolgozó­ja — előadó. A magyarázat igen egyszerű: — öten vagyunk barátok, jó- ban-rosszban, évek óta. ötödik társunk pulykázik. Mindig „iri­gyeltük" merészségét, vállal­kozókedvét. Amikor a bólyi kombinát létrehozta a baromfi háztáji ágazatát, azonnal je­lentkeztünk. Közel 200 ezer fo­rinttal felépítettük kisüzemün­ket, s megkezdtük a gazdál­kodást. A kérdés jogos: Miért? Gáspár Zoltán kertelés nél­kül válaszol: — Drágul az élet, nőnek a gyerekek. Kell a pénz, hogy az ö, startjuk könnyebb legyen. Közel egy éve adtuk hírül, hogy a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát pártbizottságán ja­vaslat született: a Központi Bi­zottság háztáji és kisegítő gaz­daságokra vonatkozó határoza­ta úgymond az állami vállalat kebelében is megvalósítható. A kombinát működési területe szinte az egész dél-dunántúli régió területe, s a korábbi fel­vásárlási rendszert baromfi és sertés vonalon korszerűsíteni lehetne. A falusi házak portáin levő épületeket, a töredék munkaerőt plusz kapacitásként kell hasznosítani. Fóris Kálmán, a kombinát pártbizottságának titkára ma már az eredményekről beszél: — Messze túlszárnyaltuk ko­rábbi reményeinket. Minden vállalkozni kívánót nem is tud­tunk fogadni, olyan nagy volt ez érdeklődés. Ez a program az emberi alkotókészség előtt nyi­tott távlatokat — a kombinát dolgozói számára. A jelentkező­ket természetesen elsősorban a pénzszerzés vezeti, de azzal is számolniuk kell, hogy ez nem megy munka nélkül. A képlet egyszerű: a kombi­nát háztájiban bővíti — beruhá­zás nélkül — a termelői kapa­citását, s a termelés ilyetén integrálása népgazdasági, gaz­dasági és egyéni hasznot hajt. Merk János, a baromfi kise­gítő és kisárutermelő ágazat vezetője elöljáróban leszögezi: — Ágazatunkban a partnerek 70—75 százaléka fiatal. Ez igen ragy szó. Magunk se hittük volna, hogy a községeink fia­taljai igen lelkesek. Terveznek, vállalkoznak és befektetnek. De hasonló a kép a sertéshiz­lalás terén is. Az eredmények magukért be­szélnek. A baromfi-ágazat rendszere: a gazdaság által ja­vasolt technológia mellett na­poscsibét, tápot ad a kombi­nát egy fillér előleg fizetése nélkül, s a szállításkor végel­számolást csinálnak. A haszon a termelőnél és a kombinátnál is jelentkezik. Idén május hó­napban indult a baromfi-ház­táji, s azt tervezték, hogy 300 000 rántanivaló csirkét ad majd e kisárutermelő szektor a népgazdaságnak. A november végi állás: pontosan 312 745 csirkét 524 241 kilogramm súly­ban sikerült megtermeltetni.- Külön örömünk — mondja Merk János —, hogy az OTP, a takarékszövetkezet támogatta elképzeléseinket, s adott a be­ruházásokhoz hitelt. Ugyanis a szigorú technológia számára nem elég a régi gazdasági épület magában. S mit mond erre a termelő:- A hiteleket nem egészen egy év alatt vissza tudjuk fi­zetni. Úgy számolunk, hogy egy év alatt hat rotáció mehet ki a kisüzemünkből, s hatszor hétezer csirke, az már vala­mi ... A sertéstenyésztő két ágon fut. Hauck János ágazatvezető szerint mind a kocakihelyezés, mind a malackihelyezés jól bejött. Akik vemhes kocát kap-, nak, azok a háztájiban leelle-' tik, s kocánként minimum öt malacot kell felhizlalniuk 95— 125 kilóra. A malackihelyezés­nél egyszerűbb a képlet, de minimum 10 malacot kell vál­lalnia egy-egy szerződőnek. Tápot, szállítást itt is adnak a gazdáknak, bár itt nem olyan szigorú a rendszer, mint a baromfinál. Saját táppal is dolgozhatnak, s a kukoricát is maguk szerzik be a tagok.- Az idén 1200 malacot he­lyeztünk ki, s ebből már 700-at meg is kaptunk, 74 940 kilo­gramm nettó súllyal. Kocából 109-et adtunk ki, s 4000 hízót kaptunk vissza. — Jövőre? — Úgy néz ki, hogy a kombi­nát sátorhelyi hizlaldáját fel­számoljuk — igen korszerűtlen, régi épületegyüttesről van szó —, s a kieső kapacitást szintén a kisárutermelő ágazattal pó­toljuk majd. Ezek szerint to­vább növekszik az ágazatveze­tő gondja. Sertéshizlalással foglalkozó termelőt sem volt nehéz talál­ni: az ágazatvezető a legjob­bak között ajánlotta az Ud­var községben lakó Hendinger Sándort. Mi a feleséget talál­juk otthon: — Tulajdonképpen én dolgo­zom a sertésekkel — mondja. — Úgy esett, hogy nem tudok eljárni a gyerekek miatt, ezért döntöttünk a férjemmel úgy, hogy benevezünk a kombinát akciójába. Hendinger Sándor a kombi­nát gépkocsivezetője: tápot hord a telepekre. A sertésne­velésre a jogcím tehát adott. — Jó így — mondja a fele­ség —, hogy ingyen megkap­juk a malacokat, s a hizlalás és a leadás után végezzük az elszámolást. — A haszon? — Ha nincs komolyabb baj, betegség, 700—800 forint a ha­szon egy-egy állat után. Per­sze, ez nem mnidig jön be. Hendingerék „sertéstele­pén" 40 hízó igyekszik elérni a kívánt súlyt, de jövőre leg­alább 60-at szeretnének beál­lítani. A kérdésre; tudja-e, hogy a háztáji akciót a kom­binát pártbizottsága indította be egy párthatározat nyomán — Henringerné elmosolyodik: — Most már tudom. Kozma Ferenc Mindenekelőtt azt kellett felismerni a szakorvosoknak, kutatóknak, egészségügyi ha­tóságoknak, hogy ha már van egy hatóságilag kötelező szű­rővizsgálat (a rendszeres tü­dőszűrés), akkor ehhez kap­csolható az onkológia és az alapellátás megelőző vizsgá­lata is. Egyelőre csak a dolog praktikus oldalát nézve: har­madannyi idő alatt, jóval ke­vesebb pénzért a megye leg­eldugottabb községeiben is el­végezhetők a vizsgálatok. A megyei onkológus orvosok, a körzeti orvosok, a járási és vá­rosi egészségügyi . központok összefogásával azok is részt vehetnek — vagy akár kény­telenek részt venni — azokon a szűrővizsgálatokon, mélyek a korai stádiumban derítik fel a gyógyíthatatlannak tartott be­tegségeket, s azok így még eredményesen kezelhetők. A szükségességének mérté­kében megállapított időszakon­ként, a kötelező tüdőszűréssel egyidőben 15—2Ö perc alatt túl­juthat bárki az egyéb vizsgá­latokon. Fontossági sorrendben első­ként kell említeni a nőgyógyá­szati szűréseket. Ezeket min­den, a rákveszélyes életkorba tartozó nőn elvégzik. (Az álta­lánosan elfogadott normák szerint ez, 20—60 év között szükséges, de ma már indo­koltnak látszik a 18. életévig visszaszorítani a kezdő ha­tárt.) Valamennyi, a szűrővizs­gálaton megjelent nőről vett minta cytológiai vizsgalat alá kerül, emellett, ha az onkoló­gus, nőgyógyász bármilyen elváltozást észlel, akkor a rész­letes szakorvosi vizsgálatra ke­rül sor. Fontos ez, hiszen akár egy krónikus gyulladás, ( vagy egyéb — egyszerű vizsgalattal megállapítható — tünet is utal­hat a későbbi, esetleges vég­zetes betegség kialakulására. Ugyancsak a nőgyógyászat­nál maradva, az emlődagana­tok vizsgálata is sok későbbi tragédiát előz mag. Baranya megyében (Pécset is ideértve) az elmúlt évben 96 000 mali­szűrést végeztek. Minden be­tegségre gyanús esetet szak- rendelésre irányítottak. (Arról még nincs végleges statisztika, hogy hány nőt mentettek meg a mellráktól, vagy annek átté­teleződő eseteitől. De hogy nagyon sokat, az biztos.) Három-négy évente ugyan­csak a „kiterjesztett lakossági szűrés" keretében elvégzik a vérnyomás és a vizelet vizsgá­latát. Ennek eredményeképp az infarktus megelőzésében, a rejtett cukorbetegség és uroló­giai betegségek felderítésében végeznek felmérhetetlenül hasznos munkát. Az itt következő számokat úgy érdemes olvasni, hogy mö­göttük fiatalasszonyok, édes­anyák, emberéletek, szenvedé­sek és tragédiák húzódhatnak meg. Az elmúlt évben Bara­nyában (Pécs kivételével) a tüdőszűrés mellett 17 000 nő vett részt rákszűrésen. Közöt­tük tíznél állapítottak meg rosszindulatú daganatot, Ili­nél az úgynevezett rákmegelő­ző állapotot és 1400 volt olyan eset, ahol valamilyen egyéb, orvosi beavatkozást igénylő elváltozást tapasztaltak. ' Az eredmények mögött az a felismerés húzódik, hogy az alapellátást végzők, s az on­kológusok megértették, hogy a rendszeres tüdőszűréssel közö­sen egyszerűbb a szervezés, olcsóbb, eredményesebb a szű­rés. Példa is igazolja ezt. A közös vizsgálatok bevezetése előtt az arra rászoruló nőknek alig 25 százaléka vett részt nőgyógyászati, onkológiai szű­résen. Négy év óta ma ez az arány meghaladja a 60 száza­lékot. Ez pedig világviszony­latban is figyelemreméltó. Kü­lönösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy kezdetben a ki­szűrtek háromnegyed részénél mutatkozott elhanyagolt álla­pot, most pedig megfordult az arány: a kezdeti, eredményes kezelést biztosító stádium a háromnegyed rész. He maguk az érdekeltek, a helyi egészségügyi és tanácsi szervek mindenütt átérzik en­nek a megelőző vizsgálati rend­szernek a fontosságát, és kel­lőképpen támogatják a szű­rést végző orvosok, assziszten­sek munkáját, akkor még több ember, leány és anya kaphat­ja vissza, vagy őrizheti meg egészségét. Kurucz Gyula A bólyi „négyes” összefogásának eredménye: korszerű háztáji csirkefarm, 7 ezres rotációval. Békepark - decemberben A minap mondták: most menjenek ki megnézni . .. A nyári látogatásra céloz­tak, aminek a nyomán elő­ször adtunk hírt az olvasó­nak arról, hogy Pécsett a Kovács-telep szélén, az ürö- gi patak mentén Békepark létesül. Elmúltak azóta a szép nyári és őszi hónapok és lám, egy majdnem kész park fogadott, amikor a ta­nácsot megfogadván elmen­tem oda. Pillanatra felidéz­tem magamban a nyárközepi képet, amikor a három hektárnyi területet ót meg átszabdalták a locsolóvíz- hálózat árkai. Amit akkori kísérőm, Csepeli Zoltán, a Pécsi Kertészeti és Parképítő Vállalat kerttervezője elmon­dott, az mind még csak „lesz" volt. Most pedig . . . Átboktatok a Brassó utca végi kis bürün és előttem van a gyérülő hótakaró alól előóvatoskodó üdezöld pázsit, amit a sétautak szeszélyesnek tűnő, ám még­is szabályos rendszere oszt meg. Elindulok. A decem- bereleji szél időnként végig­söpör a hosszúkás szabad térségen és a séta mégis kellemes, szép. Ahogy ka­nyarodik az út, mindig más és más panoráma tárul elém, de engem az ejt meg leginkábbr amit a majdani park déli végéből észak felé tekintve látok. A gyógyszer­tári központ modern épülete látszik lezárni az összessé­gében mintegy 5,5 hektár­nyi területet (közben van még — de nem látni — a 6-os út most épülő szaka­sza). Emögött emelkedik a kétcsúcsú Makárhegy, amely­nek izgalmasan szép hát­tere a Misina a tévé-torony­nyal. Ezt a megragadó egységet látva akaratlanul is arra gondolok: vétek let# volna ezt a területet bármi egyéb célra, mint parkra, felhasználni. A képbe aztán balfelől beletartozik még természetesen a Jakabhegy is, ami innen kézzelfogható közelségűnek tűnik. Visszatérek oda, ahonnan el­indultam, s most egy kül­fejtés-forma mélyedés pe­remén állok. Ez lesz az a kis tó, amit az örögi patak táplál majd vízzel. Most még gödör. Akár egy ka­vicsbánya, tele apróbb— nagyobb kövekkel, a Me­csek évezredes hordaléká­val. Erre mondták: micsoda szerencse volt erre a nem- várt bányára rábukkanni, hiszen az innen. kitermelt kőanyag lett a sétautak alapja. Általa eddig mint­egy 150 ezer forint anyag­értéket és szállítási költsé­get takarítottak meg. Emlékszem, annakidején megkértek: szólítsuk a park­építés körüli társadalmi munkára a pécsi vállalatok szocialista brigádjait. Most kérdem, volt-e eredménye? S megtudom, hogy a Pécsi Vízmű Pro űrbe díjas Stein- metz-brigódján — ők épí­tették a locsolóhálózatot — és a Kertészeti Vállalat né­hány szocialista brigádján kívül csupán a Baranya me­gyei Sütőipari Vállalat mun­kásai dolgoztak itt. A bebarangolt területen utak és pázsit — szép ren­dezett a terep. Csak a fák hiányoznak! Megnyugtatnak: kora tavasszal a csemeték kiültetésére is sor kerül. És azt is elmondják, hogy a vállalat már szerzi be azt a faanyagot, amiből Sza­tyor Győző fafaragó művész készít majd Béke-kaput és más, a parkot díszítő fa- ragványokat. Hársfai István

Next

/
Oldalképek
Tartalom