Dunántúli Napló, 1981. november (38. évfolyam, 300-328. szám)

1981-11-01 / 300. szám

2 Dunántúlt napló 1981. november 1., vasárnap 0 Mit lehet várni a madridi találkozótól? A madridi kongresszusi pa­lotában három hónapos szü­net után ültek össze újra 33 európai és 2 amerikai ország képviselői, hogy megpróbálják tető alá hozni — lehetőleg még karácsony előtt! — az értekez­let záródokumentumát. Az tu­lajdonképpen 80 százalékban el is készült, amint erre lljicsov, a szovjet delegáció vezetője rá­mutatott. De az is igaz, hogy épp a legfontosabb kérdések­ben hiányzik még a sokat em­legetett „consensus", azaz min­den részvevő egyetértése. Ezek a fő problémák: az európai le­szerelés és katonai enyhülés kérdéseinek megvitatására hiva. tott konferencia ügye, továbbá az úgynevezett bizalomépítő intézkedések kérdése. A rendkívül lassú előrehala­dás ellenére, az ismétlődő, éles viták ellenére is szükség van a madridi találkozóra, hiszen ez olyan fórum, amely lehetősé­get ad az enyhülési folyamat megőrzésére, illetve tovább­vitelére. A résztvevők többsége igényli az enyhülést Európában, ezért is lehetett elérni egyes területeken, legalább is előze­tes konkrét megállapodásokat. (Kötelezettséget vállalni a ter­rorizmus elleni közös fellépésre, megegyezés a gazdasági együttműködés terén hozandó intézkedésekről, az információ és az emberi kapcsolatok elő­mozdítását célzó döntésekről, stb.). Az elmúlt év novemberében elkezdődött madridi tanácsko­zás máris sokkal hosszabb időt vett igénybe, mint a korábbi, hasonló összejövetel annak ide­jén, Belgrádban. A nemzetközi helyzet feszültté válása is tük­röződik a madridi vitákban. Eddig az előrehaladást főleg az amerikai küldöttség maga­tartása akadályozta. Sokáig el­zárkóztak attól is, hogy a ko­rábban gyakran hasznosnak bizonyult, közvetlen szovjet— amerikai egyeztetéssel próbál­ják áthidalni az ellentéteket. Mindenesetre most sor került egy megbeszélésre lljicsov és Max Kampelman nagykövet, az Egyesült Államök küldöttségé­nek vezetője között. © A lengyelországi helyzet­ről. A lengyelországi erőpróbá­ban a szocializmus és a nép igazi érdekeit szolgálták az olyan események, mint a Len­gyel Egyesült Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának 5. plénu­ma és a parlament, a szejm ülése, viszont továbbra is csak mélyítették a válságot az úgy­nevezett vadsztrájkok éppúgy, mint a szerda délben, a Szoli­daritás által meghirdetett, egy­órás figyelmeztető sztrájk. Teljesen jogos a lengyel párt. nak és kormánynak az a megál­lapítása, hogy a „sztrájkterror” lehetetlenné teszi az ország sú­lyos válságából a kibontako­zást. Ezért nyúlt hozzá a szejm, a parlament a sztrájkjog kér­déséhez. A szerdai úgyneve­zett figyelmeztető sztrájk ugyan nem volt teljes, a varsói jelen­tések jelezték, hogy mind több lengyel dolgozó döbben rá: a sztrájkokkal csak a népgazda­ságnak, végső soron saját ma­gának okoz jóvátehetetlen kárt. Viszont a Szolidaritás központi vezetőségének egyes, mérsékel­tebb elemeivel szemben a szél­sőségesek újabb térhódítása éppúgy megfigyelhető, mint az is, hogy vidéken itt és ott szoci­alista ellenes elemek a Szoli­daritás központjának utasítá­sait sem veszik figyelembe és vadsztrájkokat szerveznek. A Lengyel Egyesült Munkás­párt és a kormány vezetése Jaruzelski hadseregtábornok kezében összpontosul. A párt első titkára, miniszterelnök és nemzetvédelmi miniszter, az 5. plénum által funkcióiban meg­erősítve folytatja a küzdelem irányítását azért, hogy — idéz­zük — „Lengyelország végre normális, stabil ország legyen". A pártplénumon nagy hang­súlyt kapott a megállapítás, hogy a (okosság ellátása poli­tikai kérdés, megoldására min­denekelőtt tá rsada Imi -pol itika i téren kell erőfeszítéseket ten­ni. Jaruzelski rámutatott arra, hogy a lengyel nép ismét nagy segítséget kap a Szovjetunió­tól, amely például ebben a ne­gyedévben további 30 ezer ton­na húst szállít Lengyelországba. O OPEC-döntés az olajárak befagyasztásáról. Az olajexportáló országok szervezete, az OPEC az idén már többször próbálkozott az óla já ra k egységesítésévéT és vitáztak tagállamai arról is, hogy tovább emeljék-e az ára­kat, vagy meg lehet egyezni bi­zonyos időre való befagyasztá­sukban? Eddig ugyanis 32 dol­lárt kért egy hordó Olajért Szaúd-Arábia, a legnagyobb olajszállító, és hallani sem akart az olajár emeléséről, egyik-másik afrikai ország vi­szont 41 dollárért szerette vol­na értékesíteni olaját, s még további áremelést is kívánatos­nak tartott. A világpiacon a kereslet az utóbbi hónapokban egyre csök­kent, hiszen mindenütt takaré­koskodnak a drága „fekete arannyal”. A tényleges árat még a drága olajukkal a pia­con jelentkező országok is mind alacsonyabban kellett hogy megállapítsák. S most, Genfben az OPEC 13 tagállama megegyezett: Szaúd-Arábia 32-ről 34-re emeli a maga olajának az árát, a minőségi felárral számított olaj maximá­lis ára pedig a többieknél hor­dónként legfeljebb 38 dollár lehet. Ezek az árak 1982 vé­géig maradnak meg. A világsajtó úgy értékeli, hogy „az OPEC kapitulált a világpiac előtt". Nagy vissz­hangot keltett a venezuelai olajminiszternek az a kijelenté­se is, hogy „a múlté már az olajár örökös emelésének le­hetősége". A hírmagyarázók nagy része összefüggést keres Szaúd-Arábia olajár-emelése és az amerikai dollár értékének csökkenése között, illetve még arra is figyelmeztet, hogy az AWACS-üzlettel egyidőben jött létre az OPEC-döntés, amely­ben Szaúd-Arábiának megha­tározó szerepe volt... Azt a 8 és fél milliárd dollárt, amit az amerikai fegyverekért fizet Sza­úd-Arábia, részben az olajár­emeléséből is elő tudja terem­teni. Persze, ez a „valamit va­lamiért" csak az amerikai— szaúd-arábiai viszonylatban je­lentkezik. A tőkés országok kö­zül azok, amelyek a drágábban szállító arab vagy afrikai ál­lamoktól vásároltak olajat, most fellélegezhetnek, kevesebbért kapják az értékes energia­hordozót. És ami szintén fon­tos dolog: 1982 végéig tervez­hetnek már! Pálfy József Tollhegyen Ha van valahol a világon, s ha volt valaha a világon zűrzavaros helyzet, akkor a csádi az. Az Afri- ka közepén elterülő, gyéren lakott, de a hírek szerint földje mélyében nagy-nagy ásványi kincseket rejtő ország korábban francia gyarmat volt. A párizsi neokolonializmus a legkevésbé sem mutatkozott haj­landónak lemondani például a csádi uránércről, így aztán a „füg­getlen” Csádi Köztársaság tovább­ra is Franciaországtól függött. Ide­genlégiósok tartották fenn a ren­det, francia tőkések igyekeztek mind több hasznot húzni az ország gazdaságából . . . A félig arab, félig néger, félig mohamedán, félig pogányhitű la­kosság úgy is megoszlik, hogy egyes törzsek a hegyek közt, mások a si­vatagon, mégint mások a városok­ban vetették meg a lábukat. A kü­lönböző ellentétek aztán a szemé­lyekben testesültek meg: Hissen Habré, Goukonni Oueddei, Acyl Ahmat, Abdelkader Kamuge hol a franciák ellen harcolt algériai, lí­biai segítséggel, hol egymás ellen, s ekkor már az egyik egyszer a franciák támogatását kérte, a má­sik meg a korábbi szövetségesei mellett maradt. De ez sem maradt így sokáig, a fordulatok egymást érték. Legújabban Goukouni Oued­dei, aki a volt gyarmatosítók ellen harcolt jó darabig, megint Párizs­tól várja az üdvösséget. Valóságos csiki-csuki játék az, ami Csádban végbemegy. Nem csoda. A gazdasági elmaradottság, az írástudatlanság lehetővé teszi, hogy Csád sorsáról egyesek a nép akarata ellenére próbáljanak dön­teni. (P) 11 ( i A , H { ISI A 1 5Y1 f 1 1 .A 1 Jl ________________________________________________________ Hazánkba érkezett a Dominikai KP küldöttsége A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának meghívására szombaton ha­zánkba érkezett a Dominikai Kommunista Párt küldöttsége, amelyet Jósé Cuello, a párt po­litikai bizottságának tagja ve­zet. A delegációt a Ferihegyi re­pülőtéren Nagy Gábor, az MSZMP KB külügyi osztályának helyettes vezetője fogadta. Ali Nasszer Mohamed életrajza Ali Nasszer Mohamed 1939. decem­ber 31-én született, szegényparaszti családban, Dél-Jemenben, a 3. kor­mányzóság keleti járásában. Általá­nos iskolai tanulmányait szülőföldjén végezte, majd 1959-ben magasabb képesítést szerzett. Általános iskolai tanítóként, majd iskolaigazgatóként dolgozott. 1960-ban csatlakozott az arab na­cionalisták mozgalmához. Tevékeny­ségéért az angol megszállók több­ször letartóztatták. 1963-tól az ango­lok elleni fegyveres harc irányítására létrehozott Nemzeti Front tagja, 1964 végén a kiképző front parancsnoka. 1965-ben katonai iskolán tanult Kai­róban. Ezt követően a Nemzeti Front katonai irodájának tagjává választot­ták. A függetlenség kivívása után fontos tisztségeket töltött be. 1971-ben a Legfelsőbb Népi Tanács az Elnöki Tanács tagjává és minisz­terelnökké választotta, s megerősítet­te honvédelmi miniszteri tisztségében. 1974-ben oktatásügyi miniszterré is kinevezték. Az 1977-ben végrehajtott kormányátalakítás után csak minisz­terelnöki tisztségét tartotta meg. Az 1978. június 26-i puccskísérlet le­verése után az Elnöki Tanács elnö­kévé nevezték ki. Ezt a funkciót 1978 novemberéig töltötte be. Akkor meg­választották a Legfelsőbb Népi Ta­nács Elnöksége elnökének, Abdul Fat- tah Iszmailnak a helyettesévé. 1980 januárjáig ő volt az állambiztonsági bizottság elnöke is. 1978, a Jemeni Szocialista Párt megalakulása óta a párt politikai bi­zottságának tagja. A JSZP Központi Bizottsága 1980. április 20-i ülése a párt főtitkárává választotta. 1980. áp­rilis 26-án a Legfelsőbb Népi Tanács Elnökségének elnökévé választották Ali Nasszer Mohamedet. Rómában újabb nagyszabású béketüntetésre került sor a NATO nukleáris fegyverkezési prog­ramja ellen. + BUDAPEST: Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke Algéria nemzeti ünnepe alkalmából táv­iratban üdvözölte Bendzsedid Scdlit, az' Algériai Demokrati­kus és Népi Köztársaság elnö­két. Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke Mohamed Be- nahmed Abdelghani miniszter- elnöknek, Púja Frigyes külügy­miniszter Mohamed Seddik Denjahja külügyminiszternek küldött táviratában fejezte ki jókívánságait. + LISSZABON: „Európa-szer- te erősödnek a tömegek anti- militarista érzelmei. Ennek leg­fényesebb bizonyítéka az a mindent elsöprő tiltakozási hul­lám, amely a Reagan-kormány- nak a neutronfegyverre, illetve az új amerikai közép-hatótávol­ságú rakéták nyugat-európai te­lepítésére vonatkozó döntése nyomán bontakozott ki" — mondotta Lisszabonban Al­varo Cunhal, a Portu­gál Kommunista Párt főtit­kára azon a nagygyűlésen, amelyet a Francia Kommunista Fárt Georges Marchais által ve­zetett küldöttsége tiszteletére rendezlek. + MOSZKVA: A hét végén mutatták be Moszkvában a Le­nin életéről készült legújabb filmalkotást, amelyet a szovjet filmművészet két veteránja ké­szített: Jevgenyij Gabrilovics forgatókönyvéből Szergej Jutke- vics rendezte a filmet. A szerző­páros már több filmet készített Lenin életéről. Ezúttal a bolse­vik párt megteremtőjének pári­zsi tartózkodását vitték filmre, azt a korszakot, amikor az első oroszországi -forradalom bukása után külföldre kényszerült, egy ideig Párizsban élt, s a francia főváros melfetti Longjumeau-ban szervezett az emigráns orosz forradalmároknak pártiskolát. A Nemzetközi Fizetések látogatása Szombaton elutazott Buda­pestről dr. Günther Schleimin- ger, a Bank For International Settlements (Nemzetközi Fize­tések Bankja) vezérigazgatója, a!ki Tímár Mátyásnak, a Magyar Nemzeti Bank elnökének meg­hívására tartózkodott hazánk­ban. A BIS vezérigazgatója tár­gyalást folytatott a Magyar Nemzeti Bankban a két bank közötti kapcsolatok elmélyíté­sének lehetőségeiről, valamint aktuális nemzetközi pénzügyi kérdésekről. A vendéget fo­gadta Marjai József, a Minisz­tertanács elnökhelyettese. • + BÉCS: összesen hét hatal­mas kiaknázásra váró olajme­zőt rejt még a Föld mélye — állapítja meg az OPEC hírügy­nöksége által közzétett jelentés. Az ezekkel kapcsolatos tanul­mányt készítő olasz AGIP olaj- vállalat elnökhelyettese, Mar­cello Colitti szerint a még ki­aknázatlan készletek nagysága 450 milliárd hordóra tehető, a jelenleg bizonyított nyersolaj­készletek nagysága ezzel szem­ben körülbelül 650 milliárd hor­dó. A feltáratlan olajkészletek­ből Coletti véleménye szerint 200 milliárd hordónyi nyersolaj van a Szovjetunió, Észak-Ameri- ka és Óceánia területe alatt, van még olaj Szaúd-Arábia, Irak és Irán földjében — továb­bi körülbelül 140 milliárd hor­dónak megfelelő mennyiségű olajat rejtenek még a közel-ke­leti mezők — 55 milliárd jut Af­rikára, bár lehet, hogy az ezred­fordulóra az itteni készleteket már 180 milliárd hordóra fog­ják becsülni. „ + LONDON: Szombaton reg­gel ismét tárgyalóasztalhoz ül­tek a British Leyland állami gépkocsigyár vezetősége és a vállalat alkalmazottainak kép­viselői. A tárgyalások tétje a dolgozók béremelési követelé­seinek teljesítése, illetve a Ley­land alkalmazottai által nagy többséggel megszavazott sztrájk, amelyet vasárnap reggelre hir­dettek meg. A gyár elnöke be­jelentette: ha a sztrájkra sor kerül, akkor elindítja a cég fel­számolását. LAPZÁRTA Bruno Kreisky osztrák kancel­lár elismerte a nyugat-európai békemozgalom és a nagyszabá­sú békemegmozdulások jelentő­ségét, rámutatva arra, hogy a tüntetések bizonyítják: már nem halaszthatók soká a valóban érdemi szovjet—amerikai fegy­verzetkorlátozási tárgyalások. Kreisky egy bécsi hetilapnak adott interjújában ugyanakkor nem tett különbséget a Szovjet­unió és az Egyesült Államok po­litikája között, holott jólismert, hogy az érdemi tárgyalások Washington erőpolitikája miatt szünetelnek. Izrael szombaton azzal a ké­réssel fordult Egyiptomhoz, hogy november 11-re halasszák a palesztin önkormányzatról folyó háromoldalú tárgyalások újra- felvételének időpontját — je­lentette be Butrosz Ghali egyip-- tomi külügyi államminiszter. Egyiptom elfogadja az új idő­pontot, feltéve, ha az az Egye­sült Államoknak is megfelel — tette hozzá.' MM .•*?% f ^ •• •• - •• f Gorog-torok tájakon 10. Szőke Piedone Isztambul bejáratánál őrült kora esti forgalomba kerültünk: három sávon öt kocsi megy egymás mellett. A török KRESZ általános szabályaival itt is­merkedhet meg az idegen. Menj úgy, ahogy tudsz, előbb- utóbb vagy odaérsz ahova akarsz vagy nem. így sodródunk be a jó nevű Londra Camp parkolójába. Ez amolyan kamionos pihenő, motelszerű szállodájával, de nyaranta a kertjében osztályos kempinget nyitnak. Zsúfoltság­ról így szeptember táján szó sincs: legtöbb lakója magyar. Megnyugtató, de ugyanakkor kissé idegesítő is: szálláshe­lyünket fegyveresen őrzik, ido­mított kutyák kószálnak a sát­rak között. (A kutyákról any- nyit: egyiküknek dobtam egy fa­lat szalonnabőrt — szalonnával, mert ott bámulta ártatlan sze­mekkel a reggelizésünket. A magyar eb vagy bármely euró­pai kutya egy szempillantás alatt benyalta volna, ez meg csak megszagolta, és undorral elfordult. Az eset megfejtése: Törökországban sertés csak néhány van, az állatkertekben. Mohamedán itt a kutya is ...) E kis kitérő után üljünk fel a 89-es autóbuszra — a vál­tozatosság kedvéért, itt szintén magyar Ikarusok repítenek —, s nézzünk szét az ország leg­nagyobb városában. A Galata­hídnál érünk a ma Isztambul­jába, egy szokatlan, furcsa, az ezeregy éjszakából idecsöppent világba. Az Aranyszarv-öböl vize fortyog, a semmiből jövő, egy helyben topogó hullámhe­gyein halászbárkák imbolyog- nak. Lángossütők és perec­árus fiúk próbálják túlkiabálni a hangzavart a partmenti tö­megben. És mindent árulnak, és minden eladó ... A hídfőtől a környező dombokra látni, ezekre épült föl körben a vá­ros; impozáns dzsámik csillogó hagymakupolákkal, körülöttük a párától remegő, karcsú mi­naretek. Éppen elindulunk a híres Kék Mecset felé vezető úton, amikor megszólalnak a hangszórók az erkélyekről, a háztetőkről, s a müezzin nyúj­tott, sírás hangon dicséri Al- lahot. Az utca emberét látszólag mindez nem érdekli. Semmi sem feltűnő — legfeljebb egy szoknya alól kivillanó boka után fordulnak meg a boros­tás bennszülöttek —, no meg ha valami üzletet remélnek. Úgy vélem — legalábbis itt Isztambulban — minden török két lábon járó Türkve Bankasi — azaz bankfiók. Még az Amo szappant is becserélnék, s en­nél jobb híre pipereiparunknak nem lehet. Milyen volt Isztambul? — kérdezték barátaim. Hát mi­lyen? Mintha a világ vala­mennyi nagyvárosának kül­városát egy helyre tolták volna. S e hatalmas külvárost itt-ott néhány világcsodával meg­spékelték volna. Este a kemping éttermében vacsorázunk. A sis-kebabira — nyárson sült birkafalatok •—, ízlik a cseh licenc alapján készí­tett Efes Pilsen sör. Már vég­zünk, amikor mellénk ül egy nagy darab svájci kamionso­főr, amolyan szőke Piedone. Megtudja, hogy magyarok va­gyunk, erre újabb söröket ren­del. „Nagyon tisztelem a ma­gyarokat — mondja. — Egyedül járom Európa útjait, és sokszor előfordul, hogy a kocsimmal valami baj van. Szinte majd­nem minden alkalommal kizá­rólag a magyar kollégáim áll­tak meg — segíteni . . .” Kozma Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom