Dunántúli Napló, 1981. november (38. évfolyam, 300-328. szám)
1981-11-01 / 300. szám
2 Dunántúlt napló 1981. november 1., vasárnap 0 Mit lehet várni a madridi találkozótól? A madridi kongresszusi palotában három hónapos szünet után ültek össze újra 33 európai és 2 amerikai ország képviselői, hogy megpróbálják tető alá hozni — lehetőleg még karácsony előtt! — az értekezlet záródokumentumát. Az tulajdonképpen 80 százalékban el is készült, amint erre lljicsov, a szovjet delegáció vezetője rámutatott. De az is igaz, hogy épp a legfontosabb kérdésekben hiányzik még a sokat emlegetett „consensus", azaz minden részvevő egyetértése. Ezek a fő problémák: az európai leszerelés és katonai enyhülés kérdéseinek megvitatására hiva. tott konferencia ügye, továbbá az úgynevezett bizalomépítő intézkedések kérdése. A rendkívül lassú előrehaladás ellenére, az ismétlődő, éles viták ellenére is szükség van a madridi találkozóra, hiszen ez olyan fórum, amely lehetőséget ad az enyhülési folyamat megőrzésére, illetve továbbvitelére. A résztvevők többsége igényli az enyhülést Európában, ezért is lehetett elérni egyes területeken, legalább is előzetes konkrét megállapodásokat. (Kötelezettséget vállalni a terrorizmus elleni közös fellépésre, megegyezés a gazdasági együttműködés terén hozandó intézkedésekről, az információ és az emberi kapcsolatok előmozdítását célzó döntésekről, stb.). Az elmúlt év novemberében elkezdődött madridi tanácskozás máris sokkal hosszabb időt vett igénybe, mint a korábbi, hasonló összejövetel annak idején, Belgrádban. A nemzetközi helyzet feszültté válása is tükröződik a madridi vitákban. Eddig az előrehaladást főleg az amerikai küldöttség magatartása akadályozta. Sokáig elzárkóztak attól is, hogy a korábban gyakran hasznosnak bizonyult, közvetlen szovjet— amerikai egyeztetéssel próbálják áthidalni az ellentéteket. Mindenesetre most sor került egy megbeszélésre lljicsov és Max Kampelman nagykövet, az Egyesült Államök küldöttségének vezetője között. © A lengyelországi helyzetről. A lengyelországi erőpróbában a szocializmus és a nép igazi érdekeit szolgálták az olyan események, mint a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának 5. plénuma és a parlament, a szejm ülése, viszont továbbra is csak mélyítették a válságot az úgynevezett vadsztrájkok éppúgy, mint a szerda délben, a Szolidaritás által meghirdetett, egyórás figyelmeztető sztrájk. Teljesen jogos a lengyel párt. nak és kormánynak az a megállapítása, hogy a „sztrájkterror” lehetetlenné teszi az ország súlyos válságából a kibontakozást. Ezért nyúlt hozzá a szejm, a parlament a sztrájkjog kérdéséhez. A szerdai úgynevezett figyelmeztető sztrájk ugyan nem volt teljes, a varsói jelentések jelezték, hogy mind több lengyel dolgozó döbben rá: a sztrájkokkal csak a népgazdaságnak, végső soron saját magának okoz jóvátehetetlen kárt. Viszont a Szolidaritás központi vezetőségének egyes, mérsékeltebb elemeivel szemben a szélsőségesek újabb térhódítása éppúgy megfigyelhető, mint az is, hogy vidéken itt és ott szocialista ellenes elemek a Szolidaritás központjának utasításait sem veszik figyelembe és vadsztrájkokat szerveznek. A Lengyel Egyesült Munkáspárt és a kormány vezetése Jaruzelski hadseregtábornok kezében összpontosul. A párt első titkára, miniszterelnök és nemzetvédelmi miniszter, az 5. plénum által funkcióiban megerősítve folytatja a küzdelem irányítását azért, hogy — idézzük — „Lengyelország végre normális, stabil ország legyen". A pártplénumon nagy hangsúlyt kapott a megállapítás, hogy a (okosság ellátása politikai kérdés, megoldására mindenekelőtt tá rsada Imi -pol itika i téren kell erőfeszítéseket tenni. Jaruzelski rámutatott arra, hogy a lengyel nép ismét nagy segítséget kap a Szovjetuniótól, amely például ebben a negyedévben további 30 ezer tonna húst szállít Lengyelországba. O OPEC-döntés az olajárak befagyasztásáról. Az olajexportáló országok szervezete, az OPEC az idén már többször próbálkozott az óla já ra k egységesítésévéT és vitáztak tagállamai arról is, hogy tovább emeljék-e az árakat, vagy meg lehet egyezni bizonyos időre való befagyasztásukban? Eddig ugyanis 32 dollárt kért egy hordó Olajért Szaúd-Arábia, a legnagyobb olajszállító, és hallani sem akart az olajár emeléséről, egyik-másik afrikai ország viszont 41 dollárért szerette volna értékesíteni olaját, s még további áremelést is kívánatosnak tartott. A világpiacon a kereslet az utóbbi hónapokban egyre csökkent, hiszen mindenütt takarékoskodnak a drága „fekete arannyal”. A tényleges árat még a drága olajukkal a piacon jelentkező országok is mind alacsonyabban kellett hogy megállapítsák. S most, Genfben az OPEC 13 tagállama megegyezett: Szaúd-Arábia 32-ről 34-re emeli a maga olajának az árát, a minőségi felárral számított olaj maximális ára pedig a többieknél hordónként legfeljebb 38 dollár lehet. Ezek az árak 1982 végéig maradnak meg. A világsajtó úgy értékeli, hogy „az OPEC kapitulált a világpiac előtt". Nagy visszhangot keltett a venezuelai olajminiszternek az a kijelentése is, hogy „a múlté már az olajár örökös emelésének lehetősége". A hírmagyarázók nagy része összefüggést keres Szaúd-Arábia olajár-emelése és az amerikai dollár értékének csökkenése között, illetve még arra is figyelmeztet, hogy az AWACS-üzlettel egyidőben jött létre az OPEC-döntés, amelyben Szaúd-Arábiának meghatározó szerepe volt... Azt a 8 és fél milliárd dollárt, amit az amerikai fegyverekért fizet Szaúd-Arábia, részben az olajáremeléséből is elő tudja teremteni. Persze, ez a „valamit valamiért" csak az amerikai— szaúd-arábiai viszonylatban jelentkezik. A tőkés országok közül azok, amelyek a drágábban szállító arab vagy afrikai államoktól vásároltak olajat, most fellélegezhetnek, kevesebbért kapják az értékes energiahordozót. És ami szintén fontos dolog: 1982 végéig tervezhetnek már! Pálfy József Tollhegyen Ha van valahol a világon, s ha volt valaha a világon zűrzavaros helyzet, akkor a csádi az. Az Afri- ka közepén elterülő, gyéren lakott, de a hírek szerint földje mélyében nagy-nagy ásványi kincseket rejtő ország korábban francia gyarmat volt. A párizsi neokolonializmus a legkevésbé sem mutatkozott hajlandónak lemondani például a csádi uránércről, így aztán a „független” Csádi Köztársaság továbbra is Franciaországtól függött. Idegenlégiósok tartották fenn a rendet, francia tőkések igyekeztek mind több hasznot húzni az ország gazdaságából . . . A félig arab, félig néger, félig mohamedán, félig pogányhitű lakosság úgy is megoszlik, hogy egyes törzsek a hegyek közt, mások a sivatagon, mégint mások a városokban vetették meg a lábukat. A különböző ellentétek aztán a személyekben testesültek meg: Hissen Habré, Goukonni Oueddei, Acyl Ahmat, Abdelkader Kamuge hol a franciák ellen harcolt algériai, líbiai segítséggel, hol egymás ellen, s ekkor már az egyik egyszer a franciák támogatását kérte, a másik meg a korábbi szövetségesei mellett maradt. De ez sem maradt így sokáig, a fordulatok egymást érték. Legújabban Goukouni Oueddei, aki a volt gyarmatosítók ellen harcolt jó darabig, megint Párizstól várja az üdvösséget. Valóságos csiki-csuki játék az, ami Csádban végbemegy. Nem csoda. A gazdasági elmaradottság, az írástudatlanság lehetővé teszi, hogy Csád sorsáról egyesek a nép akarata ellenére próbáljanak dönteni. (P) 11 ( i A , H { ISI A 1 5Y1 f 1 1 .A 1 Jl ________________________________________________________ Hazánkba érkezett a Dominikai KP küldöttsége A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására szombaton hazánkba érkezett a Dominikai Kommunista Párt küldöttsége, amelyet Jósé Cuello, a párt politikai bizottságának tagja vezet. A delegációt a Ferihegyi repülőtéren Nagy Gábor, az MSZMP KB külügyi osztályának helyettes vezetője fogadta. Ali Nasszer Mohamed életrajza Ali Nasszer Mohamed 1939. december 31-én született, szegényparaszti családban, Dél-Jemenben, a 3. kormányzóság keleti járásában. Általános iskolai tanulmányait szülőföldjén végezte, majd 1959-ben magasabb képesítést szerzett. Általános iskolai tanítóként, majd iskolaigazgatóként dolgozott. 1960-ban csatlakozott az arab nacionalisták mozgalmához. Tevékenységéért az angol megszállók többször letartóztatták. 1963-tól az angolok elleni fegyveres harc irányítására létrehozott Nemzeti Front tagja, 1964 végén a kiképző front parancsnoka. 1965-ben katonai iskolán tanult Kairóban. Ezt követően a Nemzeti Front katonai irodájának tagjává választották. A függetlenség kivívása után fontos tisztségeket töltött be. 1971-ben a Legfelsőbb Népi Tanács az Elnöki Tanács tagjává és miniszterelnökké választotta, s megerősítette honvédelmi miniszteri tisztségében. 1974-ben oktatásügyi miniszterré is kinevezték. Az 1977-ben végrehajtott kormányátalakítás után csak miniszterelnöki tisztségét tartotta meg. Az 1978. június 26-i puccskísérlet leverése után az Elnöki Tanács elnökévé nevezték ki. Ezt a funkciót 1978 novemberéig töltötte be. Akkor megválasztották a Legfelsőbb Népi Tanács Elnöksége elnökének, Abdul Fat- tah Iszmailnak a helyettesévé. 1980 januárjáig ő volt az állambiztonsági bizottság elnöke is. 1978, a Jemeni Szocialista Párt megalakulása óta a párt politikai bizottságának tagja. A JSZP Központi Bizottsága 1980. április 20-i ülése a párt főtitkárává választotta. 1980. április 26-án a Legfelsőbb Népi Tanács Elnökségének elnökévé választották Ali Nasszer Mohamedet. Rómában újabb nagyszabású béketüntetésre került sor a NATO nukleáris fegyverkezési programja ellen. + BUDAPEST: Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke Algéria nemzeti ünnepe alkalmából táviratban üdvözölte Bendzsedid Scdlit, az' Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság elnökét. Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke Mohamed Be- nahmed Abdelghani miniszter- elnöknek, Púja Frigyes külügyminiszter Mohamed Seddik Denjahja külügyminiszternek küldött táviratában fejezte ki jókívánságait. + LISSZABON: „Európa-szer- te erősödnek a tömegek anti- militarista érzelmei. Ennek legfényesebb bizonyítéka az a mindent elsöprő tiltakozási hullám, amely a Reagan-kormány- nak a neutronfegyverre, illetve az új amerikai közép-hatótávolságú rakéták nyugat-európai telepítésére vonatkozó döntése nyomán bontakozott ki" — mondotta Lisszabonban Alvaro Cunhal, a Portugál Kommunista Párt főtitkára azon a nagygyűlésen, amelyet a Francia Kommunista Fárt Georges Marchais által vezetett küldöttsége tiszteletére rendezlek. + MOSZKVA: A hét végén mutatták be Moszkvában a Lenin életéről készült legújabb filmalkotást, amelyet a szovjet filmművészet két veteránja készített: Jevgenyij Gabrilovics forgatókönyvéből Szergej Jutke- vics rendezte a filmet. A szerzőpáros már több filmet készített Lenin életéről. Ezúttal a bolsevik párt megteremtőjének párizsi tartózkodását vitték filmre, azt a korszakot, amikor az első oroszországi -forradalom bukása után külföldre kényszerült, egy ideig Párizsban élt, s a francia főváros melfetti Longjumeau-ban szervezett az emigráns orosz forradalmároknak pártiskolát. A Nemzetközi Fizetések látogatása Szombaton elutazott Budapestről dr. Günther Schleimin- ger, a Bank For International Settlements (Nemzetközi Fizetések Bankja) vezérigazgatója, a!ki Tímár Mátyásnak, a Magyar Nemzeti Bank elnökének meghívására tartózkodott hazánkban. A BIS vezérigazgatója tárgyalást folytatott a Magyar Nemzeti Bankban a két bank közötti kapcsolatok elmélyítésének lehetőségeiről, valamint aktuális nemzetközi pénzügyi kérdésekről. A vendéget fogadta Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese. • + BÉCS: összesen hét hatalmas kiaknázásra váró olajmezőt rejt még a Föld mélye — állapítja meg az OPEC hírügynöksége által közzétett jelentés. Az ezekkel kapcsolatos tanulmányt készítő olasz AGIP olaj- vállalat elnökhelyettese, Marcello Colitti szerint a még kiaknázatlan készletek nagysága 450 milliárd hordóra tehető, a jelenleg bizonyított nyersolajkészletek nagysága ezzel szemben körülbelül 650 milliárd hordó. A feltáratlan olajkészletekből Coletti véleménye szerint 200 milliárd hordónyi nyersolaj van a Szovjetunió, Észak-Ameri- ka és Óceánia területe alatt, van még olaj Szaúd-Arábia, Irak és Irán földjében — további körülbelül 140 milliárd hordónak megfelelő mennyiségű olajat rejtenek még a közel-keleti mezők — 55 milliárd jut Afrikára, bár lehet, hogy az ezredfordulóra az itteni készleteket már 180 milliárd hordóra fogják becsülni. „ + LONDON: Szombaton reggel ismét tárgyalóasztalhoz ültek a British Leyland állami gépkocsigyár vezetősége és a vállalat alkalmazottainak képviselői. A tárgyalások tétje a dolgozók béremelési követeléseinek teljesítése, illetve a Leyland alkalmazottai által nagy többséggel megszavazott sztrájk, amelyet vasárnap reggelre hirdettek meg. A gyár elnöke bejelentette: ha a sztrájkra sor kerül, akkor elindítja a cég felszámolását. LAPZÁRTA Bruno Kreisky osztrák kancellár elismerte a nyugat-európai békemozgalom és a nagyszabású békemegmozdulások jelentőségét, rámutatva arra, hogy a tüntetések bizonyítják: már nem halaszthatók soká a valóban érdemi szovjet—amerikai fegyverzetkorlátozási tárgyalások. Kreisky egy bécsi hetilapnak adott interjújában ugyanakkor nem tett különbséget a Szovjetunió és az Egyesült Államok politikája között, holott jólismert, hogy az érdemi tárgyalások Washington erőpolitikája miatt szünetelnek. Izrael szombaton azzal a kéréssel fordult Egyiptomhoz, hogy november 11-re halasszák a palesztin önkormányzatról folyó háromoldalú tárgyalások újra- felvételének időpontját — jelentette be Butrosz Ghali egyip-- tomi külügyi államminiszter. Egyiptom elfogadja az új időpontot, feltéve, ha az az Egyesült Államoknak is megfelel — tette hozzá.' MM .•*?% f ^ •• •• - •• f Gorog-torok tájakon 10. Szőke Piedone Isztambul bejáratánál őrült kora esti forgalomba kerültünk: három sávon öt kocsi megy egymás mellett. A török KRESZ általános szabályaival itt ismerkedhet meg az idegen. Menj úgy, ahogy tudsz, előbb- utóbb vagy odaérsz ahova akarsz vagy nem. így sodródunk be a jó nevű Londra Camp parkolójába. Ez amolyan kamionos pihenő, motelszerű szállodájával, de nyaranta a kertjében osztályos kempinget nyitnak. Zsúfoltságról így szeptember táján szó sincs: legtöbb lakója magyar. Megnyugtató, de ugyanakkor kissé idegesítő is: szálláshelyünket fegyveresen őrzik, idomított kutyák kószálnak a sátrak között. (A kutyákról any- nyit: egyiküknek dobtam egy falat szalonnabőrt — szalonnával, mert ott bámulta ártatlan szemekkel a reggelizésünket. A magyar eb vagy bármely európai kutya egy szempillantás alatt benyalta volna, ez meg csak megszagolta, és undorral elfordult. Az eset megfejtése: Törökországban sertés csak néhány van, az állatkertekben. Mohamedán itt a kutya is ...) E kis kitérő után üljünk fel a 89-es autóbuszra — a változatosság kedvéért, itt szintén magyar Ikarusok repítenek —, s nézzünk szét az ország legnagyobb városában. A Galatahídnál érünk a ma Isztambuljába, egy szokatlan, furcsa, az ezeregy éjszakából idecsöppent világba. Az Aranyszarv-öböl vize fortyog, a semmiből jövő, egy helyben topogó hullámhegyein halászbárkák imbolyog- nak. Lángossütők és perecárus fiúk próbálják túlkiabálni a hangzavart a partmenti tömegben. És mindent árulnak, és minden eladó ... A hídfőtől a környező dombokra látni, ezekre épült föl körben a város; impozáns dzsámik csillogó hagymakupolákkal, körülöttük a párától remegő, karcsú minaretek. Éppen elindulunk a híres Kék Mecset felé vezető úton, amikor megszólalnak a hangszórók az erkélyekről, a háztetőkről, s a müezzin nyújtott, sírás hangon dicséri Al- lahot. Az utca emberét látszólag mindez nem érdekli. Semmi sem feltűnő — legfeljebb egy szoknya alól kivillanó boka után fordulnak meg a borostás bennszülöttek —, no meg ha valami üzletet remélnek. Úgy vélem — legalábbis itt Isztambulban — minden török két lábon járó Türkve Bankasi — azaz bankfiók. Még az Amo szappant is becserélnék, s ennél jobb híre pipereiparunknak nem lehet. Milyen volt Isztambul? — kérdezték barátaim. Hát milyen? Mintha a világ valamennyi nagyvárosának külvárosát egy helyre tolták volna. S e hatalmas külvárost itt-ott néhány világcsodával megspékelték volna. Este a kemping éttermében vacsorázunk. A sis-kebabira — nyárson sült birkafalatok •—, ízlik a cseh licenc alapján készített Efes Pilsen sör. Már végzünk, amikor mellénk ül egy nagy darab svájci kamionsofőr, amolyan szőke Piedone. Megtudja, hogy magyarok vagyunk, erre újabb söröket rendel. „Nagyon tisztelem a magyarokat — mondja. — Egyedül járom Európa útjait, és sokszor előfordul, hogy a kocsimmal valami baj van. Szinte majdnem minden alkalommal kizárólag a magyar kollégáim álltak meg — segíteni . . .” Kozma Ferenc
