Dunántúli Napló, 1981. november (38. évfolyam, 300-328. szám)
1981-11-15 / 313. szám
Kelet-Európa és a fasizmus Beszélgetés dr. Ormos Mária történésszel Az évente megrendezésre kerülő szigetvári történész konferencia egyebek között arra is jó, Hogy az előadások után elbeszélgethessünk egy-egy szakterület tudósaival. Az idén a legnagyobb sikerű referátumot — A fasizmus és Kelet-Európa címmel — Ormos Mária, a történettudományok doktora, az MTA Történettudományi Intézetének főmunkatársa tartotta. Ezúttal vele készítettünk interjút. Diktatúrák jönnek, Születésnapi látogatás Gádor István kilencven éves — Mivel lehet magyarázni, hogy egy ennyire kompromittálódott ideológia, mint a fasizmus, még ma is képes híveket szerezni a világban? — Könnyű volna ezt pusztán történelmi „emlékezetkieséssel" magyarázni, habár kétségtelenül ennek is része ven benne. Az igazi okokat a tőkés parlamenti demokrácia működésének hibáiban, a fogyasztói társadalmak gondjaiban kell keresni. Akik ma a fasizmusra szavaznak — szerencsére azért nem túl sokan — elsősorban egy rendteremtő erőt látnak benne, amely kivezet a gazdasági-ideológiai „káoszból". Én az olasz neo- fasizmust ismerem jobban, tehát inkább erről beszélnék. Az olasz újfasiszták azt mondják: most rendszertelenül működik a posta, gyakori a vasutassztrájk, rossz a közbiztonság, nagyok a társadalmi különbségek. Igaz, hogy Mussolini hibát követett el, amikor lepaktált Hitlerrel, de akkor rend volt, a vonatok mentek, a posta működött, nem volt állandó kormányválsáq stb.... Egyszóval az újfasiszták nem feltétlenül a koncentrációs táborokat a fajgyűlöletet sírják vissza, hanem egy új erőt keresnek, amely kivezetné a pluralista, tőkés társadalmakat a jelenlegi válságból. — ön az előadásában következetesen különbséget tett az olasz fasizmus és a német nemzeti szocializmus között. Miért? — A kettő tulajdonképpen egy körhöz tartozik, mégis jelentős különbségek vannak közöttük. Nem tudom, hányán ismerik . Mussolini politikai pályáját: ő 1914-ig meggyőződé- ses szocialista volt! A változás oolitikai nézeteiben az első világháború kitörése után következett be. Továbbra is szocialistának vallotta magát, de nem internacionalista, hanem nemzeti alapon. Az olasz fasizmus tehát „balról" indul, és többé-kevésbé végig megőrzi a szociális gondok enyhítésének, a jobbításnak a szándékát. Csak később válik szélsőségesen nacionalistává — Mussolini szerint a nacionalizmus a fasiszta mozgalom cementje de sokkal enyhébb mértékben fajgyűlölővé, mint a német fasizmus. A nácizmus ezzel szemben rögtön a nacionalizmusból indul ki, a nemzet, mint kollek- tívum, minden mást — osztályt, réteget, egyént — megelőz. Ilyen típusú egyébként az osztrák, a román és a magyar fasiszta ideológia is. — Georgi Dimitrov meghatározása szerint, a fasizmus a finánctőke legreakciósabb, legsovinisztább, legagresszi- vebb elemeinek nyílt, terrorista diktatúrája. Ezt a diktatúrát mégis tömegek támogatták mind Németországban, mind Itáliában, de néhány kelet-európai országban is. Hogyan lehetséges ez? 8. HÉTVÉGE — A dimitrovi meghatározást erősen árnyalni kell, hiszen például több országban nem is volt fináncoligarchia ... A fasizmus az én meglátásaim szerint olyan diktatúra, amelyben egyszersmind létezik egyfajta társadalmi konszenzus, vagyis „közmegegyezés”. A fasizmus, mint tudjuk, a gazdasági világválság időszakában, az első világháborút lezáró igazságta- lan_békék után jött létre olyan országokban, ahol a kap ital izá - lódás csak későn kezdődött meg, és a nagybirtokok szerepe megmaradt a huszadik században is. A kisbirtokosok elszegényedése, a falusi lakosságnak az iparba, a városokba áramlása nagy erőket szabadított fel. A dzsentrik számára csak lefelé volt út, ők a köz- igazgatásban kerestek menedéket, s szemléletük sokáig rányomta a bélyegét az államapparátus tevékenységére. A falu már nem tudta eltartani a fiatal munkaerőt, növekedett az emberekben a feleslegesség érzete, egész tömegek kerültek a társadalom peremére. Marginalizálódtak, ahogy a nyugati szociológia jellemzi ezt a folyamatot. A polgári réteg ezekben az országokban meglehetősen szűk volt, nem tudta befogadni, magába olvasztani a falusi áramlatot, nem tudta a saját ideológiai nézeteit sem érvényesíteni irányukban, mint az a fejlett kapitalista államokban történt. Ugyanakkor megindult egy úgynevezett másodlagos marginalizáció is, az ipari munkásságé, amelynek soraiból egyre többen váltak munkanél- külivé> Hitler nagyon jól felismerte ezt, s a Mein Kampban pontosan körvonalazta azokat a rétegeket, akiktől támogatást remélhetett. Ö maga is ilyen marginalizálódott, sikertelen, „felesleges" ember volt — akárcsak Mussolini —, tehát át tudta érezni a tömegek gondjait. Ezután már csak megfelelő szociális demagógia kellett és a jövőjüket sötéten látó ezrek, százezrek rászavaztak. Vitatkozom azokkal, .akik azt állítják, hogy a Hitlert hatalomra juttató németek már 1933-ban a terrorra, a zsidóüldözésekre, a koncentrációs táborokra szavaztak. Hitler egyenlőséget, a jogtalan jövedelmek lecsapolá- sát, a kiskereskedelem megerősítését, vonzó agrárpolitikát hirdetett meg. Ezekből ugyan szinte alig valósult meg valami, de mindez nem vezetett társadalmi feszültséghez, mert ugyanakkor állami beruházásokkal fejlesztette az infrastruktúrát. repülőtereket, vasutakat, autópályákat építtetett, földuz- zasztotta a hadsereget, s ezzel szinte teljesen megszüntette a munkanélküliséget. Természetesen ezek nem jótékonysági akciók voltak, hanem kifejezetten stratégiai célokat szolgáltak. mennek — Hitler egypártrendszert hirdetett, fölszámolta a szak- szervezeteket, a korábban erős — vagy erősnek hitt — demokratikus mozgalmakat. Hogyan tudta ezt a társadalom „konszenzusa" mellett megtenni? — A működő fasizmusban a társadalom önmagát ellenőrzi, elsősorban a hatalom tömegszervezete révén. A fasizmus olyan mechanizmust alakít ki, amelyben a hatalom mindenről értesült; információt szolgáltat például az ifjúsági szervezet (a nácizmusban a Hitlerjugend), a különböző klubok és egyesületek hálózata, gyakran még a házmester is ... S mindennek tetejében természetesen ott van oz elnyomó gépezet, a pártvédő osztagok, a rendőrség, a katonaság. — Ha a fasizmus kezdetben szociális programmal indult, hogyan lehet megmagyarázni a zsidóüldözéseket, a területi követeléseket, a háború kirobbantását? — Mindez a fajelméletből és a diktatúra belső törvényszerűségeiből következik. Közismert, hogy Hitler a germán „fajt” uralkodónak tekintette, ezért tette tönkre például a zsidók életét Németországban és másutt. Kezdetben csak gettókba zárták őket, aztán a járványveszély és egyéb okok miatt dönteniük kellett máshová helyezésükről. Beindult az ördögi gépezet, ami a gázkamrákhoz, krematóriumokhoz vezetett. Ugyanígy, a diktatúra „önmozgásával” magyarázható az ex- panzionizmus is: amikor kezdtek kudarcot vallani az úgynevezett szociális programok, előtérbe kerültek a fasizmus külpolitikai, hódító céljai. Ezért rohanta le Olaszország Abesz- színiát, ezért jött létre az osztrák Anschluss, ezért kebelezték be Csehországot, ezért robbantották ki a háborút. Egy diktatórikus rendszer gépezetét ilyenkor már nem lehet megállítani. — ön gyakran tart előadásokat, ankétokat. Milyennek látja az emberek „leikészültségét" a huszadik századi történelemből? — Az úgynevezett laikusok gyakran sokkül érdeklődőbbek, mint a szakemberek, tanárok, egyetemi hallgatók. Általában erős o hajlam nemzetünk men- tegetésére, a múltbeli események nekünk tetsző szelektálására. Persze, ez is érthető: sokáig a fordítottja történt, a kollektív bűntudatot plántáltuk az emberekre. Mintha mindenért mi, magyarok, s az akkor élt néptömegek lennének a felelősek. Ügy hiszem, meg kell találnunk a módját e történelmi korszak reális, elfogulatlan értékelésének. Havasi János A budapesti Városligetbe futó kis utca általában csendes. Most fölveri a két házzal odébb dolgozó légkalapács zaja. Ez azonban nem zavarja a fázós galambot, hogy lepihenjen kívül, az ablak párkányon. A függönytől nem zavart ablak keretében egy szál piros virág, két sárga citrom és egy fölborzolt tollú szürke galamb látható együtt — befejezése, külső kerete annak a gazdag, színes enteriőrnek, ami idebent a szabóban is, (bármerre forduljunk) lenyűgöz. A galamb egy csöpp fantáziával szimbólumnak is felfogható, hisz — mint egy cikkben olvasom — Gádor István művei közül legtöbben azt a porcelánból való repülő galambot emlegetik, amely egyszerre mutatja az anyag fölényes kezelésének és a természeti formák megjelenítésének köny- nyed, kifejező készségét. Gádor István Kossuth-díjas, érdemes művész, a magyar kerámia művészet megteremtője, és máig legnagyobb alakja most 90 éves Első műve, a Lány szőlölürttel 1914-ben szerepelt a Műcsarnokban. Ettől fogva a szobrásznak indult művész életre- szóló, termékeny házasságot kötött a kerámiával. 1920-ban Bécsbe emigrált, ott magába olvasztotta a szecessziót, a keleti és a primitív népek plasztikáinak hatását, majd a kubizmus szellemiségét is. Korszakait, amelyek mind új és új lehetőségek konök kipróbálását jelentették, tanulmánykötet tudja csak végigkövetni. Aki valamelyest is ismeri műveit, tudja, hogy mindig egyedit, megismétel- hetetlent, mindig újat és még újabbat alkotott. A húszas években készült állatfigurái például az ősi agyagszob- rók naiv szépségét tudták a legmodernebb plasztikai szemlélettel ötvözni. Ugyanabban az időben kezdte meg kímeríthetetlennek bizonyult kísérleteit a máztechnikák változatos alkalmazására. Később megismerte, alkalmazta, megújította a magyar népi fazekasság legjobb hagyományait. Az ötvenes évek (magyaros? görögös? modern?) madaras vázái például magukba foglalják mindazt a tudást, amit Gádor István addig megszerzett, s mindazt a szellemi-, szakmai gazdagságot, amit a huszadik század addig felhalmozott. De bárhová nyúlunk, ebben a nagyszabású életműben mindenütt a megtartás-megújítás egységét láthatjuk. A hatvanas években készült tálak a szakmai kísérletek bravúros bizonyítékai — együtt vannak itt a máztechnikáról tudott ősi ismeretek a legkorszerűbb, üveget, rezet beolvasztó próbálkozásokkal. És amikor Gádor István néhány éve az ipari idomokból kertplasztikákat tervezett a pécsi Zsol- nay Gyárban, akkor is régi „rögeszméjéhez” tért visz- sza, a tömegtermelés és a művészet bizonyára végtelen lehetőségeit kutatva. Amikor pedig ugyancsak pár évvel — egy évtiezddel ezelőtt a siklósi várban a fiatalabbak között Gádor István is részt .vett a szimpózion munkájában, nem volt ritka a vélekedés: a sok fiatal között még mindig a nyolcvanas éveit taposó mester a „legfiatalabb", képes a legfrissebb, mindig a jövőt firtató látásmódra. Gádor István életművének válogatott darabjait, szóm szerint 380 kerámiatárgyat a Janus Pannonius Múzeumnak adta. A tárgyakból — azoknak körülbelül egynegyedéből — állandó kiállítás látható Siklóson, a várban. A Zsolnay Gyárban készült kertplasztikák egyikét-mási'kát Pécsett köztereken helyezték el. Mikor 90. születésnapján felkerestem, tudtam, hogy ezeket a kertplasztikákat nagyrészt összetörték a „hálás pécsiek”. S hogy helyreállításukról semmi hír. Csak éppen reméltem, hoay ő nem tudja. De tudta. Szomorkásán legyintett: — Ezek a munkáim nincsenek már meg. Kár pedig, mert volna ebben fantázia . . . Az is csalódás nekem, hogy az a kis szobányi kiállítás Siklóson nem váltotta be a reményeimet, hiszen van ott egy csomó érdekes munkám, a raktárakban, amiket jó volna, ha látni lehetne. Felesége, aki hosszú éveken át munkatársa is volt, kávét hoz be a Gádor-kerámiákkal, növényekkel, népi szőttesekkel, könyvekkel teli szobában, és elmondja, hogy a műterem — ugyanitt a házban, a földszinten — sajnos évek óta szintén inkább csak raktár. Már nem fűtik be a kemencét, Gádor István betegeskedett, nem tud dolgozni. Azelőtt pedig, különösen 1957. óta, amikor Gádor István főiskolai tanárként nyugdíjba vonult, reggeltől estig dolgoztak. — Úgy jártunk le a műterembe, mintha blokkolnánk — emlékezik Mária asszony. — Míg ő dolgozott, én kemencét fűtöttem, mázat kevertem. 57-től megvolt az elektromos kemencénk is, de az kicsi volt, a nagyobb tárgyakat a régiben égettük. Van egy olyan receptkönyvünk a mázakról, amit leginkább egy nagyon jó háziasszony szakácskönyvéhez tudnék hasonlítani. A mi mázaink sósé ragadtak le. Bár néha, mikor kinyitottam a kemencét. Gádor már messziről kiáltott: ott egy hólyag! Én még alig láttam vqíamit, ő már látta az apró hólyagot egy felületen. Akkor aztán újra megcsinálta azt a tárgyat, ebben mese nem volt. Sok keramikus csak megrendelésre dolgozik, mi állandóan csináltuk, s alig adtunkéi valamit. Olyan is volt, hogy mégis megrendelésre készítettünk néhány dolgot, aztán végül sajnáltuk odaadni. Gádor István mindig ilyen volt, ennélfogva voltak idők, amikor napi negyed kiló kenyéren és fél liter tejen élt. — A nyáron a betegség után — négy hónapot a kis nyaralóban töltöttek a hegyen, Az idős mester manapság hazulról is ritkán jár el, s magától értetődik, hogy a felesége finom hózikosztján él — Csakhát sajnos dolgozni már nem tudok — sóhajt ismét a házigazda. S ekkor a csendesnek indult születésnapi beszélgetésbe beleszól az ajtócsengő. Előbb óriási gerbera- és rózsacsokrok jönnek be az ajtón, aztán egy sereg ember. Pest megye tanácsának, az Iparművészeti Főiskolának, Vác tanácsának vezetői. Gádor István megkapja a csokrokat és a főiskola emlékérmét, egy oklevél kíséretében, amely így hangzik: „A Magyar Iparművészeti Főiskola Egyetemi Tanácsa a magyarországi iparművész képzés és a Főiskola érdekében végzett, kiemelkedő munkásságáért köszönetét fejezi ki Gádor István keramikusművésznek, az Ipar- művészeti Főiskola volt tanárának. Érdemeit az Egyetemi Tanács 1981. június 5-én tartott ünnepi ülése jegyzőkönyvben örökítette meg .. A váciak pedig elmesélik, hol tart a váci Gádor Múzeum ügye. A volt püspöki palotát kapja meg a mester életműve, ahol szerény számítás szerint is legalább 6— 700 tárgy szépen kiállítható. A tervezés folyamatban van az épület meafelelő belső átalakítására. A szerződés aláírás előtt áll, ebben Vác életjáradékra — és minisztériumi segédlettel egy ösz- szegben egyszer s mindenkorra — megvásárolja a teljes Gádor-anyagot, s kötelezi magát, hogy azt gondozza, időről időre átrendezve bemutatja. Az ősz mestert egy dolog izgatja: van ineki egy hatalmas, igen értékes, ötven éve őrzött népi szőttes- és kerámiagyűjteménye, ezt még nem ismerik az emberek, ezzel mi lesz? A tanácskozás —, ahol valaki körben megjegyzi, hogy ez jellemző Gádor Istvánra: nem annyira a maga dolgai, mint ennek az értékes anyagnak a bemutatása érdekli elsősorban — végül úgy véli, hogy egy másik váci épület kitűnő helyet adhatna ennek a gyűjteménynek is, amelyből egyébként néhány darabot a múzeum rendezője, Marótiné Herczeg Ibolya a Gádor-kiállításon is szeretne ' háttérként felhasználni. Megtudom, hogy Vácnak amúgy semmi kapcsolata nem volt Gádor Istvánnal, de a város’ erősödő művészeti életét szeretné a képzőművészet irányába is kiterjeszteni. Nemsokára készen lesz a Hincz-ház, s már a jövő évben szeretnék a Gádor-múzeumot is úgy tető alá hozni, hogy ha nem is 82-ben, 83 elején megnyílhasson. Rekordidő lesz. Különösen, ha hozzátesszük, hogy az ötlet alig kétesztendős. A furcsán sikerült születés- napi látogatás véqet ért. A pécsi újságíró bizonytalan érzésekkel távozott. Hallatna Erzsébet
