Dunántúli Napló, 1981. november (38. évfolyam, 300-328. szám)
1981-11-12 / 310. szám
1981. november 12., csütörtök Dunántúli napló 3 Fürtös Oyörgy új alkotása Gyümölcshaju nővérek a MÉSZÖV székházon Gálykút és a Az építészethez kapcsolódó kerámia foglalkoztatja Következik a pirogránit „papír ha jó” Hová vetítenek majd Gát/kúton, ha Orsós Ferenc tanácstag beköltözik Sására? Az ö házának meszelt fala volt a vetítő- vászon ezen a nyáron is, amikor a sásdi népművelők két hónapon keresztül helybe hozták a mozit a gálykúti cigányoknak. De Orsós Ferenc erősen gondolkozik, hogy véget vet a telep« életnek. Hosszú az út a tehénistállókig, naponta tizenkét kilométert is legyalogol, amíg oda- és visszaér. Akkor pedig új házat kell keresni a vetítésre, mert az elköltözők hajlékát azon nyomban földre roggyontja egy szorgos munkagép, Szaporodnak is a romok Gálykúton, de a tempó aligha rohamléptékű. Drága a lakás Sásdon, kevés a jövedelem ide- kint, meg aztán hozzá sincsenek szokva a kuporgatóshoz. így aztán a maradék hetven ember menne is, maradna' is. A telep festői völgyétől néhány száz méterre csinos villák épülnek a szőlődombokon. Ha ők jól érzik magukat ebben a kis hegyháti paradicsomban, miért vágyódna a cigány a betonlakásokba? Villanya. járdája van, több házon tévéantenna meredezik, Orsósék vetítő háza egyben nyilvános telefonállomás is. Az asszony ebédet főz, ma nem ment dolgozni Biztosan oka van rá. Kiáll a napsütötte konyhaajtóba, és Jusztinger Jánossal, a sásdi művelődési központ igazgatójával a nyári vetélkedőkről beszélgetnek. Orsósék nyerték meg a fődijat, két jegyet a Korda-hangversenyre. A fűben üldögélve váloszolgat- tok a telepiek a különböző rafinált kérdésekre. Vitrayt fölismerték a képről, a pécsi tv- tomyot nem, a találás kérdéseket kitalálták, hogy kinek a képe von a húszforintoson, nem. Amikor o hat vetítés egyikén a körzeti orvos is ki akart jönni egészségügyi előadást tartani, kötéllel sem lehetett volna a házakból előrángatni az embereket. A közéleti fórumok már nagyobb sikert arattak, kérdés, hogy a vitapartnerek mennyire voltak megelégedve egymás szavaival és tetteivel. Száraz volt az idő, amikor Gálykúton jártunk, majdnem a házakig lehetett autózni. — Nem jár erre más, csak mi, meg a rendőrség — jegyezte meg félig komolyan, félig tréfásan Jusztinger János, a keréknyomokra mutatva. — A Nysóval itt megfordulni ... Amikor jött a hideg, le kellett állni a vetítésekkel. A gálykúti kísérleti cigányprogram most megint- alszik egy kicsit, várja a iobU időket. — Amikor elkezdtük, csak annyit akartunk bebizonyítani, hogy ilyen zárt közösségekben, egy cigánytelepen is megvan az igény a művelődésre — mondja az igazgató. — Ezt ma már senki nem vonhatja kétségbe. Vártak minket, »011000000 kérdezgették, mikor jövünk megint. Pedig eleinte még a kutyáktól is félnünk kellett... Most mór megszoktak minket azok is. A legközelebbi feladatunk az lesz, hogy becsalogassuk a telepieket a sásdi rendezvényeinkre Sajnos, ép- p>en a Korda-esten rosszul sült el a doloq: a vetélkedő győztesein kívül sok gálykúti szeretett volna bejönni, de ebbe a kicsi teremben alig másfélszáz embernek van hely. A kintrekedtek ismét valamiféle meg. különböztetést láttak az elutasításban ... — A gyerekek már nem marodnak itthon — mondja a nopba hunyorítva Orsósné. — Vasárnap délután összeszedik magukat és irány a sásdi mozi. Hát a tévében két film is volt már ma, nem elég az nektek? — szoktam kérdezni tőlük. De csak legyintenek: anya, az nem ugyanaz. Havasi János Egy részlet a kiállításból A magyar fotósok kedvenc kirándulóhelye: Piran, kitűnő fotótémákkal művelődés A cigánytelepen is igénylik a kultúrát Becsalogatni a telepieket a sásdi rendezvényekre Búzakéve törzsre épül a nőalak erőtől duzzadó felsőteste, a dús keblek, a gyümölcsök keretezte fej. A két méter magas, több mint 200 kiló súlyú pirogránit ornamentika a pécsi MESZÖV-székház nyugati oldalán díszük, az első emelet magasságában. A gyümölcshajú hölgy nővére — zöldségfrizurával ékesítve — az épület déli falát őrzi, stílszerűen a piaccsarnok felé tekintve. A szobrok alkotója Fürtös György, a FIM Pécsi Zsolnay Porcelán- gyára Munkácsy-díjas keramikusművésze A két nőalak nemrégiben került végleges helyére. Az új alkotás ürügyén beszélgettünk Fürtös György művészi munkájáról. terveiről. — Köztéri alkotásai, így a kertvárosi Barátság kút révén vált ismertté városunkban. A MESZÖV-székházon elhelyezett szobrok az első, építészethez kapcsolódó munkái Pécsett. — Érdekel az építészeti kerámia, különösen vonzódom a belső építészeti feladatokhoz. Ezért jelentett különös örömöt számomra ez a megbízatás. Érthető lelkesedéssel láttam munkához, hiszen pályám kezdete óta itt dolgozom a Zsol- nayban, Pécs a szülővárosom, s a magunkét gyarapítani a legnagyobb megtiszteltetés. — Hogyan született a gyümölcshajú hölgy? — Valamikor itt állt a város egyik legpatinásabb épülete, a Vadászkürt fogadó, majd a Hirschfeld-ház, amit a Zsolnay terrakotta ornamentika tett egyedivé. Szerettem volna valamiképp visszautalni a Vadászkürtre. Számos ötletem volt, több variációt maketten is elkészítettem. Mint már 20 éve mindig, most is nélkülözhetetlen segítőtársam volt „Guriga", vagyis Deák József modellkészítő, akivel a tervezéstől a kivitelezésig együtt dolgoztunk. Végül is az épülettervezőjével. Tillai Ernő Ybl-díjas építésszel a jelenlegi megoldás mellett döntöttünk, mivel a búzakalász törzsű nőalakok, a szőlőfürtös, gyümölcsös-zöldséges formák kapcsolódnak tartalmilag leginkább a szövetkezeti központ funkciójához, a bőséget, termékenységet szimbolizálva. — Miért választotta a szobiok anyagául a pirogránitot? — Azért, mert fagyálló, minőségtartó, reprezentatív. A múlt század végén kikísérletezett anyag adta lehetőségeket még korántsem használtuk ki. Nagy jövője van egyebek közt a belső építészetben. — Igazolják ezt más városokban, igy Győrött és a tővárosban lévő alkotásai. — Úgy vélem, igen. Zsolnay- pirogrónit uralja a győri Duna- kapu ételbárt, a műemlék épületben lévő bár és a pinceborozó teljes berendezését piro- gránitból készítettem, beleértve a pultot, az ülőkéket, sőt a világítótesteket is. Az ugyancsak győri Vaskakas étterem portálja, kakas-plasztikái, díszítőelemei, sőt a sótartó, hamutartó is pirogránit, akárcsak a margitszigeti Thermál Gyógyszálló bárjának burkolata, díszítőelemei. Talán egyszer Pécsett is kipróbálhatunk hasonlót. — Milyen tervek foglalkoztatják? — Szép lehetőséget kaptam a városi tanácstól. A tervek szerint a Balokóny-tó víztükrére kerül következő munkám. Kölyök koromban sokat játszottam ott, papírhajókat úsztatva. Innen az ötlet: pirogránit „pa- pirhajók” állnak majd a tó közepén, körülötte vízijátékkal. Mindez sok technikai feladatot jelent, előmunkálatokat igényel. Bár ez a munka húzódik, nagyon reménykedem, hogy 1982- re mégiscsak megvalósul. Az elmondottakon kívül egy teammunkában is részt veszek. A dolog lényege: újra gyártanánk muzeális megjelenítésű cserépkandallókat, a híres Zsolnay hagyományokat őrző, de újratervezett motívumokkal. Ennek formai megoldásain, esztétikai kimunkálásán dolgozunk jelenleg. Fürtös György szereti a játékos ötleteket, talán ezért is várja olyan türelmetlenül, hogy pirogránit „papírhajói" ott ússzanak a Balokány-tavon. Wesztl Márta Ház veit valamikor ... A koperi Galerija Loza, a kiállítás színhelye Nemzetközi totóstalálkozó az Isztriái Igencsak elcsodálkozott a menyasszony és vőlegény, mikor belépett az 500 éves koperi gótikus Galerija Loza emeleti dísztermébe — ahol szombatonként esküvőket rendeznek — mivel az anyakönyvvezetőn kívül az előző este nyílt nemzetközi fotókiállítás anyaga fogadta őket. Az „5 országrész" olyan évről évre megrendezett kollektív kiállítás, amelyen nem elsősorban egyének s szerzők betűrendbe szedett képei mutatkoznak be, hanem Horvátország, Szlovénia, Stájerország, Karínba és Baranya klubjai, alkotó közösségei, s így a kiállításlátogató határozottan tagolt felületekkel, képcsoportokkal találja szembe magát, ez a tagoltság alkalmas arra, hogy a néző többféle tanulságot vonjon le magának a hazai és nemzetközi fotográfia helyzetéről általában, a különböző irányzatokról, látásmódokról. Az évről évre megrendezett kiállítássorozat lehetőséget ad a fotó formanyelvi fejlődésének nyomon követésére. Irányzatok, izgalmas és érdektelen kísértetek, elképzelések születésének, vagy elmúlásának sajátos mechanizmusába való betekintésre, lehetőséget nyújt a klubok számára az önfelmérésre, az önértékelésre és az összehasonlításra. Mivel a kiírás értelmében egy szerző 8 képet állíthat ki, a kiállítás anyaga különböző jellegű és minőségű szekvenciából áll. Az osztrák fotókra jellemző az egy témára készült, vogy térben ugyan különböző eredetű, de egyformán jellegtelen városképeket, épület- és tárgyrészleteket összegyűjtő, mérnöki ponossággal megszerkesztett sorozatok. Nyilvánvaló, hegy az egyes felvételek nem azonos alkalommal készültek, az Idő múlásának megragadása nem állt a szerzők szándékában. Bonyolultabb, a folyamatábrázolás szándékával létrehozott szekvenciákat találhatunk a horvát és szlovén kiállítók anyagában: bizonyos időben lezajló egyszeri és megismételhetetlen happeningek, akciók dokumentálása eredményezett sajátos képi ritmust, vagy olyan képsorokat, amelyekben folyamatszerűség nemcsak a képek egymásutániságában, hanem egy képen belül annak mélységében is érvényesül. A pécsi kiállítók (Harnóczy Örs, Marsalkó Péter, Hámori Gábor, Cseri László) sorozatai sok tekintetben rokonságban állnak a jugoszlávok felfogásával, képeik többsége azonban elvont gondolatok képi megjelenítései. A kiállításon kívül a koperi színházban került sor a diavetítésre, ahol — mint az utána lebonyolított viták és beszélgetések során kiderült — a magyar diázók (Körtvélyesi László, Ornódi László, Tám László) anyagai aratták a legnagyobb sikert, Harnóczy Örs pedig átvette az „5 országrész” fotókiállítás előtt megrendezett kísérleti fotók nemzetközi kiállításának díját, mely egyhetes meghívással is járt. A rendezvény nemcsak szakmai szempontból volt hasznos, a résztvevők megcsodálhatták az Isztriai- félsziget festői szépségű tájait, megízlelhették borait, ételeit, s barátságot köthettek fotósokkal, akikkel újra találkozhatnak egy év múlva az ausztriai Klagenfurtban. Cseri László
