Dunántúli Napló, 1981. november (38. évfolyam, 300-328. szám)
1981-11-07 / 306. szám
1981. november 7., szombat Dunáimul napló 3 Munkaérdemrend arany foknza! Pásztor György csapatvezető vájár Egy Tolna megyei kisközségből, Nagyszékelyből való, az úgynevezett második bányászgeneráció tagja; 1957-ben kezdte el a vájáriskolát Komlón. Béta-bányaüzem pártirodájó- ban isszuk a feketét; Pásztor György előtt nagy paksaméta irat. A beszámoló taggyűlésre készülnek, így rengeteg a tennivaló, s talán nem is baj, hogy itt beszéltük meg a randevút. Igazi munkahelyén — lent a bányában — ugyanis nehezen tudtunk volna szót váltani. A csapatvezető vájár lent a csapaton inkább munkával foglalkozzon, különben is, mint pártalap- szervezeti titkárt kereste — az újságíró. — Ügy gondoltam — mutat néhány kérdőívet —, hogy a taggyűlés előtt elbeszélgetünk oz emberekkel. Kíváncsi vagyok, kinek mi a véleménye a munkáról, a munkaidőről, a termelésről, kinek milyen problémái vannak. Szóval azt szeretném, hogy így, közösen értékeljük az elmúlt ciklust, mi, párttagok. Sajnálkozva mondja: ma nem úgy megy a termelés, mint annak mennie kéne. Nehéz viszonyok között dolgoznak — Pásztor György előkészítős csapatot vezet —, kevés az igazán jó munkahely. Az idén alig sikerült az üzemnek a 100 százalékot elérnie, hónapról hónapra kínlódnak. Emiatt aztán rengeteg kérdés van az emberekben, s neki egyszer brigádvezetőként, egyszer párttitkárként kell megadnia a választ. — A gépesítés sem megy úgy, mint elképzeltük. Hiányoznak a kisgépek, a fizikai munkát megkönnyítő berendezések. Együttérez a bányászok minden örömével és gondjával, s hogy a kezdés óta itt van Bétán — immáron 21 éve —, nyilvánvalóan ide húz a szíve. Sose merült" fel benne, hogy más munkahely után nézzen, még a Mecseki Szénbányák üzemein belül sem. Hét-nyolc éves volt, amikor fölkerült a családjával a vagonba; amikor elhangzott a szó' kitelepítés. A falu lakói egységes kiállásukkal megmentették őket, maradhattak. Az édesapa — maszek hentes —. az édesanya alkalmi munkákból tartották el a családot, aztán a nagyapa Komlóra jött. A nagyapa nyomán érkezett 1957- ben — kétévi gimnázium után — Pásztor György is a fejlődő bányászvárosba, ahol aztán — úgy néz ki — végleg megmaradt. Családot alapított: lánya második gimnazista a Steinmetz Miklós Szakközépiskolában, a fia 11 éves. — Ho valaki nekem az ötvenes években azt mondja, hogy párttitkár leszek Bétán, biztosan kinevetem — mondja mosolyogva. — Mikor a párt-felvételemet javasolták, kértem: nézzenek szét jól a múltamban, megérdemlem-e . . . ? Édesapám már meghalt, de mindig az volt az életelve: becsülettel dolgozni. Magam is ezt vallom, s erre nevelem a gyerekeimet. — A bánya? — Több, mint munkahely. Nemcsak megélhetést, hanem tartást is adott, célt is adott. Akit a föld alatti munka érlelt 40 évessé, aki szereti azt a közösséget, ahol és akikért nap mint nap dolgozik, másként nem vélekedhet. K. F. terem. A tárgyalások, amelyeken minden mozdulatnak, szemvillanásnak, sóhajnak és szónak jelentősége van. A bíró dolga az, hogy jól figyeljen és döntéseit ne csak a jogszabályok, hanem saját lelkiismerete is irányítsa. Úgy ítélkezzen, hogy tudja: mindenkor önmaga is megítéltetik ... E. A. Dr. Tamásfy József, a megyei bíróság elnöke Bíró, akinek számára az ügyek sohasem csupán jogesetet jelentettek. A hatalom és a törvény képviselője, aki 28 esztendeje sorskérdésekben dönt. Naprakészen tájékozott nemcsak jogi kérdésekben, hanem a társadalomtudományok, az irodalom területén is. Bár nem visel talárt, megjelenése, öltözködése tekintélyt sugárzó, tiszteletet parancsoló. Felesége laborasszisztens, lánya 13 esztendős. Dr. Tamásfy József, a pécsi Megyei Bíróság elnöke. 1951- ben nyeri el a jogi doktorátust, 1953 nyarán nevezik ki birónak, 1965 szeptemberétől a pécsi Járásbíróság elnöke, 1972 tavaszán foglalja el a megyei bíróság elnökhelyettesi posztját. 1977 május elseje óta dolgozik jelenlegi beosztásában. — Fiatalkorúak ügyeiben kezdtem el az ítélkezést. Ma is úgy érzem, hogy az ő esetükben tehet a legtöbbet a bíró. Döntéseimben mindig egy szándék munkált: megmenteni az embereket a társadalom számára. Sok, ma megbecsült, jól dolgozó felnőtt sorsát ismerem. Jó érzés látni, hogy rászolgáltak az előlegezett bizalomra. Egy kicsit mindig a bíró kudarca is vádlottként viszontlátni korábbi ügyek szereplőit. Soha sem csupán a leszűkített tényállás érdekelt. Kíváncsi voltam a bűncselekményt kiváltó, elősegítő emberi, társadalmi körülményekre is. Igyekeztem mindig közel férkőzni a vádlottakhoz, beleérezni magamat a helyzetükbe. Emberi méltóságában még a halálraítéltet ;em szabad megsérteni. Az ítéletet meghozza a bíró, ám az is feladata, hogy elfogadtassa. Sokféle „igazságot" kell mindig mérlegelni; az egyén által érzett szubjektív igazság és a társadalmi igazságosság nem mindig találkozik. Máshogy látja ugyanazt az ügyet a sértett, a vádlott, a bíró, az ügyvéd, az ügyész, a szakértő és a hallgatóság, Ma könnyebb differenciált döntést hozni, mint két évtizeddel ezelőtt. Rugalmasabbak a jogszabályok, s a bíró ritkán kerül konfliktusba a törvény betűjével, szellemével. Az intézkedések és a büntetések skálája széles, könnyebb az egyéniesítés. Mai beosztásom nem engedi, hogy a korábbi évekhez hasonló gyakorisággal vezethessek tárgyalást. Szép és sokat követelő feladat egy megye bírói testületének . irányítása, ám gyakran hiányzik a tárgyalóMunkaérdemrend ezüst fokozat Boda László mestercukrász Vanília, csokoládé, gesztenye és sok más finomság illata kavarog. A sütőből pára fodrozódik elő. A márványlapú asztalon szép torták születnek. Az állványon almáspite várakozik arra, hogy a hűtőkamrába vonulhasson — ez a Baranya megyei Vendéglátó Vállalat mohácsi cukrászüzeme, ahol Boda László mestercukrász az üzemvezető-helyettes és a brigádvezető. A nyolcszoros aranykoszorús szocialista brigád mi más nevet is viselhetne, mint Dobos Józsefét, a híres-neves dobostorta atyjáét. Ez a torta pedig természetesen mindennapi termék ebben a kicsiny, 20 fővel dolgozó üzemben. Boda László ennek az üzemnek az elődjében kezdte még 1955-ben a szakmát, itt lett szakmunkás, majd 1961-től üzemvezető-helyettes. A kitüntetés egy csendes, nyugodt pályaszakasz elismerése. Becsülettel végzett munka, új szakmunkások nevelése, egy összeforrott brigád irányítása — ez e pálya- szakasz tartalma, ami tükröződik a Duna-parti város cukrászati ellátásában is. És ami kiemelkedett: a „Vendégvárás a Mecsek alján” rendezvénysorozatokon elért sikerek. Többször is ő vitte el a pálmát a cuk- rósztársak elől, aminek eredményeként küldte a vállalata 1978-ban tanfolyamra, ahol megszerezte a mestercukrászi képesítést. A szakmáról beszélgetünk és ő elmondja, hogy az, aki elé egy szép tortaszelet, egy színes kis marcipánfré kerül, könnyűnek képzeli ezt a munkát, ami voltaképpen nem is nehéz, csak a környezeti hatások teszik azzá. Egész nap állni a sütők mellett, s főleg nyáron . . . Felidézi, hogy még másfél évtizede is a cukrászok fűtöttek fával, szénnel, hiszen ők tudták, milyen hőfokra van szükség. Aztán jött az olaj, majd a villany, ami bizony egészen más. Forradalminak mondja azt a változást, ami a tortakészités- ben ment végbe egy Jilk-paszta nevű készítménynek köszönhetően. Előtte ők is úgy csinálták a torták százait, mint mi otthon az egyet. Most pedig? Mindent beleömlesztenek a keverőüstbe, hozzá a pasztát és percek múlva ott a kész massza, amit már csak formába önteni és sütni kell. Elkerülhetetlen a kérdés: szereti-e a készítményeit. Szereti. Hogyne szeretné, hiszen kóstolni kell. mert akármit nem lehet kiadni az üzletekbe! De azért azt is elárulja: legjobban ezt szereti, amit az édesanyja meg a felesége süt. A mestercukrász otthon csak fogyasztó. A brigádra terelődik a szó. Büszkén mondja, milyen já kis kollektíva ez a húsz ember. De hiszen nem is kell ezt nagyon bizonygatni, elegendő bizonyíték a nyolc aranykoszorú. Közösségi munkájuk színtere évek óta a Park utcai Általános Iskola; amit kér az iskola, abban segítenek — ablaktisztítástól kezdve a kerítésépítésig (most éppen ez van soron). Vannak közös kirándulásaik is, de sajnos csak félnaposok és csak a közelben, hiszen a bri- gádtaqok fele mindig dolgozik. Olyan munkahely ez, ahol szombaton is, vasárnap is, hétfőn is termelni kell, hiszen a vendég mindig friss süteményt kér. Ezért bonyolult itt a pihenőnapok kiadása is. ő maga a pihenőidejét többnyire a kiskertben tölti, ahol a szabadban végzett frissítő munkával egy kis zöldséget, egy kis gyümölcsöt terme! a konyhára. H. I. Munkaérdemrend bronz fokozat Ördög Béla kéményseprő Kiváló pártmunkáért emlékérem Fóliák Bezsöné nyugdíjas pedagógus Nagyot nézhetett a felesége, mikor azzal állított egy alkalommal haza: — Elmegyek kéményseprőnek. Hetedik éve váltotta föl o kőműveskanalat á drótsöprűre és ma is azt vallja ördög Béla, az alig több mint harminckét éves , fiatalember, hogy nem bánta meg. Persze, a kőműves- szakmához azóta is kötődik, évek óta másodállásban hétvégenként falat húz. Mosolyogva jegyzi meg: ne nagyon nézzem meg kívülről a házát, mert az átalakítást még most sem tudta befejezni. — Az az igazság, hogy korareggel megyek és sokszor későre jár, mire a kocsival beállhatok a garázsba. Ha hazaérek, az a legelső kérdésem: kere- sett-e valaki. És bizony sokan keresik fel a zengővárkonyiak kéréseikkel, gondjaikkal tanácstagjukat, aki az első ciklusban képviseli a helybeliek érdekeit a pécsvára- di testületben. De nehogy azt gondoljuk, hogy ördög Béla társadalmi funkciói ezzel kimerülnek. A ma már országos hírű szocialista brigádjával ebben az évben nyerték el az Ágazat Kiváló Brigádja címet. Pécsett és Zengő- várkonyban, általános és szakmunkásképző intézetekben számos munka jelzi az ördög-brigád ténykedését. Mindemellett még az önkéntes rendőri feladatok ellátására is jut ideje. Éveken át járta Szilágypuszta, Szilágy, Berkesd, Pereked, Ro- monya, Bogád, Nagykozár, Eilend és Martonfa házait. Vagy négyezer kémény tartozott hozzá.- Ma már csak akkor tisztítok kéményt, ha szükséges. Egy esztendeje kéményvizsgálatokkal és tűzrendészeti ellenőrzésekkel foglalkozom. Ez a munka is szép, de más jellegű. Mindig azt vallottam és ma is azt tartom, hogy a kéményseprő munkája bizalmi állás. Az emberek sok mindent elmondanak. amit tisztességgel illik meghallgatni, és ugyanúgy magunkba zárni. A lakónak érezni szükséges, hogy bizalommal vagyunk iránta. Nemegyszer viszont a meggyőzéshez kell folyamodnunk kéménysöpréskor. A házakat sorra újítják föl, de a kémény marad. Ez aztán időtől időre sok bosszúságot okoz, mert a füstjáratok igénybevétele sokkal nagyobb, mint gondolnánk. Tizenkét fős brigádjának tagjai Véméndről és Szajkról járnak be, de mikor társadalmi segítségről van szó, félreteszik a lokálpatriotizmust. így építettek díszfalat egy Fürtös kerámiához a pécsi Építők úti Általános iskolában, az 500-as Szakmunkásképzőben ablakokat cseréltek, burkoltak, csempét javítottak, Zengővárkonyban utat építettek a ravatalozóhoz: ók készítették el a kétszázméteres szakasz tükrét, szórták le murvával, amihez az anyagot a pécsváradi tanács biztosította. A zengővárkonyiak azóta is emlegetik az ördög-brigádot. Fordít a beszélgetés fonalán és egyszercsak azt mondja: — Az itt élők számtalanszor felvetik, hogy megoldatlan a szervezett szemételhordás, és a Balázs-forrás vize kikövezetten árokban szalad végig a falun. Tudom, hogy ez anyagiakon is múlik, de összefogással sok minden megoldható ... S. Gy. 1940-ben azzal kapta meg ta. nítónői diplomáját, hogy három évig nem pályázhat állásra. Alkalmanként helyettesíthette a bevonultatott tanítókat, de csak hetekre azt is. Munkát úgy kapott először hosszabb időre, hogy fizetés nélkül vállalta a tanítást az Egyetem utcai iskolában, majd végül fizetségért Kásádon, Magyarbólyban. Az alsószentmártoni iskolában aztán már hat évig tanította a cigánygyerekeket. Igaz, az első nap megszökött a feladat elől: a gyerekek őt, őt a gyerekek nem értették — igazán pedagógussá mégis itt avatta őt az iskola. Az iskolák államosításáig, 1948-ig volt a cigányiskola mindenese, akkor Siklósra került az internátus vezetőjének. Itt már olyan gyerekekkel is foglalkozott, akiknek anyjával együtt járt ő iskolába. Férjhez ment ő is, visszakerült Pécsre. Három év tanítás utón „kiemelték", a megyei tanács személyzeti osztályára került. Aki eddig mindenütt megtalálta a helyét, ebben a pozícióban nem tudott gyökeret ereszteni. Saját kérésére visszament tanítónak: az egyik komlói iskolában lett igazgatóhelyettes, majd a kökönyös^nyugati iskolában igazgató. A komlói éveket máig szívesen rdézi. Aztán férje áthelyezése miatt ő is jött vissza Pécsre, a Bártfa utcai iskolába igazgatónak. Az itteni szép emlékeket a jó kollektíva, a szülőkkel való jó kapcsolat tartja életben. Végül az utoisó munkahely: az Acsády úti iskola, innen ment nyugdíjba 1975. december 31-én. Harmincnégy évig tanított. Tanítványainak számát soha nem jegyezte, azt már inkább számon tartotta, melyikből mi lett. Szívéhez talán legközelebb azok kerültek, akik szintén á pedagógusi pályát választották. Talán miatta is ...- A mozgalmi tevékenységemet 1945-től tartják nyilván, ez akkor szakszervezeti tagságot jelentett — mondja Pollák De- zsőné, nyugdíjas pedagógus, az MSZMP Pécs városi Bizottságónok tagja. — 1948-ban vettek fel a pártba, de csak amikor Siklósra kerültem, kezdődött számomra a tulajdonképpeni mozgalmi tevékenység. Külön szerencsém volt, hogy olyanok közé kerültem, akik nagyon-na- gyon emberek voltak. Zárdában nőttem fel, apácák tanítottak, érthetően nem materialistának neveltek. Hogy igazán kommunistává lehettem, azt az akkori siklósi elvtársaknak köszönhetem. Ők elsősorban gyakorlati munkára neveltek, de természetesen közben, s utána, szemináriumokon, tanfolyamokon, az egyetemen az elméletet is megtanultam. Pollák Dezsőné a negyedik választási ciklus óta tagja a városi pártbizottságnak, s vesz részt a pártépítési munkabizottság tevékenységében. A mai fiatalok többet tudnak, mint tudtunk mi abban a korban, de több gyakorlati tapasztalatra lenne szükségük. Ebben kell segítenünk nekünk, tapasztaltabbaknak. S néha abban, hogy az emberek nem statisztikai adatok, erre rávezetni őket. A munkabizottsági, pártbizottsági fiatal elvtársak nyitottak erre is, a legnagyobb megbecsüléssel szólhatok róluk hát. Pollák Dezsőnét sokéves párt- munkájának elismeréseképpen a Kiváló pártmunkáért emlékéremmel tüntették ki november 7. alkalmából. B. L.
