Dunántúli Napló, 1981. november (38. évfolyam, 300-328. szám)
1981-11-06 / 305. szám
1981. november 6., péntek Dunántúlt napló 3 MYELUTAIUULÄS (3.) Eredmények, módszerek, tanárok .A tanár áll mindenekfelett Pártfórumon Az értelmiség helyzete, közéleti tevékenysége S okasodik a szellemi munka az iparban, mezőgazdaságban, növekszik társadalmunk kulturáltsága — egyre több az értelmiségi. Az értelmiségi, aki új szellemi értékeket alkot, és ezeket az értékeket alkotó módon alkalmazza. Társadalmunk számára nem lehet közömbös, hogy ez a réteg — mint kultúraközvetítő és véleményalakító erő — hogyan él és milyen irányban befolyásolja a közvéleményt. E fenti gondolatok vezették a Siklós városi-járási Pártbizottságot, amikor pártbizottsági ülésen éppen a területen élő értelmiségiek helyzetét taglaló előterjesztést vitatták meg. Elöljáróban leszögezhetjük: a területre jellemző — az országos képhez hasonlóan —, hogy az utóbbi két évtizedben közel kétszeresére nőtt az értelmiségi dolgozók száma, de egy bizonyos lépéshátrányt még most sem sikerült behozni. A területen az aktív keresők 4,2 százaléka felsőfokú képzettségű, szemben a baranyai 7,1 százalékkal. Miért nem beszélik, ha tanulták? A felsőoktatásba való átlépéskor a diákok többsége nem beszél egyetlen nyelvet sem. Meg. döbbentő tény, mert elméletben minden középiskolát végzett 18 évesnek legalább oroszul kellene középszinten beszélnie. Ez elvárható olyan emberektől, akik nyolc évig tanulnak egy nyelvet. De ha >— a ritka kivételtől eltekintve — mégse tudnak a diákok ezen a nyelven társalogni, akkor nem valószínű, hogy a tömeges nemtudásnak csak ők az okai. Végképp nem állítható ennyi emberről, hogy képtelen ezt megtanulni. Hol hát a hiba? A közelmúltban a PTF-en tartott nyelvoktatási konferencián ismertették a résztvevőkkel egy fölmérés eredményeit: hányán beszélnek az országban valamilyen nyelvet. A lakosságnak — a nemzetiségekkel együtt — mindössze 14 százaléka beszél egy, esetleg több idegen nyelvet, s e 14 százalék legtöbbje még ma is németül tud. Az ember azt várta volna, hogy ennyi évi orosztanítás után — melyben mindenki részesült —, ez a nyelv vette át a kimutatásban a vezető szerepet. De nem. Hogy miért nem beszélnek az általános és középiskolások oroszul? Dr. Hadas Ferenc egyetemi adjunktus hosszú évek óta az orosz nyelv tanításának metodikájával foglalkozik a KLTE-n. Az oroszul nem tudás Okait a Mozgó Világ 8. számában adta közre. íme, néhány kiragadott fő ok: az oroszoktatásnak nem volt hagyománya nálunk, ezért meg kellett volna teremteni a sajátos, a mi számunkra megfelelő metodikát. Vagy legalább a világon meglevő közel húsz irányzatból ki kellett volna választani a leginkább megfelelőt. Ez nem történt meg. A tantervi célkitűzések irreálisak; a tanárok nyelvtudása is sokszor kívánnivalót hagy maga után, többnyire azoké, akik levelező tagozaton „sajátították” el a nyelvet; külön fölhívja a figyelmet a képesítés nélküliek kártékony hatására. Bajok vannak a tankönyvekkel is: a szókincsükkel; nem felelnek mega beszédközpontú, kommunikatív célkitűzéseknek, az olvasmányok unalmasak. A tanulók nem motiváltak a nyelvtanulásban, S végül ő is a tanár személyiségét, tudását említi egyik döntő tényezőiként. A sikeres nyelvtanulás kulcsszavai már elhangzottak: motiváció, a kommunikatív célkitűzéseknek leginkább megfelelő, úgynevezett kognitív-szituatív módszer — vagy stratégia, ha úgy tetszik. Ezt a módszert már föltalálták, sőt alkalmazzák is, érthetetlen, hogy miért nem teszik ezt mindenütt. Ismét csak a PTF angol tanszékének példájára kell hivatkoznom: ott ezt a módszert alkalmazzák, amikor a jövendő tanárokat metodikára oktatják. Végül is jelenleg úgy áll a helyzet, hogy csak ez a módszer számíthat sikerre. Azt is lehetne mondani, hogy igen régi igazságon alapul, az anyanyelvnek, mint első nyelvnek az elsajátítási módján. A környezetből ingerek, többek között nyelvi inger éri a gyereket, aki a felnőttet utánozza, s anyanyelvét is szituációk végtelen sorában, a gyakorlatban sajátítja el. A nyelvtanuláshoz, az idegen nyelven való kommunikáláshoz is ilyen szituációkat kell megteremteni. Andy Rouse, az angol tanszék lektora még egy igen fontos dolgot tett ehhez hozzá: ebben a szituációban a tanárnak is részt kell vennie, mert ha csak kívülállóként figyel, úgy meghalt az egész. S hogy mit tanítsunk ezekben a szituációkban? Természetesen élő dolgokat, olyasmit, amik a mindennapokhoz kötnek, hiszen ezeken át lehet eljutni — bizonyos tudásszint elérése után — ahhoz, hogy elvont dolgokról beszéljünk, olvassunk. Nyelvórán a nyelvet tanulja meg a gyerek. S hogy legyen hozzá kedve, ahhoz kell a sokat emlegetett motiválás, ami, a helyzettől függően, sokféle lehet, csak egy a lényeg: igazi motiváció legyen, ne kényszer, ne látszat. Mi* kell az eredményes nyelv- tanuláshoz? Jó feltételek, jó könyv, jó tanár? Persze mind fontos, de jó tanár nélkül nem ér semmit a másik kettő. Az ördögi kör bezárult: a jól képzett jó tanár majd jó módszereket fog alkalmazni, sőt, ő lesz a jövőbeni újabb tankönyvek, még jobb módszerek kidolgozója — saját tapasztalatait véve alapul. S ahhoz, hogy jó tanárok legyenek, őket is jó módszerekkel kell képezni. Szóval ez az a kör, amiből, a jelek szerint, még nem sikerült eredményesen kitörni. A nyelvi labor, s minden más csak eszköz, a tanár áll minde- neklelett. Tekeres Miklós docens véleménye összhangzik mindenkiével: első helyen áll, hogy tanárokat képezzünk, másodszor pedig ezeknek azonnal lehetőséget kell adni, hogy a lehető legkisebb gyerekeket elkezdjék tanítani. Ahogy már több konferencián elhangzott: több iskolának meg kell nyitnia kapuját a nyelvtanárok előtt. A tanárok többsége jól képzett. Csak éppen nem tudják hol kamatoztatni tudásukat, gyakorolni hivatásukat. A legutolsó év adata: a Pécsett végzett 26 magyar—angol és orosz— angol szakos tanárból összesen hatan kaptak iskolában állást, ebből csak három oktat, a másik három nevelő — magyarul napközis. És a németesek sem állnak túlzottan jobban. Az országos nyelvtudási átlagszintet tekintve mi más ez, ha nem pazarlás?! Mindez érezteti is hatását. Míg évekkel ezelőtt 80—90 jelölt pályázott 24 helyre, most már csak 34. S nemcsak a létszám csökkent, hanem a minőség is romlott. Egyre gyengébb képességűek, egyre alacsonyabb nyelvtudásúnk jelentkeznek nyelvtanári pályára — éppen azért, mert még mindig nem kapta meg ez a hivatás az őt megillető rangot. S mert a többség látja maga előtt a riasztó példát: hogy tanárok, köztük főként nyelvtanárok tucatjai egészen mást kényszerülnek csinálni, mint amire hivatottak lennének. Ezt a sorsot — érthetően — egyre kevesebben vállalják. Mert az senkinek nem elég, ha elvileg van szükség rá. Dücső Csilla &épé$ségok kibontakoztatásáért Pártmunka a szentlászlói termelőszövetkezetben Feltárni az okokat, leküzdeni a nehézségeket K edvezőtlen adottságúként ismerik a szentlászlói szövetkezetei. A hatezer hektárnak alig valamivel több mint felén szánthatnak, s a szántóterület jó része is vékony termőrétegű. A termelőszövetkezet gyakran zárt hiánnyal, az eredménytelenség megítélésénél mindenki a kedvezőtlen adottságokat tette a mérleg egyik serpenyőjébe. A szentlászlói Búzakalász Termelőszövetkezetben azonban valami történt az utóbbi években: az 1978-as szanálás után rentábilissá vált a gazdálkodás. A felsőbb pártszervek véleménye szerint ebben jelentős szerep jutott a területi pártvezetőségre. A pártvezetőség titkára,. Ti- nusz Gyula 1976 óta tölti be tisztségét. Azt megelőzően a Szigetvári Állami Gazdaság egyik üzemének vezetője volt. A főiskolán és az állami gazdaságban szerzett szakmai ismereteinek párttitkárként is jó hasznát veszi, hiszen a területi pórtvezetőség munkájának jelentékeny része jut a termelőszövetkezeti gazdaságpolitikára. A közel száz fős párttagság hatvan százaléka dolgozik o termelőszövetkezetben, két alapszervezetbe tömörülve. Korábban a tsz-dolgozók is a községi pártalapszervezeteknél végezték pártmunkájukat, három éve alakították ki a termelőszövetkezeti alapszervezeteket. — így jobbak a feltételek a gozdaságpolitika gyakorlására: közvetlenebb lett az információcsere, javult az aktivitás — mondja Tinusz Gyula. Az előrelépést ebben a pártcsoportok munkájának javításában látja a vezetőség. Tucatnyi település, nyolc község politikai életének irányítója a pártvezetőség. Furcsa ellentmondás határozza meg a munka jellegét: Mi ez az ellentmondás? A Szentlászlón átutazó a falu képéből például korántsem tudhatja meg, hogy kedvezőtlen adottságú termelő- szövetkezet adja itt az embereknek a fő munkaalkalmat: az épülő szép házak sora jólétet sejtet. — Jól dolgozó, szorgos népek laknak itt, korábban soha sehol nem tapasztaltam olyan összefogást, mint Szentlászlón — mondja a titkár. — Rengeteget dolgoznak, takarékosak az az itt élők, s nagyon szép környezetet teremtenek maguk körül. A sok lemondással megteremtett jólét a háztájira, a szőlő- és a kertművelésre alapul, s sokan eljárnak dolgozni Szigetvárra, Kaposvárra, Pécsre. Miután megismerkedtem a faluval, úgy véltem, hogy erre a szorgalomra, összefogásra a termelőszövetkezetben is jobben lehetne építeni. A termelőszövetkezet idén 2 —2,4 milliós nyereségre számít, ebből 1,5—2 milliót a melléküzemág biztosít. A melléküzemág megteremtését a párt- vezetőséq is támogatta, két okból is. Egyrészt a melléküzem- ág — a komlói Carbon Vállalattal és a Temaforqgal vannak szerződésben - állandó munkaalkalmat teremt 140 nő dolgozónak, így csökken az ingázók száma is, másrészt a mellék- üzemáq biztos nyereséaével lehet fejleszteni a növénvter- mesztést és az állattenyésztést. A pártvezetőség azonban nem veszti szem elől azt sem, hogy a termelőszövetkezet alap- tevékenységének nyereségességét is szorgalmazza. A növénytermesztésnek az állattenyésztéshez, a szövetkezet fő tevékenységéhez kell igazodnia, azaz olyan takarmánynövényeket kell gazdaságosan termeszteni, ami az állattenyésztés eredményeit javítja. Jelenleg a takarmány előállításánál a költségek magasabbak, mint a járásban bárhol, s rendkívül nagy a tárolási veszteség is. S ez nemcsak objektív, hanem emberi tényezőkön is múlik. A növénytermesztés hatékonyságát a technika is erősen befolyásolja. A harminc traktorból például 10 nulla értékkel fut, gyenge a műhely műszaki felszereltsége is, az új gépi esz- Jeözök javítására sem tudtak kellően felkészülni. A gépi állomány felfrissítését gátolja, hogy a szanálás az amortizációból történt. Az elavult géppark azonban nemcsak a munkát nehezíti, hanem gondokat okoz a munkaszervezésben is, ez pedig a munkafegyelmet határozza meg kedvezőtlenül: a napi munkaszervezést hihetetlenül gátolja egy-egy gép váratlan kiesése, gyakran az alapvető igényeket nem tudják kiszolgálni. — A közvetlen feladat, hogy a termelési vezetés integrálódjon, mert az objektív nehézséget csak növeli, ha nem tudunk rugalmasan reagálni azokra. Szükséges a középvezetők önállóságát szorgalmazni, hogy a váratlan helyzetekre is reagálni tudjanak, s el kell érni, hogy ne csak közvetlen feladatukra figyeljenek, hanem, hogy egy folyamat részeként végezzék munkájukat, azaz figyeljenek másra is. Ez különben általában is igaz. Minden termelőszövetkezeti tagnak, dolgozónak tájékozottnak kellene lennie a szövetkezet dolgait illetően: milyen gondok állnak előttünk, mik a tennivalók - mondja Tinusz Gyula. A pártvezetőség álláspontja az, hogy ami jól megy, azt el kell ismerni. Nem elég azonban csak felhívni a figyelmet a gondokra, a pártszervezetek feladata az is, hogy járuljanak hozzá az okok feltárásához, a nehézségek leküzdéséhez. Ez a közösség többre képes — mondja a párttitkár. — A pártszervezetek feladata, hogy e képességeket segítsék kibontakoztatni. B. L Siklós és környékén főleg a pedagógusok száma, a műszaki és agrárértelmiségiek aránya növekedett, s jó, hogy a diplomások háromnegyed része 40 éven aluli, tehát zömében fiatal, pályakezdő, vagy éppen a pályán lépegető. Mindez sok mindent meghatároz, hiszen az alkotó tevékenység kibontakozását, a társadalmi elvárások teljesítésének minőségét nagymértékben befolyásolja életkörülményük. A napirendi vitában többen kifejtették véleményüket, s talán legtöbben az életvitel- életmód-életkörülmények kérdéskört vették górcső alá. Foj- tik János a jövedelmek alakulását feszegetve, hangsúlyozta: ha a bérek jelenlegi szintje tartós lesz — főleg a gyengén fizetett műszaki értelmiségre gondolva —, akkor félő, hogy sokan vonják le a konzekvenciákat: nem érdemes tanulni. Jelen helyzetben ugyanis úgy néz ki: társadalmunk alig átlagosan honórálja a tanultsó- got. Németh Antal a járás szemszögéből nézve leszögezte: főleg az agrárértelmiség számát kell a területen növelni, s a mór itt lévőket a vezetői utánpótlás alapjának kell tekinteni. Ugyanakkor a fiatal agrárértelmiség gondjairól szólva első helyen említette a képzésük, továbbképzésük szükségességét, bevonásukat a „Fiatal agrárértelmiségiek tanácsába”. Oszter László tapasztalata szerint a vezetők nem vonják be kellőképpen a fiatol értelmiségieket a vezetésbe, nem bíznak rájuk képzettségüknek megfelelő feladatokat, s mindez bizonyos ener- váltságot, befelé fordulást eredményez. Szabó Józsefné — maga is pedagógus — a pedagógusok felkészítésének, a hivatásra való nevelésnek a hiányát látja. Bírálta a felsőoktatási intézményeket, mondván: milyen szerepkörre készít fel az iskola, ha a végzett pedagógus nem megy tanítani? Ha a „vidéki tanító" számára lenézett foglalkozás, s inkább más munkakört választ, semmint a katedrát. A járásbon szaporodik a képesítés nélküli tanítók száma. Illés István, az MSZMP Siklós városi és járási Bizottságának első titkára többek között a fiatal értelmiségiek érvényesülésének lehetőségeit, gátjait feszegette. Szerinte értékeinkkel való pocsékolás, ha az értelmiségi nem a tanult „mesterségével”, hanem egyéb mellékfoglalkozásával — a mérnök pulykalenyésztéssel, a tanító bikahizlalóssal — szerzi meg a családi forintokat. Ez nem lehet társadalmi cél. Az értelmiség anyagi helyzetének általános jellemzője: a rétegen belül nagyok a jövedelemkülönbségek, s ezen belül is, a fiatalok fizetése alacsony, lassan emelkedik. Mindez hosszabb távon nemkívánatos tendenciákat szülhet. A pártbizottsági ülésről tudósítván említsünk meg még egy észrevételt. Sokan tették szóvá: az apró falvakban — s ez feltehetően nemcsak Siklós és környékének témája — értelmiségi nélkül maradtak, s a „központok" még nem találták meg e hiányból eredő gondok orvoslásának módját. K. F. Orosz nyelvóra a Pécsi Tanárképző Főiskola új, korszerű nyelvi laboratóriumában ftTnlrnlni Utvnn folu
