Dunántúli Napló, 1981. november (38. évfolyam, 300-328. szám)

1981-11-01 / 300. szám

Blúz-ötletek különböző alkalmakra Kezdőknek: a főtt tésztákról Bár manapság kiváló kész tésztákat lehet vásárolni, sokan ragaszkodnak a maguk gyúrta házi tésztákhoz. Aki pedig kez­dő, annak bizony a tésztagyú­rást is jól meg kell tanulnia. A kellő mennyiségű lisztet átszitáljuk, és a gyúródeszka közepére halmozzuk fel. A dom­bocska közepére kezünkkel kis mélyedést vájunk. Ebbe ütjük bele a tojást, kis sót teszünk hozzá, majd kevés vizet úgy, hogy jobbkezünkkel már lassan a liszt közé is keverjük. Soha­se öntsünk egyszerre sok folya­dékot bele, mert lágy lehet, ha meg folyton lisztet kell hozzá­pótolni, túl sok tésztánk lesz. Mikor jobb kezünkkel elkever­tük a tojást, vizet és lisztet, és érezzük, hogy éppen kellő ned­vesség van benne, azaz gyúr­ható, nem pancsos, akkor mind­két kezünkkel nekilátunk gyúr­ni, forgatni, amíg csak a desz­kától el nem válik és sima, ki­csit lyukacsos nem lesz. Miköz­ben gyúrjuk, mindig szedjük egy csomóba össze, ami szét­szóródik, és hintsünk alája ke­véske lisztet. Ezután pihentet­jük, illetve nyújthatjuk. A tésztakifőzésnek (laska, metélttészták, gombócok, galus­kák, makarónik) is vannak ap­ró fortélyai. A lábas, amelyben a tésztát kifőzzük, mindig akko­ra legyen, hogy a tésztamennyi­ség kényelmesen elférhessen benne, meg is kavarhassuk, vagy felrázhassuk. Ha nincs elég nagy edényünk, úgy két- három részletben főzzük ki a tésztát. A lábasnak pontosan ráillő fedője legyen. Tartsunk külön tésztafőző lábast, amely­ben legfeljebb tiszta vizet me­legíthetünk, de egyebet ne főz­zünk benne. A lábasba annyi . vizet te­gyünk főni, hogy a tésztát be­letéve, ki ne fusson. Gyengén meg is sózzuk, és diónyi zsírt is rakjuk a főzővízbe, így nem lesz ragacsos a tészta. Mikor a víz bugyborékolva forr, bele­engedjük a tésztát (makarónit, derelyét ugyanígy főzzük), óva­tosan megkeverjük, hogy össze ne törjön, és a fedővel úgy ta­karjuk le, hogy kis rést hagy­junk a gőznek. Legjobb, ha a fakanalat fektetjük végig a lá­bason, erre tesszük a fedőt. Ha friss a tészta, elég, ha egyet- kettőt forr, ha száraz, akkor to­vább kell főzni. Ha megfőtt, elég, ha a tésztaszűrőt egy pil­lanatra a csap alá tartjuk. Ki- hűteni, áztatni nem szabad a tésztát. A hideg vizet jól lecse­pegtetjük úgy, hogy a szűrőt óvatosan rázogatjuk a tésztá­val. Utána a zsírral átmelege­dett másik lábasba rakjuk. Ez­után jöhet rá c dió, mák, son­ka, stb., ízlés szerint. Ha galus­kát főzünk, egyenesen a vízbe szaggassuk, közben keverjük, hogy össze ne ragadjon. Mikor a víz felveti, leszűrjük, leöblít­jük. Gombóc kifőzésénél egyen­ként eresztjük vízbe (vagy le­vesbe) és nem kavarjuk. Csak egy sort teszünk egyszerre be­le. Mikor a víz színére emelke­dik, akkor megfőtt, de azért egyet szeljünk ketté próbaként. 6. HÉTVÉGE A nők többségének ruhatárá­ban fontos szerepet töltenek be a blúzok. A blúz sok esetben alapruhadarab, ehhez választ­juk ki a megfelelő szoknyát, pulóvert, kardigánt, nadrágot és az egyéb kellékeket. Anyag­tól, mintázattól, színtől, szabás­tól függően már szinte felsorol- hatatlan változatban viseljük. A sok változat azonban nemegy­szer problémát is okoz: melyik áll jobban, melyikhez mit lehet viselni, milyen alkalomra jó, sportos, romantikus, ünnepé­lyes legyen-e. S mivel ma már egy nőnek nemcsak egy-két blúza van, a rajzokon nemcsak ötletek lát­hatók egy-egy fazonmegoldás­ra, hanem ezzel együtt tanácsot is szeretnénk adni ahhoz, hogy melyik mivel és milyen alkalom­ra való. © Divatos vonalcsíkos pa­mutanyagból sima vonalú blúz, vállrésze és a mandzsettája ke­resztcsíkos. Egyszínű szoknyával, szoknya-mellény összeállítással A modern lakásokban, ott, ahol kis vagy úgynevezett fél­szobák vannak, olykor zavaróan hat az ajtó, feleslegesnek tű­nik, mert szinte agyonnyomja a szobát Ilyenkor sokkal célszerűbb, dekoratívabb és előnyösebb egy-egy jól megválasztott szí­nű vagy mintázatú függöny az ajtó helyébe. Akár színesre fes­tett rúdra fakariikákra függeszt­ve, akár méretre szabott kes­keny fémkarnisra helyezve tel­csinos nappali viselet, de vehe­tünk alá színben harmonizáló, egyszínű garbót is. © Aprómjntás kasmíréit ing­blúz, derékon széles öv, keskeny rollni megkötővel. Ajánlatos egyszínű ruhadarabokkal visel­ni, s jó, ha a kiegészítőket is a blúz színeivel összehangoljuk. © Sportos karakterű öltözé­keket kedvelők részére csinos, fiatalos ingblúz. Anyaga lehet nyers, vagy khaki színű pamut­vászon, vagy vékonyabb far­meranyag, de készülhet más anyagból is. attól függően, hogy mihez viseljük. Pulóverekkel, kendővel, sállal egészíthetjük ki. Hordhatjuk a rajzon látható módon nadrággal, vagy kívül kötős módon övvel, de szoknyá­hoz, farmeregyütteshez is prak­tikus viselet. © Az előzőhöz hasonló mó­don jól kihasználható, fiatalos és kellemes viselet a kockás flanell ingblúz. Nappalra mun­kába, de kiránduláshoz és me­leg öltözékekhez is praktikus kiegészítő. jesen leengedve, netán zsinór­ral féloldalt összefogva. Anya­ga sokféle lehet, például dekor- függöny, vékonyabb bútorszö­vet vagy méterben kapható szőttes anyag. Ám, mint alsó rajzunkon il­lusztráltuk, készülhet házilag is olyan térelválasztó „függöny”, amely vékonyabb kötélen vagy vastagabb zsinóron rögzítve kü­lönböző nagyságú fagolyókból, illetve fémlapocskákból áll. OTT­*H0N CSA­LÓD Csirkereceptek TÖLTÖTT CSIRKE FÓLIÁBAN Hozzávalók (4 személynek): 10 dkg szalonna, 1 zsemle, 1 db alma, majoránna, só, 1 dl tejföl, 1 csomag apróra vágott petrezselyem, 1 db csirke (1 kg 30 dkg), 3 evőkanál olaj, só, bors, 2 evőkanál tejszín, 1 evő­kanál liszt, kevés citromlé. A szalonnadarabokat ropo­gósra sütjük. A zsemlét kocká­ra vágjuk és a szalonnazsírban megpirítjuk. Az almát kis dara­bokra vágjuk és közé keverjük. Majoránnával és sóval ízesítjük, tejszínt és apróra vágott petre­zselymet keverünk hozzá. A csirkét megmossuk és szá­razra töröljük. A tölteléket be­letesszük és összevarrjuk. Olaj­ba kevés sót, borsot és majo­ránnát keverünk és a csirkét kí­vülről ezzel bekenjük. A csirkét alufóliába tesszük és előmelegített sütőrácsra tesszük. Alá zsírfelfogó tálat teszünk; egy és negyedóra hosszat sütjük. A lecsöpögött zsiradékhoz tejfölt és lisztet keverünk és be­sűrítjük. Sóval, borssal, citrom­lével ízesítjük. CSIRKEHÚSLEVES Hozzávalók (4 személynek): 1 csirke, kb. 1 kg 25 dkg, 1,5 liter sós víz, 5 szem bors, 1 fej hagy­ma, leveszöldség, 7 dkg rizs, fél liter húsleves (leveskockából), 1 csomag petrezselyem, só, bors. A csirkét hideg sós vízben feltesszük főni és hozzátesszük a zöldségeket, hagymát és kb. egy és negyed órát főzzük. A csirkét kivesszük a fazékból és a zöldséget átpasszírozzuk. A rizst a húslében külön megfőz­zük, Leszűrjük. A húst a csont­jától megtisztítjuk és feldara­boljuk. A húsdarabokat és a rizst a levesbe tesszük. Sózzuk, borsozzuk, apróra vágott petre­zselyemmel megszórjuk. CSIRKE FULOP-SZIGETI MÓDRA Hozzávalók (4 személyre): 1 db zöldpaprika, 1 fej vörös­hagyma (közepes), 2 db cse­resznyepaprika, 2 gerezd fok­hagyma, 1 csirke (kb. másfél kg), kb. 5 evőkanál olaj, 5 dkg barnított cukor, 1 késhegynyi ételízesítő, fél liter húsleves (csirke leveskockából), 4—5 evőkanál borecet, 1 evőkanál liszt, frissen őrölt bors, só. Vágjuk 8 részre a csirkét. Me­legítsünk olajat egy nagy ser­penyőbe és a csirkét tegyük bele, és süssük szép barnára. Majd vegyük ki a csirkét és te­gyük félre. Tegyük a serpenyőbe a fel­darabolt paprikát és hagymát, és pároljuk rövid ideig. Majd tegyük hozzá a barnított cuk­rot, kevés erőspaprikát és étel­ízesítőt. Keverjük jól össze. Te­gyük a csirkedarabokat ismét a serpenyőbe, öntsük hozzá a húslevest és az ecetet. Fedő alatt pároljuk kb. fél óra hosz- szat. Ismét vegyük ki a csirkeda­rabokat a serpenyőből. Sűrítsük be a szószt kevés vízzel elke­vert liszttel. ízesítsük borssal, sóval és forraljuk fel. Tálalás­kor öntsük a csirkehúsra. Háziinktája - kiskert Késő őszi teendők FÜGE TELI TÄKARASA SZALMA Hamarosan végérvényesen hidegre fordul az időjárás. A komolyabb hideg beállta előtt gondoskodnunk kell kertünk ér­zékenyebb növényeinek téli vé­delméről. Az őszi lombhullás az évszak- váltás hű kifejezője. A lombot nem szabad szemétnek tekinte­ni, kitűnően felhasználható téli takarásra is. A hagymás növények (tuli­pán, nárcisz, sáfrány, stb.), va­lamint az évelő növények nagy része igen jól áttelelnek laza lomb alatt. Az erdei évelők: ibolya, hóvirág, gyöngyvirág is szebb virágot fejlesztenek lomb- tokaró alatt. Szeles helyen apró gallyakkal fedjük a lombot. Ta­karásra megfelel a jól kiérett komposzt vagy tőzeg is. A ta­karás vastagsága 3—5 cm le­gyen. Ha kertünk vadkárveszélyes helyen van, a díszfák törzsét a gyümölcsfákhoz hasonlóan pa­pírral, műanyaggal, szalmával, náddal takarjuk. A bokorrózsák rügyei is fagyérzékenyek. Az al­só néhány szemet takarni kell feíkupacolással. A rózsa természetes megjele­nése a bokoralak. A magas tör­zsű rózsa kezelése nehézkes, té­len könnyen elfogyhatnak a rü­gyek. A védelem egyszerűbb, bizonytalanabb módja a ma­gas törzsű rózsa koronájába szijácsot vagy szalmát, esetleg összegyűrt papírt tenni és vas­tag zacskóval beburkolni. A vé­delemre használt anyagnak la­zának kell lenni, hogy a rügyek levegőhöz jussanak. Fóliabur­kolaton nyílásokat kell hagyni. Biztosabb módja a védelemnek, ha a rózsa törzsét óvatosan visz- szahajlitjuk a földig, szalmával és földdel betakarjuk. A füge az örökzöldekhez ha­sonló védelmet igényel, ha azt akarjuk, hogy a termőrügyek megmaradjanak, termést hoz­zanak. Amíg a fügebokor kicsi, az ágakat le is húzhatjuk oly­képpen, hogy sugaras irányban árkot ásunk, a vesszőket lehúz­zuk, szalmával takarjuk, majd elföldeljük. A vessző vége min­dig álljon ki a takarás alól, hogy levegőzhessen. Ne feledkezzünk el mérget szórni a takarásra használt anyag közé, nehogy tavasszal meglepetés érjen bennünket. Az örökzöldek télen is páro­logtatnak. Különösen fontos az alapos beöntözés, amit fagy­mentes időben többször meg kell ismételni. Az öntözés elma­radása esetén előfordul, hogy szeles téli időben az örökzöld nem kifagy, hanem kiszárad. Különösen az 1—2 éve ültetett örökzöldekkel legyünk figyelme­sek. A föld átfagyásának meg­akadályozására a növény alá lombot, fűrészport vagy tőzeget hintsünk. Néhány kényesebb növényünket: pl. ciprus, gránát­alma, babérmeggy, rozmaring, stb. védjük a közvetlen hideg­től úgy, hogy a növény körül vesszőt szúrunk le, közé száraz lombot, szijácsot vagy szalmát teszünk és felül összekötjük a vesszőket. A fólia csak akkor jó, ha sok helyen át van lyu­kasztva a levegőzés végett. A felszedett dália- és gladió- lusgumókat hűvös, 5—8 C fo­kos, nyirkos, de nem vizes he­lyen tároljuk. Kerüljük a párás, túlságosan nedves pincét. A tá­rolásra legalkalmasabbak a műanyagládák, mert egymásra tehetők. A leander szintén fagyérzé- kény növény, jól áttelel ala­csony hőmérsékleten pincében, csekély fény mellett, fagymen­tes lépcsőházban, előszobában is. A muskátli téli tárolására leg­ajánlatosabb a becserepezés, enyhén nyirkos földben jól visz- szametszve szépen áttelel. Gyö­kerével szabadon felakasztva, megfelelő nyirkos helyen marad csak meg. A gyepekre 1—2 cm vastag komposzt szórható talajjavítás céljából vagy kálisó, illetve szu­perfoszfát, a talajigénytől füg­gően. Átlagos érték: 2 dkg szu­per és 2 dkg káli négyzetméte­renként. A kert talajjavítása istálló­trágyával (legjobb a marhatrá­gya) ősszel a legjobb. A téli csapadék jól bemossa a talaj­ba, nyáron már nem perzseli a növényzetet. Gondoljunk a madáretetők kihelyezésére és az eleség rend­szeres biztosítására is. Kalla Gábor A gyümölcsfák lehullott lombleve­lét Novenda 1,5%-os, vagy Fundazol 50 WP 0,06%-os oldatával permetez­zük. Amennyiben a permetezést nem tudjuk elvégezni, a fák alatti lomb­leveleket ásóval forgassuk a talajba, amilyen mélyen tudjuk. A levelek és más növényi marad­ványok, valamint az ezeken lévő be­tegségek gyorsabban elbomlanak, il­letve hatásképtelenné válnak, ha elő­zőleg Karbamid vagy más nitrogén hatóanyagú műtrágyaoldattal ázta- tásszerűen lepermetezzük. A lomb­hullás után a fákon maradt fertő­zött gyümölcsmúmiákat, elszáradt vesszőket, ágrészeket vágjuk le és semmisítsük meg. A mezőgazdasági nagyüzemekkel szomszédos területeken a mezei po­cok gyümölcsösbe való áttel eped és é- re számíthatunk. A nagyüzemek még a tél beállta előtt az őszi szántást elvégzik, mivel e területeken a táp­anyag nem biztosított, a mezei po­cok a füves, gyomos kertekbe telep­szik. Mezei pocok elleni védekezéshez kisüzemben a Redentin 75 szerből járatonként 3—4 szem szükséges. A szert a mezei pocokjáratba úgy kell elhelyezői, hogy más haszon vagy vadon élő állat ne tudja összeszed­ni. A Redentint nagyobb mennyiégben egy helyre kiszórni tilos. Dr. Frank József Ajtó helyett függöny

Next

/
Oldalképek
Tartalom