Dunántúli Napló, 1981. november (38. évfolyam, 300-328. szám)
1981-11-01 / 300. szám
Merre indultunk, hova jutottunk? Hazánk, Kelet-Európa (9.) Tizenegy év három életrajzban Osztálytalálkozó helyett Úgy lehetne kezdeni, akár a meséket: hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy osztály. 1966 őszén kezdtek el gimnáziumba járni Pécsett, s 1970 tavaszán —nyárán érettségiztek. Sokan jöttek közülük faluról, s rhég- többjüknek szerepelt a neve mellett az osztálykönyvben, hogy szüleik munkások, kereskedelmi dolgozók, alkalmazottak. Sok víz folyt le már azóta a Dunán, hogy utoljára az érettségi banketten együtt volt ez a 28 fiú. Egymásról azóta csak hallomásból tudnak. Ahogy természetes, amikor két régi osz- 'tálytárs összetalálkozik véletlenül: számba veszik ki mit hallott a többiekről. Van akiből orvos lett, s azóta már távolba szakadt hazánkfia, jó néhányból mérnök, s a többségük Pécsett él, de van, aki Ceglédre került. Pedagógus is akad közöttük, tanító, iskola- igazgató a szomszédos megyében. Vagyis valamennyiük számára zsúfolt, eseményekben bővelkedő volt az elmúlt, valamivel több, mint egy évtized. Érdekes és legalább annyira szomorú is, hogy most, amikor annyira divat a diáktalálkozók ünneplése, ez az 1970-ben érettségizett osztály egyetlen találkozót sem tudott megszervezni. Elmaradt az ötéves, legutóbb a tíz-, sőt az annak pótlására rendhagyó módra szervezett 11 éves érettségi találkozó is, alig egy-két hete. Az egész napos közös emlékidézésből egy rövid, csendes kávéházi beszélgetés lett, egy- egy erős dupla mellett. S jobbára csak magukról meséltek, hiszen négyen együtt sem tudták teljes bizonyossággal ösz- szeállítani az egykori osztálynévsort. * Gasz Zoltán, a Pécsi Távfűtő Vállalat beruházási osztályvezetője talán a legkevesebb meglepetést okozta a többieknek pályaválasztásával: mérnök lett, s már annak idején ezt is várta tőle valamennyi osztálytársa és tanára. Szülei most 'is, mint akkoriban, egy kis vegyesboltot vezetnek egy aprócska baranyai faluban, Kishajmáson. — A gimnázium utolsó évében már úgy nagyjából elhatároztam, hogy mi akarok lenni — mesélte. — A műegyetemre szerettem volna menni, leginkább az épületgépészeti szakra. Éppen abban az évben indult Pécsett a műszaki főiskola. Végül ide kerültem és nem is bántam meg. A három év a szakmai gyakorlattal együtt nagyon jó iskola volt. Különösen a távfűtés és a klimatizálás érdekelt, ebből a témából készítettem a diplomamunkámat is. Akkoriban azonban még a főiskola nem tudott igazán orientálni minket a pályaválasztásban. Mindenkinek magának kellett megkeresnie a helyét. Én először — a honvédség után — a DDGáz Baranya megyei Szolgáltató üzemében helyezkedtem el művezetőként Gasz Zoltán 1975-ben. Ez a munka hamar rutinjellegűvé vált s egyben rohammunka is volt, hiszen akkor kezdődött Pécsett a földgázra való átállás. 1975-ben nősültem s egyre szorítóbbak lettek a lakásgondok. A gázműnél ebből a szempontból kilátástalan volt a helyzet. A távfűtő vállalathoz áthelyezéssel kerültem 1976- ban: a fejlesztési osztályra beruházó munkakörbe. Ez a feladat szakmailag is nagyon érdekes számomra és ráadásul nagyon sokféle tevékenység tartozik hozzá. Utána elvégeztem egy épületgépészeti beruházó tanfolyamot, s most idéntől, hogy a vállalatnál különválasztották a beruházást a fejlesztési osztálytól, beruházási osztályvezetőnek neveztek ki. Mit lehet még elmondani? Feleségem közgazdász a Pécsi Kesztyűgyárban. 1978-ban vállalati segítséggel kétszobás lakást kaptunk Kertvárosban, alig valamivel azután, hogy kisfiúnk megszületett. Azt hiszem az utóbbi 11 évvel nem lehetek elégedetlen. * Péter Sándor a Konzum étteremben felszolgáló. Pályaválasztása egy picit meglepetés. A családi hagyományoktól eléggé eltér: bár édesanyja kereskedelmi eladó, édesapja viszont a Mecseki Erdőgazdaságban gépkezelő. — Eredetileg nem is akartam én pincér lenni, hanem erdész, de valahogy nem jött össze — kezdte az emlékezést. — A Nádorhoz kerültem pincértanulónak. Közben meg is nősültem: Péter,Sándor a feleségem a Konzum- ban eladó. A fiam már 9, a kislányom már 6 éves. 1978-ig a Nádorban dolgoztam, a felszolgálók brigádvezetője lettem. Elvégeztem az üzletvezetői tanfolyamot is. A Nádor után egy ideig a Szőlőskertben dolgoztam, majd Kökényben egy kisbolt vezetője lettem. Május 1- től vagyok a Konzum étteremben felszolgáló. Azt tervezgetem, hogy beiratkozom a vendéglátó főiskolára. A vállalatnál is támogatják a továbbtanulásomat. Most már azt mondhatom, hogy nagyon tetszik ez a szakma. Ahogy Zolinak, nekem is voltak, sőt vannak lakásgondjaim. Még 1971-ben beadtuk a lakásigénylést. De már nem tudjuk kivárni. Tavaly belekezdtem az építkezésbe: a szüleim házához hozzátoldunk még két szobát és egy fürdőszobát. Úgyhogy ez a gondom is megoldódott. * A legnagyobb meglepetést talán Szalai József okozta a pályaválasztásával: tanító lett. — Számomra nem kényszer- pálya a pedagógushivatás, legfeljebb az osztályból tudtak róla nagyon kevesen, hogy én gyerekkorom óta rajztanár szerettem volna lenni. Az általános iskola után azonban nem vettek fel a Művészeti Gimnáziumba, s talán ezért is titkoltam előttetek a terveimet. Szüleim munkások, ők nemigen szóltak bele a pályaválasztásomba, de egyik nagybátyám már húsz éve iskolaigazgató. Tőle, az ő példájára „kaptam Szalai József el" ennek a rögös, de gyönyörű pályának a szeretetét. Három szép éven ál erre tanítottak a kaposvári tanítóképzőben is. Aztán mégis először nem pedagógusként helyezkedtem el, hanem normásnak mentem a Pécsi Bőrgyárba. Akkoriban tanítóként a kezdőfizetésem 1400 forint lett volna, normásként több mint ezer forinttal kerestem többet. De nem bírtam sokáig: visszavágytam az igazi pályámra, mindegy, hogy menynyi fizetésért. — Az orfűi általános iskolában kezdtem, aztán két évig Abaligeten voltam. Nem volt könnyű Pécsről oda kijárni. Végül is sikerült Pécsett, az Anikó utcai Általános Iskolában elhelyezkednem. Ez az előbbiekhez képest hatalmas iskola, de már megszoktam a nagy nyüzsgést, sőt meg sem tudnék lenni nélküle. Tudom, ritka, mint a fehér holló, a férfi tanító, de nekem nem furcsa, hogy kollégáim mind nők. A legfontosabb, hogy jó pályát választottam, s hat év tanítás után is ugyanúgy szeretem a gyerekeket, mint a legelején. * Persze a negyedik sem bújhatott ki élettörténetének elmesélése elől, már annál is inkább nem, mert a többiek alig várták már a „hóhér akasztását”, amikor ők kérdezhetnek. A negyedikből ugyanis újságíró lett, s ennél a pontnál kénytelen volt becsukni a jegyzettömbjét. Dr. Dunai Imre Á pécsi motel fi Több mint száz vendéget fogadhat majd ötvenegy szoba, két lakosztály, egy alkalommal száznyolc vendég. Ennyi lesz a befogadóképessége Pécsett, a Szőlőskert vendéglő mellett, a Me- csek-oldalban létesülő motelnek, amit a Mecsek Tourist építtet. A kivitelezési munkák ez év elején kezdődtek, eddig nyolcmillió forintot költöttek támfalakra, a parkolóra, és a majdani motelt megközelítő útra. Az ötvenkétmillió forintos költséggel létesülő motel generálkivitelezője a Szentlőrinci Költségvetési üzem, melynek kőművesei a földszintet falazzák. Elkészült a csapadék- és szennyvízcsatorna. Az Országos Idegenforgalmi Hivatal jelentős támogatást . HÉTVÉGE nyújtott a motel építéséhez — a beruházás költségeinek egy- harmadát vállalta magára. A Mecsek Tourist saját fejlesztési forrásaiból tizenhétmilliót költ, továbbá 17,4 millió forint hitelt használnak fel a reprezentatív létesítmény kivitelezésére. Mint Bartha János, a műszaki osztály vezetője elmondta, egyelőre nincs veszélyben az 1983 tavaszára tervezett átadás. A munka további ütemes végzésének viszont feltétele, hogy a DÉDÁSZ lehetőleg november végére építse ki a szükséges villamosenergia-el- látáshoz a kábeleket. A dél-keleti tájolású, hosz- szan elnyúló, többszintes motel valamennyi szobája a városra néz majd, az épületet a Zsolnay Porcelángyárban készített pirogránit lapokkal burkolják. S. Gy. Épülő pécsi motel a Mecsek oldalában Szokolai István felv. A fejlett szocializmus építése (1962-72) A szocializmus alapjainak lerakása és megszilárdulása után a kelet—közép-európai szocialista országok hozzákezdtek a fejlett szocializmus építéséhez. (Az elnevezések különbözőek voltak: fejlett szocializmus, érett, szocializmus, a szocializmus betetőzése, befejezése, továbbépítése stb.). A fejlett szocializmus építésének általános irányelveit először a kommunista és munkáspártok 1960. évi moszkvai értekezletén határozták meg, majd ezt követően az egyes országok kommunista pártjai kongresz- szusaikon kidolgozták saját, konkrét elképzeléseiket. A gazdaságpolitika fő feladata mindegyik országban abban állt, hogy a fejlett szocializmus anyagi-műszaki bázisának kiépítése érdekében a tudományos-technikai fejlődés vívmányainak felhasználásával minél gyorsabb ütemben korszerűsítse a népgazdaságot, és emelje az életszínvonalat. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a nagyszabású célkitűzések sikeres megvalósítása érdekében az extenzív fejlesztésről (a munkaerő- és nyersanyagtartalékok felhasználása) fokozatosan át kell térni az intenzív módszerekre (amelyekben a növekedés alapja a munka termelékenységének emelkedése). A gazdaságpolitikának minden országban voltak a helyi adottságokból fakadó sajátosságai. Az NDK-ban az extenzív fejlődés tartalékai teljesen kimerültek, a súlyos munkaerőhiány miatt csak a gyors ütemű gépesítés és automatizálás jelenthetett kiutat. Csehszlovákiában változatlanul jelentős volt a cseh és a szlovák országrész fejlettségbeli különbsége. A mezőgazdaság 1960-ban érte el a termelés háború előtti szintjét, a továbbhaladás lelassult, Csehszlovákia munkaerő- és nyersanyaghelyzete fokozatosan az NDK-éhoz vált hasonlóvá. Bulgáriában a fő cél változatlanul az iparfejlesztés volt, ugyanakkor a mezőgazdaság kínálta hagyományos lehetőségeket sem hagyták kihasználatlanul (zöldség- és gyümölcs- termesztés). Nagy hangsúlyt helyeztek az agrártevékenység ipari jellegének fokozására. Románia viszonylag jelentős nyersanyag- és munkaerőtartalékok birtokában, rendkívül rövid idő alatt kívánta elérni a fejlettebb szocialista országok szintjét. Emiatt 1964- ben bizonyos véleménykülönbségek alakultak ki Románia és a KGST többi tagállama között, mivel a román vezetés az említett cél eléréséhez nagy egyoldalú segítséget igényelt a többi szocialista országtól. Lengyelországban új lendületet vett az iparosítás, ugyanakkor a lakosság igen gyors növekedése és a falusi munkaerő városba áramlása miatt évente nagyon nagy számú, új munkahelyet kellett létesíteni. Jugoszlávia céljai lényegében megegyeztek a többi szocialista országéval, a megvalósítás alapja azonban az önigazgatás és a piaci mechanizmus széles körű érvényesítése volt. Az ország sajátossága az egyes tagköztársaságok közötti, igen nagy fejlettségbeli különbség, a munkaerőfelesleg miatti tömeges külföldi munkavállalás, a nyugati tőke jelentős szerepe. Albánia az európai szocialista országokkal történt szakítás óta az „önerőre támaszkodás” elve alapján — jelentős kínai segítséggel — igyekezett az országot mielőbb ipari-agrár jellegűvé alakítani. Az arányosságot és tervszerűséget előtérbe helyező gazdaságpolitika mindenütt jelentős eredményeket hozott. A hatvanas években Romániában a nemzeti jövedelem több mint kétszeresére nőtt, Bulgáriában csaknem megkétszereződött. Magyarországon 64 százalékkal, Lengyelországban 63 százalékkal, az NDK-ban 50 százalékkal, Csehszlovákiában pedig 47 százalékkal volt magasabb 1970-ben, mint az évtized elején. Látható, hogy a nagy hátránnyal induló balkáni országok jelentősen csökkentették lemaradásukat. A nemzeti jövedelem egyre nagyobb hányadát állította elő az ipar. Az ipar részesedésének növekedése pedig együtt járt a mezőgazdasági részarány további csökkenésével. Az évtized második felében, a korábbi öt évhez viszonyítva, az ipari növekedés évi üteme az intenzív módszerekre alapozó országokban (NDK és Csehszlovákia) valamelyest nőtt, a többi országban 1-2 százalékkal csökkent, Jugoszláviában pedig a felére esett. A térség országaiban leggyorsabban az energiatermelés, a vas- és fémkohászat, a vegyipar, a gépgyártás és a műszeripar fejlődött. A mezőgazdasági össztermelés tíz év alatt 12—40 százalékkal nőtt. A mezőgazdaság intenzívebbé válása a gépesítés és a kemizálás előrehaladása következtében tovább folyt. A nemzeti jövedelem felhalmozásra — azaz beruházásokra — fordított része növekedett. Minden országban komoly gondot fordítottak az elmaradottabb vidékek gyorsított ütemű fejlesztésére. (Például Csehszlovákiában a szlovák országrész Részesedése az ipari termelésben 13-ról 24 százalékra emelkedett.) Jugoszláviában azonban a jelentős erőfeszítések ellenére a fejlett (Szlovénia és Horvátország) és a kevésbé fejlett tagköztársaságok közötti szintkülönbség — bár ez utóbbiak is jelentősen fejlődtek — nőtt. Az életszínvonal emelkedése — eltérő ütemben — folytatódott. A gazdaság fejlődése magával hozta a társadalom struktúrájának további változását is. A technikai fejlődés biztos jeleként az anyagi termelésben dolgozók száma csökkent, és nőtt a nem termelő ágazatokban (szolgáltatásokban) foglalkoztatottaké. A munkásosztály létszámának növekedése az iparilag legfejlettebb NDK-ban és Csehszlovákiában már csekély, a többi országban viszont változatlanul jelentős (8—15 százalék) volt. A munkásosztályon belül nőtt a magasabb szak- képzettségűek aránya, a nehéz fizikai munkát végzőké pedig csökkent. Folytatódott az agrárnépesség számának csökkenése is. Az NDK-ban és Csehszlovákiában már csak 5—9 százalék a csökkenés mértéke, a többi országban még 13—22 százalék. (A még nem kollektivizált Lengyelországban és Jugoszláviában csak 11 százalék.) A városi és a falusi lakosság életszínvonala közötti rés szűkült. Változatlanul gyors ütemben gyarapodott az értelmiség. A munkaerő-tartalékok fokozatos kimerülése egyre jobban az intenzív növekedés felé fordította a népgazdaságot. A népesség természetes szaporodása tovább csökkent. (Az NDK- ban a lakosság összlétszáma is fogyott.) A születési arányszóm egyedül Jugoszláviában volt magas, azonban itt is a legfejletlenebb területeken. A közoktatás nagymérvű fejlődése következtében az általános műveltség és képzettség szintje sokat javult. A felső- és középfokú végzettséggel rendelkezők száma rendkívül gyorsan emelkedett. A munkaerő szakképzettségi színvonalának javulása a gazdasági fejlődés egyre fontosabb tényezőjévé vált. Molnár Tamás (Folytatjuk)
