Dunántúli Napló, 1981. november (38. évfolyam, 300-328. szám)

1981-11-29 / 327. szám

1981. november 29., vasárnap Dunántúlt napló 11 Számvetés és tisztújítás a Magyar Közgazdasági Társaságban ■ Dr. Faluvégi Lajos előadása gazdaságunkról ■ Négy baranyai az országos vezetésben ■ Széchenyi-emlékérem dr. Hoóz Istvánnak VII. közgyűlését tartotta teg­nap Budapesten a Magyar Közgazdasági Társaság. A több mint tízezer tagot tömörítő szervezet küldöttei, köztük a baranyaiak, a Magyar Tudo­mányos Akadémia dísztermé­ben üléseztek, ahol dr. Csikós- Nagy Béla elnök megnyitója után elsőként meghallgatták dr. Faluvégi Lajos, az MSZMP KB tagja, a Minisztertanács el­nökhelyettese előadását a gaz­dasági növekedés és a gazda­sági egyensúly kérdéseiről ha­zánkban. Mint az MTI jelenti, dr. Fa­luvégi Lajos többek között rá­mutatott : Ma már nem engedhetjük meg magunknak azt a fény­űzést, hogy elavult, csak ráfi­zetéssel értékesíthető termékek termelését növeljük, vagy akár fenntartsuk. A lendületes fej­lesztés, és a fájdalmas, de el­kerülhetetlen leépítés átlaga­ként viszonylag lassú növeke­dési ütem jön létre. Nemzetkö­zi összehasonlításban azonban ez a tervezett, majdnem évi 3 százalékos növekedési ütem is merésznek mondható, különö­sen, ha mögötte dinamikus szerkezeti mozgások húzódnak meg. Gyakori az a félreértés, hogy a lassú növekedési ütem gazdaságpolitikánk célja, mert ez segít megteremteni az egyensúlyt. Mi nem köteleztük el magunkat a stagnálás mel­lett. A lassú növekedés önma­gában éppúgy nem szavatolja a gazdasági egyensúlyt, mint ahogyan a gyors növekedés sem okvetlenül borítja azt fel. A növekedés lassulása egysze­rűen következménye a gazda­sági fejlődés külső és belső feltételeiben végbement vál­tozásoknak. Minél gyorsabban és eredményesebben alakítjuk át a struktúrát, annál gyor­sabb lehet, a növekedés. A szabályozásnak előnyben kell részesítenie a dinamikusan fejlődő vállalatot, s meg kell barátkoznunk azzal, hogy mind a gazdaságban, mind a szemé­lyes jövedelemben erőteljesebb a differenciálódás. A miniszterelnök-helyettes rá­mutatott, hogy a magyar köz­gazdaságtudomány nagy segít­séget tud adni a nehézségek megoldásához, hiszen számos területen nemzetközileg is elis­mertek az eredményei. A tu­dománynak, az elméletnek kel­lene segítenie kidolgozni olyan, viszonylag könnyen kezelhető elemzési és döntéselőkészítő módszereket, amelyek lehetővé tennék, hogy helyesen értékel­jük a részfolyamatok, részdön­tések teljes népgazdasági ha­tását. Segítség kellene a szer­kezetpolitika és a fejlesztési politika tudományos megalapo­zásához is. Az előadás után a választ­mány beszámolóját az 1976 óta végzett munkáról dr. Garam- völgyi Károly, a társaság főtit­kára ismertette, szóbeli kiegé­szítést fűzve az írásos beszámo­lóhoz, amit a küldöttek előze­tesen megkaptak. A végzett munka értékelésekor mellesleg megállapították: a megyék so­rában a Baranya megyei szer­vezet előkelő helyen van, a társaság tevékenysége magas minősítést kapott. A hozzászólások, a vita után tisztújításra került sor. A Ma­gyar Közgazdasági Társaság elnöke ismét dr. Csikós-Nagy Béla, főtitkára dr. Garamvöl- gyi Károly. A baranyaiak közül az országos elnökség tagja dr. Kisvári András, a társaság me­gyei elnöke; az országos vá­lasztmány tagjai: dr. Dányi Pál, dr. Nagy József és dr. Zinhóber Ferenc. A közgyűlésen kitüntetések­re került sor. Dr. Hoóz István­nak, a Pécsi Tudományegyetem tanárának a Széchenyi-emlék- érmet adományozták a közgaz­dászképzés terén és a társa­ság megyei alelnökeként ki­fejtett munkássága elismerése­ként. M. Z. 1982. január Utol Terület­átszervezések Baranyában 1982. január 1-től változik Baranya megye térképe. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a közelmúltban hozott határo­zatot területszervezési intézke­désekről, ezek egy része Bara­nyát is érinti. Az intézkedések egyes esetekben az 1979. ja­nuár 1-én életbe léptetett köz- igazgatási változások finomítá­sát is jelentik. Egy községegyesítésre kerül sor: Magyarhertelendet és Ba­rátért az előbbi nevén egyesí­tik. Több esetben községek át­csatolásával községi közös ta­nácsok területi illetékességét terjesztik ki. A Pécs városkör­nyékhez tartozó Kozármisleny Községi Közös Tanács (jelenlegi társközségei; Pécsudvard és Személy) a mohácsi járásbeli Olasztól veszi át Birjánt és Lothárdot. Nagykozár társköz­ségi köre — Bogád és Romonya — ugyancsak az Olasztól ideke­rülő Magyarsarlóssal bővül. Nagypeterdhez Botykapeterd, Nagyváty, Nyugotszenterzsébet és Szentdénes tartozik ez idő szerint. Most Rózsafa (jelenleg tanácsi székhelyközség), Bánfa és Katádfa csatlakozik hozzá. Pécsvárad a mohácsi járásbeli Véméndhez tartozó Erdősmecs- kével egészül ki a jelenlegi Apátvarasd, Lovászhetény, Mor- tonfa, Nagypall és Zengővár- kony társközségek mellett. Vajszló öt községgel gyarap­szik: jelenlegi társközségei HN rics, Kemse, Luzsok. Páprád, Piskó, Vejti és Zaláta, most eh­hez a Sámod tanácsi székhely­község és társközségei — Ador- jós, Baranyahídvég, Kisszent- márton és Kórós — csatlakoz­nék. Mohács városkörnyéki közsé­gévé nyilvánította a NET-hatá- rozat Lánycsók községi közös tanácsot és társközségét, Kis- nyárádot. Dencsháza, Szigetvár városkörnyéki községe lett. A komlói járáshoz tartozó Hetvehely községi közös taná­csot Okorvölgy és Szentkata- lin társközségeivel a szigetvári járáshoz csatolják. Jubileumi, szakmai tanácskozás Harmincéves története so­rán hívták kultúrotthonnak, mű­velődési háznak, ez év január­jától pedig Doktor Sándor:— Zsolnay Művelődési Központ el­nevezéssel működik városunk egyik legpatinásabb közműve­lődési intézménye. A jubileum alkalmából tegnap szakmai ta­nácskozást rendeztek a Felső- vámház utcai épületben. A tár­sadalmi vezetőség elnökének, Gergely Jánosnak megnyitója után Baló István, a művelődési központ igazgatója tartalmas beszámolóban részletezte az in­tézmény történetét. Szólt azokról, a ma már or­szágos hírű együttesekről, ame­lyek a művelődési központ égi­sze alatt működtek, vagy mű­ködnek ma is. Behatóan ele­mezte többek közt a Bóbita Bábegyüttes, a Mecsek Tánc- együttes, a Központi Amatőr Színpad és a Mecsek Énekkar eddigi tevékenységét. Beszélt azokról a szakkörök­ről, klubokról, tanfolyamokról és előadássorozatokról, melyek az eltelt emberöltőnyi időben rengeteg érdeklődőnek szolgál­tak a tartalmas szabadidő-el­töltés eszközéül. öt éve lettek gazdái a város központi kulturális megmozdu­lásainak, ebben az időszakban nőtt a nagyrendezvények szá­ma. Ök szervezték, a jövő év­től egyébként megújuló — Munka és művelődés-mozgal­makat a termelőüzemek szocia­lista brigádjainak. A továbbiakban Baló István, aki 1953 óta az intézmény igaz­gatója, elmondta, hogy a mai, közös fenntartású Doktor Sán­dor—Zsolnay Művelődési Köz­pont is több lehetőséget ad a nevelésre. Egyebek mellett fog­lalkoznak balettoktatással, van karate- és jógatanfolyamuk. Lantos Ferenc vezetésével mű­ködik a vizuális műhely és a politikai klubba is sokan jár­nak. A művelődési központ ha­táskörébe tartoznak a Pécsi Ga­léria kiállításai is. A jubileumi rendezvénysoro­zat ma délelőtt 10 órakor a művelődési központ amatőr- együtteseinek gálaműsorával a színházban folytatódik. Bozsik László A jó reklámfotó a szellem diadala A Magyar Reklámszövetség megalakulása óta (1957) má­sodízben nyílt országos reklám­fotó-kiállítás hazánk fővárosá­ban. Több száz színes és feke­te-fehér kép, plakát, prospek­tus, naptár és egyéb reklám- kiadvány bizonyítja, hogy a magyar reklámfotósok tudás és ötletgazdagság terén semmivel sem maradnak el külföldi kol­légáik mögött, még ha mosto­hább technikai és publikációs lehetőségekkel kell is megal­kudniuk. A nehezen és drágán besze­rezhető korszerű gépi felszere­lés, nyersanyag, a nyomdai „határidők'1, a nyomdai kivite­lezés technikai fogyatékosságai, nem utolsósorban azonban a megrendelők gyakran hiányos vizuális kulturáltsága, elavult sablonokba szűkült igénytelen­sége, mind fájó kerékkötője a határainkon túl is versenyképes reklámfotók megjelenésének. Amíg a dohánybolttól az üdí­tő italokig minden „illetékes” csak a nyugati bulvármagazi­nok felettébb hiányos öltözetű címlap-szexbombáinak „bom­babiztos” figyelemfelkeltésében képes gondolkodni (és — ren­delni!), addig nem érvényesül­het a korszerűsége mellett bi­zonyítottan leghatásosabb köz­vetett reklám, amely végre túl­lép a „cipőt a cipőboltból" alapvicc sajnos még mindig mindent túlélő tragikomikumán. Pedig van és volna miből vá­lasztani. Ezt meggyőzően iga­zolja az Apáczai Csere János 5—7. sz. alatt december 13-ig megtekinthető fotós ötletpará­dé. Mint Gink Károly, a Rek­lámfotó és Retusőr Szakosztály vezetőségi tagja sajtótájékoz­tatójában hangsúlyozta: a jó rekló'mfotó a szellem diadala — ennek híján pedig sem most, sem a korábbi években nem voltak neves alkotóink, akik kö­zül a legnagyobbról, Pécsi Jó­zsefről, a felszabadulás előtti időszak kiváló kommunista mű­vészéről elnevezett fotós nivódí- jat a Szalon ünnepélyes meg­nyitása keretében adta át Né­meth József érdemes művész­nek Lauthán Ferenc belkeres­kedelmi miniszterhelyettes, a Magyar Reklámszövetség elnö­ke. A magyar fényképezés örök­ifjú „nagy öregje” nem csupán méltán világhírű fotóművész, szakíró, reklámgrafikus és elő­adó, hanem mindig segítőkész barát is: a Mecseki Fotóklub megalakulása és első országos kiállításának emlékezetes sikere nem kis mértékben az ő önzet­len segítségének és közremű­ködésének köszönhető. A reklámszalont, amelynek képei között pécsi szerző több díjnyertes alkotása is szerepel, jövőre városunk fotókedvelői is láthatják majd a Magyar Rek­lámszövetség pécs-baranyai szervezete rendezésében. Dr. Szász János Több száz fiatal szórakozha­tott jól tegnap az Ifjúsági Ma­gazin zenés fórumán. A Doktor Sándor—Zsolnay Művelődési Központban egymás után pe­regtek az események. Míg az egyik teremben pol-beat muzsi­ka szólt, másutt dr. Veres Pál válaszolt szexológiai kérdések­re. Schuster Lorándnak is volt dolga, több százat dedikált a P. Mobil most megjelent Mo- bilizmó című lemezéből. A megjelentek láthattak még diaporámaműsort, részt vehet­tek pophangversenyen és be­szélgethettek Czipán Györggyel, az IM főszerkesztő-helyettesével. Képünkön: Csizmadia Sándor énekel. Fotó: Läufer László Könyv Kölcsey Ferenc: Parainesis Kölcsey Kálmánhoz Nem mindennapi olvasmány Kölcsey Ferenc erkölcsi, filozó­fiai végrendelete, amelyet uno­kaöccsének: Kölcsey Kálmón- nck írt. Amíg kötelező olvas­mány volt a középiskolákban (már jó ideje nem az), megosz­lott róla az irodalomtörténészek véleménye. Óva intettek attól, hogy a költő és gondolkodó írását idézetekre trancsírozva közhellyé koptassák. Ma már nem fenyeget ez a veszély, hi­szen az irodalmárokon kívül aligha veszi kézbe valaki. (Utol­jára 1942-ben adták ki külön.) Csak dicsérni lehet a Magvető Könyvkiadót, hogy bevette a Gondolkodó magyarok sorozat­ba, s (ismét) eljuttatja a leg­szélesebb olvasóközönséghez. Mert ki merné vitatni, hogy a mai magyar ifjúságnak is ége­tően nagy szüksége van erköl­csi-nevelő célzatú irodalmi mű­vekre? (Ez a parainesis görög jelentése.) Ha valakit riasztana 'a nyelvújítás korának nyelveze­te, azt gyorsan megnyugtathat­juk: Szigethy Gábor, a sorozat szerkesztője a mai helyesírás­hoz közelítette o gyönyörű kör- mondatokat. Csupán két gondolatkört emelnénk ki Kölcsey életböl­cseletéből, s ez a nemzet fo- gclma, valamint a cselekvésé. Ne feledjük, hogy ez az írása 1836-ban, nem sokkal halála előtt született, azaz a reform­küzdelmek csúcspontján. A köz­élettől (kényszerűségből, mert nem őt küldte az országgyű­lésre Szatmár megye) visszavo­nult, tapasztalt, megkeseredett ember ad útravaló tanácsokat annak az unokaöccsének, aki mcjd honvédtisztként esik el a szabadságharcban. Tehát a ha­záért és cselekvés közben. A görög és latin filozófusokon is­kolázott Kölcsey a közjót, a nemzet, azaz a közösség szol­gálatát tartja egyetlen ember­hez méltó életnek. Ez egyszerre kíván erkölcsi nemességet, ön­zetlenséget és bátorságot, ugyanakkor a legnagyobb tu­datosságot is. A nemzet fogal­mában egyesíti mindazokat az értékeket, amelyekre az egyén­nek törekednie kell, amelye­kért áldozatokat kell hoznia. Ha megízlelte a mai olvasó ezeket a latinos, kristálytiszta logikájú, a retorika szabályai szerint szerkesztett mondatokat, akkor elámul Kölcsey gondola­tainak korszerűségén is. Anak­ronizmus lenne a mi eszmé­nyeinket keresni bennük, de kis odafigyeléssel, csíráiban fellel­hetők azok is. „Ki saját jólétét egyetlenegy fő cél gyanánt űzi, nevetségessé teszi magát min­den gondolkodó fej előtt”, írja, míg más helyen: „Ki gazdag­ságot igazságos úton gyűjt, az a közös hazának gyűjt kincset, jól bíró lakosokban áll az or­szág gazdagsága." Eszményké­pe a cselekvő ember, aki nem az egyéni sikert hajszolja, nem individualista, aki az életet fel­adatnak és szolgálatnak tekin­ti. Amikor nemzetről beszél, mint az eavén cselekvésének te­réről, céliáról, ugyanakkor tü­relemre és megértésre is int más nemzetekkel szemben. Ma mór csak a Himnusz köl­tőiéként ismerik o fiatalok, pe­dig gondolkodónak Kölcsey ta­lán még nagyobb volt. Köztár- scságpárti volt idegen uralkodó olatt, a jobbágyfelszabadítás híve, holott éppen ő, a kisbir­tokos veszített így a legtöbbet. Az életet szolgálatnak tekintet­te. de neki ebből csak a le­mondás és áldozat jutott, hi­szen jószerével nem volt ma­gánélete sem. Erkölcsi végren­delete ettől hiteles, ezért lesz mindenkor követendő példa. Horpácsi Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom