Dunántúli Napló, 1981. november (38. évfolyam, 300-328. szám)

1981-11-29 / 327. szám

Milyen más volt hat év­vel ezelőtt a vidék! A Sás- dot körülvevő dombok közé bújt három kis falu: Vázs- nok, Varga és Felsőeger- szeg akkor még a lassú haldoklás állapotában volt. Földutak kötötték össze őket a külvilággal, ha ugyann összeköttetésnek lehet nevezni azt a remény­telen sárdagasztást, amire esőzések idején kényszerül­tek lakóik. Sokan elköltöz­tek innen, és nemcsak a fiatalok, hiszen akadozott az élelmiszerellátás, néha a sürgős orvosi segítség is nehézségekbe ütközött. Hat évvel ezelőtt meg­épültek az aszfaltozott be­kötőutak. Az emberek vi­rággal hintették be az út­felületet, ilyen ünnepre a legöregebb falubeliek sem emlékeztek. És szép lassan minden megváltozott. Az emberek hangulata, a fal­vak képe, egész életvite­lük. Most hat év óta senki sem köl­tözött el. Már öt családnak van kocsija, többen felújítják a há­zukat, mert már érdemes köl­teni rá. — Milyen az ellátás, a közle­kedés? — Nagyon jó. Naponta hat buszjárat érinti Vargát, a bolt­ban minden kapható, az áru­ellátás megbízható. Ha valami nagyobb bevásárlásra van szükség, a busszal könnyen el­érhető Sásd, vagy akár Dombóvár is. — Szívesen élnek itt? — Most már igen. Semmi pénzért nem költöznék máshova. De mások is így vannak vele. A szőlőhegyet szinte elborítják ez újonnan épült présházak, még komlóiak is vettek telket. Nagyon jó itt... * Felsőegerszeg — Sásd felé, Varga tőszomszédságában — szinte teljesen megfiatalodott. Mindjárt a helységnévtábla után egy szép új családi ház ötlik szemembe, aztán feljebb még egy, a falu végén is friss vakolás mutatja, hogy feltá­madt Felsőegerszegen az épí­tési kedv. Az egyik ház előtt nagy sóderhalom, az udvarban a félig kész járda. A harmadik szomszéd előtt blokktégla-bás­tyák várnak beépítésre. A boltban szép forgalom, itt úgy mondják, hogy „kenyeres" nap van. Deák Józsefné boltve­zető az asszonyokkal együtt gyorsan kiszámolja: az út el­készülte óta hat új ház épült, s nyolc személykocsi van a falu­ban. Hogy miből telik? — Főleg szerződéses sertés- hizlalással, anyakoca-tartással foglalkoznak a háztájiban — sorolják többen is. — Minden házban van baromfi, a kertben megterem a konyhára való. A tápot biztosítják, megéri a fá­radságot. Itt is hat autóbuszjárat nyújt megfelelő közlekedési lehető­séget. Havonta jón a gyermek- orvos, itt helyben kapják meg a gyerekek a védőoltásokat, Sabin-cseppeket. Idén bekötöt­ték a vezetékes hálózatra a közkutat, előtte Sásdról hord­ták a kisgyermekeknek a vizet, mert az itteni kutak nitrátosak. A falubeli asszonyok már azért sóhajtoznak, hogy elkelne itt egy fodrász is ... Hat év nem nagy idő, de ar­ra máris elegendő volt, hogy három kis falu lakóinak elzárt­ságát, reménytelenségét eltö­rölje, új igényeket támasszon, megerősítse a ragaszkodást a szülőfaluhoz. Mindössze három út kellett hozzá. Kurucz Gyula Az új út „feltámasztotta” Felsöegerszeget Csend, jó levegő, szép természeti környezet — ez Varga Vázsnoki falurészlet Sásdot elhagyva, egy tábla mutatja az utat Vázsnokra. A falu közepén a buszforduló, ott c. tápraktár, szomszédságában a bolt. Előtte éppen sepreget Somogyvári Ferencné, még van ideje, nem kezdődött meg a háziasszonyok szombati roha­ma. Készségesen, s örömmel mondja: — Nagyon jó az ellátás. He­tenként háromszor kapunk friss kenyeret, tejet. A boltban min­den van, ami a napi szükség­lethez kell. Még friss hentesáru is állandóan kapható, igazán nincs okunk panaszra. Árki Jánosnét ajánlják a helybeliek, mondván, hogy ő ismeri a falut igazán. Felkere­sem, éppen hazatért katona­fiának örül, de egy kis beszél­getésre jut azért ideje. Különö­sen, ha az út elkészülte után bekövetkezett változásokról keil beszélnie. — Megszűnt az elvándorlás, sőt, az egyik házba most köl­tözik az új tulajdonos. A fiata­lok sem igyekeznek be Sásdra, hiszen itt van a szomszédban, s lehet bármilyen az időjárás, könnyen beruccanhatnak. A csend, a nyugalom, a jó levegő pedig megfizethetetlen. A sző­lőhegy igazi víkendtelep. Hat év óta huszonkilencen építet­tek ott, többnyire emeletes présházakat. — Miből élnek a vázsnokiak? — Egy részük a sásdi terme­lőszövetkezetben dolgozik, so­kan járnak el különböző üze­mekbe, még a bányába is. Aki­nek ideje, kedve van rá, az ál­latot tart, főként sertést, szarvasmarhát, az idősebbek a terményeikkel a piacra járnak. Vázsnoknak iá a kapcsolata a külvilággal. A saját járművel könnyedén eljuthatnak bárho­va, s nem probléma ma már a buszközlekedés sem. Napi három autóbuszjáratuk van. A szőlőhegy felé felújították az utat, kaptak egy segélykérő te­lefont is. * Varga a legtávolabbi, legel­dugottabb falu a három közül. Legutóbbi ittjártamkor, még az út elkészülte előtt — cipőm, nadrágom bánta az akkori sár­dagasztást — szomorú kép fo­gadott. Rombadőlt házak, min­denütt az elhanyagoltság nyo­ma. Most jóval derűsebb a kép, s derűsebb a község ta­nácstagja, Varga Jenőné is: — Valamivel több mint két­százan lakják a falut — mond­ja. — Ha nem hat, hanem ti­zenhat évvel ezelőtt építették volna meg az utat, akkor nem mentek Volna el olyan sokan. Hazánk, Kelet-Európa (13.) Múlt, jelen és jövő A kelet—közép-európai tér­ség 1949—72 közötti történelme alakulását ismertető cikksorozat befejezéseként érdemes na­gyobb történelmi távlatból ér­tékelni kontinensünk e számos sajátossággal rendelkező tör­ténelmi tájának múltját, jelenét és jövőjét, s — a teljesség igé­nye nélkül — megpróbálni né­hány egyetemes értékű tanulság levonását. A Balti-tengertől a görög szi­getekig terjedő földeken élő, számos nép a középkor hosszú századaiban szűnni nem akaró küzdelmet vívott államiságának megőrzéséért, vagy megterem­téséért, szenvedett külföldi hó- djjók elnyomásától, s nem egy­szer maga volt a hódító A polgáriasodást, a felvilágoso­dást, a nagy francia forradalom új Európát teremtő éveit e né­pek nagy birodalmak csekély vagy semmilyen függetlenséggel nem rendelkező — bár erre egy­re inkább áhítozó — részeként élték át. A XIX. század — Euró­pa „nagy évszázada” a törté­nelemben — végére korszakos változások mentek végbe: a bal­káni népek többsége kiszakadt a török birodalom bénító öle­léséből, a kapitalista fejlődés Kelet—Közép-Eurápában is egy­re érzékelhetőbb társadalmi, gazdasági, kulturális változáso­kat hozott, mégha a Nyugat- Európához képesti elmaradás változatlanul szembeszökő volt is. A térség népeinek egymás közti viszonyában a történel­mi tudatra hosszú ideig ható — pozitív és negatív — esemé­nyek követték egymást. Feleme­lő példa lehetett volna a ma­gyar 1848—49; nem kevés len­gyel, cseh és más külföldi for­radalmár küzdött a magyar és a „világszabadságért’’. Ugyan­akkor a nemzetté válás történel­mi folyamatában meglévő fá­ziskülönbségek eredményeként a magyar forradalom — s nem­csak az akkor élő generációk tudatában hagyva, nehezen gyógyulni akaró sebeket — sa­ját országának nem magyar népeivel is szembekerült. Az első világháború — a napóleoni háborúk óta az első összeurópai trauma — négy gyötrelmes éve után Kelet— Közép-Európa gyökeresen meg­változott. A térség népeinek éle­tét végetérhetetlennek tűnő év­századokon át meghatározó három, önmagát túlélt biroda­lom — a Habsburg, a cári és a örök — egycsapásra puszta tör­ténelmi emlékké vált. Azonban, a história kanyargós útjait bi­zonyítandó, a győztes antant- hatalmaknak és a kelet—közép­európai társadalmi progresszió erői gyengeségének következté­ben a három soknemzetiségű birodalom helyett sok önálló, de etnikai összetételében változat­lanul heterogén nemzeti állam jött létre, s nem pedig a múlt század forradalmi demokratái által annyira óhajtott föderáció vagy a világfprradalom törté­nelmi perspektíváitól fellelkesí­tett kommunista harcosak által megálmodott tanácsállamok uniója. A két világháború között el­telt röpke két évtized valameny- nyi ország számára nehéz pe­riódusnak bizonyult. A többszö­rösére növekedett vagy össze­zsugorodott ország az újonnan megszerzett, vagy visszaszerzett önálló állami lét egyaránt sú­lyos problémákat teremtett. A térség országai közötti viszony a határproblémák, a nemzetisé­gek kölcsönös elnyomása, a leg­inkább a szomszédokat sújtó „gazdasági nacionalizmus" mi­att úgyszólván állandóan feszült volt. Ez a gyenge struktúra, amelyet az 1929—33-as nagy . HÉTVÉGE gazdasági világválság alapjai­ban rengetett meg, képtelennek bizonyult — s az adott társa­dalmi rendszer korlátái miatt ez talán nem is lehetett másként — arra, hogy gátat vessen a szennyes hitleri áradatnak. A kelet—közép-európai népek — ki protektorátusként, ki „csat­lósként" — menthetetlenül a német „nagy élettér” határain belül találták magukat. Ismét külső erő, a Szovjetunió Vörös Hadserege teremtett új történelmi helyzetet, hatalmas áldozatok árán szabadítva fel a térség népeit a fasiszta el­nyomás alól. Rövid átmeneti időszak — a „koalíciós kormányzás” perió­dusa után — a kelet—közép­európai országok hozzákezdtek a szocialista társadalom, azaz egy olyan társadalom felépítésé­hez, amely távlatilag azt ígérte nekik, hogy behozhatják az ön­maguk szükségleteihez és a vi­lág fejlettebb országaihoz ké­pesti társadalmi-gazdasági-kul- turális lemaradásukat E hatalmas történelmi fel­adathoz igen bonyolult nemzet­közi feltételek — a hidegháború — között kellett hozzákezdeni, s a folytatás sem volt körinyű. Mindezek ellenére három évti­zed alatt olyan eredményeket sikerült elérni, amelyek alap­vető változást eredményeztek a szóban forgó országok gazda­sági és társadalmi szerkezeté­ben. Lényegében mindenütt — talán Albánia kivételével — a fejlett szocializmus építésén munkálkodnak. Egyes országokban voltak — s lehetnek — kisebb-nagyobb po­litikai-gazdasági válságok. Ezek azonban semmiképpen sem a szocialista rendszer lényegéből fakadnak, hanem minden egyes esetben nagyon is konkrétan körülhatárolható, téves gazda­ságpolitika, hibás társadalom- politikai döntések, felelőtlen vezetői magatartás következmé­nyei. A kommunista pártok he­lyes, elvszerű politikájának dön­tő szerepe van az objektív ta­lajon kialakuló társadalmi ér­dekellentétek, konfliktusok idő­ben történő megoldásában. A szocializmus útjára lépett országok közötti kapcsolatok új elvi alapja a proletár interna­cionalizmus. Ez természetesen csak lehetőség, kihasználása szubjektív tényezőkön, azaz em. bereken múlik. Kelet—^Közép- Eurápában változatlanul nagy jelentősége van a lenini nem­zetiségi politika következetes alkalmazásának, s e téren még korántsem beszélhetünk lezárult fejlődésről. Szó mbövéve a kelet—közép­európai szocialista országok po­litikai, gazdasági, kulturális együttműködésének számos eredményét, azt a megkerülhe­tetlen körülményt, hogy ez az együttműködés a kommunizmust építő Szovjetunióval, a világ­szocializmus legtekintélyesebb és legerősebb tényezőjével szo­ros szövetségben folyik, a jövő útját egyértelműen a további integrációban lehet megjelölni. Mindez természetesen nem je­lenti a különbségek, a nemzeti sajátosságok bármiféle mes­terséges megszüntetését. A tör­ténelem útja egyértelműen be­bizonyította; csakis és kizá­rólag a más népek tisztelete, megértése, elvhű támogatása jelentheti saját magunk meg­becsülését és megbecsültetését, nemzetünk valódi helyének meg­találását. A szocializmus — tör­ténelmi perspektívában szemlél­ve — megteremtette annak a lehetőségét, hogy Kelet—Közép- Európa népei — nem tévesztve szem elől Nyugat-Európa és a világ haladó és demokratikus erőinek küzdelmét sem —, bíz­zanak a teljes egyenjogúságon alapuló, közös jövőjükben Vége. Molnár Tamás Újjászülető kis falvak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom