Dunántúli Napló, 1981. november (38. évfolyam, 300-328. szám)

1981-11-27 / 325. szám

1981. november 27., péntek Dunántúli napló 3 Boldog vagy boldogtalan? Még egyszer az ifjúmunkás- és szakmunkásnapokról D szakmai vetélkedők voltak a legnépszerűbbek A fiatalok magasabb szinten is szeretnék bizonyítani tudásukat Egy hónapon át tartott ez a rendezvénysorozat, a több ezer résztvevő több mint száz alka­lom közül választhatott, hogy saját képességét, tehetségét bizonyítsa. S ebben a rendez­vénysorozatban éppen az a szép, hogy mindenkinek van bi­zonyítási lehetősége, akár szak­mai, politikai téren, akár a sportban. A társadalmi mozgás szerepe Hogy a házasság minőségé­nek milyen szubjektív és objek­tív okai vannak, arról Kovács Katalin szociológussal beszél­gettünk. Ugyanakkor szeret­nénk fölhívni a figyelmet né­hány, hasonló témában mosta­nában megjelent írásra. Az egyik Varga Domokos Népe­sedési gondok c. kétrészes írá­sa az Élet és Irodalomban (1981. november 14-én és 21- én), a másik a Népszabadság november 22-i, házasságról, vá­lásról folyatott kerekasztal-be- szélgetése. Divatos dolog mostanában kijelenteni: a házasság válság­ban van — pedig ez tulajdon­képpen nem igaz. A válások magas száma nem a házasság intézményének válságát, csu­pán az egyes kapcsolatokét je­lenti — bár ezek száma növek­szik. Magyarországon az elmúlt évben 80 000 házasságot kötöt­tek, ebből 28 ezret bontottak föl. S még egy érdekes adat: az összes válás mintegy 36 szá­zalékát mondja ki a bíróság a házasság első négy évében, majd a válások görbéje szépen ellaposodik. Ami viszont érde­kes, s amiben különbözünk más európai országoktól, ahol szin­tén nő a válások száma: má­sutt nagyobb arányú az újra- házctsodás, mint nálunk. Ez ta­lán abból a tényből is fakad, hogy az emberek jó része föl­teszi önmagának a kérdést: vajon jobb lesz-e c következő, nem lesz-e ugyanaz a vége? — A házasságok típusait nézve érdemes egy kis történeti visszatekintést csinálni — mondja Kovács Katalin. — Nem kell nagyon távoli múltba visszamenni, elég a háború előtti, azaz a nagy társadalmi mobilitást megelőző időszakra vetni egy pillantást. Hogyan kötöttek akkor házasságot az emberek? Ez a különböző ré­tegekben más és más volt, de a mai viszonyokat tekintve egy dolog biztos: a gazdasági té­nyező sokkal meghatározóbb volt, mint ma. Ma a legtöbb esetben ez egyáltalán nem is számít. A nincsteleneknél és a dúsgazdagoknál gyakoribb volt a szerelem-alapú házasság, mint az*e kettő közé eső réte­gekben. A nagyon hagyomá­nyos kultúrákban többnyire a szülők döntöttek, s persze a válásról szó sem lehetett, még akkor is ritkább volt, amikor jogilag már lehetett rá mód. Ennek is több oka volt: a meg­szokás, a gazdasági tényezők, s nem utolsósorban a vallás, s hogy „mit szólnak az embe­rek". — Mi volt jellemző az egyes osztályokra, rétegekre? — Talán a legkötöttebb for­mákról a parasztságnál beszél­hetünk. Itt a legtöbb esetben föloldhatatlan ellentmondás volt a szerelem és a föld kér­dése, s ebből a harcból több­nyire a föld került ki győztesen. A szervezeti keretek is megha­tározók voltak: több generáció élt együtt, s a gazdasági egy­ség összetartotta őket, célsze­rűvé tette az együttmaradást. A munkások között voltak a választásnak a legkevésbé kö­tött formái. A középrétegeknél ismét csak igen döntő volt a család szerepe, sok kötöttséget viselt magán: igen fontos volt a társadalomba való betagoló­dásnak, a presztízs-hierarchiá­ban elfoglalt helynek a szere­pe. Gyakori volt a pénz és presztízs házassága: egyik csa­lád az egyiket, másik a mási­kat hozta a házasságba. A fő dolog azonban az volt, hogy az emberek általában azonos rétegekből, azonos kultúrákból házasodtak, s ennek rendkívül nagy szerepe volt a házassá­gok megtartó erejében. — Hogyan változott ez meg a későbbiekben? — A nagy társadalmi mobi­litások után fölbomlott ez az azonos osztályból, rétegből való párválasztás, s a gazda­sági szempontok helyébe egy sokkal emberibb előzménye lett a házasságoknak: a szerelem. Csakhogy — mint az bebizo­nyosodott, ennek is vannak hátulütői. A különböző rétegek­ből származó emberek keve­redtek, s ha ma már egyazon réteghez is tartoznak, csak lát­szólag élnek azonosan. Mások a gyökereik, a mindennapi élet háttere mindkét félnél más és más, s ezek az alapdolgok igen sokszor meghatározók, így ter­mészetes dolog, hogy a házas­ságon belüli konfliktusok szá­ma nő, a megoldás nehéz, sőt ezek a konfliktusok sokszor föloldhatatlanok. Legalábbis a házastársak annak hiszik őket, s a konfliktusok megoldása he­lyett inkább a konfliktus elől való menekülést — a szem- hunyást vagy a válást — vá­lasztják. Dücső Csilla Korszerű szabadidő­ruhák Korszerű cikkekkel bővíti szabadidő-ruházati termék­családját a Budaflax Len­fonó- és Szövőipari Válla­lat. A Trapper-farmerek választékát, a divatigé­nyeknek megfelelően, ru­galmas anyagból készülő nadrágokkal gazdagítják. Terveik szerint elasztikus fonal felhasználásával jö­vőre 200 ezer négyzetmé­ter farmerszövetet gyárta­nak, amelyből 100 ezer nadrág készül. A konfek­cionálást a Zalaszentgróti Ruhaipari Szövetkezet vál­lalta. A márkázott kellékekkel ellátott új elasztikus far­merek árusításában is új­szerű formát vezetnek be. A Lenfonó- és Szövőipari Vállalat budapesti minta­boltja a vidéki vásárlóktól levélben is elfogadja a megrendelést és csomag­ban elküldi a megadott méretű nadrágot. Az elasz­tikus trapper-farmerek egy részét a konfekcionáló szö­vetkezet — együttműködési megállapodás keretében — saját maga is értékesíti. A Budaflax másik újdon­sága lesz az indigókék- fehércsíkos farmeranyag. Ebből a hazai konfekcio­náló vállalatok — ugyan­csak együttműködési keret­ben — jövőre még elsősor­ban piackutató céllal, női szoknyákat és mellényeket készítenek. A sportos sza­badidőruhák alapanyagvá­lasztékát is bővíti a válla­lat, a különleges kikészíté- sű Zala fantázianevű szö­vettel. Ebből elsősorban nedvességtaszító tulajdon­sága miatt széldzsekik ké­szülnek. „Jó orvos szeretnék lenni... Fodor László medikus A mozgalmi munka szerves része a tanulásnak Mostanában azon gondolko­dom: mi kell a teljes emberi élethez; ha egyszer örökre le­hunyom a szemem, hogyan gondolnak vissza rám, egyálta­lán mit jelent a boldogság? Nehéz rá válaszolni, mert a boldogság mindig egyéni do­log. Én boldognak érzem ma­gam, de ez nem jelenti azt, hogy mostantól nyugodtan ücsörögjek. Fodor László, a Pécsi Orvos- tudományi Egyetem ötödéves hallgatója. Népköztársasági ösztöndíjas, a kiváló tanuló mozgalomban évfolyamán első helyezést ért el, ő az egyetemi KISZ-bizottság titkárhelyettese is. Mesélnek legendás nyugal­máról, szorgalmáról, hangsú­lyozzák emberi kapcsolatterem­tő képességét, vizsgaeredmé­nyeit. — Mivel utóbbit? magyarázza — Lehet, hogy egy kicsit fel­lengzősnek hangzik majd amit mondok, de inkább nagyon szorgalmasnak tartom magam, mint kiemelkedő képességűnek. Jó orvos szeretnék lenni, s eh­hez rengeteg alapismeretet el kell sajátítani. Persze, ez is kevés, az egyetem egyik pro­fesszora szokta mondani, hogy Nagyobb gondossággal, több figyelőmmel Őszi fásítási akció M int minden évben, az idén is megkezdődött a népfront őszi fásítási ak­ciója, s a program szervezői — a HNF Baranya megyei Bizott­sága által létrehozott fásítási operatív bizottság - nagyobb gondosságot, több figyelmet kérnek a programban részt ve­vőktől. Megyénk városaiban, közsé­geiben ezekben a napokban megannyi társadalmi erő moz­gósításával végzik a fák, cser­jék kiültetését. Leendő parkok alapjait vetik meg ezzel, terek és utcák válnak munkájuk nyo­mán szebbé, emberközelibbé. Az idén megyénk a szokásos összegen felül 250 ezer forintot kapott fásítási célra a HNF Országos Tanácsa kezdeménye­zésére, ehhez az erdőfelügye­lőség ad ingyen csemetéket, jut a helyi pénzekből is, lakos­sági felajánlásokból is. A kör­nyezet ilyetén szépítése nemes cselekedet, de ha évekre visz- szamenőleg megnézzük, meny­nyi fát-cserjét ültettek ki tele­püléseinken, kissé elszomorító a munka eredménye. Kis túl­zással: ha minden kiültetett fa és cserje megeredt volna, ma Baranya összefüggő erdő len- ne.(!) A HNF fásítási operativ bi­zottsága az idén úgymond új alapokon startolva szervezi az akciót, ötesztendős programot dolgoztak ki, s az öt esztendő végén számon kérik az ered­ményeket. Most ősszel 18 bara­nyai települést jelöltek ki — köztük Siklóst, Bolyt, Villányt, Szentlőrincet, Hidast, Majsot — s e települések között osztják el a fásításra szánt forintokat. Ajánlásaik szerint az utcákra elsősorban haszonfát — dió, mandula, meggy, cseresznye, szelídgesztenye —, a terekre, parkokba díszfát, cserjét java­solnak ültetni, összesen 38-fé- le fa és cserje között lehet vá­lasztani. Javasolta továbbá a népfront, hogy a tanácsok a helyi mezőgazdasági üzemek­kel, a helyi erdész szakemberek bevonásával tervezzék meg és végezzék el a munkát, hogy a fásításnak eredménye is le­gyen. Hiszen az ingyenes fa­csemetejuttatás csak azok szá­mára ingyenes, akik részesülnek belőle. Minden facsemete, amely nem ered meg — kido­bott pénz. az orvosnak kötelessége, hogy mondjon valamit a betegnek, s ha végighallgatja a pana­szokat, az mór sokszor fél gyó­gyulást is jelent. — Adott valami pluszt a moz­galmi munka is? — Igen, ez a dolog másik ol­dala; KISZ-vezetőként sok min­dent megtanultam. Küszködve az értetlenséggel, harcolva ér­dekeinkért, megtanultam beosz­tani az időmet. Nem utolsó­sorban személyes motivációt is jelentett a „kiszezés”. Emlék­szem, még évfolyamtitkár vol­tam, amikor átfutott rajtam; nem állhatok ki ennyi ember elé beszélni, ha gyengén tanu­lok. Ki hinne nekem? Szóval, lehet, hogy belevesztem volna a szürkeségbe, ha nem kezdek el mozgalmi munkát végezni. Belekezdtem, s most már rajtam maradt. Laci egyébként szekszárdi, albérletben lakik Pécsett. A ne­hezebb vizsgákra folyamatosan készül. Először végigküszködi magát a megtanulandó anya­gon, aztán, amennyire még fut­ja idejéből átismétli egy pár­szor. Eddigi harmincnyolc pró­bálkozásának nagy részét ötös­sel honorálták. — A vizsgaközpontúság elég nagy gond — mondja. — So­kan csak azért tonulnak, hogy átevickéljenek. Az eredményt nem tartják lényegesnek. — Ideggyógyász vagy pszi­chiáter szeretnék lenni. A tu­dományos diákkörben is ideg­gyógyászati témában terve­zek dolgozatot. De megtanu­lom rendesen a többi tárgyat is, mert a beteg nem mindig speciális kérdésekkel jön, nem lehet tekintettel az én vizsga­beosztásomra. Elvárja, hogy mindenről tudjak. Kedvenc tanárairól kérdezem. Elmosolyodva néz rám; fur­csa-e, ha a rektor, dr. Flerká Béla nevét említi, akinek szug- gesztív egyénisége, embersége, szakmai tudása nagy hatást tett rá. Lassan be kell fejeznünk a beszélgetést, órára megy, a gyakorlatokról sosem hiányzik. Bozsik László Mire jók tulajdonképpen az ifjúmunkás- és szakmunkásna­pok? Igen izgalmas dolgokra derül fény, sok mindent meg­tudhatunk egyes szakmákról és művelőiről — sőt arról is, hogy mely foglalkozások számítanak manapság hiány-, illetve divat­szakmáknak. A pályaválasztási kiállítások, az üzemi nyílt na­pok arra jók, hogy egyes szak­mák felé próbálják orientálni a választás előtt állókat, lehe­tőleg úgy, hogy a jövőben a regionális szükségleteket ki tud­ják elégíteni. Ennél jobb alka­lom nincs, hogy a fiatal szak­munkások bemutathassák tudá­sukat, hogy komoly versenyben erkölcsi elismerést kapjanak. (Csak azt hiányolták a részt­vevők, hogy egy-egy verseny­nek nincs országos szintű foly­tatása.) A szakmai vetélkedők voltak az egy hónap alatt a legnép­szerűbbek, s külön érdemük az, hogy a versenyzők értékteremtő munkát végeztek. A vetélkedé­sek eredménye használható produktum lett, nem olyasmi, amit a rendezvények után el­dobnak. Az ifjúmunkás- és szakmunkás- ncpokat kilencedik alkalommal rendezte meg közösen a tanács művelődési osztálya, a szak- szervezet, a pályaválasztási ta­nácsadó és a KISZ. Eleinte ar­ra törekedtek, hogy minél több nagy, kiemelt rendezvény le­gyen, de az évek múlásával itt is győzött a decentralizálási tö­rekvés. Ennek következtében több eseményre, vetélkedőre kerülhetett sor, s többen is vet­tek részt benne. Hogy mik a divat- és hiány­szakmák, azt mindig a kereseti lehetőség és a munkakörülmé­nyek határozzák meg. Az is le­het — bár erre egyelőre nincs adat —, hogy ami régen diva­tosnak számított, az ma hiány­szakma, vagy éppen fordítva. Ezeknek a napoknak az is fel­adata, hogy a most nem túl népszerű szakmákat megismer­tesse és megszerettesse — akár a szülői befolyás ellenére is — a még csak nyolcadikos gyere­kekkel. Ha nem is támad egy gyereknek kedve valamihez, legalább úgy-ahogv megismeri, legalább tudja, milyen az a foglalkozás, amihez nincs, vagy amihez van kedve. Az iskolai felvételi statiszti­kákból kiderül, mi most a leg­népszerűbb, s mi vesztette el vonzerejét. Néhány szakma, ahol túljelentkezés volt: autó­szerelő, ruházati eladó, kozme­tikus, rádió-, tv-szerelő, fogmű­ves, női szabó, cukrász. S ahol aluljelentkezés mutatkozott: la­katos, kőműves, vájár, asztalos, cipész, pincér. Ez csak néhány kiragadott példa, de ebből is látható, milyen fontos, nélkülözhetetlen, szakmákból támadt hiány. S ha az ifjúmunkás- és szakmunkás­napok a jövőben is olyan sike­resek lesznek, mint idén voltak, rendezvényei, kiállításai, verse­nyei talán betölthetik ezt a hiányszakmák felé orientáló szerepet is. A mór szakmával bírók rátermettségének bizo­nyítása mellett a sikeres orien­tálás igen nagy eredmény lenj ne. D. Cs. Zsebben hordozható szemüvegspray Zsebben hordozható, miniatűr önkiszóró palackokba töltött szemüvegtisztító folyadék gyár­tását kezdte meg a Szegedi Medikémia Ipari Szövetkezet A spray ráfúvatása, majd a megtörlés után a szemüveg nemcsak megtisztul, hanem hu­zamos ideig por- és párataszí- tóvá válik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom