Dunántúli Napló, 1981. november (38. évfolyam, 300-328. szám)
1981-11-20 / 318. szám
1981. november 20., péntek Dunantnii napló 3 Önállóbban, rugalmasabban Új politikai képzési rendszer a KISZ-nél Lehetőség az adott témához kapcsolódó vitákra ISlilllfórumon II ruházati ellátás és a kereskedelmi vállalatok kapcsolatai Áruböség a Ruházati Kereskedelmi Vállalat raktárában Rendszeresebbé kell tenni a kölcsönös tájékoztatást vásárlók érdekében vette két ízben is napirendre a ruházati ellátás helyzetét az MSZMP Kereskedelmi Bizottsága; előbb a nagykereskedelmi vállalatok tevékenységét vizsgálta meg, majd a kiskereskedelmet bírta szóra: milyennek látják a ruhapiacot? S szinte természetes, hogy bonckés alá került a nagykerek és kiske- rek kapcsolatainak alakulása is, hiszen végső soron a partnerviszonyok alapvetően meghatározhatják az ellátást. A dráva- palkonyai falukrónikás A múltat faggató helytörténeti kutatás Évente 30-40 gépelt oldal Rövid bevezetésként: mint azt a kereskedelempolitikai munka- bizottság megállapította vizsgálódásai során, idén, az első három negyedévben a ruházati kiskereskedelmi vállalatok forgalma a tervezettnél szebben alakult, 2—3 százalékkal túU teljesítették azt. Természetesen nem volt hiánytalan a kínálat. Csak példaként az alábbi cikkek és cikkcsoportok hiányát jelezték a vállalatok. Akadozott az ellátás a női ballon, és esőkabátoknál, a női jersey-ruhák körében, hiányoztak a gyermek orkán overállok, bckfisruhók, aljak, hiányzott a férfi társasági öltöny, kevés volt a tréningruházati cikkekből, női fehérneműből, harisnyából, harisnyanadrágból, a divatos férfi és női (!) cipőkből, alig akadt gumiáru, kevés volt a kabátszövet, farmervászon, selyem-jersey, stb. .. . A felsorolás az árucsoportok elég széles körét érinti, s a hiányok árucsoportonként változnak: tartósak vagy átmeneti jellegűek. Helyettesítésükre csak szűk körben volt lehetőség — hasonló rendeltetésű áruk hiányéba. Persze hiánycikket szül — különösen a gyermekholmiknál, tornafelszereléseknél — egy igen rossz beidegződés is. Az iskolaszezon indulásakor a ke- reskedélem és feltehetően a szülők számára is érthetetlenül az iskolák különböző színű zoknikat, tornanadrágokat, tornacipőket követelnek meg — az egységesítés jegyében. Lassan így néz ki: ahány testnevelő tanár, annyi kívánság. A gond pedig a pult előtt derül ki. A végrehajtó bizottság ülésén felmerült a kérdés: nem lenne-e jobb, ha a tanügyi .irányítás — tanácsok — előre koordinálnák a kereskedőkkel az igényeket, amit aztán a kereskedő az iparnak szignálna. Elejét lehetne venni a „hiánycikkgyártásnak". Természetesen az ellátás szintje döntően az egyes vállalatok közötti kapcsolatökon múlik. Mint azt a végrehajtó bizottsági ülésen megállapították: a nagykereskedelem és a kiskereskedelem között folyó párbeszéd jó — főleg a vezetői kapcsolatok terén —, de ez önmagában nem elég. A vizsgá: lat során kiderült, hogy nincsenek konkrét szerződéses kapcsolatban a nagy. és a kisker vállalatok, csak amolyan „meny- nyiségi” megállapodások alapján egyezkednek. (Tegyük hozzá: az ipar sem szereti a konkrét szerződéseket megkötni a nagyker vállalatokkal.) Ez nem mindig jó. Szóba került az is, hogy a kisker idegenkedik az új áruféleségek bevezetésétől, piacra dobásától. Végezetül: a kölcsönös tájékoztatást is rendszeresebbé kéne tenni. A vitában többen felszólaltak. Titz József szerint ha a kiskereskedelem tárolási gondok miatt nem tudja átvenni az árut, akkor a nagyker „kiviszi a megyéből". Ez egy rossz gyakorlat. Gulyás Józsefné szerint is előfordul, hogy a nagyker nem is ajánlja az árut, hanem egyből átadja a szomszéd megyéknek. Ez a baranyai ellátást rontja. (Erre legutóbbi példaként a női harisnyát említette.) És még egy megjegyzés: a szállítások sem zökkenőmentesek, sokszor hetekbe telik, mire az üzletbe ér az áru. Kabács Belőné véleménye szerint lehetne egy kicsit magasabb a baranyai nagykerek készlete. Dr. Földes Jánosné végezetül javasolta, hogy a pártbizottság a vizsgálódások alapján a nagy, és a kiskereskedelmi vállalatok vezetőit, párttitkárait hívja meg kerekasztal beszélgetésre, amikor is a felvetett kérdéseikre adhatnak majd az illetékesek konkrét válaszokat, mégpedig két alapvető cél érdekében. Egyrészt hogyan lehetne a ruházati fronton a választékot bővíteni, másrészt a hiánycikkek körét szorítani. A történészek azt tartják, hogy a krónika a történetírás kezdetleges formája. S bár talán ez a szó, hogy „kezdetleges”, bántó, a lényeg azonban a történetíráson van. Minden falukrónikás, ha igazán szívügyének tekinti feladatát, községének helytörténésze lehet; a múltat, a hagyományokat is kutató búvár, s nemcsak a jelen eseményeinek hűséges, pedáns regisztrálója. Amikor Gyovai Lajos, a Drá- vaszabolcsi Közös Községi Tanács végrehajtó bizottságának titkára, s egyben falukrónika- író,,elém tárta a kincseit, kutatásainak eredményeit, már bizonyos lehettem abban, hogy ő is ebből a fajtából való. — Ez a fénymásolt kézirat az 1933-as drávapalkonyai munkásszervezkedés történetét örökíti meg Sallai és Fürst perének idejéből. Édesapám is részt vett benne — magyarázza, miközben a kézirat lapjait forgatom. — Megkerestem mindenkit, aki csak emlékezhetett ezekre az eseményekre. így állt össze az a munka, amelynek egy példánya már a Baranya megyei Pártbizottság archívumában is megtalálható. Csendes és szűkszavú mesélő. A szerény tárgyilagosság valószínűleg egyfajta történetírói alapállás, bár talán a közel három évtizedes közigazgatási pályának is szerepe lehet benne. — Nem szoktam hosszan írni, cifrázni a történeteket. Évente 30—40 gépelt oldalnyit írok a krónikába is. Drávapalkonya kis község: nemigen történnek itt szenzációs dolgok. Talán jobb is, hiszen a legutóbbi, amiről írhattam, az utolsó 1972-es drávai árvíz volt, amikor a fél falut majdnem ki kellett telepíteni. Szerencsére ilyen szenzáció is alig lesz többet: elkészült az új árvízvédelmi gát. Gyovai Lajos az Alföldön, Csongrádon született. ötéves korában költöztek szüleivel Drá- vapalkonyára. S azóta egész életét ebben a kis községben töltötte. Az első tanácsi választásoktól, 1950-től 1966-ig tanácselnök volt Drávapalkonyán, majd amikor a közigazgatási átszervezés révén a község a drávaszabolcsi tanácshoz került, a Közös Községi Tanács végrehajtó bizottságának titkára lett. — Még egy évem van a nyugdíjig, s több mint 30 évet dolgoztam a tanácsnál. Mostanában gyakrabban gondolok arra, hogyan lettem tanácselnök Drávapalkonyán. Az 1950- es választások előtt DISZ-titkár voltam a falunkban, azért is esett rám a jelölés, hogy egy fiatalember irányítsa ebben az új formában a község életét. Akkoriban ez nagyon szokatlan volt, hiszen korábban a község elöljárói mind idős emberek voltak. Ez volt a hagyomány, s kezdetben nem is könnyen nyugodtak bele a változásba az emberek. „Jó, legyen a Lajos két-három hónapig a falu bírája, majd úgyis belebukik és akkor mást választunk" — mondogatták. Hát ebből a három hónapból lett 31 év. Nemcsak krónikaíró, hiszen mint vb-titkár a drávaszabolcsi tanácshoz tartozó falu krónikaíróinak a munkáját is ő irányítja. — Sokáig féltem, hogy ez a két feladat nem egyeztethető össze. Jó néhány évig lányom neve alatt írtam a drávapalkonyai falukrónikát. Végül is azt hiszem, nem az számít, ki írja a krónikát, hanem, hogy van-e benne elhivatottság ehhez a feladathoz. Én már az ötvenes évek elején a termelő- szövetkezet szervezésekor úgy éreztem, hogy olyan események, változások jönnek a falu A KISZ Központi Bizottsága ez év februárjában határozatban módosította a szövetség szervezett politikai képzésének rendszeréi. Az új rendszer létrehozásának okai közt említik, hogy egyrészt a résztvevők jó néhány olyan helyi problémára nem kaptak választ, ami a hétköznapi folyamatos munkát gátolta. A központ által eddig kidolgozott formák tartalmaztak ugyan közérdeklődésre számot tartó témákat —, de életébe, amelyeket valamiképpen meg kell örökíteni az utókornak. Ettől kezdve gyűjtögetem az anyagot a falu történetéről, s nemcsak az utóbbi 30 évről, de a távolabbi múltról is. Van egy kis baráti körünk, s együtt kutatjuk a környék hagyományait. Emlékszem, gyerekkoromban a mi falunkban is járt Kodolányi, Kiss Géza. A magunk szerény módján az ő munkájukat szeretnénk tovább folytatni. Az Ormánság még nagyon sok feltáratlan kincset rejteget a régmúlt népi hagyományaiból. A z egyik helytörténeti munkája a Baranya megyei Levéltár 1978- as évkönyvében is helyet kapott: a drávapalkonyai dűlők nevéről és a hozzájuk fűződő eseményekről és legendákról. De újabb kutatási témákat is kínál a község múltja, például az ipar és a mezőgazdaság hagyományai. A századforduló táján Drávapalkonya határában még 25—30 vízimalom működött, jelentős volt a halászat, a kenderáztatás és a cserekereskedelem a Dráva menti horvát településekkel. Aztán az 1945-ös Dráva menti események. — Amikor már nyugdíjas leszek, talán lesz időm összefoglalni az eddigi kutatások ■eredményeit a hosszú téli estéken. Ilyenkor szoktam a végső formájába önteni a falukrónikát. Ilyenkor van igazán idejük a falusi embereknek a me- sélésre, emlékezésre. Azt tervezem, hogy ezen a télen végigjárom a falu öregjeit: meséljenek a régi gyermekjátékokról. Mára már semmi nem maradt belőlük, s olykor szomorúan látja az ember, hogy a mai gyerekek a sok drágán vásárolt játék mellett csak unatkoznak. Talán meg lehet menteni valamit a múltból a számukra is. Dunai Imre országosan és a KISZ belső életében is sok olyan kérdés vetődött fel, amire az említett fórumokon választ igényeltek volna a fiatalok. Az új határozat is külön foglalkozik az úgynevezett tömegpropaganda és a vezetőképzés elkövetkező feladataival. A tömegpropaganda két formája közül az egyik (az eddigiekben is működő) ifjúsági vitakör lesz. Ott az az újdonság, hogy az összejövetelek szervezésénél a tartósan együtt élő közösségek, saját ötleteik és módszereik alapján szervezhetnek vitaköröket, nem feltétlen kell tehát ragaszkodni a KISZ szervezeti formáihoz (alapszervezet stb.). A másik forma új, bár több helyen (így például a Pécsi Tanárképző Főiskolán) már voltak az ifjúsági fórumhoz hasonlatos rendezvények. Ennek lényege az aktuális tájékoztatás, információk nyújtása országos jelentőségű politikai és mozgalmi eseményekről, lehetőséget biztosítva az adott témához kapcsolódó vitákra is. A BÉV-nél például három fórumot terveznek az elkövetkező hónapokra, így például külpolitikai konzultációt, s a vállalat vezetőivel beszélgetést ütemeztek be. Változik a szervezetbe belépést megelőző Kilián-körök lebonyolítási rendszere is. Ezt a tanulóknál ezentúl az általános iskola hetedik és nyolcadik osztályosaival szervezik. Megpróbálják oldottabb formában, klubjellegű információadások és élménybeszámolók segítségével megnyerni a fiatalokat. A változtatások indoka itt az, hogy főként a nagyüzemi munkásrétegnél a felkészítés nem vált be, így azt is tervezik, hogy az itt belépni akaró leendő KISZ-tag kapcsolódjon be korábban az alapszervezet életébe, s így, ta^ pasztalatait felhaszálva később jobban dolgozhat a szervezetben. A szervezett politkai képzés másik nagy területe a mozgalmi vezetők továbbképzése. Mint Nagy Sándor, a KISZ KB titkára elmondta: e forma megváltoztatásánál abból indultak ki, hogy a „vezetői jártasság megszerzésének fő módszere ... a tapasztaltabb vezetők mellett, velük együtt, illetve segítségükkel végzett munka". Ennek megfelelően igyekeznek gyakorlatiasabbá és hatékonyabbá tenni a képzést. Fő hangsúlyt az újonnan megválasztott alapszintű vezetők képzésére fordítva. Csökkentették a bentlakásos formák idejét, növelik viszont a helyi szintű aktuális tájékoztatók és módszertani foglalkozások számát, s nagyobb mértékben építenek a „házi vezetőképzőkre". Schmidt Erzsébet, a megyei KISZ-iskola igazgatója szerint Baranyában az évenkénti választáskor az alapszervezeti titkárok körülbelül negyven százalékban, a vezetőségi tagok pedig még nagyobb crányban cserélődnek ki, igya vezetőképzésnek még nagyobb szerepe lesz. A munkahelyeken, iskolákban dolgozó por- pagandisták pedig helyi kezdeményezéseikkel, rugalmasságukkal segíthetnek az új formák mielőbbi elfogadásában. Bozsik László A Ruházati Kereskedelmi Vállalat bemutató termében minimálisra K. F.
