Dunántúli Napló, 1981. november (38. évfolyam, 300-328. szám)
1981-11-17 / 315. szám
1981. november 17., kedd Dunántúli napló 5 Nem okozott fennakadást az időjárás A hideg ellenére is dolgozik a Magyar Hirdető plakátragasztója Fotó: Lauter László Beszámoló párttaggyűlés az MSZV Északi Bánya- és Brikettüzemében Szélvihar Baranyában „Vendégeink kérték...' Szabó Dezső mesterszakács a tálalás előtti utolsó simításokat végzi Vacsoraestek a Nádorban Néphagyomány és iparművészet Teimel Rezső fazekas kiállítása Sásdon A Teimel csalód a 18. század elején települt le Óbányán. Jöttek azzal a népvándorlási hullámmal, amely a német tartományok elszegényedett lakosságát a török által elnéptelenedett magyar országrészekbe lendítette. Amennyire az emlékezet hitelesíti, a Termelek mindig fazekasok voltak: valóban, apáról fiúra szállt ez a mesterség. A családfő, az utolsó nagyhírű óbányai gelencsér, Teimel István az ősszel halt meg. Fiai viszik tovább a művészi örökséget. Ennek egyik szép példája az a kiállítás, amely a Magyaregregyre költözött, 31 éves Teimel Rezső munkáiból nyílt meg tegnap a sásdi művelődési házban. Jusz- linger János, a házigazda intézmény igazgatója joggal emlegette a népi fazekasság újjászületését megnyitó beszédében. Ezek a cseréptárgyak szépek a szemnek, ugyanakkor használhatók is, mert nem fali- dísznek készültek, hanem akár a mindennapi étkezés céljaira. Az pedig külön öröm, hogy ez a népművészeti reneszánsz az értékes hagyományok átmentésével párosul. A kiállítás november 22-ig látogatható. (Kár, hogy ilyen rövid ideig!) Mp, kedden este 6 órakor dr. Andráslalvy Bertalan, a pécsi Janus Pannonius Múzeum néprajzi osztályvezetője, a kiállításhoz kapcsolódó előadást tart a sásdi művelődési házban, Néphagyomány és iparművészet címmel. H. J. Gyógyszerészeti újítások börzéje A gyógyszertári központok és intézeti gyógyszertárak hétfőn megnyitott újítási börzéjén bemutatják a gyógyszertári dolgozók bevált újításait, azért, hogy a gyógyszertári hálózat minél több egységében alkalmazzák azokat. A Fővárosi Tanács gyógyszertári központja egy hétig tartó kiállításán a több mint 100 újítás között láthatók a gyógyszeirkészítést megkönnyítő eszközök, gyógyszervizsgáló módszerek, az egészségnevelést elősegítő kiadványok, valamint a gyógyszerek helyes alkalmazását ismertető táblázatok. Mindegyik hiányt pótol és megkönnyíti a gyógyszertári dolgozók munkáját, elősegíti a gyorsabb, eredményesebb betegellátást. Az érdekeltek a helyszínen ■közlik: milyen segítséget — rajzot, leírást, mintadarabot, tech. nológiát, útmutatást ■— kérnek a szükséges újítás alkalmazásához és milyen ellenszolgáltatást igényelnek. A 'kiállított eszközök, módszerek részt vehetnek az újítások hasznosítási versenyén, amelyet 1983 első negyedében értékelnek majd. A gyógyszerészeti újítások első börzéjét dr. Váradi József, a Gyógyszertári Központ igazgatója nyitotta meg. Vasárnap délelőtt eredmény- hirdetéssel és gálavetítéssel zárult a II. nemzetközi diapo- ráma-fesztivál a pécsi Ifjúsági Házban. A látott produkciókat dr. Végvári Lajos művészettörténész értékelte, majd Csorba Tivadar, a pécsi Városi Tanács művelődési osztályvezetője átadta a díjakat. A fesztivál fődíját — Rigó István pécsi szobrászművész alkotását — a budapesti Dozvald János és alkotócsoportja kapta meg. Háromezer forintos fesztiváldíjat kapott Tám László pécsi fotóműMegnőtt a PÉTÁV, a DDGáz és a posta javítómunkája Vasárnap hajnalban óránként 75 kilométeres sebességű északi széllökésekkel kezdődött Baranyában a szélvihar. Kissé mérséklődött 3—7 óra között, majd újra felerősödött. Délelőtt gyenge hózápor, délután gyenge eső esett. A hőmérséklet 1 — 3 fok között ingadozott. A napi átlag 2,5 fok volt. Hétfőn tovább tartott a szélvihar, az északi széllökések ereje elérte óránként a 65 kilométeres sebességet. A hőmérők higanyszálai 2—5 fok körül mozogtak. A szélvihar nem Okozott fennakadást a megye közlekedésében. Csendes napjuk volt a mentőknek, a tűzoltóknak és a Vízmű ügyeleteseinek. A taxisoknak növekedett a forgalmuk, a hideg, szeles időben többen vették igénybe szolgáltatásukat. Sűrűn csengett a telefon hétfőn a PÉTAV hibabejelentőjénél— a város területéről 51 apróbb, de ilyen hidegben a fogyasztó számára bosz- szantó meghibásodást jeleztek: fűtetlenséget, radiátorcsöpögést, alacsony hőfokú melegvizet. Megérezték a hideget a gázfogyasztók is — hétfő délutánig 140 bejelentést jegyzett fel az ügyeletes. Több telefon- készülék meghibásodásról értesítették a posta hibaügyeletét. Megszaporodott az Építőipari Szövetkezet Sallai utcai üveges fiókjának a munkája, hétfőn 30-an kérték különböző méretű törött, vagy repedt ablaküvegjeiknek a cseréjét. A hideg idő miatt megnőtt a betegforgalom. Jóval többen várakoztak a körzeti orvosi rendelőkben és tovább álltak sorba a gyógyszertárakban. A patikában nagyobb mennyiségű C-vitamint, kamillateát, köhögés- és lázcsillapítókat, köpte- tőket, orrcseppeket vásároltak. Tovább tart a hűvös, szeles idő. Ezt figyelembe véve az állandó kinti munkát végző dolgozóknak vállalataik védő italként forró teát adnak. Á. E. vész. A pécsi Ifjúsági Ház kü- löndíját Szabó András (Szeged), a Fotó című szaklap kü- lóndíját Bányay Gábor (Budapest), a Minolta Klub díját Brenda Amos (Ausztrália), a közönség díját Rendeczky Lajos és Lovász Károly (Pécs), a Nemzetközi Diaporáma Szövetség díját Magyar Ferenc (Budapest) vehette át. Fesztiválplakettet kapott: Seregély István (Budapest), Christian Son- tag (Franciaország), Piavsa Dr. Srdjan (NSZK) és Márton Géza (Budapest). A 135 éves Nádor ismét tiszteleg a törzsvendégeinek, akik az országban talán a legnagyobb számban keresik fel éttermét és kávéházát, akik az „ínségesebb" időkben is kitartanak a patinás étterem izei, kiszolgálása és hangulata mellett. A törzsvendégek hűségjutalma tegnap estétől péntek estig a „Vendégeink kérték ...” vacsoraestek. A péntek esti svédasztalos bemutató elnyerte minden jelenlévő tetszését. A Nádor bízik benne, hogy azokat az ételeket is szívesen fogyasztják nálu'k, melyeket a törzsvevők kértek. Szabó Dezső negyedévszó- zadon át volt a Nádor mesterszakácsa, most nyugdíjasként, mint vendég készül a bemutatóra. Sorsa tipikus szakácssors; az oly nagy gonddal és szakértelemmel elkészített remekművei gyorsan elfogynak a vendégek tányérjáról. De bízik benne, hogy élményben, emlékekben és főleg ízekben maradandót alkot. Ez a maradandót alkotás bizonyítéka maga a vacsoraest is, hiszen az 1500 meghívóra több mint százan küldték vissza válaszukat: mit ennének ismét, ami hajdanán olyannyira ízlett. — Mit kértek legtöbben? — Sokan kértek sóletet füstölt libamellel, Jókai bablevest, töltött borjúszegyet, borjúpaprikást, tűzdelt őzfiiét Cumberland mártással, vörösborban párolt vaddisznócombot, aztán a pol-petitet olaszosan. — Az mi? — Borjúszelet sajttal, sonkával töltve, paníirozva, kirántva és milánói makarónival tálalva. Akinek még ezekre sem jön meg az étvágya, az rögtönözhet még egyénibb ételt, [gérjük, A Magyar Szocialista Munkáspárt életéhez hozzátartozik, hogy a választott tisztségviselők, a választott pártszervezetek évente beszámolnak választóiknak. Az év végi beszámoló taggyűlések sora tegnap kezdődött. A Bányászklubban gyűlt ösz- sze a párt három mázaszász- vári bányász-alapszervezetének tagsága, hogy meghallgassa és megvitassa a pártvezetőség beszámolóját. Az elnöklő Fenyő József alapszervezeti titkár, a párt vezetőség tagja köszöntötte a megjelenteket, majd Pe- cze István, a pártvezetőség titkára ismertette a beszámolót, ha szükséges nyersanyaggal rendelkezünk, elkészítjük. — Van, amit mégsem teljesíthetnek? — Majd mindenki kérte a Nádor kenyeret, amit hajdanán magunk sütöttünk és még Budapestre is vitték. Sajnos, Nádor-kenyérrel nem szolgálhatunk . .. A mesterszakács a 66. évét tapossa. Autószerelő szeretett volna lenni, cukrász, majd szakács lett. Végigfőzte az életét, öt éve — nyugdíjasként — nyaranta a füredi Annabella éttermében hangolja a magyaros ízekre a 'külföldieket. A század- fordulós és a szerb vacsoraestek gasztronómiai sikere is az ő szaktudásához, szívéhez és nem utolsósorban ízeihez fűződik. „Az éttermek kirakata az étlap, annak kell becsalogatnia a vendéget" — sommázza. Most Lengyel László konyha- főnökkel — aki a mesterszakács első tanítványa volt a Nádorban — készítik a törzsvendégjutalmazó étkeket. Az étteremben, ahol külön kis drinkbár is lesz, újabb meglepetés várja a betérő törzsvendégeket: Kiss Károly nyugdíjas üzletvezető ugyanolyan szeretettel fogadja jól ismert és először látott vendégeit, mint hosszú éveken át annyiszor. Ha telt ház lesz az étteremben, kinyittatja a Vadásztermet és az ínyenceknek fél adagot is ajánl» hogy több féle ételt kóstolhassanak meg egy-egy este. Az étlap mellé kérdőívet is kapnak a vendégek, melyen azt válaszolhatják meg, hogy mennyire elégedettek. A „Vendégeink kérték” vacsoraestre péntekre lehet utoljára asztalt foglalni a Nádorban. Murányi melynek középpontjában a pártvezetőség gazdaságirányító és ellenőrző tevékenysége, valamint a pártélet helyi kérdései álltak. A gazdasági irányító munkával kapcsolatban a vezetőség titkára kiemelte, hogy széntermelési tervét ezidáig a mázaszászvári üzem 99,5 százalékra teljesítette, s a lemaradást az év végéig feltétlenül pótolni kell. A brikettüzem túlteljesítette tervét. Az egykor bezárásra ítélt, de a termeléssel le nem állt üzem további fejlődésének lehetősége a korszerűbb fejtési technológiák bevezetésén múlik, s ez folyamatosan történik is. A bánya hetedik szintjének megnyitási tervei is készen állnak ahhoz, hogy a széntermelésben ne legyen megtorpanás Máza- szászváron. A pártvezetőséghez tartozó három alapszervezet munkájáról szólva a titkár megállapította, hogy a legfontosabb a föld alatti pártalapszervezet megfiatalítása, ugyanis a legnagyobb létszámú alapszervezet tagságának zöme közeledik a nyúgdíjkorhatárhoz. A tagfelvételi munka általában jó, de a párttaggá nevelő munkát javítani szükséges. Megállapította a pártvezetőség, hogy a párttagok fegyelme jó, de nagyobb gondot kell fordítani az alapszervezeteknek a kisebb lazaságok felszámolására, ugyanis ezek jóval nagyobb hatásúak a pártonkívüliek körében, mint amekkora jelentőségűek valójában. A kommunisták munkájukban, életükbeh is példaadók — ezt kell szem előtt tartania valamennyi párttagnak. Ugyancsak javítandó a kádermunka, mert nem minden esetben tud a bányaüzem a nyugdíjba menők helyébe saját erőből képzett szakembert állítani. A pártvezetőségi beszámolóban érintett többi területet a hozzászólók egészítették kerek képpé. Dévai Tibor az üzemi szakszervezeti bizottság tevékenységét ismertette, Nagy Zoltán pedig a Magyar-Szovjet Baráti Társaság helyi csoportjának kapcsolatairól szólt, kiemelten foglalkozva a hazánkban ideiglenesen tartózkodó szovjet hadseregcsoporthoz fűződő politikai, kulturális, s egyéb baráti szálakról. Volt, aki a munkafegyelem kérdéseiről beszélt, más az anyag- és energiatakarékosságról, a környezetvédelmi feladatokról. Rózsahegyi István, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának osztályvezetője az ideológiai munka jelentőségéről beszélt, majd Klepák Ottmár, a vállalati pártbizottság képviseletében a mázaszászvári bányász kommunisták munkáját értékelte, majd elmondta, hogy nemrég a Szovjetunióban járva megany- nyi jelét, emlékét ismerhette meg a mecseki bányászok és a szovjet emberek barátságának. Szót kért a Munkásőrség Tolna megyei parancsnokságának képviselője is, aki elismerő szavakkal értékelte a mázaszászvári munkásőr szakasz tevékenységét, amit az is jelez, hogy eddig hétszer nyerték el a legjobb közvetlen szakasz címet, s Németh János munkásőr a Vörös Csillag érdemrendet is megkapta nemrég. Ezután külön köszöntötte Németh Jánost, Németh Józsefet, Varga Jenőt, Huszár Józsefet és a tartalékos állományú Deák Kálmánt, akik 25 éve, azaz megalakulásától kezdve tagjai a Munkásőrségnek. A vita végeztével a tagság elfogadta a pártvezetőség beszámolóját. Az összevont taggyűlésen ezután 25 éves párttagságukért többen emléklapot kaptak s a pártvezetőség jutalomban részesítette a 25 éve munkásőr párttagokat is. A Megyei Pártbizottság kiváló pártmunkáért szóló oklevelét Po- tyondi József kapta meg. B. L. Emlékműsor Simon Béláról M ár több ízben szó volt arról, hogy a televízió felmérhetetlen szolgálatot tesz valamennyiünknek, s a jövőnek azzal (is), ha portrét készít kitűnő kortársainkról, művészekről, írókról, tudósokról, mindazokról, akiknek életműve, gondolkodása megismerésre méltó volt és marad. Ez a Pécsi Körzeti Stúdió esetében talán még határozottabban vonatkozik a régióra, s ezt a tevékenységet a stúdió sajátos helyzete a kötelesség, a feladat szintjére emeli. 5 hogy itt — bár elsősorban, de — nem csak a nagy öregekről van szó, azt példázta Simon Béla festőművész el nem készült portréfilmjének esete is. Az elismert és sokunk által nagyra- becsült művész váratlan halála akadályozta meg a portréfilm elkészülését, amely pedig talán közelítő teljességgel tudta volna megőrizni egy olyan művész képét, aki emberként is varázslatos, színes egyéniség volt. A „munkabeszélgetések" alapanyagként való fel- használása és egy poszthumusz film elkészítése dicséretes szándék volt, s mindenképpen jó, hogy a stúdió munkatársai vállalták ezt a feladatot. Nyilván természetes, hogy egy készülő film előzetes beszélgetései csevegésszerűek. A beszélő mesél a szó szoros értelmében, csapong és keresi a kifejtésre méltó gondolatokat, fennhangon tűnődik, helyesbít, netán vitatkozik is. Simon Béla esetében ezt a fésületlen csevegést megőrizni és felhasználni azért is-indokolt, mert — tudjuk — ő nagy „mesélő" volt, az ő egyéniségéhez mindig a konkrét, az élményszerű, a színes valósáa szövete illett, nem pedig az elméletieskedés. V agyis ezekből a szövegekből, ha mégoly esetlegesek is, elevenen áll elénk egy személyiség. Az is helyéselhető, hogy mindenekelőtt képeinek végigkövetésével és a róla írott, munkásságát méltató, elhelyező szövegekkel akarták ezt a képet kiegészíteni, mintegy talán ellenpontozni is. Már más kérdés, hogy ha egy film készen kerül elénk, mit tartunk benne természetesen összesimulónak és mit eről- tetettnek. Nem ellenezhető a bevezető temetési képsor, még akkor sem, ha tudjuk, hogy a kényszerűség parancsára készült. Nagyon ellenezhető viszont az, hogy ez a kényszerűségből meglevő képanyag eluralta a filmet. A cigánytemetésről készült festmény eleven, színes kavalkádjába beillesztett temetési fényképek kifejezetten zavaróak voltak. Nemcsak azért, mert semmi szellemi kapcsolatot ezek nem sugalltak, hanem például azért is, mert Simon Béla éppen nem a halál, hanem az élet bűvöletében festette meg azt a temetést, s mi sem állt tőle távolabb, mint a halál misztériumának vizsgálata. Vagyis ezek a képsorok hamis asszociációkat keltettek, amellett, hogy az ízlés is berzenkedett ellenük. Sajnos, attól tartok, a film — különösen a fekete-fehér készülékek nézőinek — nem adta meg azt az élményt képben, mint amit hangban megadott. A képek végeláthatatlan pász- lázása egy idő után fárasztóvá válik, hiszen Simon Béla égő színei, vastagon felhordott festékei a képernyőn semmiképpen nem érvényesülnek úgy, mint a valóságban. T alán fotókkal, élőben megidézett emlékezők- kel - pályatársakkal lehetett volna színesebbé tenni ezt az emlékműsort — és méltóbbá tenni a művész megőrzött hangjának eredetiségéhez, elbeszélésének temperamentuméhoz, elevenségéhez, őszinteségéhez. H. E. A diaporáma-fesztivál díjai
