Dunántúli Napló, 1981. november (38. évfolyam, 300-328. szám)

1981-11-15 / 313. szám

1981. november 15., vasárnap Dunántúlt napló 11 II diaporáma-fesztivál második napja A pécsi diaporáma-fesztivál második napjának délelőttiét a résztvevők egy fontos alap­szabály megvitatásának szen­telték. Megalakulóban van ugyanis a Magyar Diaporáma és Multivizió Alkotók Szövet­sége, amely az új művészeti ághoz tartozó fotóművészek ér­dekvédelmi szervezete kíván lenni. (A multivizió hasonló a diaporámához, csak itt több vászonra több géppárral vetí­tenek.) Az összejövetel jó alkalom volt arra, hogy az ország egyik leghíresebb diaporámás mű­helyének vezetőjével, a váci Kocsis Ivánnal néhány szót váltsunk. — A stúdiónk Vácott egyesü­letként működik, tehát önfenn­tartó — mondta Kocsis Iván. — Ennek egyebek között az az előnye, hogy a tagok jobban megbecsülik a technikai esz­közöket. 1958-ban alakultunk meg, más fotóklubokkal egy- időben. Egy évvel korábban láttam Pécsett egy diabemuta­tót, amelyet halk zenével kí­sértek. Aztán a szaklapokban olvastam, hogy Ausztráliában audiovizuális (AV) szekciója is van a kiállításoknak, s így las­san megérlelőci jtt bennem egy „AV"-fesztivál gondolata. Az elsőt 1966-ban szerencsésen meg is rendeztük, több külföl­di szerző is elküldte diasorait, így ment ez évenként 1972-ig, amikor is bizonyos „félreérté­sek” miatt be kellett szüntet­nünk a váci fesztiválokat. 1978 óta rendezzük meg ismét, im­máron biennálé jelleggel, a pécsiekkel karöltve. Stúdiónk­nak 26 kiállító és mintegy 100, a baráti körhöz, az utánpótlás­hoz tartozó tagja van. Több­ször vettünk részt nemzetközi fesztiválokon, egyebek között a a franciaországi Épanile-ban is, ahol a hatvanas évek vége Vácról terjedtek el a rajzok „A magyarok sokat villogtatnak” - mondja Koch úr táján a diaporáma igazi lehe­tőségeivel megismerkedtem. Kocsis Iván a műfaj egyik hazai úttörője, az ő rajzai alapján terjedtek el azok a készülékek, amelyek ma már minden stúdió és klub „vetítő- parkjának” alapját képezik. — Jó volna, ha végre a gyártók és a kereskedők is tu­domást vennének a diaporá- máról, hiszen a jelenleg kap­ható gépek igazából nem al­kalmasak a diaporáma műve­lésére — tette hozzá a váci stúdió vezetője. A fesztivál vendége Ernst Koch Hamburgból, aki a Nemzetközi Diaporáma Szövet­ség elnöke. Tőle azt tudakol­tuk, létezik-e sajátosan magyar „diaporáma-iskola”? — Nem hiszem. A diaporáma egységes műfaj — válaszolta. — Legfeljebb divatirányzatokról lehet beszélni. A magyarokat például a nemegyszer öncélú „viilogtatás” jellemzi. Ennek az elterjedését úgy tudom megmagyarázni, hogy egyszer talán valaki sikert ért el vele külföldön, s azóta mindenki utánozni igyekszik. — ön hogyan határozná meg ennek a műfajnak a lé­nyegét? — Az igazi diaporámának dramaturgiai ive van; ha egy művésznek sikerül elmondania egy történetet az összeolvadó képek segítségével, az igen nagy dolog. A jó diaporáma legfeljebb tíz percig tart. Lé­nyegéhez tartozik, hogy a né­zőt a képek továbbgondolkod- tatására készteti ... Szombaton este tizenhárom mű bemutatására került sor az Ifjúsági Házban. Ma délelőtt 10 órakor kezdődik az ered­ményhirdetés és a díjazott so­rozatok gálavetítése. Havasi János Régészeti ásatás kezdődött Szászváron Régészeti ásatás kezdődött a Mecseki Szénbányák Vállalat társadalmi segítségével Szász­váron, amelynek környékén gazdag szénvagyont fedeztek fel az utóbbi időben a geoló­gusok. A község központjában, a régi vár területén folyó ku­tatás célja, hogy időben a nagyszabású bánya- és tele­pülésfejlesztés terveinek kidol­gozásakor figyelembe vehessék a feltárásra, megmentésre ér­demes értékeket. A hagyomány szerint a szászvári plébánia pincéjében Bertalan pécsi püspök 1235- ben alapított várának marad­ványai rejlenek, falának több részlete ma is látható a tizen­nyolcadik századi épületben. Konferenciazárás A SZELLEMI MUNKA NAGYOBB HATÉKONYSÁGÁÉRT Dr. Harsónyi István, az SZVT társelnöke zárszavával — és köszönetével Pécsnek a rende­zésért — befejeződött a szelle­mi munka hatékonysága nö­velésével foglalkozó kétnapos országos konferencia, melyet a Szervezési és Vezetési Tudo­mányos Társaság rendezett. A tegnapi záró, együttes ülésen, a Petőfi filmszínházban első­ként két szovjet szakemberelő, adásának ismertetésére került sor. Ezt követően a szekcióve­zetők beszámoltak a három — a szakképzés és foglalkozta­tottság; a szellemi munka szer­vezése, vezetése; s a szellemi munka értékelése kérdéskörök­kel foglalkozó - szekcióülés munkájáról, ajánlásairól. A konferencia ajánlásait a jövő héten megjelenő Közgazdasági élet ^rovatunkban részletesen ismertetjük. Levélsorok A gesztenyék már levet­kőztek, csak szemér- mesebbje tartja még magán a sárga leveleket, mint átvilágításra váró nők némelyike kombinéját. De a fákat a sugarak hiánya csu­paszítja majd le teljesen, s a köd ernyőjén kirajzolódnak legapróbb ágacskáik is. Az­tán az ősz összeül a téllel, s diagnózisukat nem hozzák a fák tudomására. S a tél megint kegyes lesz, álmuk­ban múlasztja a satnyákat, erőtleneket. Levél hegyén esőcsepp, s együtt tanakodik a kettő, el­váljanak-e még ennyi idő­re, vagy írják névtelen nevü­ket híres szerelmesek neve után együttes hullásukkal. Talán mégiscsak a zord idők keltik a legnagyobb érzel­meket! Vagy azért lesznek-e feledhetetlenül szenvedélye­sek, mert csendes lecsillapo'- dásukra idejük nincs? Levél rétegződik levélre. Avar kori szunnyadásukat sétáló lábak bolygatják, té­tova régészek. Gyerek gyűjt leletet, lombos fa lesz egy levél a rajzlapon, felragaszt­va idézheti a nyarat az új nyár reményében, mint bar­langfalra rajzolt bölény az új vadászatot. Az ottmaradt tömegben kis bogár mozog, ágyat vet magának, szebb napokra. Hullanak a levelek, sorsuk sorokban írja a semmi csendjét. b. I. Csapatzászló* kaptak a jubileumon Bakonyi László és Kismarton János a somogyopáti tűzoltószertárban Hetvenöt éve alakult a somogyapáti tűzoltó­egyesület Azt mondja Keszthelyi Ró­bert, a szigetvári városi-járási tűzoltóparancsnok: — Remek emberek a so- mogyapátiak. Az idei, önkéntes tűzoltók országos versenyén női felnőtt rajuk második he­lyezést ért el és az úttörő le- ónyraj ugyancsak második lett. Közülük két kislány pedig az úttörőválogatott tagjaként nem­zetközi versenyen is részt ve­hetett Csehszlovákiában. Ren­geteg munka rejlik a felsorolt eredmények mögött, érthető tehát, hogy egyesületük meg­alakulásának hetvenötödik év­fordulóján magas kitüntetés­ben részesültek. Kismárton János, az önkén­tes testület parancsnoka. Ba­konyi László tanácselnök tár­saságában kalauzol végig a tűzoltószertáron. Büszkén mu­tatja a megyei parancsnok­ságitól kapott motoros fecsken­dőt, ami a ZSUK-ban pihen. A sarokban szigorú rendben sorakoznak a kisebb-nagyobb teljesítményű fecskendők. Mel­lettük a már muzeális értékű 1927-ből való szívó-nyomó ko­csifecskendő pihen a szerkocsi mögött. — öreg „jószág" ez a ló von­tatta fecskendő. Nem használ­juk már, de meg nem válnánk tőle — mondja Kismárton Já­nos. — Négy egységünk van, vagy hetvenen dolgozunk, ha szükséges, felnőttek és úttörők karöltve. Nagyon nagy segítsé­get jelent számunkra az isko­la igazgctójónak, Vitári Jenő­nek az áldozatkészsége. — A községi elöljáróságon 1906-ban jegyezték be a so- mogyoapáti tűzoltóegylet meg­alakulását — veszi át a szót Bakonyi László. — Huszonötén jelentkeztek akkor a testületbe. Az első parancsnok H. Kása József volt. A mai ünnepség­re meghívtuk az idősebbeket, itt lesz Mike Józsi bácsi, meg Gáspár József is, akik 1918- tól voltak tagjai az egyesület­nek. Szóba jönnek a régi emlé­kek: a Zsifkó Jánoséknál be­következett gázpalack-robba­nás, a kazaltűz, lucernatűz ... * Tegnap délután a somogy­apáti művelődési házban több mint száz vendég volt jelen azon az ünnepségen, melynek keretében megemlékeztek a 75. jubileumról, melynek során az egység elnyerte a TSZ Szövet­ség által alapított csapatzász­lót. Kiemelkedő munkájukat a tűzoltóság országos parancsno­ka egy díszes vázával ismerte el. Sztanek Jánosné, a Tűzbiz­tonsági Érem arany fokozata kitüntetésben részesült, Bako­nyi László országos parancsno­ki dicséretet kapott. S. Gy. Megkezdődött a „ ' " rendezvénysorozat 135 éves a Nádor-ház Fogadás a törzsvendégeknek Borókás őzragú és angolos hátszín, pisztráng kékre főzve és hideg borjúgerinc, fácánsült és fogasszeletek .........ízelítőül” né­h ány étel a Nádor étterem ün­nepi fogadásának díszasztalá­ról, hiszen csupán a hidegtála­kat 40-féle nyersanyagból állí­tották össze, aztán ott voltak riég a szebbnél szebb cukrász- sütemények, ínycsiklandozó gyümölcstálak. Az a mintegy 160 törzsven­dég, aki elfogadta a Nádor szíves meghívását a ház fenn­állásának 135. évfordulóját kö­szöntő ünnepi fogadásra, igen hangulatos estét tölthetett el pénteken. Nemcsak a jobbnál jobb ételek, hanem a külsősé­gek is fokozták a hangulatot: gyertyafény, gerberából kiala­kított diszfa a kupolaterem kö­zepén s egy emeletes dísztorta, rajta a számmal: 135. Az étterem bejáratánál Ná­dor-történeti minikiállítás fo­gadta és fogadja a hónap vé­géig a látogatókat: egykori fényképek, étlapok, meghívók, a Nádor télikertjéből fennmaradt székek, étkészletek s megannyi más emléktárgy. Egy eredeti márványasztal, mellette ruhafo­gas cilinderrel és fehér selyem­sállal, s igazi kávéházi újság­tartón a Pécsi Napló egy régi­régi száma. 135 év már nem kis idő egy szálloda történetében sem; pa­tinát jelent, s a Nádor patiná­ja nem kopott meg. Erről olyan kiváló vendéglátós szakemberek gondoskodtak most is, mint a már nyugdíjas mesterszakács, Szabó Dezső, a szintén nyugdí­jas Kiss Károly üzletvezető, vagy Rudolf Nándor mestercukrász és Szeifert Ferenc felszolgáló. De természetesen oroszlánrész ju­tott a munkából az utódoknak, a fiataloknak is. A törzsvendégek fogadásával vette kezdőiét a gasztronómiai hetek egészen a tavaszig tartó rendezvénysorozata a Nádor­ban, testvérszállodájában, a Pannóniában, a Minaret étte­remben és a Mecsek cukrász­dában. Hétfőtől „Önök kérték" vendéglátós módra: Szabó De­zső a vendégek előzetes javas­latai alapján állította össze az étlapot, amely sok-solc külön­legességgel szolgál majd. Értelmiségünk és a köz­művelődés Népművelők vándorgyűlése Szolnokon (Munkatársunk telefonjelen­tése) „Előrehaladásunk elsőrangú feltétele, hogy a közművelődés egyre inkább váljék társadalmi üggyé.” Ez a kongresszusi ha­tározatból vett idézet fogadta szombaton délelőtt azt a mint­egy 450 hivatásos népművelőt szerte az országból, aki a Ma­gyar Népművelők Egyesülete II. vándorgyűlésének résztvevő­jeként összegyűlt Szolnokon a megyei művelődési és ifjúsági központ nagytermében. A Ma­gyar Népművelők Egyesülete 1979 decemberében alakult meg; az országban 1300 tagja van. A közgyűlések között ván­dorgyűléseken tanácskoznak a közművelődés legfontosabb időszerű kérdéseiről, feladatai­ról. Az idei vándorgyűlésen ér­telmiségünk helyzete, szerepe, kultúrához való viszonya áll a középpontban. A kétnapos rendezvény dr. Huszár Tibornak, az ELTE tan­székvezető egyetemi tanárának rendkívül nagyhatású és fe­szült érdeklődéssel fogadott Közművelődés és értelmiség című előadásával kezdődött meg. Az előadó a magyar ér­telmiség 1945 utáni szerepének és helyzete sajátos alakulásá­nak történeti áttekintése után az értelmiség jelenkori helyze­tének ellentmondásaival és a társadalmi fejlődésben reá vá­ró meg növekedett szerepével foglalkozott. Külön gondolat­sort szentelt a műveltség, a művelődés kérdésének. Gyak­ran felvetődik ugyanis: eléggé művelt-e a felsőfokú oktatási intézményekből szárnyra bocsá­tott értelmiségi fiatalság, vagy­is az utóbbi évtizedek értelmi­ségi generációja? Erre köztu­dottan nehéz lenne egyértel­műen pozitív választ adni... Az viszont, hogy milyen mű­veltséget szerez valaki a felső iskolákon nem ott, hanem sok­kal korábban — már az óvo­dától kezdve a közbülső isko- latÍDUsokban — dől el. Követke­zésül ahhoz, hogy sokoldalúan műveltebb legyen a magyar értelmiség, az egész közneve­lési rendszer, tehát a képzés reformjára, illetve stratégiai új­ragondolására van szükség. A plenáris ülést követően a gyűlés témaválasztása, illetve várható haszna felől érdek­lődtünk a DN nevében dr. Gyarmati Kálmántól, a Magyar Népművelők Egyesülete elnöké­től: — A néhány ezer értelmisé­gi-népművelő a népművelő értelmiségiek százezrei nélkül nem volna képes megoldani a reá váró feladatokat. Ezért vá­lasztottuk központi témának az értelmiség és a közművelődés viszonyát, hiszen a szocialista társadalom értelmisége előtti feladatokhoz ma már nagy erők koncentrációja szükséges. Másrészt a népművelők rétege is szerves része az értelmiség­nek. Igaz, társadalmi presztí­zsük, élet- és munkakörülmé­nyeik szempontjából bizony nem állnak az első vonalban... — válaszolta az egyesület s egyben a kétnapos rendezvény elnöke. Délután szekciókban folyta­tódott a tanácskozás, ma dél­előtt a szekcióvezetők plenáris ülésen számolnak be a munka- csoport vitáiról. A vándorgyű­lésen Baranya megyéből az egyesület mintegy 10 tagú cso­portja vett részt. Wallinger Endre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom