Dunántúli Napló, 1981. november (38. évfolyam, 300-328. szám)
1981-11-15 / 313. szám
Hazánk, Kelet-Európa (II.) A gazdaságirányítás és a szocialista integráció Az előző részben már szó volt arról, hogy a hatvanas években kezdtek kimerülni a gazdasági fejlődés extenzív forrásai, és az évtized második felében a magas növekedési ütem csökkent. Az iparban a termelékenység nem nőtt kielégítően, a mezőgazdasági termelés nem tartott lépést a növekvő szükségletekkel. A gazdaságirányítás rendszerében már 1953-ban és 1956-ban is végeztek korrekciókat, a hatvanas években azonban komolyabb változtatások igénye merült fel. 1963—70 között mindenhol új irányítási rendszer bevezetésével próbálkoztak a változatlan célok hatékonyabb megvalósítása érdekében. Jugoszláviában 1965-ben tovább korlátozták a központi gazdaságirányító szervek hatáskörét, és bővítették a piaci törvények érvényesülésének lehetőségét. Az NDK-ban az 1964-ben bevezetett új rendszer fokozott hangsúlyt helyezett a távlati népgazdasági tervezésre, amely a rövidebb távú, konkrétabb tervek alapjául szolgál. Az önálló tervező tevékenységet végző nagy ipari egyesülések (VVB-k) munkáját a központi állami tervezés hangolja ösz- sze. Az üzemi demokrácia szélesítése érdekében termelési bizottságokat hoztak létre. Bulgáriában az 1966—69 között életbe léptetett új mechanizmus alapvető elemei a koncentrált termelési egységek — az ipari gazdasági egyesülések, az agrár-ipari komplexumok és a tudomány, a termelés hatékonyabb integrációját megvalósítani kívánó kutató és fejlesztő központok. Romániában részenként próbálták az egyes ágazatok irányítását korszerűsíteni. A nagyfokú központosítás azonban változatlanul megmaradt. A vállalatok és a minisztériumok között nem sikerült egyértelmű viszonyokat kialakítani. A meghozott, de végre nem hajtott intézkedések megvalósítására, a gazdasági-társadalmi szervezés egységes irányítására 1972-ben párthatározat alapján a minisztertanács mellé rendelt önálló szervet hoztak létre. Csehszlovákiában 1965—66- ban szintén hozzákezdtek a gazdaságirányítási rendszer átalakításához, de a kibontakozó politikai válság miatt ellentmondásos, átgondolatlan intézkedések születtek. Lengyelországban — bár a lengyel közgazdászok a reformok elméleti kidolgozásában élen jártak — a bevezetett intézkedések nem képeztek egységes koncepciót, számos fontos társadalmi-gazdasági jelenséget figyelmen kívül hagytak. A legátfogóbbnak az 1968- as magyarországi új gazdasági mechanizmus tekinthető. A 68-ban bevezetett reform rövid idő alatt igazolta élet- képességét, ugyanakkor azonban gazdasági és társadalmi ellentmondásokra js vezetett, így például a megnövekedett vállalati önállóság az általános túlkereslet viszonyai között jelentős vállalati felhalmozást, beruházási túlfűtöttséget eredményezett, amely kihívta a központi szervek recentralizációs eszközeinek alkalmazását, adminisztratív korlátozások bevezetését. Ugyanakkor az áru- és pénzviszonyok szabadabb mozgása a korábbinál érezhetőbben jelenítette meg a társadalmi egyenlőtlenségeket, és ez ütközött a dolgozók egyenlőségre orientált értékrendszerével. A gazdasági és társadalmi ellentmondások a 70-es évek elején a reform lefékeződését eredményezték. Mégis a korábban kedvező világgazdasági helyzet megváltozása, a belső gazdasági helyzet alakulása világossá tette, hogy a magyar gazdaság alkalmazkodó képessége, rugalmassága, hatékonysága nem kielégítő. A tudományos elemzések kimutatták, hogy a piaci mechanizmusok nem kielégítő irányító funkciója jelentős mértékben azzal függ össze, hogy a vállalatok képesek függetleníteni magukat ezek hatásától, képesek kijárni a központi intézményekben az egyedi támogatásokat. Világossá vált tehát, hogy a gazdasági reform hatékonyságának érvényesítése elválaszthatatlan a társadalomirányítási rendszer reformjától, az ágazati irányítás szerepének újraértékelésétől stb. Az is egyértelműen kiderült, hogy az áru- és pénzviszonyok szabadabb mozgása elsősorban nem egy korábban nem létező társadalmi egyenlőtlenségi rendszert hozott létre, hanem láthatóvá tette a magyar társadalom objektíve meglévő egyenlőtlenségi viszonyainak egy részét. Az is világossá vált, hogy a társadalmi egyenlőtlenség bizonyos mértéke szükséges a teljesítményorientált tevékenység érvényesüléséhez, a piaci igények jobb kielégítéséhez, ösz- szegezve: a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején a politikai döntésekben is érvényesült az a felismerés, hogy a gazdaság hatékonyabb működése nem a reformtevékenység korlátozását, hanem kiszélesítését teszi szükségessé. A kelet-közép-európai szocialista országok gazdasági fejlődésében már kezdettől fogva nagy jelentősége volt az egymással folytatott gazdasági együttműködésnek. Ennek legfontosabb szerve az 1949 januárjában megalakult Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa (KGST). A KGST-n belüli együttműködés kiszélesítése és intenzívebbé tétele érdekében 1956— 60 között tizennégy állandó bizottságot hoztak létre. 1958- ban kidolgozták a nemzetközi specializáció és a többoldalú termelési együttműködés, valamint az egymás közötti kereskedelmi forgalomban részt vevő termékek árképzésének elveit. Bevezették a sokoldalú tervegyeztetést. 1962-ben létrejöttek a KGST különböző szervei. 1964 szeptemberétől Jugoszlávia a KGST tizenhárom bizottságának munkájában teljes jogú tagként vagy megfigyelőként vesz részt. A KGST működésének első tíz éve alatt a tagállamok egymás közötti kereskedelmi forgalma 3—5-szörösére növekedett. A hatvanas években több közös beruházás valósult meg (például Béke elektromos távvezeték, Barátság kőolajvezeték stb.), közös szervezetek jöttek létre (Nemzetközi Gazdasági Együttműködési Bank, Közös Tehervagon Park stb.). A KGST 1969. április 23-i ülésszaka az együttműködés hatékonyságának fokozása, a tudományos és műszaki fejlődés meggyorsítása, az új követelményeknek való megfelelés érdekében elhatározta a szocialista országok gazdasági integrációja hosszú távú komplex programjának kidolgozását, amelyet 1971 júliusában fogadtak' el. A KGST, mint gazdasági egység, rendkívül dinamikusan fejlődött. Az ipari termelés 1950 —70 között megnyolcszorozó- dott. Ugyanezen idő alatt a világ ipari termeléséből való részesedése 18 százalékról 34 százalékra nőtt, a világon megtermelt nemzeti jövedelemben pedig 15 százalékról 25 százalékra emelkedett. A világkereskedelmi részarány változatlanul alacsony (10 százalék körüli) maradt. A húsz év során az évi átlagos növekedés 8 százalék volt (a fejlett tőkés országokban kb. 5 százalék). A KGST kétségkívül jelentősen hozzájárult a tagállamok gazdasági eredményeihez. 1951—71 között a nemzeti jövedelem Bulgáriában 6,3-szorosára, Csehszlovákiában 3,3-szorosára, Lengyel- országban 4-szeresére, Magyarországon 3,2-szeresére, az NDK-ban 4,2-szeresére, Romániában 6,7 szeresére (a Szovjetunióban 5,6-szorosára) nőtt. Molnár Tamás (Folytatjuk) Én már itt születtem, Véménden ... Almok a Gödörben A véméndi cigányok azon a nevezetes — kaláka — napon: irtják a dzsungelt Kalányos György a bejárati ajtófélfának támaszkodik, fejét leszegi, hunyorog. Talán a nap bántja a szemét? Nem — mondják —, ő mindig ilyen, ha valakivel beszél. — Miért szomorú? — Mert cigánynak születtem. — S ha nem így lenne? — Nem itt lennék . . . — Hát hol? — Ki tudja? De nem itt, és ez a lényeg. Véménden az Arany János utca környékét a helybeliek csak Gödörnek nevezik. Van benne nem kis adag lekicsinylés-lenézés is, s a név pejora- tivitása az utóbbi öt évben mintha megnőtt volna. Gruber Perenc tanácselnök mesélte, hogy régebben, itt a „mélyedésben" a napszámosok éltek; vályogfalú házakban a falu szegényei. Egy nagyobb horhos az utcasor. Ma a községtől pár kilométerre levő cigánytelep „betelepített" lakói lakják - 1975 óta. Réqen a vagyoni cenzus tett különbséget a Gödör és a falubeliek között, ma tagadni nem illene — az életvitel, a szociális miliő . . . De miért is vagyok itt, Kalányos Györgyék ajtajában? Levelet kaptunk Véméndről, s a levélben képek. A saját utcájukat, a „horhost" dzsungellé benőtt gazt irtják a cigányok társadalmi munkában. A feladó: Gruber Ferenc tanácselnök. — A cigánytelepet felszámoltuk — említette még bent az irodában —, s beköltöztettük tanácsi, OTP-segítséggel a telepieket a faluba. A hirtelen átmenet azonban nem hozott hirtelen változást, öt-hat év nem nagy idő. Az Arany János utcai horhost gyaloqszerrel is nehéz volt megközelíteni; elhanyagolták, benőtte a cserje, a qaz. A Gödör — ismét egy külön világgá alakult.. . A telepről beköltözött 260 cigány szinte ismét telepi lett. — Utat szeretnénk — mondja Balogh János. — Ezért írtam levelet az Igazságügyi Minisztériumba is, hogy miért nem csinál a község a cigányoknak is utat, ha már egyszer ide költözhettünk. Aztán a tanácselnök elvtárs megmagyarázta: ezért áz útért az ott lakóknak is tenni kell. — így kezdődött a bozótirtás? — így. Hogy mi is véméndiek lehessünk ... Balogh Jánosnak négy gyermeke van: a pécsváradi építőknél segédmunkás. Havi 3500— 4000 forintot keres. Mutatja a házát: szépen berendezett, látszik, felesége gondját viseli. — Most a tetőt szeretném átrakni, néhol beázik már. — Ért hozzá? — Már hogyne értenék. Ellestem a munka közben. Tudja, mi nagyon szép társashózakat építünk, emeleteseket.. . Közben megelevenedik az utca: gyerekek-felnőttek érdeklődnek: meglesz-e az út még az idén, vagy csak jövőre? Mert ha kell, akár nyomban nekilátnak . . . Ignác Ferencné gyesen van, a férje a tsz-ben dolgozik. Széparcú cigányasszony: 30 esztendős. A nagyobbik lányától kérdem : — Mi szeretnél lenni? — Gimnazista. Ignácné bosszankodik: nem tanul mindig rendesen, pedig még egyszer megbánja. Inkább tévézni szeret. — És ön, elégedett az életével? — Igen. így van,jól, ahogyan von. — Szokott álmodni? — Legutóbb azt, hogy a két libámat, megfojtva, lekopaszt- va idetették az udvaromra ... Az anyám megmondaná, hogy mit jelent. Némelyik udvar gazos, elhanyagolt, de némelyik rendezett, látszik, hogy művelik. A szociológus azt mondaná: megkezdődött a cigánysáq rétegező- dése is. Hiszen többqn azt mondják: elvógynak innen a rendetlenkedők, a lumpok miatt... Kalányos György motorra gyűjt. — A jogosítvány? — Ahhoz még tanulni kell, nincs meg az iskolám. Meztelen felsőtestén tetoválás: Viki. — Ki ő? — Egy gyönyörű lány — mondja. Aztán dől belőle a szó. Azért lottózik, hogy egyszer „kimosakodjék" innen. Ha pénze lenne, építene egy nagy házat a városban, mert ott nem nézik le a cigányt. Volt is egyszer Pécsett szilveszterezni, s azt sosem felejti el. Együtt mulatott a munkatársaival, és senki sem éreztette vele, hogy cigány. — S ezen csak a lottó segíthet? — Nemcsak az. — ön is részt vett az útépítésben? I A legnagyobb bánatom ...? Hogy cigánynak születtem — Már hogyne vettem volna — sértődik meg a kérdésen. — Ez nekünk létkérdés. Képzelje el: háton ideszállítani a tüzelőt? Gyuri 19 éves — de már elvált. A hirdi kendenfonóban dolgozik, s keresetének nagy lészét haza adja. Húgaira, kistestvéreire költi. Rendes, jó fiú — mondják róla. Balog Jánosék heten voltak testvérek: ma már szinte mindegyik családot alapított, s itt laknak Véménden. Sorolja a neveket: Sándor. Mátyás, Anna, Julis, Mihály, Ferenc és természetesen ő ... Egyikük sem végezte el az általános iskolát. Többnyire az 5—6 osztályig jutottak. Hogy miért? — Putrikban nőttünk fel, az erdőben csavarogva. Olyan kicsi volt a hely, hogy egymás hegyiben aludtunk ... Ha esett az eső, minden átázott: állva vártuk ki a végit, csontig fagyva. Szüleim abból tartottak el minket, amit koldultak. Közben megérkezik Misi, 21 éves, a tsz dolgozója. Most tanul — estin. Nem akar segédmunkás maradni, s ha kitartó, vontatóvezető lehet... — És ön miért nem tanul? — Minek, most már. Majd a gyerekek. A gyerekek? Ferkónak ötöse ven számtanból, Annuska pedig szépen ír. Hozza is a füzetét: az első oldalon gyöngybetűk, a másikon már mozog- nak-táncolnak ... Simon Imréné már járt az NDK-ban is kolléganőivel, a Mezőgép brigádjával. Szerinte nemcsak a nagyobb ház, a falusi környezet hozott változást a cigányok életében, hanem a villany. Legelső soron a villany. Mert ugye mindenkinek van már tévéje, s azzal okosodhat, sokat tanulhat. Van mosógépe, hűtőszekrénye is ... Szóval a tv. — Mi a kedvenc műsora? — A filmeket szeretem, a krimiket. Meg a nótákat. De azért más műsorokat is megnézek. Feltételezem: sok igazság van abban, amit mond. Megfigyeltem: az idősebb cigányok alig tudtak megszólalni magyarul ... Az iskolásgyerekek száját pedig alig lehetett be- foqni. A szókincs gyarapodásában a tv-nek feltétlenül nagy szerepe lehet. Balog Annuskát kérdezem: — Miről álmodtál legutóbb? — Nagyon szép, hoszú ruhám volt, tele virágokkal, a fejemen meg korona, csupa csillogó .. . Azt mondja a tanácselnök, hogy rövidesen a horhos alján csörgedező patakot közművezetékbe terelik, s hoznak néhány teherautó murvát Erdős- mecskéről. Akkor aztán meg lehet kezdeni a Gödörből kifelé vezető út építését. Kozma Ferenc 4. HÉTVÉGE
