Dunántúli Napló, 1981. november (38. évfolyam, 300-328. szám)

1981-11-14 / 312. szám

1981. november 14., szombat Dunántúli napló 5 FILMJEGYZET fl Szigetvári Konzervgyár szállítási gondja 75 éves jubileum Gyöngyösi József A zene H a a szerelmes je­lenet alatt egy nagyzenekar tel­jes vonósrészlege árasztja a hangokat, akkor már na­gyobb aljasságra nem is számíthat a nézőtéren a szegény néző" — választom mottóul egykori filmklub­vezetőm szavait az e heti jegyzethez. Mert valóban, a zene alkalmazásával a rendező alaposan feljavít­hatja filmjének képi való­ságát. A technika mai fejlettsége mellett a film­zene jelentőségéről bárki meggyőződhet maga is, ha televízióján leveszi a hangot, s rádióból magnó­ról szólaltat meg mást. Például, ha az Onedin-so- rozat végére a Kis csóna­kom lágyan ring a Du­nán kezdetű dalt teszi fel, egészen groteszk hatás jön létre. Hogy a filmzenére terel­hetjük a figyelmet, arra ki­váló alkalmat ad az Em­berek és farkasok című olasz ellenállási film be­mutatója. A film -zenéjét ugyanis Ennio Morricone szerezte, akinek nevét a Volt egyszer egy vadnyu­gat kísérőzenéje tette vi­lághírűvé. Új „filmje" 1944-ben játszódik, hősei olasz kommunista ellenál­lók, s a film rendezője nemigen tudta elkerülni azokat a kliséket, amiket ebben a témakörben már megszokhattunk. M orricone viszont nem­csak ezzel a film­jével hallható a mo­zikban, ő szerezte például az I, mint Ikarusz; A bíró és a hóhér; a Vérvonal; az Egy zseni, két haver, egy balek című filmek ze­néjét is — hogy csak az utóbbi hónapok filmjeit említsük. S noha ezekből a zenékből nem lettek vi- lógslágerek, mint ahogy a Volt egyszer zenéjéből; pusztán a felsorolás is jel­zi, igazi, vérbeli filmzene­szerzővel van dolgunk. Mert noha igaz, hogy a filmzene önálló életre is kelhet, de alapjában az adott filmhez készül. A filmzenék másik nagy része eredetileg nem film­zene, csak hozzávágják a képekhez. Az utóbbi év­tizedekben így lett „film- zeneszerző" Bach és Vi­valdi. Szinte lehetetlen úgy moziba menni, hogy ne hallanánk tőlük zenét a vászon mögül. A filmrendezők többsége azonban sajnos eléggé le­járatja az eredeti és az alkalmazott filmzenéket. Legtöbbször mankónak használják a zenét a nem elég erős kép és látvány lábon tartásához: a drá­mai részekhez drámai, a líraihoz lírai dallamokat és ritmusokat választa­nak. Ez talán a némafilm atavisztikus maradványa: a némafilm ugyanis sohasem volt igazán néma; a leg­több moziban volt egy zongora. A hozzá tartozó zongorista aztán reperto­árjának gazdagsága, imp­rovizációs készsége, saját zenei ízlése stb. szerint kí­sérte a jeleneteket. A hely­zet csak annyival romlott azóta, hogy mindezt a filmrendező vette a kezébe — gyakran úgy, hogy egy­általán zongorázni tudna. E zért aztán jól gondol­ja meg a tisztelt né­ző, ha ezután elérzé- kenyül, vagy izgalomba kerül a nézőtéren: indulat- tainak keltőjében kit kell becsülnie: Johann Sebas­tian Bachot, vagy az adott film rendezőjét. Többnyire Bach kerül ki győztesen ez összevetésből. (bodó) Elszállításra váró konzervhegyek a gyár udvarán Leöwey pedagógiai napok Hetvenöt éve alapítottak a pécsi Leöwey Klára Gimnáziu­mot. Erre az eseményre és az iskola volt tanáraira, diákokra emlékeznek ezekben a napok­ban a patinás gimnáziumban. A legkülönbözőbb művészeti ágakban már szeptemberben pályázatokat, tanulmányi verse­nyeket írtak ki, sportversenyeken is összemérheti erejét az iskola mai, több mint hatszáz diákja. Tegnap pedig Leöwey peda­gógiai napok címmel kétnapos előadássorozat kezdődött. Dél­előtt Marx György akadémikus az összehangolt természettudo­mányos oktatási kísérlet tapasz­talatairól, majd a bűvös kocka kapcsán a kombinatorika és a fizika kapcsolatáról beszélgetett az iskola diákjaival. Ebben a gimnáziumban is ta. nítják az említett kísérletet, melynek lényege az, hogy a fi­zika,' biológia és kémia tárgya­kat öszevonva például első osztályban anyagszerkezet cí­men tanítják. Délután a tantestület tagjai­nak Marx Györav a jövő isko­lájáról, míg Szépe György kan­didátus, az MTÁ Nyelvtudomá­nyi Intézetének osztályvezetője az anyanyelv és idegen nyelv kapcsolatáról tartott előadást. A rendezvények ma délelőtt kilenc órakor folytatódnak. Elő. szőr Páldi János, a szolnoki Var­ga Katalin Gimnázium igazga­tója tart előadást egy tízéves fakultációs kísérletről, majd Szilágyi János, a pécsi Neve­lési Központ igazgatója beszél terveikről. Bozsik László Réder János Ifjúsági parlament Az elnökség létszáma meg­haladta a fiatalok számát, s az üzemigazgató, beszámolóját mondva, tegezve szólította a résztvevőket a Bólyi Mezőgaz­dasági Kombinát sombereki. er­dőföldi üzemének ifjúsági par­lamentjén. E két tény mégsem adhat bírálatra okot, hiszen az erdőföldi üzemben nyolc har­minc év alatti dolgozó van, közülük az egyik katona, a má­sodik hiányzó pedig alapos in­dokkal maradt távol a parla­menttől. S a tegezésnek sem a lekezelés, inkább a közvetlen munkakapcsolat a forrása. Az üzemigazgató sorra el­mondta, hogy a három évvel ezelőtti ifjúsági parlamenten el­hangzottakból mi valósult már meg, s mire nem kerülhetett még sor. Ez utóbbiak pótlására is konkrét az ígéret. Majd is­mertette azokat az eredménye­ket, amelyekkel három területen is listavezető a sombereki üzem a kombinát üzemei között. Biztatni kellett a részt vevő hat fiatalt, mondják el gond­jaikat, észrevételeiket ismét. Réder János aztán, akit később megválasztottak küldöttnek is a kombináti ifjúsági parlamentre, nagy lélegzetet véve. egyetlen dolgot tett szóvá. Ez három éve is elhangzott: a bérezést. Igaz, a három év alatt évi egy forint béremelést kaptak a műhelyben dolgozók, óm óra­bérük még így is elmarad más műhelyek átlagához képest. Az mindenesetre tény, hogy lakásgondjaik nincsenek az itt dolgozó fiataloknak. Ketten már befejezték, ketten most építik házukat. Kelemen Mihály is a lakás miatt választotta a kom­binátot munkahelyéül. Ő nem is annyira mezőgazdaságban dolgozó kollégáihoz, inkább az ipari munkásokhoz méri a hely­zetét. — Sokkal több szabad idejük van, télen—nyáron letudják a nyolc órával, s aztán maguk­nak osztják be az időt. Nálunk viszont nincs megállás az év nagy részében, kevés idő marad. Az idő pedig nagyon szüksé­ges a kicsinyeit órabér-kiegé­szítéshez. Kelemen Mihály és felesége — aki ugyancsak a sombereki üzemben dolgozik, a konyhán — például disznókkal egészíti ki a keresetet. Hogy ez a kiegészítés mekkora? — a vi­szonyt úgy kérdezem, melyik a zsebpénz. A fizetés-e vagy a mellékes? — Hát többnyire a fizetés a zsebpénz — vallja Kelemen Mi­hály, s társai bólintanak rá. — Csak kevesebb szabad időnk van erre, mint egy gyári mun­kásnak, aki bejár Mohácsra. .— S akkor miért dolgoznak itt? — kérdezem. — Mert idevalósiak vagyunk, itt a házunk, s amúgy minde­nünk megvan, jó munkahely. Az üzemigazgatói beszámolót Gyöngyösi József, KlSZ-alap- szervezeti titkár egészítette ki azzal, hogy mi mindent tettek az itteni fiatalok a KlSZ-alap- szervezet megalakulása óta. A KlSZ-szervezet léte, vala­mint az, hogy az üzemigazgató szerint még nem a képességeik szerint vannak fizetve a szere­lők, talán egészséges ok, hogy a sombereki, az erdőföldi me­zőgazdasági kombináti fiatalok végül is megtalálják a szá­mításukat abban az üzemben, ami 70 mázsa búzát, 94 mázsa kukoricát képes termelni. Mert ezekben az eredményekben az itt dolgozó fiatalok munkája is benne van. B. L. Több vasúti vagonra volna szüksége Teljesen megteltek a Sziget­vári Konzervgyár raktárai, sőt az udvari, alkalmi tárolók is kész, illetve félkész termékkel. A legtöbb áru az udvaron áll fólia- és speciális hőszigetelő- anyagborítás alatt. A 3500- 3600 vagon tárolt konzervből 600 vagonnyit becsomagolva, exportszállításra előkészítettek. Ez a helyzetkép fogadja az idelátogatót immár a hatodik éve, amióta a raktározási gond akuttá vált. Ilyenkor a gyár nem lassítja le a termelést, nem küldi kényszerszabadság­ra a dolgozókat, hanem a ta­vasszal sorra kerülő munkák egy részét most végzik el. így meggy- és cseresznyebefőttet, valamint körtét „szerelnek ki”, ami hosszú ideig tart, tehát nem gyarapodik tovább a rak­tári készlet. A raktározási gondot rész­ben elmélyítheti, vagy épp eny­hítheti a vagonhiány vagy -bő­ség. Hisz ősszel, a hagyomá­nyos szállítási csúcsban előfor­dulhat, hogy kevés a vagon, és hetente nem tudják indítani a szigetváriak a 2-3 export irány­vonatot. Ezt igyekszik megelőz­ni a gyár a rendszeresebb elő­szállítással, hogy főként a szovjet exporttal ne késleked­jen. A Szigetvári Konzervgyár­ban előállított termékek 80 százcléka exportra, zömében o Szovjetunióba és az NDK-ba kerül, de a konzervek eljutnak Lengyelországba, Csehszlová­kiába, Hollandiába, az NSZK ba, Angliába, Ausztriába és Ausztráliába is. A nyári előszállításoknak kö­szönhető, hogy az idei export tervet maradéktalanul teljesítik és nem okozott fennakadást az, hogy szeptember közepétől objektív okok miatt kevés kon- zerves szerelvényt tudtak csak indítani Záhony irányába. De a vasúti „kényszerszünet" után az első szovjet export irányvo­nat 800 tonna áruval novem­ber 12-én kigördült Szigetvár­ról. A gyár jelenleg azért tár­gyal a MÁV-val, hogy egy irányvonatot még több kon- zervvel rakhassanak meg. Szeredy Attila főmérnök mégsem ebben látja a meg­oldást, hanem a raktárbővítés és -építés fontosságát hangsú­lyozta. Sürgősen fel kell épí­teni egy 1000—1200 négyzetmé­teres raktárt, akár a jövő évtől, de ez annak függvénye, hogy hozzájutnak-e legalább egy 6—7 milliós állami támogatás hoz. Az új létesítmény tervéi rég elkészítették, csupán a ki­vitelezéséhez szükséges pénz hiányzik. Cs. J. A pécsi Ifjúsági Házban Nemzetközi diaporáma-fesztivái Hét országból huszonöt alkotás /< A diaporáma híveinek száma egyre nő, többek között ezért adhat otthont Pécs immáron másodízben egy nemzetközi fesztiválnak, amelyre az idén hazánkkal együtt hét ország fotóművészei küldtek sorozato­kat. Az ötvenöt alkotásból hu­szonötöt talált bemutatásra ér­demesnek az előzsüri: tizenkét magyar, négy ausztrál, öt nyu­gatnémet, két francia és egy belga sorozatot. Versenyen kí­vül mutatja be Good bye Flo­ra című művét Dozvald János, a műfaj legjelesebb hazai mű­velője. A diaporáma-fesztivái ünne­pélyes megnyitóját tegnap este tartották meg a pécsi Ifjúsági Házban. Üjváriné Füzy Ágnes, a városi tanács közművelődési csoportvezetője mondott rövid beszédet, amelyben egyebek között utalt arra, hogy a házi­gazda IH diaporámacsoport- jának működésére is jótéko­nyan hatnak a nemzetközi ki­tekintést nyújtó fesztiválok. A műfaj jelentőségét méltatva hangsúlyozta, hogy a diaporá­ma azért is talál egyre na­gyobb közönségvisszhangra, mert alkotói korunknak szinte minden jelenségét figyelembe veszik a témaválasztásnál. így láthatnak majd a nézők dia- porámasorokat pakisztáni lep- rásokról éppen úgy, mint a nemrég elhunyt Simon Béla festészetéről, vagy az emberi agyban keletkezett reakciókról Bartók-zene hallgatása köz­ben. .. Pénteken este tizenhárom művész mutatkozott be. Ma es­te tizenketten kapnak lehető­séget, majd a zsűri — Zsurzs Éva tv-rendező, dr. Végvári Lajos főiskolai tanár, Makiári József karnagy, Csorba Győző költő, Hemző Károly, Korniss Péter és Halász Rezső fotómű­vész, valamint Molnár G. Judit, a megyei tanács művészeti fő­előadója — elbírálja a lá­tottakat. Eredményt vasárnap délelőtt a gálaműsor kereté­ben hirdetnek. H. J. S mm Mi az, ami megtart? ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■

Next

/
Oldalképek
Tartalom