Dunántúli Napló, 1981. november (38. évfolyam, 300-328. szám)
1981-11-01 / 300. szám
1981. november 1., vasárnap Dunántúlt napló 11 Szabad szombati játszóház gyermekeknek Az úttöröház második rendezvénye teljes gyermek és szülői sillerrel Délelőtt kilenc óra tájban olyan volt tegnap a pécsi Szabó István Úttörőház, mint egy megbolygatott méhkas. A nyitásra száz gyerek (hat—kilenc évesek) zsibongott a termekben, s még mindig jöttek egyedül, kis csoportokban vagy szüleikkel, az úttörőház szabad szombati játszóházába; végül 174-en voltak. Az első ilyen programot két hete rendezték, ugyancsak nagy sikerrel, bizonyítva, hogy ez a kezdeményezés megfelel az igényeknek, Mert mit is tehetnek iskolai szabad szombatok délelőttjén a kisgyerekek (és szüleik), hogyan játszhatnának, szórakozhatnának felügyelet mellett másként, mint így. Főleg, ha a szülők dolgoznak, vagy szokásos hét végi nagy- takarítással, bevásárlással foglalatoskodnak Az úttörőház játszóháza sokat enyhít ezeken a gondokon. A gyerekek tegnap délelőtt is már az első percekben megbarátkoztak a játékokat irányító-tanító felnőttekkel és fiatalabb úttörővezetőkkel, s rögtön nekiveselkedtek a játéknak: a papírhajtogatásos figurakészítésnek, a gyurmázósnak, a gyöngyfűzésnek, bábkészítésnek, selyemfestésnek. Néhányon a sakkhoz, társasjátékokhoz találtak maguknak partnert. Később valamennyiüknek alkalmuk volt megismerkedni a népi tánc alapelemeivel is. S végül, amilyen játékot készítettek maguknak, azt haza is vihették. Kis közvéleménykutatást végezve, kiderült, hogy a gyerekeket elkísérő szülők többsége ezalatt nyugodtan elvégezte a bevásárlást. Az úttörőház játszóháza ma még kísérleti program, de ilyesmire az ötnapos munkahét ál- ' talánossá válásával, az eddiginél is nagyobb szükség lesz. Jelenleg a gyerekek többsége az iskolák között elosztott játszóházi meghívókat jutalomként kapja. A meghívók elosztásánál azonban az iskoláknak inkább azt a szempontot kellene figyelembe venni, hogy kik azok a gyerekek, akiknek a szülei szombaton délelőtt dolgoznak. Mindez egyelőre csak vélekedés, mert a pécsi Szabó István Úttörőhöz játszóházában kétszáznál több gyerek aligha fér el, s néhány pécsi iskola hasonló kísérleteitől eltekintve, a közművelődési intézmények —, amelyekben pedig sok gyerek számára lehetne játékos progra. mókát szervezni — ez idáig nem gondoltak erre a feladatra. D. I. Évekig ontotta a pécsi szennyvíztelep a Megyeri útról a bűzt. Végül is az idén a telep 9 hektáros tavából feltöltötték a maradék 3 hektárt is, s ezzel megoldódni látszottak gondjaink. Már megírtuk: a hőerőmű felhagyott pernyehányójánál centrifugaállomás épült, s vezetéken keresztül oda megy a szennyvíziszap. A közelmúltban mintha ismét „dolgozna” a Megyeri úti szennyvíztelep — a városi szóbeszéd szerint tavasszal megint büdös lesz a környék. Mondják: nem sikerült a feltöltés, a föld átitatódott stb... Van-e igazság ebben? Kórász Vilmos üzemvezető szerint minden a lehető legjobban sikerült: a szóbeszéd alaptalan. Mint ahogyan mondotta: a világ valamennyi szennyvíztelepe körül érezhetők különféle szagok — s ez így van a pécsi esetében is —, de ez a lakótelepeket nem zavarhatja, csak a telep közvetlen környezetét. Más a gond. Egy üzemzavar esetén előfordulhat, hogy a szennyvíz időszakosan kikerül majd a fel- töltött tavak tetejére. Jelenleg két kritikus pontja van a rendszernek. Egyrészt az iszapot továbbító szivattyúk pótlása, alkatrészeinek beszerzése akadozik, másrészt ugyancsak az iszapot vivő szállítószalagok hiánya fenyeget. A szivattyúk továbbítják a szennyvizet a hőerőműhöz, elromlásuk esetén 2—3 napi szennyvíz tárolására nyílik mód a rendszeren belül. A szivaty- tyúk és alkatrészeinek gyártója, a Ganz Művek egyik gyára, az alkatrészrendelést nem igazolta vissza, új szivattyút is csak 1984-re tud adni. Most folynak a tárgyalások — személyes konzultációk — melynek nyomón feltehetően a probléma megoldódik. De ha nem .. .? (Félreértés ne essék: nem hibáztatunk senkit, főleg a gyártót nem, csupán a helyzetet vázoltuk.) A szállítószalagok gondja, ha lehet, még égetőbb: minőségük kritikán aluli. Sűrű cseréjükkel lehet csak a rendszert működtetni. Beszerzésük szintén akadozik. E két műszaki nehézséget ismerve mondhatjuk: a jelenlegi megoldás csak „provizórikus”, hosszú távú, folyamatos működése nem látszik biztosítottnak. Azaz: még nem jön a bűz, de jöhet. Kozma F.' Műszaki hiba esetén szükség lesz a szennyvíz leiszíni támlására A szivattyúk még működnek .. Társadalmi segítség a megyei szülészeti kórháznak A napokban számoltunk be lapunkban a megyei szülészeti kórház felújításáról, és ennek kapcsán eleget téve a megyei kórház vezetői kérésének, felhívást közöltünk, hogy a rfiegye vállalatai, szocialista brigádjai társadalmi munkával segítsék elő a szülészet december 20-i átadását. A vállalatok és intézmények ismét bizonyságot tettek segítőkészségükről: a Mecseki Ércbányászati Vállalat mintegy öt és fél ezer munka. órát ajánlott föl, üvegeseket, takarítókat, villanyszerelőket, kőműveseket és lakatosokat biztosít a munka mielőbbi befejezéséhez. Tucatnyi vállalat jelentkezett, így többek között a Titán, a Cipőnagykereskedelmi Vállalat, a Déldunántúli MÉH, a Népművészeti Szövetkezet és a Mech- labor szocialista brigádjai is segítséget nyújtanak annak érdekében, hogy határidőre elkészüljön a megyei szülészet. A kezdeményezés követhető Nehézségekbe ütközik a szivattyúk és a szállító- szalagok beszerzése fl közművelődés nem luxus Guzsalyas ház Pécsett? A hagyományos paraszti kézművesség a népi kultúra értékei iránt érdeklődőknek sokáig nem volt módjuk arra, hogy a múzeumokon, tájházakon kívül máshol is információkat szerezhessenek. Arra pedig még gondolni sem igen lehetett, hogy a látogatók maguk is beleülhessenek egy szövőszékbe, megpörgethessék a fazekaskorongot, kipróbálják a fafaragó szerszámokat. Nálunk is el kellett jutni egy olyan technikai fejlettségi szintre, amikor társadalmi méretekben terjedt el a felismerés: a gépekkel, a műanyagokkal, az emberi tevékenységet egyre inkább egyenruhába öltöztető műszaki megoldásokkal telezsúfolt világban kell egy oázis, ahová a huszadik századvég embere kimenekülhet. Sokan — és egyre többen - a kisközösségekben találják meg ezt az oázist. Lehet ez pusztán érzelmi alapon szerveződő baráti kör, modellező klub, bélyegszakkör, horgásztársaság, de lehet a múlt néphagyományait tudatosan vallató, folklór-érdeklődésű fiatalok csoportja is. A lényeg a tömegkultúra semleges, arc nélküli közegétől való elszakadás. A néprajzi érdeklődés azért nem elhanyagolható szempont, mert egykor léteztek a világon összetartó kisközösségek, ahol az egymásra utalt emberek még sokkal jobban érezték egymás segítségét, mint manapság. A természettel való közvetlenebb kapcsolat, a munka kisebb gépiesítettsége bizonyos szempontból teljesebb életet kínált az elmúlt korszakok emberének. Természetesen a feudális kötöttségeket, a teljes civilizálatlanságot senki nem sírja vissza. Csupán az alkotás öröme, a természetes anyagokból készített tárgyak varázsa hiányzik sokaknak. Pécsett mindezek pótlására tesz kísérletet 1979 óta a Janus Pannonius Múzeum néprajzi osztályának irányításával működő Guzsalyas kör. Műhelyeikben fiatalok tucatjai tanulhatják meg a szövés, faragás, fazekasság és bőrművesség alapvető fogásait. Tulajdonképpen itt kell megemlíteni a magyar- lukafai néprajzi műhelyt is, amely azonban egyrészt elég távoli zugában található a megyének, másrészt némiképpen eltérő — kísérleti — a funkciója. A Guzsalyas kör most otthont keres, hogy az eddigi tapasztalatok alapján valóban közművelődési célú „intézménnyé" válhasson. Mostanáig a múzeumigazgatóság Kuliöh Gyula-i épületében működtek, de januártól ideiglenesen a néprajzi osztály renoválás alatt álló Rákóczi úti épületébe költöznek. A várostól várnak segítséget a végleges megoldásra. Nem alap és fedezet nélkül: a kör vezetői, Szatyor Győző ifjú népművész és Tarján Gábor néprajzos muzeológus által készített programtervezet közművelődési célból nagy jelentőségű kezdeményezéseket ígér, amelyeket elsősorban az ötnapos munkahét bevezetésének küszöbén nem volna szabad figyelmen kívül hagyni. A Guzsalyas ház módot nyújtana néprajzi előadások, klubfoglalkozások megtartására, tanfolyamok szervezésére, szakkönyvtár és számos kiállítás megnyitására. A műhelyekben a lukafaihoz; hasonló kísérleteket végezhetnének a pécs-baranyai kézművesek, akik tematikus programjaikba természetesen szélesebb résztvevő kört is bevonnának. A Guzsalyasházban egyszersmind kutatómunka folyhatna a népi kultúra ma is felhasználható" jelenségeit illetően — hiszen ez az alapvető célja az egész kezdeményezésnek — adattárat, archívumot létesíthetnének benne, s a kör támogatná publikációk megjelenését is A folklór-klub lehetőséget nyújtana a kezdetleges népi hangszerek meqismerésére, használatuk elsajátítására, zene- és tánctanulásra. A kutatás, az ismeretterjesztés, az elméleti és gyakorlati továbbképzés, a szórakoztatás egysége valósulhatna meg tehát a Guzsalyas házban, amely hez már minden van, csak egy valami hiányzik: a ház. H. J. Könyv Az örökkévalóság törvénye Nodar Dumbadze grúz író ne. ve valószínűleg közel sem olyan ismert a magyar olvasók körében, mint az úgyszintén nemzetiségi kirgiz Csingiz Ajtmatové. Sajnos, figyelmünk elkerülte eddig lefordított műveit, pedig most megjelent regénye, Az örökkévalóság törvénye is azt bizonyítja, hogy az élő szovjet irodalom egyik legkiválóbb alkotója. Azzá teszi mindenekelőtt látásmódja, mellyel a mai valóságot az igazság teljességéhez ragaszkodva ábrázolja. Bátran és következetesen veti fel a társadalom és a magánélet nyugtalanító kérdéseit, hogy egy-egy emberi sors bemutatásán keresztül a lehetséges tanulságokra figyelmeztessen. Élvezetes elbeszélő, aki a grúz népi gondolkodás sajátos fordulatait elevenen építi be prózájába, s a nyelv megejtő varázsát mindig tisztán visszaadja. Az örökkévalóság törvénye — a mai szovjet irodalom legfrissebb törekvéseihez kapcsolódva — egy tevékeny emberi élet számvetése. A múltra való visz- szatekintés gyötrő kérdések egész sorát hozza magával, melyek olyan alapvető problémákat érintenek, mint a küzdés értelme, az erkölcsi tisztaság megőrzése, az egyéni boldogulás és a társadalmi előrehaladás gyakran ellentmondásos viszonya. Dumbadze történelmi folyamatba ágyazza hősének sorsát, közel négy évtized testet és lelket egyaránt próbára tevő eseményei kelnek életre regényében. Hősét, Bacsana Ramisvilit — aki sok tekintetben az író hasonmása — egy tragikus eset készteti arra, hogy átgondolja addigi életét, visszapergesse emlékezetében a«múltját. Súlyos szívinfarktussal kórházba szállítják, s csak a gondos orvosi kezelésnek, meg erős szervezetének köszönheti, hogy megmenekül a halál torkából. A kórházi ágyon fekve döbben rá az élet múlandóságára, betegsége figyelmezteti, hogy az embernek számot kell adni mindarról, amit életében tett vagy elmulasztott. Ramisvili két hónapig tartó lábadozása alatt felidézi sorsának minden fontos mozzanatát a gyermekkortól egészen a rátörő betegség pillanatáig, s megismerhetjük egyéniségét azokból a beszélgetésekből is, melyeket szobatársaival, a kedélyes, tréfára mindig kapható cipésszel, s Jaram atyával, a pappal folytat. A két síkon zajló cselekménynek a múltat megelevenítő szálát érezzük izgalmasabbnak. Képet kapunk itt a háborús évek hátországának hétköznapjairól, olyan képet, mely szépítés nélkül tárja elénk az akkori idők ideálisnak egyáltalán nem nevezhető valóságát. A háború valahol messzire dúl, de az emberéletek ezreinek pusztulásáról naponta érkeznek a szomorú hírek. Később a tör- . vénytelen letartóztatások, a szibériai száműzetések bolygat- * ják fel a falvak, városok lakóinak nyugalmát. Ramisvili ekkortájt éli át az első megrázkódtatásokat, az elvek és a gyakorlat közötti ellentmondásokból fakadó erkölcsi konfliktusokat. A korábban oly egyértelműnek tűnő világ egyszeriben bonyolulttá válik, s mégis ebben a világban ke l megtalálni a humánus magatartás lehetőségeit. Mint neves író és lapszerkesztő, újabb morális problémák válaszúíja elé kerül a későbbiek során is. Korrupció, elvtelenség keresztezi a jó szándékot, de aki az igazság oldalán köte'ezte el magát, an. nők a békés időkben is vállalni kell a kemény, következetes harcot — mondja Ramisvili életének példája. Csak „segítenünk kell egymásnak, mert a lélek százszor súlyosabb, mint a test. Olyan súlyos, hogy egy- magunk nem bírjuk el a terhét . .." — s ez már a regény végső tanulsága, az örökkévalóság törvénye. K. S.
