Dunántúli Napló, 1981. október (38. évfolyam, 269-299. szám)
1981-10-06 / 274. szám
1981. október 6., kedd Dunántúli napló 5 A csehszlovák egészségügyről, gyógyfürdőkről A Magyar-Amerikai Gazdasági Tanács ülése A Hazafias Népfront őszi „béke, barátság, szolidaritás" rendezvénysorozatának keretében csehszlovák barátsági estet tartottak tegnap Pécsett a Ságvári Művelődési Házban. A Hazafias Népfront Pécs városi Bizottságai és a Ságvári Művelődési Ház által rendezett barátsági est vendégelőadója Tibor Chovan, a budapesti Csehszlovák Kulturális és Tájékoztató Központ igazgatóhelyettese volt. A baráti találkozó előtt ő nyitotta meg azt az előadáshoz kapcsolódó kis kiállítást is a művelődési házban, amely a leghíresebb csehszlovák gyógyfürdőket mutatja be: Karlovy Varyt, a negyven ásványvízforrással büszkélkedő Dudincét, vagy a mind között a legrégebben, 1214-ben alapított Sliac- ot. A gyógyfürdők témaköre fontos része volt Tibor Chovam előadásának, hiszen a csehszlovák egészségügyről, a szocialista államnak a dolgozók egészségéről való gondoskodásáról szólt. A csehszlovák egészségügy fejtésének egyik központi kérdése most a környezeti és munkahelyi ártalmak csökkentése, megszüntetése, gyógyítása, amelyben fontos szerepet töltenek be a gyógyfürdők is, mint komplex egészségügyi intézmények: ezekből 14 található Csehországban és 7 Szlovákia területén. Külön érdekessége volt az előadásnak, hogy milyen irányban fejlődik tovább a csehszlovák egészségügy, amely a világ országai között a harmadik helyet foglalja el az ezer lakosra jutó orvosok számának igen kedvező arányával. Ezt az irányt a körzeti gyermekorvosi hálózat folyamatos gyors növekedése, valamint a rehabilitációs gyógyítás lehetőségeinek jelentős bővítése jelzi leginkább. Az előadást követő baráti beszélgetésen már nemcsak az egészségügy kérdéseiről volt szó, hanem például a nemrégiben megkezdődött csehszlovák iskolareformról, táppénzről, családi pótlékról, gazdasági helyzetről, árakról, vagyis a barátsági est résztvevői Tibor Chovan, a Csehszlovák Kulturális és Tájékoztató Központ ipazgatóhelyettének segítségével alapos tájékoztatást kaptak a cseh és a .szlovák nép életéről. D. I. Országos készletgazdálkodási tanácskozás Székesfehérváron Az utóbbi három évben az iparban mérséklődött a vállalati készletek növekedése, de az anyagok és alkatrészek túlságosan hosszú, ó-^8 hónapos - utánpótlási ideje miatt a mintegy 100 milliárd forint értékű elfekvő készlet évről évre újratermelődik — állapították meg hétfőn Székesfehérváron a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság országos konferenciáján. A tanácskozáson elmondták, hogy az elfekvő anyagok hasznosítása 1977- hez képest háromszorosára növekedett, de mindez csupán tüneti kezelés eredménye. A készletgazdálkodás gyökeres javítását ugyanis csak a magasabb színvonalú, tervszerűbb vállalati össztevékenység hozhatja meg. Foglalkoztak a termelőeszközkereskedelem fogyatékosságaival is, nevezetesen azzal, hogy az ország 29 TEK vállalata igazi kereskedés helyett még mindig jórészt elosztási feladatokat végez, és az elfekvő anyagok visszavásárlásával, közvetítésével a nagymérvű készletarány- talansógokat nem képes ellensúlyozni. A következő években a termelőeszközök kínálatát és gyorsabb áramlását számottevően javítja majd, hogy a készletező vállalatok a szükségletekhez jobban igazodva megszervezik a háttéripar és az igényekhez gyorsan alkalmazkodó kisvállalatok, szövetkezetek termelését és anyagellátását. A vállalatoknál felhalmozódott anyag- és alkatrészkészletek újrahasznosításában pedig rugalmasabb közvetítői módszereket alkalmaznak, például szakosított börzéket, iparági adatbankokat szerveznek. A szülészet képviselői átveszik a nagy értékű műtőasztalt a gyártóktól Műtőasztal társadalmi munkában a szülészetnek A szerencsétlen tűzesetet már-már elfelejtettük, ám a társadalmi segítőkészség továbbra is messzemenően megnyilvánul: tegnap átadták a Pécsi Sopiana Gépgyár dolgozói által társadalmi munkában készített nőgyógyászati műtőasztalt, amit a Megyei Kórház Dischka Győző utcai, tűz utón újjáépítendő szülészetében állítanak a gyógyászat szolgálatába. Nagyvonalú ajándék, értéke nyolcvanezer forint, amit persze senki sem firtatott, osztatlan volt az öröm, a szülészet olyan korszerű műtőasztallal gyarapodott, amivel eleddig nem rendelkezett. Nem volt semmi ünnepség (természetesen), csak köszönet és meleg kézfogások a gyár nagycsarnokában a dolgozók jelenlevő képviselőivel. A műtőasztalt jelképesen Viczencz Ottó igazgató adta át dr. Sze- reday Zoltán osztályvezetőnek, megyei szülész főorvosnak. Vi- czencz Ottó megjegyezte, ezeket a műtőasztalokat a Medicor Művek megrendelésére gyártják, évente 1000—1500-at, nagy részük a külpiacokra megy. A műtőasztal azonban kooperációs termék, nem minden tartozéka készül a Sopia- nóban. ezért elismerés és köszönet az önzetlen segítségért a Medicornak is. * Az ajándékért az orvosok. még inkább a gyógyítandók nevében dr. Szereday Zoltán mondott köszönetét. Megemlítette, intézményükben évente 2000 kisebb-nagyobb műtétet végeznek el, s ehhez a korszerű műtőasztal a továbbiakban nagy segítséget jelent. Reményeik szerint év végén, Vagy a jövő év • elején költözhetnek Pécsbányáról, ideiglenesen berendezett helyükről az újjáépített Dischka Győző utcai szülészetre, mely korszerűbb lesz, mint amire valaha is számítottak. Ehhez további társadalmi segítséget kapnak Pécs vállalataitól és intézményeitől is. (—mz—) Néhány gondolat a Mephisto elé Behódolhat-e Egy .műalkotás vagy önmagáért beszél, vagy a legagyafúrtabb . magyarázatokkal sem lehet mondanivalót pumpálni belé. Szabó István Mephisto című» filmje nem hogy magyarázatot, még kommentárt sem igen kíván. Cannes-ban majdnem nagydíjat nyert, végül a filmkritikusok és a legjobb forgatókönyv díját kapta meg. A világon sok helyen vetítették már, s végre e héten idehaza is bemutatják. Tegnap délelőtt, a Kossuth Klubmoziban sajtóvetítésen volt alkalmunk látni a Mephistót. Ha most egyszerűen csak azt írom, hogy ez egy kiváló magyar film, akkor lehetséges, hogy tömegeket riasztok el a megtekintésétől. A hagyományos magyar reflex ugyanis nyomban működésbe kezd, hiszen amit a kritika dicsér... Csakhogy most az egyszer jó lenne kivételt tenni. A Mephisto ugyanis amellett, hogy látványos, szépen fényképezeTF és Csütörtöktől a mozikban Szabó István cannes-i díjas filmje időnként erotikus film, nagyon megfilmesítési jogával, és a fontos alkotás: a hatalom és ~ film elkészítésére Szabó István a művészet viszonyát latolgatja egy lebilincselő történet keretén belül. Itt volt tegnap Marx József, a filmet a nyugatnémetekkel koprodukcióban gyártó Objektiv Stúdió vezetője. A vetítés után elmondta, hogy a Mephisto előtörténetének három lényeges mozzanata van: először is, jelentkezett egy német producer a Klaus Mann regény - Mephisto a címe annak is — magyar rendezőt tartotta a legalkalmasabbnak. Másodszor: a film témája legalább annyira kelet-európai, mint német, hiszen földrészünknek csupán ezekben az országaiban került olyan szoros hatalmi befolyás alá az értelmiség, a művészvilág. ahogyan azt ebben az évszázadban tapasztalhattuk. Harmadszor: a téma alkalmas volt arra is, hogy Szabó István korábbi filmjeinek — Budapesti mesék. Apa, Tűzoltó utca 25., Szerelmesfilm stb. — szintézisét megalkossa belőle. „ Bezárkózhat-e egy gondolkodó ember művészetének, alkotói világának elefántcsont-tornyába, és kiszolgálhat-e mindenféle, éppen uralkodó eszmét, vagy meg tud — meg kell tudnia — maradni a saját lelkiismeretéből fakadó meggyőződésénél? Ez a Mephisto alap- konfliktusa. A főszereplőt Klaus Maria Brandauert nem érdemtelenül dicséri a nemzetközi sajtó: alakítása lenyűgöző. De nem marad el tőle a nemzetközi szereplőgárda többi tagja sem: Cserhalmi György, Krystyna Janda (a Márványember riporternője volt), Bánsági Ildikó, a szép fekete Karín Boyd és a náci miniszterelnök szerepében Rolf Hoppe. A filmet október Mól játsz- szák Baranyában is. Nem fűződik semmi érdekem ahhoz, hogy a Mephistót dicsérjem, de akinek ez a film nem tetszik, annak aligha lehet ma jó filmet készíteni Magyarországon. H. J. A csehszlovák gyógyfürdőket bemutató kiállítás nyílt a Ságvári Művelődési Házban. A kép előterében Tibor Chovan, a Csehszlovák Kulturális és Tájékoztató Központ igazgatóhelyettese. » ------------------------------------------------------H étfőn a Magyar Tudományos Akadémia kongresszustermében megkezdődött a Magyar—USA Gazdasági Tanács 7. ülése. A tanácskozásra vezető amerikai gazdasági szákemberekből álló 38 tagú küldöttség érkezett Budapestre Zoltán Merszeinek, az Occidental Petroleum' Corporation alel- nökének vezetésével. A megnyitón Dózsa Lajos, a Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke, az Alutröszt vezérigazgatója üdvözölte a magyar és az USA küldöttséget és tájékoztatta őket a kamarának a tanács utolsó ülése óta megváltozott feladatköréről. Majd Molnár József, a magyar, és Zoltán Merszei, az USA-tagozat elnöke számolt be a tagozatok eddigi munkásságáról. H. E. Bergold, az USA budapesti nagykövete az Egyesült Államok külkereskedelmi politikáját ismertette. Hazánk külgazdasági kapcsolatainak alakulásáról Bartha Ferenc miniszterhelyettes, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok titkárságának vezetője tájékoztatta a megjelenteket. A Magyar—Amerikai Gazdasági Tanács a kölcsönös információk cseréjével és kétoldalú gazdasági megbeszélésekkel kedden folytatja munkáját. Barátsági est a Ságvári Művelődési Házban Pécsi Sopiana Gépgyár—Medicor Művek Hé elŐf I :f ‘ Ismeret, önismeret > aéget ért A hosszú út cí- Y mű NDK tévéfilmsoro- T zat. Gyengén sikerült, szürke, didaktikus sorozat volt, szolidan a háttérbe húzódva a 2. műsoron futott, de valamire ráirányította a figyelmet. Mégpedig arra a kérdésre, hogy vajon mennyire ismerik nálunk a szomszédos szocialista országok életét, történelmét. Ebben a nagyot markoló, művészileg jócskán kifogásolható, mégis jól követhető vázlatos történetet nyújtó filmsorozatban olyan információk bújtak meg, amelyek — csodálkoznék, ha nem így volna — sok tekintetben meglepetést, revelációt okozhattak a nézőben. Így volt, valóban? Ekkor és így történt? Hát hogyan is volt ezzel a két Németországgal? ... Hiszen a népi demokráciák története sok vonatkozásban eltér egymástól, folyamatok késtek vagy előresiettek egyikben-másikban, jelenségek különböztek karakterisztikusan, s különböznek ma is. Sokszor kerül szóba, hogy jó volna többet tudni egymásról, márcsak a helyes — az ösz- szehasonlításban mindig élesebben kirajzolódó — önismeret céljából is. Persze, az is biztos, hogy nem könnyű olyan műveket találni, amelyek betöltik ezt a szerepet. Az egyes országokról jobbára ismertető-idegenforgalmi filmek vannak forgalomban, olyanok, amelyek megmaradnak a turistaszemmel is követhető felszínen, s alig valamit árulnak el a valódi lényegből. H asonló gondolatokat keltett bennem már néhány héttel ezelőtt a szovjet bűnügyi filmsorozat, A fekete macska bandája is — a kitűnő Vlagyimir Viszockij főszereplésével —, amelyből hihetetlen gazdagon áramlottak egy korszak jellemző magatartásformái, embertípusai és külsőségei. Az ilyenfajta „élő történelem", úgy vélem, nagy haszonnal jár,- ha feltételezzük, hogy sokan csak a szórakozásért ülnek a képernyő elé, s így szinte észrevétlenül jutnak ismeretekhez. Voltaképpen hasonló — bár ellenkező előjelű — tartalmakat hordozott az az angol bűnügyi film, amelyet szombat este tűzött műsorra a televízió, a Gyilkosságok péntek este. Nem mintha az amerikai politika sötét titkairól új adalékokkal szolgált volna, de nagyon határozottan megmutatta a módszerek természetét. Egy izgalmas krimi kereteiben azok is megtudhattak valamit a hatalomra törők könyörtelenségéről (eszköztárukból miért éppen a jól megszervezett gyilkosságok hiányoznak?), akik e kérdésekben nem hajlandók elmerülni, vagy különösebben nem érdeklődnek a politikai dokumentumirodalom és filmek iránt. U gyanebből a — talán kissé leszűkített, erősza- koltnak tetsző — szempontból kiemelendő az elmúlt napok egyik esti főműsora, a Conrack is, amely magasabb igényekkel készült története volt egy megszállott fiatal amerikai tanárnak, s amely a négerkérdést boncolgatta, igen tiszta és követhető, szinte laboratóriumi modellben, kerülvén a nagyobb drámát, de hitelesen felmutatva a probléma gyökereit. Lehetséges-e vajon, hogy ebben a magára oly sokat adó, büszke országban egyszer végre őszintén szembenézzenek tulajdon önérzetük förtelmes hullájával — gondolhatta a néző, akit nap mint nap nyugtalanít ennek napi politikai vetülete. H. E.