Dunántúli Napló, 1981. október (38. évfolyam, 269-299. szám)

1981-10-04 / 272. szám

1981. október 4., vasárnap Dunántúlt Tlaplo 11 Döntenek a tanácstagi csoportok Útfelújítások Komlón A következő évi útfelújí­tási »terveken dolgoznak Komlón. Az idén bevált módszert követik a jövő­ben is. Eszerint az útkar­bantartásokra szánt összeg egy részének felhasználá­sáról a tanácstagi csopor­tok döntenek. Ez évben szervezték meg először az útkarbantartási munkákat, a tanácstagok közvetlen bevonásával: az 1981-ben rendelkezésre ál­ló nyolcmillió forintból egy­millió-nyolcszázezret osztot­tak fel a tíz tanácstagi körzetnek. A komlói Költ­ségvetési üzemnél így a tanácstagok rendelték meg a munkákat a lakóközössé­gek, a lakóterületek érde­keit képviselve. Hogyan él­tek a lehetőségeikkel? Mit valósítottak meg a terveik­ből? Dávidföldön az egész összeget néhány utca fel­újítására fordították: új .aszfaltszőnyeget kapott a Zichy, a Rippl-Rónai, a Gár­donyi és a Madarász utca, valamint a Mecsek köz. Kenderföldön az Arany Já­nos utca gyalogjáróit tet­ték rendbe, Kökönyös-Kele- ten szintén a járdákat újí­tották fel. Somágon a lép­csőkorlátokat javíttatták meg, az autóBusz-megálló- kat újították fel. A kökö- nyös-nyugatiak az óvoda és a bölcsőde között bőví­tették, illetve építették át az autóbusz-fordulót. A gesztenyésiek csak az anyagvásárlásra használták fel a pénzt a Fenyő utcai buszmegálló építésekor, mert megnyerték a munká­hoz a DÉLKŐ komlói dol­gozóit, akik társadalmi munkával segítettek. A szíI- vásiak megkezdték a No­vember 7. utca felújítását, s ezzel meggyőzték a váro­si tanácsot arról, hogy a munkálatokat a következő évben érdemes folytatni. Sok olyan feladatot meg­oldottak így a lakóterüle­teken, amik régóta gondot okoztak az ott élő embe­reknek, például a járda­építéseket. Komlón több mint 78 000 négyzetméter betorr, illetve aszfaltozott gyalogjáró van. Sok új épül, de néhány családi házas területen nincs még járda. A városi tanács mű­szaki osztályán úgy vélik, hogy a tanácstagi körzetek segítségével a tervidőszak végére megoldódik a jár­dák építése Komlón. A jövő évi tervet október végén, november elején ' kapják meg a tanácstagi csoportok, hogy a lakókö­zösségek érdekeit képvisel­ve időben dönthessenek. G. M. Úttörök voltak> új feladatokkal Dr. Turányi István ny, egyetemi tanár köszönti volt diákjait Közlekedési szakemberek baráti találkozója Főmérnök, kutató, miniszter, igazgató, tanár, autószerelő, kisiparns Fotó: Proksza László Az MTESZ XIII. küldöttközgyűlése Aczél György a műszaki értelmiség megnövekedett felelősségéről Harminckét tagegyesület és 22 területi szervezet mintegy 170 ezer műszaki, természettudományos és agrárszakember tagjának képvisele­tében 700 küldött részvételével szom­baton tartotta XIII. küldöttközgyű­lését a Műszaki és Természettudo­mányi Egyesületek Szövetsége a XIII. kerületi pártbizottság székhá­zában. A tanácskozáson részt vett Lázár György, a Minisztertanács el­nöke, Aczél György miniszterelnök­helyettes, a Politikai Bizottság tag­jai. Ott volt az MSZMP Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács és a kormány, valamint a társadalmi szervek több képviselője. A kül­döttközgyűlésen felszólalt Aczél György. Aczél György, a Központi Bizottság és a kormány üdvöz­letét tolmácsolta, majd a mű­szaki értelmiség megnövekedett szerepéről és felelősségéről be­szélt. Elsősorban itthoni gazda­Felrobbantott hidak, mozdo­nyok, vasúti pályák, közutak, teher- és személyszállító jármű­vek ... A felszabaduláskor ké­zenfekvő volt, hogy az ország újjáépítése, gazdasági fejlődé­se közlekedés nélkül lehetetlen. Az ötvenes évek elején az áru- és személyszállítás zömét a vasút végezte, majd mind ko­molyabb versenytárssá kezdett válni a közúti szállítás. Hiá­nyoztak a jól felkészült szak­emberek. Harminc esztendeje Szegeden, a Közlekedési Mű­szaki Egyetem megnyitotta ka­puit az érettségizett és szak- érettségivel rendelkező fiatalok előtt. Akkor másfélszázan kezd­tek ... Teggap baráti találkozóra jöttek össze Pécsett, a 25 éve elsőként végzett közlekedési mérnökök. Az elmúlt negyed évszázad alatt nagyot fejlődött népgazdaságunknak ez a fon­tos ága, ebben ők valameny- nyien szerepet játszottak és ját­szanak ma is. Mire vitték? Leg­többjük megmaradt a vasúti, a közúti közlekedésnél. Van köz­tük főmérnök, kutató és terve­ző mérnök, vállalati és intéz­ményi igazgató, autószerelő kis­iparos, mérnöktanár: egyete­men, főiskolán ..., szakközépis­kolában ... öten meghall- tak ... Sokan már nagyapák ... Univerzális képzést kaptak. Dr. Turányi István állami-díjas professzor volt az első dékán­juk: „A közlekedési üzemtan teljesen új dolog volt hazánk­ban. Szovjet tankönyv volt az első, amit ízekre szedtünk, le­fordítottuk és úgy kezdhettük az oktatást". Sokat köszönhet­tek tanáraiknak; dr. Kádas Kál­mánnak, dr. Palotás Lászlónak, dr. Orosz Józsefnek, dr. Kiss Ivánnak, dr. Kocsár Józsefnek, dr. Pálmai Gézának ... Ők is A „huszonötösök" meghívá­sát elfogadó Pullai Árpád köz­lekedési és postaügyi miniszter is vállalta, hogy elmondja vé­leményét a közlekedés legége­tőbb gondjairól. Beszélt a vasúti szerkezet struktúraátala­kításáról, a szemléletváltozás szükségességéről, a műszaki forgalmi és közgazdasági egy­ség elsődlegességéről, a béní­tó rendeletek megszüntetéséről. Hangsúlyozta, hogy a közleke­désben dolgozóknak tudomá­sul kell venni, hogy az utas, a szállíttató, a megrendelő dik­tálja a feltételeket. Szorgal­mazta a még élőbb kapcsola­tot az iparral és a szellemi erő, az alkotó kedv még teljesebb kibontakozását. A bemutatkozó és a tenniva­lókra utaló beszédeket köve­tően elkészült a 25 éves talál­kozó résztvevőinek csoportké­pe, majd a hazánkban elsőként végzett közlekedési mérnökök városnéző sétára indultak. Az esti kötetlen beszélgetést, em- lékek felelevenítését követően ma délelőtt Pécs múzeumaival és nevezetességeivel ismerked­nek. M. L. A céltáblák lebuknak Munkásőrgyakorlat A völgyet betölti a fegyverek ropogása. Hosszú és rövid so­rozatokat lőnek géppuskákból, géppisztolyokból, golyószórók­ból és durrognak a pisztolyok. A találatot kapott céltáblák sor­ra buknak hátra. A rajkötelék­ben végrehajtott lőfeladatnál a rajparancsnok osztja tűzcsopor- tokra az embereit, hogy ki, me­lyik célpontra tüzeljen. A pisz­tollyal így „vizsgáznak" a szén­bányász munkásőrök. Az eső éppen elállt, összehajtva földre kerülnek a körgallérok, cuppog a víz a surranok alatt. Feszült percek .. . Felbukkannak a cél- alckok, tűzparancs ... Az fellé­legezhet, aki túl van a lövése­ken és főként eredménnyel a lögyakorlaton. A Mecseki Szénbányák Stein­metz Miklós munkásőr egységé­Hűség a szülőföldhöz Az Ormánságról alighanem sokkal kevesebbet beszéltek volna ebben az évszázadban, ha nem terjed el egykéző híre ennek a dél-baranyai tájegy­ségnek. Talán észre sem vet­ték volna természeti szépségét, változatos világát, az itt élő emberek sajátos kultúráját. De az Ormánság az egyke jelké­pévé vált. A hírekben — sajnos — kevés túlzás volt. Az Ormánság ma már nem az, ami volt százötven, ötven, vagy akár' csak tizenöt évvel ezelőtt. Pusztuló aprófalvai nem állnak talpra talán soha­sem, de a nagyobb települése­ken már megkapaszkodott az Ormánsági napok kezdőitek Sellyén Ma: vásár és folklórműsor ipar, számos munkaalkalom kí­nálkozik, s az anyagi gondok, a vagyon elaprózódásának ve­szélye se kényszeríti egykézés- re az embereket. A maradék őslakosság összeolvadt a tele­pesekkel, az egykori gazdák leszármazottai a távoli vidékek­ről ide szerződött munkásokkal. Kodolányi János író a Bara­nyai utazásban, Kiss Géza ká- kicsi református lelkész az Or- mányság című, azóta is alap­műnek számító monográfiájá­ban tette közhírré szűkebb ha­zájának tragédiáját. Két kü­lönböző ember, két különböző életpálya, a végcéljuk azonban mindig azonos volt: az ormán­sági magyarság megmentése. A Sellyén tegnap megkezdő­dött ormánsági napok kereté­ben mi sem természetesebb, hogy róluk emlékeztek meg elő­ször egy délutáni nyilvános be­szélgetés során. Olyan szeren­cséje volt a hallgatóságnak, hogy iij. Kodolányi János nép­rajztudóstól és Achs Károlyné Kiss, Gizellától, Kiss Géza lá­nyától kaphatott sehol máshol hozzá nem férhető információ­kat az Ormánság két nagy szerelmesének életéről. A be­szélgetést Tüskés Tibor író ve­zette. A rendezvénysorozat része­ként kiállítás n$rílt a mezőgaz­dasági szakmunkásképző inté­zet pinceklubjában. Az Or­mánságról szóló kéziratok, le­velek, irodalmi és néprajzi munkák eredeti példányai lát­hatók itt. Este a drávaiványi templomban a Pécsi Építők Madrigálkórusa és a Pécsi Ne­velők Háza fúvós kvintettje adott hangversenyt Jandó Jenő és Tamás János vezetésével. Ma délelőtt a sellyei Csiribiri Színpad szórakoztatja a gyere­keket a szabadtéri színpadon, majd ormánsági vásár kezdődik a kastély előtt. Ezt népi együt­tesek bemutatója követi, dél­után pedig néptánc-gála lesz három együttes és egy szólista közreműködésével. Havasi János nek két alegysége tegnap a rendes évi kiképzésben szerep­lő lövészetét hajtotta végre a kisvaszari lőtéren. A munkásőrök a kiképzési és szolgálati feladataik kétharma­dát szabad idejükben látják el, mint ez volt a tegnapi lövésze­ten és a mai karhatalmi kikép­zésen. Melyikük mivel töltötte volna a szabad szombatját és vasár­napját, ha nem munkásőr? Mágocsi Imre vájár, a Zobák- bányaüzemben: „Beutaztam volna Pécsre az unokámhoz”. Újházi Györgyné, az áfész táblarevizora: „Szüretre hívtak a szüleim Cserdibe. Kislányo­mat a szomszédasszonyra bíz­tam, így nyugodtabb vagyok, a fiam otthon van egyedül. Pén­teken előre főztem a két nap­ra, mert a férjemmel együtt ki­képzésen vagyunk. Ő is mun­kásőr.” Herczeg Ferenc rajparancs­nok, a Pécs-bányaüzem aknásza: „Év elejétől tudtuk, hogy októ­ber 3—4-én kiképzés Jesz, így ennek alapján igyekeztünk szer­vezni magánprogramokat. Sike­rült." Soós István századparancs­nok, a Pécs-bányaüzem föld alat­ti mozdonyvezetője otthon öt gyerekével játszott volna. Varjas József híralegység pa­rancsnok a villamosüzem meó- vezetője. ezen a hét végén nem tudott a szüreten segíteni ba­rátjának. Program lett volna bőven. Tudták, hogy a plusz feladatok mellett az ilyen „lemondást" is vállalniuk kell. Az esküvel ezt is önként vállalták. De ki törő­dik most a szabad idővel, ami­kor a raj- és szakasztársakért, és önmagáért izgulhat minden­ki, amikor felbukkannak a cél­alakok, amiket rövid vagy hosz- szú sorozattal meg kell „semmi­síteni." M. L. sági életünket illetően, de népgazdaságunk, ‘országunk nemzetközi gazdasági tekinté­lye szempontjából is. Ez utób­bi témát — mint említette - azért tette szóvá, mert a világ- gazdaságban közismerten más szelek fújdogálnak, mint ko­rábban. Nekünk elsősorban — hangsúlyozta — a saját problé­máinkat kell megoldanunk, hi­szen csak akkor vagyunk ver­senyképesek a külpiacokon, a nemzetközi gazdasági kapcso­latokban is. A gazdálkodásért, annak eredményességéért való felelős­séget a kormány elnökhelyette­se úgy állította párhuzamba a műszaki értelmiségi szerepével és jelentőségével, Hogy ez utóbbiak sokat tehetnek, kell hogy tegyenek versenyképessé­günk megőrzéséért, sőt fokozá­sáért. Azért, hogy mihamarabb és minél szélesebb körben fel­tárjuk belső tartalékainkat — lett légyen szó akár a terme­lés korszerűsítéséről, a diffe­renciált gyártmányfejlesztésről, akár a szellemi tőkével oko­sabb gazdálkodásról. Ezt a szemléletet csak azok képvisel­hetik és válthatják valóra a gyakorlatban is — akár vezető­ként, akár beosztottként —, akik érzik és tudják, hogy nem köny- nyű dolgainkból csak közös összefogással, egyetakarással, gondjaink együttes megoldásá­val tudunk kilábőlni, ehhez vi­szont mindenkinek tudása, tel­jesítőképessége maximumát kell nyújtania. Reális az a probléma, hogy a fejlődésünkhöz nélkülözhetet­len kisüzemek elszívják a jól képzett munkaerőt, köztük o műszaki szakembereket a nagy- vállalatoktól. De csak azoktól, ahol nem megfelelően gondol­kodnak és gondoskodnak a munkafeltételekről, az alkotó- készség kibontakoztatásáról és elismeréséről. Nagyra értékeljük azoknak a tevékenységét, akik jobbító szándékból új és új megoldá­sokon törik a fejüket — mond­ta — akár szakemberként, akár alkotó közösségként, vagy ter­melőműhelyként. Hiszen min­den elért eredményünk a nép­gazdaság érdekeit szolgálja. Tudjuk, hogy az új gondolatok gyakorlatba való átültetése fe­lelősségteljes feladat, és meg­oldásához idő kell. Ám az idő sürget, s a türelemmel egyet­len vállalatnak sem szabad visszaélnie. A vezetői felelősség kapcsán arra is kitért, hogy az alkotó energiával, a szaktudással és a tettrekészséggel rossz gazdál­kodás, egyáltalán a cselekvés elmulasztása legalább annyira súlyos hiba, mint az anyagi eszközök elherdálása, a rossz cselekvés. S az ilyen fogyaté­kosságok nem maradhatnak a „megállapítás" szintjén — fele­lősségre vonást is kell alkal­mazni felszámolásukért. A gazdálkodás eredményes­ségében a műszaki értelmiség vállalt, betöltött szerepét azzal is aláhúzta Aczél György, hogy új gondolatainak ne csak a kiötléséig legyen gazdája, ha­nem egészen a megvalósítá­sáig. Ez a vezetésnek is alap­vető kötelessége, felelőssége. Mégpedig olyan értelemben — miként a kormány elnökhelyet­tese rámutatott, hogy a jó ve­zetőnek a szakmai hozzáérté­sen túl a politikai alkalmassá­gát, s nemcsak megbízhatósá­gát • azzal is érzékeltetnie kell: nemcsak fogékony az új iránt, hanem vállalkozni, kockáztatni is mer és képes — a jobb ered­ményekért. Például azért, hogy a nagytudású, gazdag életta­pasztalatokkal rendelkező idős szakemberek mellé jól felké­szült fiatalokat is beállít, báto­rít, konkrét feladatokkal bír meg a napi teendők elvégzé-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom