Dunántúli Napló, 1981. október (38. évfolyam, 269-299. szám)

1981-10-31 / 299. szám

1981. október 31., szombat Dunántúli napló 3 A bólyi kombinát kölcsönösen Az aranykorona-érték a meghatározó Támogatás a gyenge talajadottságú előnyös kapcsolatai E gy nagy mezögpzdasági üzem meghatározó a környezeté­ben, ugyanakkor rákényszerül a környezet kínálta lehető­ségek kihasználására. Vajon hogyan valósul ez meg a gyakorlatban? Erről beszélgettem dr. Kisjakab Lajossal, a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát vezérigazgatójával és Szabó Jánossal, a kombinát vezérigazgató-helyettesével. Tehát itt jelentkezik a gazdasá­gi kényszer — válaszolja Szabó János. — Természetesen a gazdasá­gi kényszeren, s a kölcsönös előnyökön túl tudatosan is se­gítjük a környezetünket — jegy­zi meg Kisjakab Lajos. — Hisz a kooperációk révén a környe­zet gazdasági színvonala is nő. Sör biztos vagyok benne, hogy nemcsak a gazdasági színvo­nala ... A dolgozóink többsége a kombinát területét környező falvakban él, így érdekünk, hogy az ott gazdálkodó termelőszö­vetkezetek erősek legyenek, hisz ez alapvetően visszahat a mi dolgozóink anyagi, szellemi, kul­turális színvonalára is. — Úgy vélem, az együttmű­ködés akkor éri el célját, ha kölcsönös előnyökén alapul. — Ez így van. Erre példaként hoznám az agrokémiai társulá­sunkat. Saját erőből mi csak 22 000 hekiáron tudtuk volna megoldani, összefogással 50 000 hektáron vagyunk képesek. Kö­zös erővel sikerült megteremte, ni a gépesített rakodás feltéte­leit, a korszerű vasúti teherfor­galmat. Szakszolgálati állomá­sunk az agrokémiai társulásnak kísérleti munkát végez számító­gép felhasználásával, segítve a gyakorlatot. Ezen mindenki nyert. Jól jártunk mi is, a part­nerek is. — Mikor néhány esztendeje Pécsett megalakult a baromfi- feldolgozásra egy közös vállal­kozás, a kombinátra a napos­ba romfi-ellátás szerepe jutott. Mi a közös vállalat tagjai ré­szére naposbaromfit szállítunk. Az igények olyan nagyok már most is, hogy egy évi 15 millió naposcsibe kibocsátására alkal­mas keltetőt kell építenünk — mondja Szabó János. — A kombinát meghatározó szerepére a gazdasági kapcso­latokon túl mi jellemző? — A környezet segítése a me­zőgazdaságon túl is jelentős, hisz milliós nagyságrendű össze­geket fordítunk többek között kommunális célokra, infrastruk­túrára. Például az elmúlt ötéves tervidőszakban mintegy 400 la­A Csepel Művek székesfehérvári nehézfémöntödéjében az idén tíz­tizenkétezer tonna rézhulladékot dolgoznak fel, amelyből tömbö­ket, sajtolt tuskókat, alakos és kokillaöntvényeket, perselyeket ké­szítenek. Ezzel saját alapanyag-ellátásukat biztosítják, és a törzs­gyárat is ellátják félkész alapanyaggal. Emellett a hasonló profilú öntödéknek is szállítanak öntészeti tömböket. Az öntödében az év végéig több mint tizenháromezer tonna félkész és készterméket gyártanak. A Bólyi Mezőgazdasági Kom­binát 22 000 hektáron gazdál­kodik, dolgozóinak létszáma el­éri a 3000 'főt, éves termelési értékük 1,5 milliárd forint. E néhány szám jól érzékelteti a kombinát jelentőségét a magyar mezőgazdaságban, de ezekből nem derül ki, hogy néhány ál­taluk előállított termék fontos­sága miatt alapvetően megha­tározóak is. — A kombinát és a környe­zetünkben dolgozó termelőszö­vetkezetek kooperációja elke­rülhetetlen. Ezt nekünk úgy kell hasznosítanunk, hogy kitűzött feladataink összhangba kerül­jenek az együttműködésben részt vevő valamennyi gazdaság érdekeivel. Ha ezt nem tudjuk elérni, hiába vagyunk mi az erősebbek . . . összesen több mint 150 mezőgazdasági üzem­mel tartunk fenn kapcsolatot, melyből 50 a közvetlen környe­zetünkben dolgozik — mondja Kisjakab Lajos. — Miért kényszerül gazdasá­gi kapcsolatok kiépítésére a kombinát, hisz a méretei hatal­masak? — Éppen ezért. Termékelőál­lításunk olyan nagyságrendű, hogy saját erőnkből nem tud­nánk gazdaságosan megfelelni feladatainknak. Például, igen széles együttműködés alakult ki köztünk és a környezetünkben dolgozó gazdaságok között a vetőmagtermelés területén. Mintegy 4000 hektáron termel­tetünk vetőmagot 13 partner- gazdasággal. Az alapmagvakat, a termesztési technológiát a kombinát biztosítja, kisebb mér­tékben a gyakorlati munkában is részt vesz, besegít a vetésbe, a betakarításba, a növényvéde­lembe, szaktanácsot nyújt. Az így előállított vetőmagot aztán visszavásároljuk. Évente 40 000 tonnát jól el tudunk helyezni a piacon, még külhonba is kül­dünk, ennek azonban csak 80 százalékát termeljük mi. Ha azt a 20 százalékot nem termeltet­nénk a partnereinkkel, akkor képtelenek lennénk 40 000 ton­nát szállítani, mert sem munka­erővel, sem termelőeszközökkel, sem területtel mi a jelenleginél többet nem tudunk előállítani. Három fiatalemberrel talál­koztam a Mecseki Szénbányák KISZ-bizottságának irodájában. A napszinten magasfokú elmé­leti tudással, a bányában pedig szakmai hozzáértéssel bizonyí­tották, hogy ők érdemelték meg a vájárverseny első helyezéseit. Fiatal — 35 év alatti — vájá­rok vetélkedőjére került sor ok­tóber 16-án és 17-én Pécsett, a Mecseki Szénbányák Válla­latnál. Előzőleg az egyes bánya­üzemekben lezajlott verseny négy legjobbja került a válla­lati döntőbe, s ezek között a legjobbak között bizonyulok a legeslegjobbnak ők hárman, Herceg József, Schmidt Ferenc és Puskás János. Herceg Jázsel (munkahelye Pécs-Bányaüzem) volt a társa a versenyben Ferencsics Imrének, akiről már a Hétfői Dunántúli Napló hasábjain írtunk. A ía- biztosítású frontfejtésben pro­dukálták a verseny során a műszakonkénti 40 tonnát. A ver­seny rendezői 15 tonnában ha­tározták meg a száz százalékot. Amíg az egyik jövesztett, a másik biztosított. Hogy mégis Herceg József lett a kategória abszolút győztese, annak kö­szönheti, hogy az. elméleti ver­senyen társánál több pontot si­került begyujtenie. Schmidt Ferenc (munkahelye Vasas-bányaüzem) az egyedi fémtám és fémsüveg biztosításé frontfejtésben jeleskedett. Nem kímélte az erejét, a negyedik óra után már verejtéktől fény­lő, szénporos testtel hajtotta magát; gyerünk, még! Az ered­ményt értékelő bizottságnak nem okozott fejtörést a rangsor megállapítása. Mint Schmidt Ferenc mondta, a legjobban az elméleti versenyfeladatoktól félt, és örömére, a vártnál sok­kal jobban sikerült. Nagyon sok szakmai kérdés volt — mond­ja —, és aki érti, tudja a szak­máját, annak nem okozott gon­dot, hogy mit válaszoljon. Puskás János (munkahelye Pécs-Bányaüzem) a vágathajtó kategória győztese csak június óta vájár. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy ő a jövő embere. Nem­csak a fiatal kora miatt, hanem mert két szakmával rendelkezik, eredeti képzettsége lakatos. — A bányagépek üzemelte­tése, karbantartása volt a fel­adatom — mondja. — Azonban csak ez nem töltötte ki munka­időmet, sok esetben ülhettem volna tétlenül órákon keresz­tül. Ezt nem nekem találták ki, így beálltam időnként a vájá­roknak segíteni, pénzt is kap­tam érte és végül elhatároztam, elvégzem a vájártanfolyamot is. Mi ebből a haszna? Egyéni­leg semmi. A csapatnak viszoníj amelyikkel dolgozik, nagyon is sokat jelent. Ha a gépnek va­lami baja van, nem kell a szak­ember után szaladgálni, eseten­ként emiatt tétlenül várakozni, hanem kéznél van a gyors se­gítség. A bányászat fokozatos gépesítésével egyre több kettős szakmával rendelkező bányász­ra lesz szükség. A verseny nagyon jól szervezetten, ideális körülmé­A még épülő, de már szenet adó márkushegyi és a nagy­egyházi bányák után a mányi bányaüzem a harmadik, ame­lyet a barnaszénprogramban állami nagyberuházásként nyit­nak meg. A Tatabányához kö­zeli medencében rejlő gazdag és jó minőségű barnaszén ki­aknázására két ütemben építik- mélyítik a mányi bányát. Az el­nyek között zajlott. Nem látják a vetélytársakat, fogalmuk sincs örról, azök hogy állnak, nem tudnak viszonyítani, csak azt tudják, hogy gyerünk, mindent bele. Elmondták, hogy mikor utána a népeshez mentek, úgy érezték, a fáradtságtól össze­gabalyodott a lábuk, lépni is alig tudtak. Mondták, hogy ilyen munkatempót évente legfeljebb egy-két alkalommal lehet csi­nálni. Az első helyezettek jutalma vezérigazgatói dicséret és az ezzel járó 2000 forint, plusz 500 forint jutalom, amelyet minden versenyző megkapott, és termé­szetesen a napi munkabér. Schmidt Ferenc Szilágyon la­kik, kis családi házban, Her­ceg József és Puskás János Kertvárosban. Herceg József ap­ja is bányász volt. Schmidt Fe­renc már többször elátkozta a pillanatot, mikor bányász lett, mégsem hagyja ott. Puskás Já­nos szereti a bányát, szeret lenn dolgozni. A versenykiírásban többek között ez állt: a verseny célja, hogy a fiatal vájárok bizonyít­sák szakmai tudásukat, ráter­mettségüket. Ök hárman valóban bizonyí­tottak. . Sarok Zsuzsa ső ütemben — amelynek be­ruházási programját csütörtö­ki ülésen hagyta jóvá a Mi­nisztertanács — először a föld­felszínhez közelebb eső szénré­tegeket termelik ki. Az Állami Tervbizottság elő­zetes engedélye, részdöntése alapján a tatabányai szénbá­nyák dolgozói már megkezdték a mányi bánya építését. A fenti gazdaságokban fi­gyelembe vették azt, hogy az energiaárak, a bankkamat­lábak növekednek, hogy beve­zetik a tehergépjármű-adót, a teiártámogatás, a teiorémium jelenlegi összege pedig csök­ken. Sőt azzal is számoltak, hogy a jövedelem-színvonal nö­velésére felhasználható pénz­összegnek csupán 2,5 százaléka lesz adómentes. ' Csuti J. Október végi legeltetés Október végén kedvező hírek érkeztek a nagyüzemi állatte­nyészetekből. A szálas és a tö­megtakarmányok tartósítása jól sikerült a tsz-ekben, a labora­tóriumi elemzések arról tanús­kodnak, hogy a télire „eltett" takarmány hasznosanyag tartal­ma magas. A télire tárolt silót kitűnően felhasználhatják majd a takarmányozásnál, ugyanúgy a magas fehérjetartalmú szá­lastakarmányokkal is jól tart­hatják majd az igényesebb ál­latokot. Ritkán fordul elő, hogy októ­ber végén több nagyüzem még legelteti az állatokat. A rétek, legelők most is kitűnő minősé­gű takarmánnyal látják el az állományt, és így egyelőre sok­felé nem bontják meg a téli takarmányokat tároló silókat. A mezőgazdasági nagyüzemek­ben a növendék marhákat és a birkát ezekben a napokban azokra a földekre irányítják, ahol nemrégen vonultak végig a betakarítógépek. A hótrama- radt növényi maradványokat etetik fel az állatokkal, éspedig sokszor tavaszias körülmények között. Épül a mányi bányaüzem A kátolyi tsz-ben 1—1,3 mil­lió forint lesz a többletbevétel összege, amit döntően gépesí­tésre használnak fel, ezen­kívül a szarvasmarhatelepet vízzel látják el, a juhállományt pedig gyarapítják. De nagy gondot fordítanak a szerelők, a traktorosok, az állattenyészté­si dolgozók, valamint a terme­lést közvetlenül irányító szak­emberek jövedelem-színvonalá- nak a javítására. A tsz-vezetés úgy gondolja, hogy lehetőség nyílik fejlesztésre fordítható hitelek felvételére is. kás építését segítettük elő a kombinát működési körzetében. Dolgozóink a közéletben is ak­tívan részt vesznek. A környezet segítése minden szinten és mó­don elemi érdekünk, természe­tesen az élen járó szerepet meg kívánjuk őrizni, hisz ez a kom­binát továbbfejlődésének is kulcskérdése — válaszol Kisja­kab Lajos. A Bólyi Mezőgazdasági Kom­binát él a környezet adta lehe­tőségekkel, s ez elől a környe­zet sem zárkózik el. A kapcso­latok előnyösek a kombinátnak és partnereinek is. Az együtt­működésnek azonban még van­nak tartalékai, amiket többolda­lúan is ki lehet használni. Roszprim Nándor Herceg József Schmidt Ferenc Puskás János A vájárverseny győztesei Ilyen munkatempót évente csak egy-két alkalommal lehet csinálni termelőszövetkezeteknek a jövő évtől máris jelentős többletpénzt gazdálkodhatnak ki, amelyet fejlesztésre fordíta­nék. A geresdlaki tsz-ben a búza területe 20—25, a kukoricáé vi­szont 50 hektárral nő, mivel a szálastakarmány-területet csök­kentik. S búzából hektáronkénti 50—52, míg kukoricából 70—75 mázsát terveznek. A tiszta hasz­nuk a kedvezmények révén vár­hatóan egymillió forint, amiből a maráza-majori új sertéste­lep építését részben finanszí­rozhatják. A beruházás 1982- ben indul és 1984-től évente tízezer sertést hizlalnak fel. A 600 tejelő tehénből álló állo­mány a későbbiekben csak gyarapodhat. A tsz szántóinak az aranykorona-értéke 15,9. A mohácsi járásban a leg­rosszabb talaj- és domborzati adottságú szántókkal a vémén- di tsz rendelkezik: az aranyko­rona-érték mindössze 14,2. A jelenlegi helyzetben — a vár­ható kedvezmények figyelembe­vételével —, 3—3,5 milliós több­letbevétellel számolnak 1982- től. Búzából 47—50 mázsás hozam a cél, míg kukoricából stabilizálják a 60—65 mázsás átlagot: a régi eredményekhez viszonyítva 10—15 százalékos a növekedés. Szántóföldeket ha­sítanak ki a rétekből, ezenkívül 250 hektár parlagon heverő ré­tet tesznek termővé. A „többlet­pénz" lehetővé teszi, hogy még több műtrágyát, erőgépet, be- takarító-gépet vásároljanak és megkezdődhessen a 4000 hek­tárra kiterjedő, nagyarányú me­lioráció. A MÉM úgy döntött, hogy azok a mezőgazdasági üze­mek, amelyekben a szántók aranykorona-értéke' a 17 alá esik, különféle állami támoga­tásban, kedvezményben része­sülnek, elsősorban a búza- és kukoricotermesztés, valamint a hizámarhatartás fellendítésére, így például az értékesített bú­zára, kukoricára 20, míg a hi- zómarhára 7 százalékos árki­egészítést kapnak. Három gazdaságban jártunk utána annak, hogy miként is készülődnek a támogatások fo­gadósára, felhasználására. Az előzetes kalkulációk azt iga­zolják, hogy mindegyik helyen Ülést tartott a KNEB A Központi Népi Ellenőr­zési Bizottság pénteken ülést tartott. Megtárgyalta az Ipari Minisztérium tájé­koztató jelentését arról az intézkedési tervről, amelyet a lakosság bútorellátásának javítására dolgoztak ki. Ezt a programot a KNEB 1978. évi, hasonló témájú, orszá­gos viszgálatának javasla­tai alapján készítették. A KNEB most megállapította, hogy az intézkedési terv jól szolgálja a bútortermelést és -forgalmazást. Bár az ellátás még nem mindig folyamatos. A népi ellen­őrök véleménye szerint több és nagyobb bútorraktárra lenne szükség, indokolt to­vábbfejleszteni és szélesebb körben elterjeszteni a kor­szerű értékesítési módokat, s egyszerűsíteni kell a ga­ranciális ügyintézést.

Next

/
Oldalképek
Tartalom