Dunántúli Napló, 1981. október (38. évfolyam, 269-299. szám)

1981-10-24 / 292. szám

1981. október 24., szombat Dunántúli napló 3 Eljárt fölöttük az idő Lebontott bányászkolónia Hosszúhetényben Hosszúhetény után a Harsas- telepi út szinte átmenet nélkül torkollik az erdőbe. Előtte né­hány méterrel még a betono­zott — most már elhanyagolt, töredezett — út, aztán követ­kezik az erdő. A bánya közel­ségére az erdő előtti völgyhaj­laton keresztül húzódó drót- kötélpályából lehet következ­tetni. A völgytisztós túloldalán félkörben 10 lakóház, virágos és veteményes kerttel, kis sző­lővel. Az erdő előtti karéjban szanaszét heverő téglák, beton­tömbök emlékeztetnek a még egy évvel ezelőtt is lakott bá­nyászkolóniára. Szanálás két helyen Minisztertanácsi határozat szerint a szénbánya vállalatok kezelésében lévő, gazdaságo­san fel nem újítható, régi bá­nyászlakásokat fokozatosan fel kell számolni. Baranya megye az erre a célra szánt központi keretből 60 lakás pótlására kapott lehetőséget. Fel kellett mérni, hogy a meglévő, még a századforduló táján épült bányásztelepek közül melyeket számolják fel. Vizsgálták a György-telepet, a palahónyó mögötti lakóházakat, a Nagy- bányaréti-völgyben lévőket, vé­gül a Hosszúhetény szomszéd­ságában lévő Hársas-telepre esett a választás. Az itt lévő lakások állapota volt a leg­rosszabb. ^ — Nemcsak a hársas-telepit bontották le — mondja be­szélgetésünk közben Bereczky Tibor, a hosszúhetényi tanács elnöke —, hanem itt a faluban, a Berki Fülöp utcában is 22 la­kást. Ez az akna építésekor fel­vonulási épület volt, később át­alakították lakásokká. A bánya írásos ígérete szerint ezt a te­rületet teljesen lebontva, az építési anyagtól megtisztítva március 31-ig kellett volna át­adni a községnek. Szeretnénk ugyanis családi házak építésé­re kiparcellázni. Májusban ír­tunk egy levelet a bányának, amiben kérdeztük, hogy mire számíthatunk, de a mai napig nem kaptunk választ. Szoba-konyha helyett összkomfortos lakás Szükség volna a bontási terület megtisztítására gén félig szétvert lakás, mely­nek egyik része ép, az ablako­kon függönyök. — Az építési üzemünk kapa­citása teljesen lekötött, ezért nem tudtunk még eleget tenni a hosszúhetényieknek — kapom az információt a Mecseki Szén­bányák központjában Dráb Gyulától. — Egy asszony még ott lakik. Ez probléma. A töb­bieket megfelelő lakásba köl­töztettük. — Ezek a házak már megér­tek arra, hogy lebontsák, a bá­nyászok is megérdemlik, hogy kényelmes, összkomfortos la­kásokban lakjanak — mondja a hetényi tanácselnök. — Egy­re több helyen épülnek falvak­ban is korszerű, kétszintes sor­házak, kertészkedésre alkalmas területtel. Nem tudom, vajon mennyivel lett volna drágább, mint a panellakás. Az embe­rek legtöbbje nem szívesen ment. Aki itt élte le fél életét falun, annak nehéz a zárt vá­rost megszokni. Sokan a fiata­lok közül is maradni akartak, kérték, hogy megkaphassák a bontási anyagot, mert inkább építkeznek a faluban. Nekünk az is fáj, hogy egyszerre 171 fővel csökkent a község létszá­ma. — A kitelepített lakók dönt­hettek. Harminchaton fogadták el az új pécsi lakásokat, hu­szonhármán vasasi és meszesi lakásokat választottak — mondja Dráb Gyula. — Egy biztos, azokat a lebontott, szo- ba-konyhás, komfort nélküli la­kásokat nem kell sajnálni. Az új helyen lakók véleménye Pécs, Kertváros, Enyezd u. 9. A ház előtt szép, parkosított játszótér. Itt lakik április óta Kaprényi Dezső nyugdíjas bá­nyász. — Nem gondoltam volna, hogy nekem a telepről valaha is el kell jönnöm. Én szerettem ott élni. Ott születtem, apám is bányász volt, ők is ött laktak azelőtt. A nyugalom, a jó le­vegő, az erdő a fáival, gombái­val mind hiányzik. A kiskertről nem is beszélve. Az orvos is mondta, minél többet dolgoz­zam kint szabad levegőn. Itt mit csináljak? Ott egész nap el tudtam magam foglalni, itt unalmas, a házak között sétál­ni nem szeretek. Ezért, ha szép idő van, hetente kétszer-három- szor is visszamegyek. Ma is ott voltam, szedtem az erdőben gombát. Nem mondom, ez a lakás csodaszép, kényelmes, de hát... ha azt mondanák, hogy holnap visszamehetek, gondol­kodás nélkül pakolnék. — Dehogy mennék én visz- sza — tiltakozik a szomszéd lépcsőház lakója, László Jó- zsefné. — Pedig én is 20 évig a telepen laktam a szüleimmel, utána két évig a férjemmel. Fürdőszoba nem volt, a WC is kint a ház végében. A gyere­kek fürösztéséhez fazekakban melegítettük a vizet. Ha vásá­rolni mentem, akár a faluba, akár a városba, sokszor bokáig sárosán értem oda. A Hársas-telep maradványa „És velünk mi lesz?" — kér­dezte levélben Fehér Jónos, egyike azoknak, akiknek saját tulajdonú telkük, házuk van Hársas-telepen. A kolóniát le­bontották, így magukra marad­tak. Az itt lévő kisbolt is bezárt. Hosszúhetény 3 kilométerre van, Vasas az erdőn keresztül valamivel közelebb. Az áfésszal kötött megállapodás szerint he­tente kétszer személygépkocsi­val szállítanak majd ki élelmi­szert. Azonban télen, ha nagy hó lesz, erre sem lehet számí­tani. Az itt maradt 10 család eléggé el van-zárva a külvilágtól. Van, aki vállalja a háborítat­lan csendért, az erdő jó levegő­jéért, legtöbben azonban arra várnak, hogy talán az ő házu­kat is kisajátítják és beköltöz­hetnek a faluba. (Az elkövet­kező 10 évben erre nem kerül sor.) Eladni házat itt nehezen lehet. Pedig biztosan akadna olyan városi, aki ha nem is ál­landó lakásnak, de hétvégi pi­henőháznak szívesen megven­né. A házak mellett kis telek, szőlő, a házak alatt boros­pince. A költözők választhattak A Berki Fülöp utcában az út egyik oldalán új, kertes családi házak vannak, a másik oldalon félig szétvert falak, építési tör­melék, betondarabók és a vé­■Mz idő eljárt a szoba-konyhás, korszerűtlen kolóniák fölött, lebontásuk mindenképp indokolt. A legegyszerűbb megol­dás, hogy a városokban épülő új lakótelepeken juttatják lakáshoz az itt élőket. Ezzel azonban egy eddigi életforma változik meg gyö­keresen és embere válogatja, hogy könnyen idomul-e az újhoz, vagy gyökértelenül táblából. A Bólyi Mezőgazdasági Kombinát, mi­kor felszámolta az egykori cselédlakásokat, kétszintes lakóházakat épített, ugyanott a faluban az út másik oldalán. Így az emberek maradtak a megszokott környezetben, közösségben és a házakhoz tartozó telken termeszthetnek, amit akarnak, sőt állattartásra is van lehetőség. Sarok Zsuzsa Naponta ötmillió utas hétféle közlekedési eszközön A BKV központi forgalom­irányítóban Első lépések az automatikus irányításra Diszpécserek a kezelőasztaloknál A Budapesti Közlekedési Vál­lalat járművein naponta közel ötmillió ember utazik. A jármű­park összetétele sokrétű, és a BKV szakemberei szerint a vi­lágon nincs még egy olyan köz­lekedési vállalat, amely hajna- lonta 2500 járművet: autóbuszt, villamost, trolit, metró- és HÉV. szerelvényt, hajókat és kompot üzemeltetne. Ilyen számú és ösz- szetételű közlekedési eszköz for­galmának lebonyolítása magas fokú szervezettséget kíván, ami eleve feltételezi a gyors infor­mációáramlást, az esetlegesen bekövetkező közlekedési zava­rok mielőbbi megszüntetését. A reggeli „leltár” A főváros tömegközlekedése áttekinthetőségének a megol­dására három esztendővel ez­előtt a BKV létrehozta azt a forgalomirányító központot amely egész Budapest területé­re kiterjedően, operatív módon segíti a tömegközlekedést. A Kálvin tér szomszédságá­ban lévő modern épület ötödik emelete a fődiszpécser szolgá­lat működési helye, ide érkezik minden információ, innen ad­nak utasítást és avatkoznak be szükség szerint, ha bármi fenn­akadás fordul elő egy-egy vo­nalon. Délelőtt tíz óra, a reggeli csúcs már lezajlott, a vezérlő­teremben szolgálatot teljesítő öt diszpécser túl van a kora reggeli „rohamon". Salyámosi Gábor, a szolgálat vezetője elém teszi az október hatodiki napijelentést, ami szerint 1528 autóbusz, 198 troli, 810 villa­mos közlekedik a vonalakon. A fogaskerekűnél nyolc, a kisföld- alattinál tizenhét kocsi üzemel, a HÉV szerelvényei 273 kocsi­ból, míg a metró szerelvényei száznyolcvan kocsiból állnak. Három kishajó, valamint egy komp teljesít szolgálatot. Háromszintű rendszer — A BKV-nál háromszintű forgalomirányítási rendszer mű­ködik — kezdi a beszélgetést Salyámosi Gábor. — A végál­lomásokon dolgozó menetirá­nyítók elsődleges feladata a jár­művek menetrend szerinti indítá­sa, a közlekedési zavarok jel­zése. A területi alközpontok Bu. dán, Dél-Pesten illetve Észak- Pesten működnek, a teljes vo­nalhálózatra érvényes informá­ciók pedig hozzánk futnak be; mindez érvényes a „kiállított” járművek számára, az esetleges balesetekre, üzemzavarokra is. Mi diszponálunk a hibaelhárító kocsik, a speciális szerelő- és vontatószerelvények felett. Húsz percnéf tovább tartó üzemza­var esetén már a központi disz­pécserszolgálat intézkedik, min­den más esetben a területi al­központok az illetékesek. Természetesen egy forgalmi zavar mielőbbi elhárításának feltétele a gyors információ- áramlás. Ezt segíti elő az URH. telefon, amivel valamennyi za­varelhárító kocsit felszerelték. Emellett közvetlen összekötteté­sük van a közúti forgalomirá­nyító diszpécserével és a ren­delkezésükre álló hat postai vonalon a hívott számra szám­lázzák a telefonköltséget, hogy az információval szolgáló hívó felet ne terheljék anyagilag. Mindez apróságnak tűnik, de a megfelelő utastájékoztatást el­sődleges feladatuknak tekintik. A vezérlőteremben öt kezelő­helyen teljesítenek szolgálatot a diszpécserek. Ezeket a vezér­lőasztalokat még a BKV jelző és hírközlő berendezések osz­tálya készítette. Év végére ki­cserélik a Budapesti Műszaki Egyetem által tervezett elekt­ronikus kezelőegységekkel. A szomszédos teremben már „éle­sítik” azt a kisszámítógépet, amit a Központi Fizikai Kutató Intézet készített a központi for­galomirányító számára. Egy­előre a kísérleti programok fut­nak a gépen, beállítása viszont az automatikus forgalomirányí­tás első lépéseként fogható föl. Salyámosi Gábor szerint nincs messze az az idő, mikor annak segítségével igyekeznek majd biztosítani a forgalom egyenle. tességét, a menetidő tartását. Mindezt várhatóan a 16-os au­tóbusz vonalán próbálják majd ki. A számítógépbe táplált me­netrend és részmenetidők képe­zik az alapinformációkat és az attól való eltérés — késés vagy sietés — esetén a gépkocsive­zető URH-n kap utasítást a me. netsebesséq megváltoztatására. Ügy tartják, hogy a TPAL típusú kiskomputer legalább három­ezer járművezető kikérdezésére és irányítására alkalmas. Kidolgozott programmal ren­delkeznek az egyes gerincvona­lakat illetően, eszerint a gép­be táplált információk feldol­gozása eredményeként egyes járatok útvonalát miképpen vál­toztassák meg egy baleset vagy más közlekedési akadály ese­tén a leggazdaságosabban. A TPAL segítséget nyújthat abban is, hogy a kihasználatlan vona­lakról mikor és mennyi járművet irányitsanak át a túlterhelt já­ratok útvonalára és nem utol­sósorban nagy előny lesz szá­mukra a forqalmi adatok elem­zéséhez nyújtandó segítség is. Távlati tervek Távlati elképzelések között szerepel a BKV járműveinek URH-val való felszerelése és összekötése a központi forga­lomirányítóval. Ám ismerve an­nak igen súlyos anyagi vonza­tút, az általános elterjesztésről a közeljövőben még nem be­szélhetünk. Egyébként a Nagy­körúton közlekedő négyes és hatos villamosok közül egyet már ellátták ezzel a „köldök- zsinórral”, amit várhatóan a többi szerelvénybe is beszerel­nek. Mindez azzal is összefügg, hogy az utas, ha kellőképpen informálják a közlekedés eset­leges akadályairól, nyugodtab- ban fogadja az átmeneti zava­rokat. Ezzel kapcsolatban eleve nagy segítséget jelent a metró, hiszen valamennyi szerelvény URH-kapcsolatban áll a köz­ponttal és Igv a iórműyezető a szerelvényen tartózkodó utaso­kat azonnal tájékoztatja a fel­színen történtekről, a gyorsabb eljutás lehetőségeiről. A központi forgalomirányító­ban szolgálatot teljesítők a bel­városi tömegközlekedés nagy­mérvű javulását várják -a ha­marosan átadásra kerülő Marx tér és Élmunkás tér közötti új metróvonaltól. Előzetes számí­tásuk alapján a Nagykörút utasáramlósában nagyfokú át­rendeződés várható... Salamon Gyula Jó írott a makktermés Tizenegymillió facsemetét nevelnek öt évre elegendő tölgy­makkot gyűjtöttek a Mecseki Erdő- és Fafeldolgozó Gazda­ságban. A 13 vagon ko- csánytalan és az 5 vagon kocsányos tölgymakkot a me­gye öt csemetekertjében osz­tották szét. Az erdészeti csemetekert­ben 13 hektáron vetnek makkot, amiből előrelátha­tóan 11 millió facsemetét tudnak felnevelni a kitelepí­tésig. Elsődleges feladatuk az erdősítéshez szükséges szaporítóanyagok megterme­lése, amiből a megyei szük­ségleteknek megfelelően a kivágott fákat pótolják. A kertben fő fafajtákon kívül 18-féle cserje, valamint su- háng nevelésével is foglal­koznak nagyüzemi módon a legkorszerűbb technológiát alkalmazva, melyből a me­gye fásítási anyagszükségle­tét is kielégítik. A vegyszeres gyomirtás hatékonyságát te­kintve országosan is a leg­jobbak között szerepelnek. A megfelelő gondozás különö­sen fontos a munkaigényes és nagy szakértelmet köve­telő facsemeték esetében. Baranyában az a tapaszta­lat, hogy az ősszel vetett ma­gokból erősebb, egészsége­sebb fák lesznek, így a vetni kívánt mennyiség nagy része már a földbe került. Egy év múlva nemcsak a megye, de más megrendelők igényeit is ki tudják elégíteni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom