Dunántúli Napló, 1981. október (38. évfolyam, 269-299. szám)
1981-10-22 / 290. szám
1981. október 22., csütörtök Dunántúli napló 3 Ki veszi fel a munkadíjat? R égen volt a napi sajtóban ennyire éles összecsapás, mint a fenti témakörben: a diákok őszi mezőgazdasági munkájának munkadija ügyében. A hangvétel élesedésével érvek helyett már valódi indulatok csaptak össze, s mindez arra is alkalmas volt, hogy indokolatlan bizalmatlanságot keltsen iskolák és pedagógusok ellen. Napjainkban ezerféle ok miatt — melyek többsége ráadásul iskolán kívüli eredetű - rendkívül nehéz időket él a közoktatás. Ezek egyenként is alkalmasak arra, hogy szükségtelen konfliktusokat, feszültségeket keltsenek a társadalmi közéletben, mindenekelőtt az iskola és a szülő között. A vitára irritáló kérdésgubancban is több, mélyebb ellentmondás húzódik meg. Amiben nincs vita Fizikai munkára mindenkinek szüksége van: felnőttnek, fiatalnak. A tanulók munkájára — időnként — szüksége van a magyar mezőgazdaságnak. A munkadijra — általában — szüksége van annak, aki megdolgozik érte. Az egy nyelven beszélés érdekében ehhez még némi pedagógiai igehirdetést is kell kapcsolni. A munkára nevelés, a fizikai munka megbecsülésére nevelés iskoláink egyik alapvető törekvése. Munkára elsősorban munkával lehet nevelni, csupán szavakkal ez épp oly meddő, mint televízióból teniszezni tanulni. A munka elsősorban akkor nevelő hatású, ha értelmes célért folyik (ez esetünkben vitán felüli), és ha jól szervezett (ebből még mindig akad tanul- nivalója iskolának, gazdaságnak egyaránt). A közös célok általában közös erőfeszítést, közreműködést, néha lemondást is igényelnek. Amiben vita van Ki vegye fel a munkadíjat? Ez a vita főkérdése volt, pedig meglehetősen mellékes. Ráadásul így feltenni: bizalmatlanságot sugall. Társadalmi együttélés — munka, tanulás, sport, bármi — csak kétoldalú, kölcsönös bizalom alapján képzelhető el; minden emberi konfliktusnak végső soron a bizalom megrendülése az oka. Iskoláinkban megengedhetetlen, hogy eltékozoljuk a szülő—tanár-tanuló bizalmat! Tehát ki is vegye fel? Bárki, aki erre illetékes, de végső soron jusson el ahhoz, aki megdolgozott érte. Hogyan vegyék fel a munkadíjat? Bárhogyan, ahogy egyszerűbb és gyorsabb - s természetesen megfelel a bérkifizetések törvényes előírásainak. (A sokféle lehetséges megoldásnak egy jó változatát ismertette hozzászólásában egy szülő.) Mire fordítható a munkadíj? Amire általában a munkabérek: minden hasznos — és néha haszontalan — dologra: édességre, könyvre, tornacipőre, hanglemezre, takarékoskodásra — s netán közös célokhoz való hozzájárulásra. Ez utóbbi jelenti elsősorban az igazi összecsapások témáját: szabad-e, illik-e az iskolának a diákkeresetre, annak egy részére igényt tartania? Hát először is: hazánkban az iskolák fenntartása az állam feladata. E célra Baranyában az alsó- és középfokú oktatás évente 1 milliárd 77 millió forintot kap. Akárhogyan is nézzük, ehhez képest eltörpül ' a diákok őszi keresete. E költség- vetésből dúskálni valóban nem lehet, de az eredményes oktatáshoz-neveléshez-szakkép- zéshez elegendő. A kivételes szükséghelyzeteket leszámítva az alapfeladatokhoz nem kell gyűjtőakciókat kezdeményezni. Vannak azonban olyan közös iskolai vagy osztályszintű tervek, amelyek nem tartoznak szorosan az állami költségvetésből biztosított alaptevékenységhez, de azt hasznosan kiegészítik. Ilyenek lehetnek az iskolai évfordulók, tradicionális iskolai versenyek-pályázatok, testvériskolai kapcsolatok, klubok felszerelése stb. Egyes elő- takarékossági tervek — tablóra, ballagásra, kirándulásra — a majdani szülői terheken kívánnak könnyíteni. Az ilyesfajta konkrét és értelmes célra elképzelhető az — előre megbeszélt, valóban demokratikus és önkéntes felajánlás. (Teljesen más ügy, ha kifejezetten pénz- szerzési céllal történik — pl. kirándulás költségeinek előteremtésére — alkalomszerűen egy osztály, iskola, kollégium közösségének munkavállalása.) A tanulói felajánlások és „felajánlások" nagyobbik része egyébként nem az iskola, hanem az ifjúsági szervezet betétkönyvét szokta általában gazdagítani. Az ifjúsági mozgalmi szerveknek is vannak fontos és pénzigényes céljai, ezek előtt sem lehet bezárni az ajtót. (Persze az sem jó, ha a negyvenezer forintos összköltségvetésből huszonhatezer az „újságpénz”. Miféle olvashatatlan sajtótermék lehet az, amit nem hajlandó egyéni előfizetéssel megvenni a diákolvasó, s így kelljen „központilag" beszerezni?) Ugyanakkor az iskolai KISZ- szervezetek anyagi helyzete sem egyforma: van, ahol 1/2— 3/4 milliós a betétkönyv, s van, ahol csak néhány tízezres az ifjúság „vagyona". Az előbbi esetben nem túl indokolt, a másikból: netán szükséges a tagság önkéntes hozzájárulása. (Furcsa véletlen, hogy a gazdagabb iskolák általában nagyobb tanulói hozzájárulást „kérnek”, a szegényebbek általában szerényebbek:) A felajánlások hogyanja a kérdések kérdése, ahol egy közösség alaposan (le-)vizsgázik. Ha már egy intézmény valóban szükségesnek tartja a diákkeresetek felajánlását, akkor ezt valóban demokratikusan és tisztességesen kell megtenni! (Nem tudom, mit szóltak a diákok, amikor az általuk megválasztott titkár fenyegetőző és megengedhetetlenül antidemokratikus kijelentéseit olvasták az „önkéntes felajánlások” nyilvántartásáról és azoknak „bizonyos esetekben” történő „figyelembevételéről”. Remélhetőleg félreértés vagy pontatlan fogalmazás volt.) A felajánlások mértékét is normális határok között érdemes tartani: az 50-75 százalékos felajánlások önkéntessége és őszintesége egyaránt kérdéses, s félő, hogy ez nem késztet további önzetlen közéleti- ségre. Ami vita nélkül is jobb lehetne Az iskolák gyakorlata rendkívül változatos, vegyesen fordulnak elő jó és nem teljesen végiggondolt megoldások. Van, ahol a tanév elején szednek be egy nagyobb összeget kulturális, sport, sajtó stb. céljaira - máshol ezt nem ismerik. Van, ahol ezt kiegészítik a tanulói munkadíjból eredő felajánlások; akad, ahol ezzel sem élnek. Jobb lehetne az őszi mező- gazdasági munka előkészítő szervezése, lefolytatása és értékelése is — összességében: szervesebb része lehetne a nevelési folyamatnak, ahogyan például a siklósi gimnázium igazgatójának hozzászólása ezt tükrözte. (Véletlen, hogy ugyanennek az iskolának a KlSZ-tit- kára is hasonlóan éretten, értelmesen vélekedett e kérdésről?) Javítható az iskolák és gazdaságok között előzetesen kötendő szerződések tartalma és érdemlegessége. A feltételek nem mindenhol előírásszerűek, áltclános keretjellegük miatt sok kibúvót hagynak. Az illetékes MÉM-miniszter- helyettes adatai alapján tavaly egy tanuló átlagosan 2040 forint értéket termelt, s ezzel 8163 forint áruértéket állított elő (ennyi „árrés” terheli a piacra kerülő árut?), s ezért 369 forintot keresett. S ezután jött az iskola és a KISZ .. . Mi kell még a munkához? Munkaruha, csizma, néha egyéb felszerelés is. Láttam kisdiákokat saját vödreikkel burgonyaszedésre ’ indulni; a többsége újonnan vásárolt edény volt — honnan is lenne manapság egy átlagos városi háztartásban külön vödör krumpliszedéshez? Egy-egy erősebb szüreti szezonban több értékű ruha, cipő megy tönkre, mint amennyit az étkezési költség levonása után kap a tanuló. (Egyes tsz-ek kifizetik az új csizma fele árát, s az a szüret után a tanulóé lesz.) A kísérők: a felügyelő tanárok 10 forintos órabére sem döngeti a csillagos eget. (Mennyi is egy kezdő segédmunkás órabére?) • • Összegezésül Tisztánlátásunkhoz hasznos volt a sajtóvita; most talán minden fél egy kicsit másképpen, a másik szemszögéből is látja a helyzetet. Senki sem szereti, ha manipulációs játékszernek nézik: sem a diák, sem a tanár, sem az iskola, sem a gczaaság. Mindenki — tegyük fel - jót akar. Akkor akarja is ezt jól! Egy régi jogászmondás szerint nem elég, ha egy ítélet igazságos, annak is kell látszania. Nem elég tehát, ha egy ügy igazságos — annak is kell látszania! Mindenki nézőpontjából ! Dr. Bárdi László, A Baranya megyei Tanács csoportvezetője A vitát, amely egy rendelethez fűzött kommentárunk nyomán az utóbbi hetekben lapunkban kibontakozott, a fenti írással lezártnak tekintjük. Egy konferencia megállapításai és ajánlásai Zenei szolgáltatás lemezhallgatással a Griffaton-ház zenei könyvtári részlegében. Fotó: Proksza L. Könyvtárak a változó időbon ■VJemrég Siklóson tanácskoztak időszerű könyvtárpolitikai és fej- ■ lesztési kérdésekről a Művelődési Minisztérium s a megyei művelődésügyi osztályok könyvtárügyi szakemberei, valamint a megyei könyvtárak igazgatói. Ebből az alkalomból tekintjük át röviden az idei nyár jelentős művelődéspolitikai eseményének, a IV. országos könyvtárügyi konferenciának közérdeklődésre joggal számot tartó megállapításait, ajánlásait, melyek lényegében tárgyalási alapját képezték a siklósi tanácskozásnak is. Kerek tíz esztendő munkájára visszatekintve megállapítható, hogy könyvtáraink eredményesen szolgálták a társadalmi- gazdasági fejlődést. Szolgáltatásaik színvonalasabbá, sokoldalúbbá váltak; számos korszerű tevékenységi forma és módszer nyert polgárjogot a könyvtári gyakorlatban. Ugyanakkor súlyos gondokkal, problémákkal kellett szembenéznie a könyvtárügynek, s végeredményben megállapítható, hogy növekedett lemaradása a társadalom általános fejlődéséhez, a könyvtárakkal szemben támasztott igények és követelmények alakulásához képest. A helyzeten, amilyen gyorsan csak lehet, változtatni szükséges, mert az előrejelzések egyértelműen arra figyelmeztetnek, hoay a jövőben méq inkább nélkülözhetetlenné válnak a — szakirodalmi információs tevékenységet is egyre inkább magukba foglaló — könyvtári szolgáltatások. A könyvtáraknak érdemben hczzá kell járulniuk a társadalom szocialista vonásainak erősítéséhez, a népgazdaság további fejlődéséhez és alapvető művelődési céljaink meqvalósí- tásához. Ezen belül segíteni az általános műveltség, a politikai és szakmai műveltséq színvonalának folyamatos emelését, szolgálni az oktatást, a tudományt, a kutató- és fejlesztő tevékenységet. Mindemellett a szabadidő kulturált felhasznáIfjúsági klub a Nevelési Központban Kirándulásokat, szabadidős programokat szervez a kertvárosi Nevelési Központ — nemcsak az intézményben tanuló gyerekeknek, hanem szüleiknek, családtagjaiknak, s a kertvárosi dolgozó, tanuló fiataloknak is. Október 17-én szombaton, az ifjúsági klub tagjai Szigetvárra utaztak, szüreti munkára az ottani Zrínyi termelőszövetkezet szőlőjébe, majd ezt a gazdasággal való ismerkedés és vidám szüreti vacsora követte. Legközelebb 31-én, Dél-Ba- ranyába látogatnak el a kertvárosiak, gyermekek és felnőttek együtt. A móriagyűdi templom, a siklósi vár után az Ormánsággal ismerkednek. Megtekintik Kórós, Kovácshida és Drávaiványi festett, kazettás mennyezetű templomait, a sellyei múzeumot és arborétumot. A Nevelési Központ április óta működő ifjúsági klubjának életében egyébként — az előkészületek szerint — új fejezet kezdődik: a diszkó mellé több igényes, művelő, közösségformáló célzatú programot szerveznek a fiatalok. Klubéletük most formálódik, s ehhez elsősorban olyan kertvárosi fiatalok jelentkezését, részvételét várják, akik nem csupán passzív szemlélők, befogadók, hanem maguk is kezdeményező részesei egy eleven, öntevékeny klubélet kialakításának. V. J. lását is elő kell segíteniük szolgáltatásaikkal. Alapvető szakmai követelmény a szolgáltatások oly módon való alakítása, hogy az igénylők a lehető legegyszerűbben és leggyorsabban juthassanak hozzá a szükséges dokumentumokhoz, illetve információkhoz, ugyanakkor messzemenően alkalmazkodni a különleges és hátrányos helyzetű könyvtárhasználói rétegek igé- , nyeihez. S csupán hagyományaikat figyelembe véve is könyvtáraink részt kell hogy vegyenek az alapfunkciókkal ösz- szeegyeztethető, azok maradéktalan ellátását nem gátló művelődési közösségek létrehozásában és működtetésében, meghatározott rendezvények szervezésében. S egy rendkívül időszerű, kiemelésre kívánkozó feladatcsoport: a könyvtáraknak — és nem csupán az iskolai könyvtáraknak — el kell látniuk bizonyos, az oktatási rendszer megújulásából egyértelműen -következő feladatokat, és általában is javítani a gyermekek és az ifjúság könyvtári ellátását. A tudományos munka, a kutatás és fejlesztés, az innovációs jellegű feladatok, a termelő munka megfelelő — és megfelelően hatékony — szolgáltatásokkal való támogatása a könyvtárak és a könyvtári rendszer felelősségteljes feladata. E feladatok társadalmi fontossága, sokoldalúsága (ugyanakkor szinte egyidejű megoldást igénylő, tovább már nem súlyozható jellege) nem csupán dinamikusan növekvő feladatok elé állítja a könyvtárakat, s meghatározza helyüket a társadalomban, hanem igényli fej- lesztésüket-is. A könyvtárak fejlesztése társadalmi ügy, melyen a felügyeleti és fenntartó szerveknek, a társadalmi szervezeteknek, a könyvtár- és tájékoztatásügy munkatársainak közösen, a teendőket ésszerűen megosztva kell munkálkodniok. A fejlesztés igénye mellett értelemszerű kötelessége a könyvtáraknak a meglévő lehetőségek minél teliesebb kihasználása, a belső tartalékok sokoldalú feltárása és mozgósítása révén. A könyvtári rendszer dokumentumbázisának alakításakor a hazai dokumentumtermelést illetően el kell érni a teljességet, sőt bizonyos — okosan válogatott — anyagrészekre vonatkozóan a többszörösen párhuzamos teljességet, hogy valamennyi országrész egyenletes és gyorsaságát tekintve is kielégítő ellátásban részesüljön. A külföldi dokumentumok beszerzésénél fontos, hogy a világ dokumentumterméséből mindaz bekerüljön az országba, ami a hazai felhasználók számára szükséges. Előnyben kell részesíteni a tudomány, a kutatás-fejlesztés, a termelés, a piackutatás, a felsőoktatás és az irányítás számára alapvetően szükséges dokumentumok, valamint a legfontosabb kézikönyvek és segédkönyvek beszerzését. Az import erőteljes koordinációjára van szükség. A nemzetközi kiadványcsere tevékenységet a tudatos gyarapítás, az állománykiegészítés gazdaságos formájaként szükséges fejleszteni. A rendelkezésre álló eszközök elosztásakor előnyben kell részesíteni a központi szerepkörű könyvtárakat (nemzeti könyvtár, tudományos könyvtárak, országos szakkönyvtárak, egyetemi és főiskolai könyvtárak, megyei, városi könyvtárak, központi szerepkörű szakszervezeti könyvtárak), melyekre a különböző ellátási rendszerek kialakításában és irányításában, a könyvtári együttműködés szervezésében kiemelkedő szerep vár a jövőben. A fenntartók törekedjenek arra, hogy a hozzájuk tartozó könyvtárak központi szolgálta- iások igénybevételével, központosított ellátó rendszerekhez voló csatlakozással harmonikusan illeszkedjenek a könyvtári és tájékoztatási intézmények országos rendszerébe. Az elmaradott könyvtári szolgálat fejlesztését elsősorban a szakember-ellátottság javításával, az életképtelen könyvtárak önállóságának megszüntetésével, a többfunkciójú könyvtárak körének bővítésével, jól működő mozgókönyvtóri ellátással lehet megoldani. A több könyvtár- típust is hatókörükbe vonó ellátórendszerek szervezése mellett mindenhol, ahol ezt a körülmények lehetővé teszik, s egyben a szükséges feltételek is rendelkezésre állnak, meg kell gyorsítani a. különböző típusú könyvtárak integrációjának folyamatát. XXégül még egy kiemelés a könyvtárügyi konferencia ajánlásai- " nak sorából: A rendelkezésre álló korlátozott anyagi lehetőségek koncentrált és maximális kihasználásával javítani kell a könyvtárak elhelyezési körülményeit. A létesítményfejlesztésben is kiemelt helyet kell kapniuk a központi szerepkörű könyvtáraknak, valamint a könyvtárral nem vagy igen rosszul ellátott településeknek, lakókörzeteknek. A konferencia teljes anyagát várhatóan a jövő év elején teszí közzé a Művelődési Minisztérium B M.
