Dunántúli Napló, 1981. szeptember (38. évfolyam, 239-268. szám)
1981-09-24 / 262. szám
1981. szeptember 24., csütörtök Dunántúlt napló 3 Brüsszel előtt a pécsi Liszt-teremben A Nevelők Háza kórusának hangversenye H osszú és szépnek ígérkező hangver- senykörútra készül a pécsi Nevelők Háza Kama- rakórusa. Mint arról már többször hirt adtunk, október 1—13. között a Német Szövetségi Köztársaságban \és Belgiumban koncerteznek. Meghívásuk elsősorban a tavalyi knokke- heisti kórusverseny megnyerésének köszönhető, amit az is jelez, hogy az egyik zsűritag, a Belga Rádió és Televízió zenei vezetője egyengette útjukat egy kétórás brüsszeli rádióhangversenyhez. Falvay Sándorral együtt Bartók és kortársai címmel adnak koncertet október 10- én. \ A repertoár csupa igényes műből áll, erről meggyőződhettünk vasá'nap délelőtt a pécsi Liszt-teremben. Az énekkar ugyanis — követendő gesztusként — a hazai közönség előtt is számot adott felkészültségéről, mintegy „vámkezelésre" bemutatva úticsomagját pártolóinak. Ho rajtam múlna, nem rendeznék délelőtti hangversenyeket. Sem a közönség, sem a muzsikus nincsen még ilyenkor kellő hangulatban a zene befogadására, illetve tolmácsolására, arról nem is beszélve, hogy az énekesek hangszálai gyakran tiltakoznak az ilyen Üj hangversenyévadra hangolódott a közönség hétfőn este a pécsi Művészeti Szakközépiskola Etkel-tsrmében, Polgár Mariann zongoraestjén. A zongorista, az iskola tanszakvezető tanára, hallgatóságát a zenetörténet olyan tájékára vezette, amely minden tekintetben vízválasztó. Debussy, Bartók és de Falla egy-egy jellegzetes művét tolmácsolva Polgár Mariann olyan zenei anyagot tárt elénk, amely e három, egymáshoz korban is közel álló zeneszerző nagyon összecsengő művészi törekvéseit képviseli. Ezek lényege, kissé leegyszerűsítve: elszakadni a romantikus és német zenétől, s kelet- vagy nyugat-európai, de mindenképpen ősi és népi alapokon új zenét, kifejezéskultúrát teremteni. Francia, magyar és spanyol „zenei tájakon" jártunk tehát, hol sziklás, éles fényű, látszólag barátságtalan, hol meg narancsligetes, magával ragadóan idilli vidékeken. Ide már nem ért el a német késő romantika fojtogató ter- jengóssége, itt a modern zene bölcsője ringott. Ám az elhangzott néhány mű e nagyon hasonló zeneköltői korai igénybevétel miatt. „A reggeli hang" kísérletének áldozatává vált a Nevelők Háza Kamarakórusa is. Ezáltal o műsoruk első harmada - Kodály- Weöres öregekének kivételével — meglehetősen szürkén, jellegtelenül szólalt meg. Pedig kár volt az amúgy is ritkán hallható két genfi zsoltárért. A programfüzetben nem szereplő Monteverdi-műben kezdett hangjára találni Tillai Aurél együttese, és Bartók Négy szlovák népdala már előrevetítette a második részben hallható kórusművek szép, a kórushoz illő megszólaltatását. A szünet utáni nyitó szám, Farkas Ferencnek Janus Pannonius versére írt Epigrammája még egy kicsit pontatlannak és bizonytalannak tűnt, de ezután kifényesedett a tenor, megtelt hanggal az alt, muzsikált a törekvést nagyon különböző módon fejezte ki. Debussy bergamói táncokra írott szvitje a szerző táj- és hangülatfestő, jellegzetesen impresszionista módján, Bartók a magyar népdal lírai és rusztikus színeit egyaránt felvillantva, de Falla pedig e kettőt új minőséggé ötvözve: a spanyol táj és lélek illatos zordságát, zamatos tragikumát (lásd a vele egykorú költőket: Jiménez, Lorca) egyszerre megmutatva. Polgár Mariann estjét azonban nemcsak e példásan tudatos műsorválasztás dicséri, hanem maga az előadóművészi produkció is. Szépen, értőn szólaltatta meg Debussyt — a nehézkes első tétel kivételével, amelyért viszont bőségesen kárpótolt a harmadik résznek a tájról ezüstös térképet, szinte „légifelvételt" rajzoló „hold- fény-szonátója". Bartók 15 parasztdala egyenként is élmény volt, legjobban mégis de Falla Négy spanyol darabja — közü-' lük is a negyedik — tetszett. Bravúros, barokkoson nagysodrású és ellentmondásos hangzása mindenképpen az előadó remek beleérző képességét és temperamentumát dicsérte. V. J. szoprán és biztos alapot teremtett a basszus; úgy, ahogy azt már hosszú évek óta megszoktuk a Nevelők Háza Kamarakórusától. Bárdos és Kodály népdalfeldolgozásaiban, Ligeti György virtuóz zenei „eszme- futtatásában” (Éjszaka—Reggel) nem éreztük többé a méreteket,, a hangok határait, azt, hogy csak harminc ember áll a dobogón. Ha a ráadásként előadott kis olasz „örömzene" után kezdődött volna a műsor, alighanem egy csöpp hiányérzet sem marad a kórust vastapssal búcsúztató közönségben. A régi színházi mondás igazának biztos tudatában feltételezzük, hogy a pécsi főpróba után a brüsszeli koncert már az első szám után meggyőzi a hallgatóságot a pécsi kamarakórus nagyszerű kvalitásairól. Havasi János Kiállítás Bartók Béla emlékére A Magyar Nemzeti Galéria C- épületének földszintjén szeptember 24. és november 30. között tekinthető meg a Bartók Béla emlékére című kiállítás. Ez utóbbi meghatározás azonban — ahogyan Eri Gyöngyi, a galéria megbízott főigazgatója szerdai sajtótájékoztatóján kifejtette — nem teljes, a rendezők és a látogatók közös megemlékezésének, Bartók Béla előtti tisztelgésének szánják ezt az újszerű bemutatót, amely a galéria és a Bartók archívum együttes munkájának eredménye. Az elsötétített terembe lépőt Bartók élesen megvilágított portréja fogadjp. A zeneszerző arcának hatalmasra nagyított, élete különböző szakaszaiban készült hét felvétele hét ,.tételre” tagolja a kiállítást. A stációk történeti-kronologikus sorrendben következnek, és minden állomás három olyan egységet foglal magában, melyet tartalmukban kiegészítik egymást. A hét benyílóban, folyamatosan négy-hatperces filmek peregnek, Bartókhoz szorosan kapcsolódó felvételeket, illetve a zeneszerző művészi és emberi világát, korát meghatározó epizódokat mutatva. A második részegység a dokumentumoké. Bemutatják Bartók személyes tárgyait, könyveit is. Festmények, szobrok, grafikák eszik teljessé az összképet. Polgár Mariann zongoraestje Ki ueszi fel a munlcadífat? Látszat és valóság értelmezése '■ * — - ■ — ■ E gy hete az őszi diákmunkákkal kapcsolatos kommentárunkban munkatársunk állást foglalt a minisztérium — szerintünk helyes döntése mellett: a munkáért járó bért a diákoknak kell kifizetni és minden olyan törekvés, amivel ezeket az összegeket a diákoknak osztályközösségi, KISZ- vagy más iskolai célokra kell felajánlaniuk, helytelen és nagymértékben rontja a fiatalok munkához való hozzáállását1’. Ellenvéleményekre is természetesen számítottunk. Ezek közül az alábbiakban közöljük az egyik pécsi igazgató hozzászólását, teljes terjedelmében és betűhű pontossággal. A tanulóifjúság — középiskolások és felsőoktatási intézményekben tanulók — valóban a mezőgazdaság nélkülözhetetlen, egyben a legnagyobb idényjellegű kézi munkát igénylő munkaerőforrása. Miért az? Mert nem lehet úgy megfizetni, hogy felnőttek, családfenntartók vállalják. A termény betakarítása, megmentése tehát a mi feladatunk, s ezt mindenki tudja és vállalja is. Nem 1981. szept. 17-én tudták meg a középiskolák a cikkből, hogy „a dologban rejlő rendkivüli pedagógiai lehetőségeket tartanák elsődlegesen szem előtt." Már 12. éve járunk kidolgozott tábori nevelési tervvel a betakarítási munkákra, melyről szülőknek, tanulóknak az a véleménye, hogy a hasznos gazdasági munka mellett a szocialista tanár-diák viszony kialakításának, a demokratizmus, közéletiség gyakorlásának a legjobb lehetősége. Ez nem rendkívüli pedagógiai lehetőség? Meggyőződött a cikk írója arról, hogy ez így van. Nem új dolog, hogy a munkadíjat a tanulóknak kell kifizetni. Miért szól mégis róla az MM 1981-es állásfoglalása? Azért, mert nem lehet végrehajtani! Egy-egy iskola 6—10 napig dolgozik, 400—600 fővel egy gazdaságnál. Ki tudja ezt és mennyi idő alatt kifizetni, aláíratni a tanítási . órát védelmének biztosítása mellett személyenként? » Ki gondolt erre, amikor az „Állósfoglalás”-t és a cikket megírta? Ki gondolt annak realitására, amikor megfogalmazta, hogy „csak kivételes esetben veheti át azokat a bérjegyzék alapján a felügyeletet ellátó pedagógus". — Ez a megszorítás mit takar erkölcsileg a pedagógusokkal szemben? Ki gondolt arra, hogy a felügyeletet ellátó pedagógus 6—10 napra hogyan oldotta meg a családjának ellátását, a tantestület által elfogadott nevelési terv teljesítését? Ez rábízható. elvárható tőlük? Miért nem bizhatunk a tanárokban? Mellesleg a szigorú elszámolású nyomtatványok alapján bármikor ellenőrizhetők, bogy alapvetően becsületesek! Fiataljaink a bérjegyzéket áttekintik, név szerint „átveszik" az összeget. Bar pontosan idézi a cikk „még mindiq gyakori, hogy a pénzt nem a diákok kapják kézhez, vagy a kifizetés után különböző kiadásokra (kirándulás, ballagás, KISZ-szervezet támogatása vagy egyéb iskolai kiadásokra) kell felhasználniuk" — mégsem értek egyet a következtetés levonásával, sőt az Állásfoglalás elmarasztaló jellegével sem. Ugyanis értékes nevelési lehetőségek feltételeinek megteremtésében részi vállalni az egyéni apró érdek megvalósítása helyett, nem idegen társadalmunkban, sőt erre kell nevelnie az iskolának. Szomorú, ha a kisebbség „kell kényszerérzete" irányítja főba: tóságunkat, a sajtót e dolog megítélésében. Mellesleg az sem felesleges, ha tudják, hogy az életben van kell is! A felsorolt célok olyanok, amelyek megvalósításakor az egyén is részesül előnyökben közvetlenül, s ez egyáltalán nem távoli, elvont, megfoghatatlan. De ha még ezt sem tehetjük meg, kérdezem, hogy hogyan lesz fiataljainkból kommunista műszakot vállaló felnőtt; aki óvodát, szociális otthont épít? A közeli és távoli célok, önzés és önzetlenség, szocialista módon való gondolkodás és élés megértéséről, megértetéséről van itt szó, s úgy látszik nem csak a fiatalokat kell „puhíta- ■ni" — ha a nevelés, meggyőzés fogalmát és gyakorlatát újabban a puhítás fejezi ki! Még szerencse, hogy tapasztalataink szerint nem „rontja a munkához való hozzáállást" hagyományaink gyakorlása. (Az idei őszön is 216 872 Ft-ot kerestek — ebből étkezés 73 410 Ft, és versenyeztek a nagyobb teljesítmény eléréséért!) Jó volna arról is tudni, tájékoztatást adni ilyenkor, hogy egy szakelőadó kialakítása ér-e többet, vagy a havi zsebpénz kiegészítése. Arról is szól a cikk, hogy az iskola egyik- zsebéből a másikba teszi a pénzt. Az a „másik zseb” a szülői munkaközösség zsebe, melyből bizony okosan és közösen gazdálkodunk. Ez jelenti azt az alapot, melyből anyagot vásárolunk a társadalmi munkához és nem „hozatjuk" az üzemekből. Az osztály- kirándulás, tabló stb. „osztálypénzt" a diákönkormányzat gazdasági felelőse kezeli, döntenek a felhasználásáról. Célunk: tudja a fiatal, hogy mit miért tesz, tudjon értelmes célért takarékoskodni, a terhekből részt vállalni, akarjon segíteni nagyobb közösségi tennivalók megoldásában. Ezért számunkra az a fontos, hogy „szívesen adom, mert értem” elve erősebb a „kell"-nél. Akik nevelési feladataink végrehajtásának minőségi javítását követelik meg — jogosan —, ne gátolják a bevált, elfogadott formák, módszerek gyakorlását látszólagos igazság nevében, ne erősítsék o bizalmatlanságot az iskolákkal, ne* velőkkel szemben, mert több kárt okoznak, mint hasznot! Jó volna, ha ezt az országos szervek, a sajtó, a szülő és minden diók egyaránt értené! Szentirányi Józsefné, a pécsi Komarov Gimnázium és Szakközépiskola igazgatója Szép formájú, fafoganytús formatervezett edények Háztartás a BNV-n A háztartás szó hallatán - bár e fogalomba sok minden beletartozik, a porszívóktól a porcelán^ edényekig, a hűtőszekrényektől a mosószerekig — legelőször a konyha jut eszünkbe. Épp ezért nézzük az idei BNV konyha- ajánlatait. Emlékszem, a két évvel ezelőtti vásár nagy szenzációja volt egy osztrák cég mindent tudó konyhája, amelyben a szekrényfalba építették a hűtőszekrényt, az elektromos főzőlapokat, kétféle grillsütőt s a szokásostól eltérő kerek medencés mosogatót, amelynek vastag fa fedőlapja egyúttal vágódeszkának is szolgálhatott. Nos, az idei vásár már hazai kivitelben többféle változatban kínál hasonló konyhacsodákdt, mégpedig három cégnek, a bútoriparfejlesztési intézetnek, a Törekvés Általános Faipari Szövetkezetnek és a Tisza Bútoripari Vállalatnak a standján. Választani nehéz lenne közülük. E sorok írójának talán leginkább a Törekvés Szövetkezet sötétre pácolt, fa hatású ajtókkal, napsárga fedőlappal és mintás háttér csempével készített komplett, L- alakban is építhető konyhája tetszett legjobban. A vásári nagydíjat azonban a Tisza Bútoripari Vállalat elemenként variálható készülékes konyhája nyerte el, amelyben beépített hűtő, elektromos tűzhely, grillsütő és légelszívó berendezés is található. A díjakat odaítélő zsűri különösen azt értékelte, hogy három különböző profilú vállalat, a bútort gyártó, a Lehel Hűtőgépgyár, a VBKM Elekthermax és a Mechanikai Művek példaszerű együttműködésének eredménye a minden igényt kielégítő korszerű konyha. ígéretek szerint 1982-től már kapható lesz és elemenként is vásárolható. A Lehel Hűtőgépgyárnak a konyhába beépített hűtőszekrény újdonsága mellett ugyancsak figyelemre méltóak a többi kiállított termékei közül a pb-gázüzemű és a kombinált, vagyis gáz és elektromos üzemeltetésű, 60—80 !-es űrtartalmú készülékei. A pb-gózpa- lackról üzemeltethető hűtő- szekrény lakóhelyektől távol eső munkaterületeken, tanyákon, hétvégi házakban, lakókocsikban használható. A kombinált készülék pedig pl. utazás közben a jármű 12 voltos áramával működik, kiépített kempingben átkapcsolható a 220 voltos áramkörre, ahol nincs elektromos hálózat, ott pedig gázpalackról is üzemeltethető. A háztartásokban a főzés korszerűsítése az egyik legfontosabb feladat, egyrészt a korszerű táplálkozás érdekében, másrészt mert nem mindegy, hogy a háziasszony mennyi időt tölt el a konyhában. Pl. a grillezés az ételkészítés és egészséges táplálkozás egyik legnagyszerűbb megoldása. Ugyan kb. 10 éve mór kaphatóak különböző, grillsütők, azonban ismeretes, hogy számos előnyös tulajdonságuk mellett a sütés utáni tisztítás, a ráégett zsír eltávolítása fáradságos és sok időt igénylő munka. A VBKM Elekthermax gyár a vásáron olyan külsőre is rendkívül szép grillsütőket mutat be, cmelyben nagy sebességgel forró levegőt áramoltatnak, ez süti a húst, ugyanakkor megakadályozza a sütő falának szennyeződését. Előnye még, hogy így nemcsak egy felületről éri az ételt a sugárzó hő, hanem egyenletesen minden oldalról, így a sütési Idő az eddiginek a felére csökken. Az alumíniumgyár teflonbevonatú sípoló ieavízforraló edénycsaládja vásárdíjas lett, és nemcsak megtekinthető a kiállító pavilonban, hanem hangulatos zenés reklám kíséretében a vásár területén felállított bódéban meg is vásárolható. Nehéz néhány sorban felsorolni a háztartás kategóriájába tartozó valamennyi kiállított terméket, hiszen nem szóltunk még a Bonyhádi Zománcáru- gyár szép főzőedényeiről vagy a pécsi Zsolnay Porcelángyár vásárdíjas Pompadur étkészletéről. Ám végezetül feltétlen szólni szeretnék a Tisza Bútoripari Vállalat elismerésre méltó kezdeményezéséről, a rehabilitációs konyháról. Itt a főzőlapokat és a mosogatót olyan alacsonyra süllyesztették, és a bútorokat oly módon alakították, hogy a tolókocsiban ülők Kényelmesen hozzáférhessenek, így a mozgássérült ember önmagának és családjának is teljes értékű ellátója, kiszolgálója lehet. Sarok Zsuzsa
