Dunántúli Napló, 1981. szeptember (38. évfolyam, 239-268. szám)
1981-09-12 / 250. szám
1981. szeptember 12., szombat Dunántúlt napló 3 Szervezési, Ötnapos munkahét a Pécsi Hőerőműben Az ötnapos munkahétre való áttérés sajátos gondokat vetett fel a Pécsi Hőerőmű Vállalatnál, hisz folyamatosan dolgozó üzemről van szó. A vállalat vezetői már 1979 végén hozzáfogtak az áttérés programjának előkészítéséhez. A legfontosabb volt, hogy meghatározzák, milyen létszámnövekedést igényel az átállás, milyen belső szervezési intézkedésekre van szükség, hogy az erőmű zavartalan Az új fűtőberendezés a Pécsi Hőerőműben Erb János felvétele Sajtótájékoztató Hoves megyéken működését a rövidebb munkaidő alatt is biztosítani tudják. Arra az eredményre jutottak, ahhoz, hogy a váltóműszakban csökkentsék a munkaidőt, 4,5 százalékos létszámnövekedésre van szükség. Érdemes megemlíteni, hogy váltóműszakban dolgozik a vállalat összlétszámúnak több mint fele. Az egy és két műszakosok munkaidejének 44 óráról 42 órára csökkentését szervezési intézkedésekkel tervezték megoldani. Az új munkarendet idén június elsejétől vezették be, de előtte a különböző munkahelyi fórumokon megvitatták a dolgozókkal. Azóta több mint három Hónap telt el, így a tapasztalatokról is beszámolhatunk. A váltóműszakban, a munka jellegéből adódóan nem tudtak mindent szervezéssel megoldani, így ezen a területen 22 fős létszámnövekedést terveztek, de nem jelentkezett a várt új munkaerő. Sőt, a növekedés helyett még hárommal csökkent a létszám. ViUamos- és hőellátásban a 22 fő arányában bérük ötven százalékát felosztották, így most csökkentett létszámban több pénzért dolgoznak. Természetesen többet is: például egy ember a munkaidő alatt több gép ellenőrzését végzi. A váltóműszakban 42 órás heti munkaidőre épül a rendszer, egy váltási ciklus négy hét, melynek során a dolgozó még egy szabadnappal rendelkezik. ' Ahhoz, hogy a kényszerűség szülte fokozott elvárásoknak maradéktalanul megfeleljenek, szervezési, műszaki fejlesztési intézkedések sorára volt szükség. Több munkahelyet megszüntettek, összevontak, a szakemberek egymás munkájába beletanultak, amit a bérezésnél természetesen figyelembe vesznek, a szénfogadó igazodik c bánya szénkibocsátásához, így a hétvégeken nem üzemelnek a szénfogadó és -keverő berendezések. Clj létszámnormát határoznak meg, melynek során a külföldi és hazai hasonló kapacitású erőművek adatait is figyelembe veszik. összegezve: a Pécsi Hőerőmű Vállalat tapasztalatai kedvezőek az 5 napos munkahét bevezetése után, a dolgozók egyértelműen jónak találják, de mint az egyik vezető elmondta, akadnak joghézagok, melyek megoldása még várat mo- gára. R. N. Alapító munkásff •• I orok között Önként vállalva, a közösségért Hogy és miért lettek több ezren munkásőrök 25 éve? Ezt a döntő pillanatot szerettem volna kiragadni a Mátravidéki Fémművek alapító munkásőreinek visszaemlékezéseiből. Újlaky Gyula géplakatos már a testület hivatalos „születése” előtt, 1957. január 12- től munkásőr, lövész parancsnok. — Nem volt egyenruhánk, hármunknak volt egy Walter pisztolyunk, azt adtuk kézről kézre. A pisztoly a párttitkár édesapámé volt, ő adta, ő is munkásőr volt. Őriztük a pé- tervásári járási begyűjtőhelyet, a tarnaleleszi gabonatárolót, a felbomlott és újjáalakuló tsz vagyonát. Márciusban már kaptunk' „egyenruhát", honvédségi szerelőoverallt, piros karszalagot „MUNKÁSÖR" felirattal, jelvényt és TT-pisztolyt. Az ország egyik legfiatalabb munkásőre voltam a 18 évemmel. — Emlékezetes események? — Köztörvényes bűnözőt tettünk ártalmatlanná 1958 őszén. Mondták, fegyver van nála, és élve vagy halva, de el kell fognunk. Aztán az 1970-es tiszai árvíz Poroszlón, az 1974- es tárnái árvíz, amikor a mun- kásőrbázist is elöntötte a víz, 72 órán át voltam egyhuzamban szolgálatban. — Meddig marad munkás- őr? — Ameddig egészséggel bírom ... Kozics György már a Mátravidéki Fémművek nyugdíjasa, munkásőrként — az egység anyagi szolgálatvezetője — fél éve tanítja be az utódját. — Ideje átadni már a stafétabotot . . . A siroki munkásőrök a bemutató Kozics György kijárta a munkásőrség előiskoláját, 1947-től a BESZKÁRT normásaként a KMP budapesti rendezőgárdájának volt tagja. 1946 óta párttag, 52-től dolgozik Sírokon. — ötvenhatban létrehoztuk a gyárőrséget. Szíj nélküli madzagos puskával és saját ruhában jártunk szolgálatba. A puskát egymásnak adtuk át. Voltak meleg perceink. Az emberek többsége mellénk állt, mert tudtuk, hogy dolgozni kell. Amikor megalakult a munkásőrség, felesküdtem. Sírokon, a Mátravidéki Fémművek lakótelepén, a gyár kultúrotthonában beszélgetve említjük fel az eseményeket. A miért?-re talán az is megadja a választ, hogy a lakótelepen saját bölcsődét és óvodát üzemeltet a gyár, hogy a 350 lakos mellé újabb és újabb csalódok telepednek le az újonnan épülő lakásokba. A gyár nemcsak biztos megélhetést ad . ,. Liktor Imre még 1945 februárjában lett párttag, azóta pártmunkás, jelenleg az egri járási pártbizottság gazdasági osztályvezetője. Ö is volt R- gárdistp. — Amikor megostromoltók a járási pártbizottságot, fegyverrel védtük. Október 26-a után kaptunk fegyvert, szétosztottuk a párttagok között, ahová csak eljutottam a környéken. Napokon ót, megállás nélkül szerveztünk. Nem volt könnyű ... Az ostromnál elfogtak, a támadók döntöttek „akasszuk fel”. Egy kiskatona mentette meg határozott fellépésével az életemet. . . — A halál torkában sem gondolta meg? — Még nagyobb erővel kezdtük újjáéleszteni a pártgyakorlat előtt szervezeteket és szervezni a fegyveres őrséget, aztán a munkásőrséget. A járást parancsnok ellátó helyettese voltam — 10 éve kerültem tartalékállományba. Évente néhány alkalommal részt veszek a gyakorlatokon, éleslövészeteken. Hiányzik a mindennapi szoros, baráti, elvtársi együttlét mun- kásőr-társaimmal. — Ellátottság terén milyen volt a fejlődés az elmúlt időszakban? — Először 1957. május 1-én vonultunk fel Egerben, még munkásruhában és katona- overallban. A fejünkön fekete egyensapkaként volt svájci, és pilotka, a lábunkon vászon- és bőrszárú csizma. Csak a áiszszázad tagjainak volt dob- tárasa, PPS géppisztolya. Az év végén téli ruházatként kaptunk pufajkót, egyszínű szerelőruhát és fegyvert. A 60-as években már egyöntetű- acélszürke pufajkát és csizmákat kaptunk, rá néhány évre mór mindenkinek volt egyenruhája, 70-től kimenőruhánk is van. A fegyverzetben is nagyot fejlődtünk az elmúlt negyedszázad alatt... Ki tudná megmondani eddig hány tízezren viselték a munkásőr egyenruhát? Az elődök a legnehezebb időben vállalták önként és magától értetődő természetességgel a veszélyt. Az azóta esküt tettek is biztonságunkért fognak fegyvert. Hogy milyen veszélyhelyzetekben álltak helyt munkásőreink? Nemcsak a gyakorlatokon tettek ártalmatlanná fegyveres bűnözőt az utóbbi 25 évben. Őriznek objektumokat, ott vannak, ahol szükség van, vagy lehet rájuk: árvíznél, tűznél, katasztrófánál . .. Közülünk való, köztünk élő emberek. Az átlagosnál mégis többet vállaltak azzal, hogy munkásőrök. Kép és szöveg: Murányi László A Munkásőrség Gyöngyösön tartott kétnapos, gyakorlatokkal egybekötött Heves megyei sajtótájékoztatóján Borbély Sándor országos parancsnok beszámolójában többször hangsúlyozta, hogy a munkásör olyan ember, akinek munkájával kell kitűnnie munkatársai közül. Példakép, aki önként és másoknál lényegesen többet vállalt a közösségért. Ezért lett munkásőr, ezért fogott fegyvert, ezért áldozza fel szabad ideje túlnyomó részét, ezért áll mindig készen a hivó szóra. Tallózás a Statisztikai évkönyvben Helyünk a világban A Központi Statisztikai Hivatal nemrég adta közre az 1980-as év adatait összegező Statisztikai évkönyvét. Beszélő számok több mint félezer oldalon, az évkönyv lapjain keresztül Magyarország tárulkozik fel az olvasó előtt. A sok-sok táblázatot tanulmányozva a végén jövünk izgalomba, az évkönyv utolsó fejezete nemzetközi adatokat közöl, érdekes összehasonlításokra advo lehetőséget: hol is a helyünk a világban? Az alábbiakban a nemzetközi adatokban való tallózásainkat adjuk közre. Népességünk alakulása Vessünk mindenekelőtt egy pillantást a demográfiai adatokra, azok közül is a természetes szaporodás mutatójára, ami az 1000 lakosra jutó élve születések és halálozások különbsége. A természetes szaporodás mutatója hazánkban 1980-ban 0,3. Rendkívül alacsony, ámbár akadnak európai országok, ahol oz előjel egyenesen mínusz, így Ausztriában a természetes szaporodás mutatója —0,2, az NSZK-ban pediq — 1,5. Ausztria és az NSZK népessége tehát fogy! A természetes szaporodás Csehszlovákiában 4,1, Romániában 7,5, Jugoszláviában 8,1, a Szovjetunióban 7,9, az USA-ban 7,3. Európában a sor élén Lengyelország áll, ott a természetes szaporodás mutatója 1980-ban 9,6 volt. A gazdaság fejlettségének fontos mutatói az egy lakosra jutó villamosenergia-termelés, még inkább — a -fogyasztás. Az egy lakosra jutó villamosenergia-termelés Magyarországon 1980-ban 2229 kilowattóra. A szomszédos országok közül Jugoszláviában 2665. Csehszlovákiában 4747, Ausztriában 5586 kilowattóra. A Szovjetunióban 4877, az USA-ban több mint 10 000. A legtöbb Norvégiában, ahol 1980-ban egy lakosra több mint 20 000 kilowattóra villamosenergia-termelés jutott. Fogyasztásunk természetesen több termelésünknél, hiszen importálunk is villamos energiát. Ha az egy lakosra jutó fogyasztást néznénk — erre viszont nincsenek az évkönyvben összehasonlító adatok —, más lenne a kép, magasabb oz érték. Ámbár ez sem kizárólagos mutató. Előfordulhat ugyanis - s az esetleges további elemzések sajnos egyelőre ilyen képet mutatnának —, hogy a viszonylag magas fogyasztás pazarlást takar, azaz egységnyi termelési érték előállításához másokhoz, a fejlett országokhoz képest több energiát használunk fel. Szén és acél 1980-ban 25,7 millió tonna szenet termeltünk, az elmúlt húsz év mindegyikében nagyjából ennyi volt a termelés. Eav lakosra 2400 kg szén jutott, a Szovjetunióban 2460, az USA-ban 3207, Ausztráliában 8205 kg. A világelső ma is Lengyelország, ott 1980- ban egy lakosra több mint 15 000 kiloqramm szén jutott. Lássuk a kőolajtermelést is. Moqyarországon 1980-ban 2 millió tonna kőolajat hoztak a felszínre, egy lakosra 190 kilogramm jutott. Körülbelül ugyanennyi jutott Ausztriában és Jugoszláviában is. Vezetnek természetesen az olajtermelő arab, o közép- és délamerikai orszáqok. Az Egyesült Arab Emirátusokban például eqy lakosra több migt 100 ezer kilogramm kőolaj jut. Az ipar fejlettségének fontos mutatója az acéltermelés. Magyarországon 1980-ban egy lakosra 351 kilogramm acél jutott. Jugoszláviában 109, Csehszlovákiában 994 (!), a Szovjetunióban 557, az USA-ban 452, Japánban 954 kilogramm. Ezt a mutatót sem szabad abszolutizálni. A mennyiség nem minden, különösen annak árnyékában, hogy acéfból a világpiacon túltermelés mutatkozik, Nyugaton sorra mentek tönkre acélgyárak. Nem mindegy az sem, milyen minőségű acélt termelnek, mennyi az értékesebb, különleges minőségű acélok aránya. Milyen fejlett a vegyiparunk? Erre többek között következtethetünk a műanyagok és műgyanták termeléséből. Magyarországon 1980-ban egy lakosra műanyagokból 31 kilogramm jutott. Lengyelországban és az NDK-ban csak 16 kilogramm, Franciaországban 32, Ausztriában 65, o Szovjetunióban 11, az USA- ban 56. A legtöbb Belgiumban, ott egy lakosra 185 kilogramm jutott. Műtrágyatermelés. Az egy lakosra jutó termelés mutatószámát tekintve a nyugat-európai országok színvonalán vagyunk. Többet mond, a mezőgazdaság fejlettségére utal az egy hektárra jutó műtrágyafelhasználás, ami nálunk 1980-ban 280 kilogramm volt. A Szovjetunióban 78, az USA- ban 109. Csehszlovákiában 335 ko. A kép azonban úay lenne *elies. ha a mű- tráqyafelhasznólást összevethetnénk a hozamokkal. A magas felhasználás azt is jelentheti, költségesen termelünk, ami sajnos igaz is. Cement, búza, burgonya Az egy lakosra jutó cementtermelés hazánkban 1980-ban 435 kilogramm volt, ezzel a mutatónkkal a középmezőnyben foglalunk helyet. Az USA mutatója 292, a Szovjetunióé 471 kilogramm. Vezetnek a görögök, ott egy lakosra 1278 kilogramm cement jutott. Hogy mire kellett ilyen sok cement? Mindjárt kiderül, ha továbblapozunk az évkönyvben, s megkeressük a lakásépítés számait. Ezer lakosra 1980-ban kereken 20 épített lakás jutott, kétszer-három- szor annyi, mint — Finnországot kivéve — az európai országokban. Mi végül is nem szégyenkezhetünk, sok országot megelőztünk az 1000 lakosra jutó 8,2 épített lakással. Előkelő a helyezésünk a búzatermesztésben. 1980-ban a búza hektáronként 4760 kilogrammot adott. Ennéí ugyan nagyobb az átlaga Hollandiának (6204 kq), vagy például Angliának (5621), viszont az USA-ban hektáronként csak 2249 kilogramm termett, a Szovjetunióban pedig - 1600 kg. Kukoricatermelésünk 1980-ban hektáronként 5320 kilogramm volt, Ausztriában 6113, Olaszországban 7022, az USA-ban 5711 kg. Elmaradásunk az élenjáróktól a burgonyatermesztésben szembetűnő: 1980-ban hektáronként 14 960 kilogramm burgonyát termesztettünk. Ausztriában 25 753, Angliában 31167, Hollandiában 38 419 kilogrammot. Vagyir még közel sem használtuk ki lehetőségeinket. Csakúgy, mint a tejtermelésben. Maqvarországon 1980- ban egy tehén évi átlagos tejhozama 3244 kiloqramm volt. Ausztriában 3601, az NDK-ban 3814, az NSZK-ban 4579, Angliában 4757, Jaoán- ban 5336, az USA-ban pedig 5363 kilogramm! Miklósvári Zoltán
