Dunántúli Napló, 1981. szeptember (38. évfolyam, 239-268. szám)
1981-09-10 / 248. szám
1981. szeptember 10., csütörtök Dunántúli napló 3 Ill Bariinyo «*x őskorlöl az Árpádokig n Janus Pannonius Múzeum Széchenyi téri épületének felújítási munkálatai lassan befejeződnek. Ennek eredményeként új raktárrészt alakítottak ki a tetőtérben, kicserélték az első emeleti födémet, központi fűtéssel látták el az egész épületet. A nagymérvű átalakítások többek között érintették az állandó régészeti kiállítást is az épület homlokzati szárnyában, az első emeleten. A Baranya története az őskortól az Árpádokig című kiállítást 1970- ben rendezték a múzeum birtokában lévő régészeti anyagból. A tatarozás idején két évig tartott zárva a kiállítás, ezalatt sor került a leletanyag újbóli restaurálására, konzerválására is. Az újból megnyíló kiállításon néhány időközben előkerült lelet is szerepel majd, másrészt pedig változással is találkozhatunk az Árpád-kort bemutató két utolsó helyiségben: a magyar középkor baranyai anyagát most a mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeumban szemlélhetik a látogatók, míg Pécs pincekutatásainak leletanyaga a néprajzi osztály épületében látható. a Rákóczi út 15-ben. Egy terem ezzel felszabadult az állandó régészeti kiállítás mellett. Itt, mint Maráz Borbála, a múzeum régészeti osztályának vezetője elmondotta, időszakos régészeti kiállításokat terveznek. Bemutatják a raktárokban összegyűlt bőséges leletanyagot, és e teremben nyílik majd lehetőség a múzeumba látogató csoportok fogadására. Mint emélkezetes, a régészeti osztály a tatarozás előtt nagy számban fogadta múzeumi történelemórákra az idelátogató iskolásokat. E különteremben egyébként a tervek szerint az idei múzeumi hónapban nyílik az első kiállítás. A fémművesség kezdetei cimmel a zóki, lánycsáki, zengővárkonyi leletanyag alapján. Itt készülnek bemutatni a dunántúli vasműves- ség kezdeteit — a jakabhegyi ásatások anyagából, és tervezik egy római kori kiállítás megrendezését is. Maráz Borbála kalauzolásával jártuk végig az újonnan megnyílt és kibővült régészeti kiállítást, omely ezen túl Pécs főterén várja a régmúlt, a történelem iránt érdeklődő közönséget. Az első teremben mindjárt az egész Kárpát-medence szempontjából jelentős régészeti anyag fogadja a látogatót: Dombay János zengővárkonyi és pécsváradi ásatásainak gyümölHamvasztásos sir Szebényböl Megújult a régészeti állandó kiállítás lékeket mutat be a múzeum, melyeket ki lehet egészíteni a raktáron őrzött leletekből. Gyérebb viszont a honfoglaláskori emlékanyag, a 9—10. században ugyanis még kevéssé telepedtek le Baranyában őseink. E korból jelentős a „pécsi sisak" néven ismert lelet, és legkorábbi innen származó emlékeink a dr. Kiss Attila által feltárt majsi temetőből. Említésre méltó viszont a merenyei korpusz, egy límoges-i zománcmunka az Árpád-korból. Pécs ókeresztény, római kori emlékei között láthatók Fetter Antal bámulatos hűséggel, precizitással készített múzeumi makettjei a három- és hétkarélyos pécsi templomokról — a múzeumi szemléltetésnek ez a módszere egyébként egyre népszerűbb szerte a világ múzeumaiban. Előadóterem a múzeumi órákra cse a neolitikum végéről. Fontos vallástörténeti adalékokkal szolgqlnak az itteni vitrinekben látható kultikus szobrocskák, köztük a „zengővárkonyi madonna”. Sok külföldi keresi fel mindig a gyűjteménynek ezen részét. A századelő és a harmincas évek régészeti szondázásai érzékeltették eddig a rézkor, korabronzkor baranyai eredményeit. Ezék sora az utóbbi évtizedben kibővült a Zók-vár- hegyen és Nagyárpádon talált régészeti anyaggal. Európa-szer- te ismert lelet a „zóki aszkosz", egy Zókon talált madárfonmájú kultikus edény. detű aranyozott ruhacsatok, kar- perecek gyűjteménye. Gazdag népvándorláskori, avarkori emVáltozatlanu! ugyanazon emblémával várja látogatóit az újonnan megnyílt régészeti kiállítás: a hirdi avar temetőből származó díszkorong képével — az életfa-ábrázolással. Gállos Orsolya A mai keramikusok számára is inspirálóak a múzeum birtokában lévő és a kiállításon bemutatott mészbetétes edények. Igen gazdag, bár a raktáron őrzött kollekciónak csak töredékét képviseli a római kori lelet- sor, határkövek, síremlékek, szobrocskák és a határainkon túl is számon tartott gyönyörű üvegkollekció a pécsi ókeresztény temetőiből. Ehhez a korszakhoz kapcsolódnak a nagyteremben látható népvándorlás- kori korongozott fibulák, ötvösmunkák és a pécs-üszögi arany- lelet. Szemet gyönyörködtető, a sötétkék háttér előtt remekül érvényesül a germán-gepida ere- Morcur szobor Latinovíts, a színész „Ha a művész élete rövidre szabott: élete sűrűvérű, sűrű-idejű hosszában mondja el a rábízott mondatot.” * „Én a szakmát szenvedélyesen szeretem, és szenvedélyes ember vagyok, különben nem szerethetném szenvedélyesen.” Latinovits Zoltán „Zseni, de őrült!” Viselte a róaggatott címkét. De miért őrület a túlfűtöttség, még akkor is, ha ez összetűzésekhez vezet, az elégedetlenség szülte izgágaság, amely mindig továbbhajszolta, soha nem engedte tespedtségben tunyulni. Legendák keringtek állítólagos összeférhetetlenségéről. Fábri Zoltán rendező mondta: „Róla az emberek életében még több rosszat elmondtak, mint másról, valószínűleg azért, mert jelentékenyebb volt náluk. Sokan összeférhetetlennek tartották, hisztérikusnak, közösségbe nem valónak. Minden tette azonban, minden kötözködése, minden indulata, minden sistergő dühe a közösség ügyébe, a jobbítás érdekében lobbant. Gyűlölte a középszerűt, a langyost, az elzsí- rosodott agyú tunyaságot, a rosszabba-belenyugvást. Ezt teljes meggyőződéssel állítom. És ennek tanúja akarok lenni." Zseni volt. Valóban az. A színpad zsenije, szent őrültje, aki a játékról mindent tudott. Volt egyszer egy előadás, a körszínházbeli „Mario és a varázsló'^ Latinovits csodát teremtett. Forgott körbe a színpadon a Thomas Mann-i közönséget hipnotizálva. S egyszerre csak elkezdtek mozogni a széksorok. A nagy nézőtérre is átsugárzott a színész hatása. Pedig mi nem a játszótársak voltunk, minket nem rendezett senki, csak Latinovits. „A JÁTÉK a gyermek sajátja. A gyermek teljes énjével játszik. Beleérzéssel, átéléssel. Kimozdíthatatlanul, hittel. Nem tessék-lássék játszik, neki fontosabb, kedvesebb, halálosan komoly, életteli a játék. A SZÍNÉSZ gyermekségét az időben és térben kiterítő, tudatos játszó ember. Ha úgy tetszik: művész" — vallja Ködszurkáló című könyvében. 1956 nyarán az újdonsült építészmérnök diplomáját zsebde dugva írta alá élete első színházi szerződését: se- gédszinész lett Debrecenben. Majd Miskolcra ment, onnan pedig vissza Debrecenbe. Tagja volt a Vígszínháznak, a Thá- liának, aztán ismét a Vígnek, a veszprémi Petőfi Színháznak és a Radnóti Színpadnak. Vendégként játszott a Madách A Színdbád című film főszerepében Kamarában, a Körszínházban, Kecskeméten, a Szegedi Szabadtéri Játékokon, utolszor pedig a Fővárosi Operettszínházban. Volt Rómeó Miskolcon és a Vígben. Rómeóval lett 1963-ban pesti színész. Játszotta a többi között Ruy Blast, Higgins professzort, az Őrnagyot a világsiker felé induló Tóték-ban, Liliomot, IV. Henriket Pirandello darabjában, és Arthur Miller Willy Lomanját, az ügynököt. S bemutatkozott a veszprémi Petőfi Színházban rendezőként is. „Nem tudom pontosan hol a helyem. Egyelőre csak kódorgók a színházban, a színház körül. A rendezés sokkal jobban érdekel, mint a színjátszás". — nyilatkozta 1965-ben. Halála esztendejében pedig így vélekedett. „Úgy érzem, hogy egy-két évvel ezelőtt beléptem abba a korszakomba, amikor már nem egy szerepet kell játszanom — hanem az összest. Rendeznem kellene. S miután ezt már kipróbáltam és sikerült — teljesen érthetetlennek tartom, hogy megfosztanak ettől a lehetőségtől. Végső célom pedig az írás. Ha vágyaim teljesülnek, s rendezhetek, nem biztos, hogy a rendezés és az írás között marad a játékra időm.” Latinovitsnak ekkor már alig volt valamire is ideje. Ezt még ő sem tudta. Térden állva mászott, ugatott és dalolt Bozzi urat játszva, volt még néhány előadása nagy sikerű önálló műsorából, s 1976. június 3- án, egy nappal halála előtt még elmondta a rádióban Ady Két kuruc beszélget című versét. Ez volt utolsó munkája. Színházi alakításainak emlékeit csak azok vihetik magukkal, akik színpadon is láthatták. De örökre itt marad a versmondó, az Adyt új hangon tolmácsoló. Latinovits és a filmszínész. Negyvenöt magyar filmben játszott, a többi között a Szegénylegényekben, a Hideg napokban, az Isten hozta, őrnagy úrban és a nagy sikerű Szindbádban. Sebes Erzsébet írvényesüljön a szabadság és kötelesség egyaránt Gyermekeink napirendje E lég sok feltételtől függ az, hogy milyen eredményeket érnek el gyermekeink a tanulásban: az idegrendszeri alkattól, az emlékezet, a gondolkodás fejlettségétől, a munkaszer- tettől, a helyes tanulási módszerektől, o nyugodt környezettől. Ezeken kívül döntő jelentőségűvé válhat az eredmények elérésében a gyermekek napi munkaidejének megszervezése. Sajnos, sok családban jelentkeznek helytelen elvek. Egyik ilyen a drákói szigor, s a tanuló életének aprólékos szobályozásb. A másik a „teljes szabadság" elve, amely rendszertelenséget, értelmes életrend nélküli helyzetet szül. Pedig nem léhet közömbös számunkra, hogy gyermekeink miként használják fel azt a napi 6—8 órát, mit iskolán kívül töltenek. A helyes napirend nem épülhet a „teljes önállóság" elvére, megalkotásában érvényesülnie kell a szabadságnak és a kötelességnek egyaránt. Ugyanis a tanuló gyermek, ifjú fejlődésében egyformán fontos a tanulás, a munka és a pihenés, a szórakozás, az egyéni időtöltés. Mivel kisiskolás kortól egészen az egyetemig a gyermek, az ifjú fő tevékenysége a tanulás, ezért a napirendnek is ezt kell elsősorban szolgálnia. Az iskolai órarend mellett természetesen figyelembe kell vennünk a különböző délutáni iskolai és ozon kívüli elfoglaltságokat is. A gyermekekkel közösen elkészített napirend legalapvetőbb feltétele, hogy mindig konkrét legyen. így például legyen a napnak egy olyan szakasza, melyet a tanuló saját tetszése szerint használhat fel. Ebben az időben hadd játsszon, szórakozzon, szíve szerint, mert ez pihenést is jelent számára azon túl, hogy ezek a tevékenységek is hozzájárulhatnak személyiségének fejlesztéséhez. Érvényesül az átvitel törvénye: amit itt megtanul, azt máshol is fel tudja használni, azt oz ismeretet, készséget, technikát. Ezek a szabadidős tevékenységek úgy is segítik az eredményes tanulást, hogy érvényesül bennük az ún. aktív pihenés elve. Ha szervezetünk elfárad egy meghatározott munkában, akkor egy teljesen másféle tevékenység — munka, játék, tanulás — pihentet bennünket, legalább úgy, mint a passzív pihenés, a semmittevés. Gyermekeink életrendjében — akármilyen életkornak is — nagyon fontos a változatosság. Ezt a napirend összeállításánál vegyük figyelembe. Arra is ügyeljünk, hogy a nehezebb feladatokat köny- nyebbek kövessék, az ülőmunkát a mozgásos tevékenység. Gondunk legyen rá, hogy a legnehezebb feladatok csak az ebédet követő pihenés, játék után kerüljenek sorra, amikor még eléggé friss, pihent a gyermek. Semmi esetre se engedjük a késő estébe, éjszakába nyúló, vagy az ebédtől lefekvésig tartó folyamatos tanulást, mert ez bizonyos idő eltelte után kimerültséghez, ideg- rendszeri károsodáshoz vezethet. Persze nem mindegy, hogy milyen életkorú gyermek számára készül a napirend, mert a kisiskolásoknak elegendő kell hogy legyen napi egy—másfél órai tanulás. ennél többet ne nagyon engedjünk meg, főleg ne erőszakoljunk rá a tanulóra. Ez a nagyobbaknál hosszabb idő, de nem töltheti ki az egész napot. Megengedhetetlen, hogy napi 10—11 óránál többet tanuljon a gyermek az iskolai órákat és az otthoni tanulást együttvéve. Hiszen így is jobban meg van terhelve, mint sok felnőtt. Előfordul, hogy még a nagyobb gyermek sem akarja betartani az ideálisnak tűnő napirendet, nyűgnek érzi, ha lehet, kibújik alóla. Ez főleg akkor fordul elő, ha nem vontuk bele a gyermeket a napirend, az életmód megtervezésébe, ha nincsenek benne az ő elképzelései, tervei. Máskor előfordul, hogy a felnőttek mosolyognak, ha napirendről hallanak, nem tartják „komoly dolognak", néha ők borítják fel különféle megbízásokkal. Pedig a napirend betartása helyes tanulási szokásokat alakít ki gyermekeinknél, rászoktatja őket idejük eredményes felhasználására, a rendszeres életvitelre. Tanuló gyermekeink hasznos életrendjének kialakulásához a napirend megtervezése csak az első lépés. Megvalósításához állandó gyakorlás és ellenőrzés, értékelés szükséges. Hogy szinte vérükké váljék az értelmes életrend, hogy tudják biztosítani saját személyiségük állandó fejlesztéséhez a szükséges' időt is. Dr. Szeléndi Gábor
