Dunántúli Napló, 1981. szeptember (38. évfolyam, 239-268. szám)

1981-09-07 / 245. szám

Kétszer Kati And rész és Dobos Bemutatjuk a Pécsi Nemzeti Színház két új színésznőjét Burns-verset adott elő, a maga szerezte dallamot maga kísérte gitáron Andresz Kati a múlt héten, a1 Pécsi Nem­zeti Színház színészeinek be­mutatkozó estjén. Nem vagyok profi zeneszer­ző, de szeretek gitározni, s sze­retem a Burns-verseket. Csak ezért választottam a bemutat­kozás ilyen módját. Andresz Kati három éve vé­gezte el a főiskolát Marton Endre osztályában, majd há­rom évig a kecskeméti szín­háznál volt szerződésben. Ját­szott a Varsói melódiában, az Úri muriban, A két úr szolgá­jában, a La Mancha lovagjá­ban, a Fekete szárú cseresz­nyében: — Operett, s igazi nagy tra­gédia kivételével már szinte minden műfajban játszottam. Érdekes, hogy mindegyikben megtaláltam a magam örömét, hiszen egy kezdő számára min­den új. Most a Haramiákat próbáljuk, kipróbálhatom drá­mai tehetségemet is. Hálás szerepet kaptam, már csak azért is, mert ez az egyedüli női szerep. Tv-ben, filmen még nem lát­hatta a közönség Andresz Katit, ám hamarosan az egész ország ’ megismerheti a már elkészült, bemutatásra váró Linda című filmből, amelyben egy bűnözőt játszik. — Hívtak ide is, oda is, Pé­cset választottam. Sok kedvvel jöttem, mert vallom, egy fiatal színésznek sok változásra van szüksége. A színházi feladatok ellátása mellett szeretnék egy önálló estet is létrehozni. Gim­nazista korom óta gyűjtöm a székely dalokat, egy időben a cigányköltészet, -zene is na­gyon foglalkoztatott. Ráckevén a Pokolhegy nevű cigányrészen még mindig sok ismerősöm van, a keresztgyerekem is on­nan való. Ezekből az élmé­nyekből szeretnék egy önálló estet adni. Ugyancsak három éve vég­zett Várkonyi Zoltán osztályá­ban Dobos Kati. Másodszorra sikerült a felvételije a színész­diplomát adó főiskolán. Egy évig Szegeden játszott hálás, jó szerepeket: a Salemi bo­szorkányok Abigéljét, a liliom- fi Mariskáját. Két évig „sza­Andresz Kati badúszott", a Radnóti Színpad három, és az önálló társulat­tal nem rendelkező székesfe­hérvári színház két produkció­jában vett részt. — Sokat szinkronizáltam. Én voltam a Nád és mocsár című tv-sorozatban Neléta hangja, de voltam már Rommy Schnei­der is. Ot nagyon nehéz volt szinkronizálni, talán mert né­met anyanyelvű és franciául beszélt: ettől olyan furcsa hangsúlyai, szünetei vannak, ezt nehéz volt átvenni... Ját­szottam a Ki beszél itt szere­lemről? című filmben is. Dobos Kati Ady-verssel mu­tatkozott be, a Búcsú Siker­asszonytól cíművel. — Nem célzattal mondtam, akinek nem inge, ne vegye magára. Inkább azért válasz­tottam, mert szeretem a sze­relmes verseket, s a szerelem­ben a szakítás legalább olyan fontos, mint a kezdés. Főképp pedig „színésznőibb”: a kez­dés kellemes, izgalmas, szép, a szakítások ritkán sikerülnek széonek, olykor igazi drámák. Dobos Kati A balek című előadásban lép a pécsi szín­padra először, a női főszerepet kapta meg, a próbák október elején kezdődnek. — Még nem töprengtem azon, hogy mi áll legközelebb hozzám, de a drámai szerepe­ket nagyon szeretem. Noiva szerepeket még nem játszot­tam, de el tudom képzelni, hogy az is tetszene ... De sze­. repálmokról akkor sem beszél­nék, ha lennének, talán babo­nából ... A Pécsi Nemzeti Színház két új művésznője, a két Kati igazi bemutatkozása majd az első előadáson valósul meg. Két eltérő alkat, szépségük, csi­nosságuk Ts másmilyen, nem­csak tehetségük. Mert együtt végeztek, mert Katik, kezdtük velük az újonnan Pécsre szer­ződött színészek bemutatását. b. I. Dobos Kati a viharokat is kibírta a Basamalom utcában ácsolt tutaj A Sokacrévtől Brailáig Rekkenő hőségben, az árhul­lámot meglovagolva indult ter­vezett útjára július 31-én déli 12 órakor a mohácsi Sokac- révből Solt Ferenc, Solt László és Varga Béla, a Pécsett a Ba­samalom utcában — kimustrált sürgönypóznákból, hulladékfá­ból és hungarocell dobozokból ácsolt - 775 centiméter hosszú és 185 centiméter széles, elöl hegyes orrban végződő tutajuk­kal, hogy egy hónap alatt meg­tegyék a Fekete-tengerig lévő 1500 kilométert. Mi tagadás, akkor látva őket nem sok jóra számíthattunk. A tutaj ugyanis első, alig ötven méteres próbaútján megtorpe­dózott egy uszályt, és pánik­szerű menekülésre késztetett egy a kikötőből éppen horgász­ni induló férfit, aki elmondta: Szabálytalan hajónapló 1300 kilométeres vízi útról „Sok mindent megért már, de azt még nem, hogy evezőjét is elhajítva ugorjon partra ...” Mindezek ellenére a HDN szerkesztősége egy hajónapló­val ajándékozta meg a három fiatal, vállalkozó szellemű mér­nököt, hogy hazatérve beszá­molhassanak élményeikről olva­sóinknak. Nos, az az igazság, hogy a hajónapló — Bácska- palánkánál egy bójával való ütközéskor eltűnt, de egy regisz­teres füzetben azért sikerült megörökíteniük kalandos tuta­jozásukat, amit időhiány miatt kénytelenek voltak augusztus ÜÜlllÉliili FamilieM Exportlistán a KFT A hazai könnyűzenei élet egyik sokat vitatott eseményét, az idei tánc- és popdalfeszti­vált kritikusok és közönség ma­ga mögött tudja, azonban dr. Erdős Péterrel, a Magyar Hang­lemezgyártó Vállalat márkame­nedzserével, a döntő egyik zsű­ritagjával mégis ezzel kezdjük beszélgetésünket, a magyar popzenéről, külföldi sikereink­ről. — A fesztiválok ma már nem meghatározóak a popzenei élet­ben sem itthon, sem külföldön, s még csak a hanglemezpiac sem ezektől függ. Egyetlen eré­nye, hogy új arcok, fiatal tehet­ségek tűnhetnek fel, lehetnek sztárok egyik napról a másikra. A magyar fesztivál ezt megva­lósította, hisz például a KFT- nek és Soltész Rezsőnek évek kellettek volna, hogy ilyen nép­szerűségre szert tegyenek. Sze­rintem a KFT a fesztivál igazi felfedezettje: egészen új szín a hazai popzenében, s ami fő erényük, hogy megvan bennük az a képesség, ami biztosítja további fejlődésüket. A Soltpsz- da| nekem nem egy szép nóta, de őszinte jókedv, belülről jövő vidámság jellemzi, amit eddig jószerivel nálunk csak a Neoton Família képviselt. A magyar A Neoton Família, kezükben aranylemezeikkel popzene irodalmiaskodóvá vált. Kell ez is, de nem ilyen mér­tékben. Egyébként a fesztivál nívója közelebb került az euro- víziós dalfesztiváléhoz, de a kü­lönbség még mindig akkora, mint amilyen eltérés van a ma­gyar és a svájci ementáli sajt íze között... A vállalat, mint dr. Erdős Pé­ter elmondta, tárgyal a KFT-vel és Soltész Rezsővel egy-egy nagylemez kiadásáról. A világ egyik legnagyobb lemezcége, amelynek jelmondata, hogy „az EMI Elektrola az a cég, aki a legkevesebb művészért tud a legtöbbet tenni", egy videoka­zettát kért a Korlátolt Felelős­ségű Társaságról. Az együttest a HUNGAROTON is feltette az exportlistára. Elképzelhető, hogy ez a csapat néhány év múlva olyan világsikert ér el, mint az LGT, az Omega vagy a Neoton Família. — A Neotonról kevés publi­káció jelenik meg a hazai la­pokban. Tulajdonképpen meny­nyire népszerűek külföldön? — Rengeteg nyugati ország­ban jelent meg nagylemezük az utóbbi időben, például Dániá­ban, az NSZK-ban, Spanyolor­szágban, Görögországban, ezen kívül Dél-Amerikában, a rádió­Háromezren a Vöröskereszt oltalmában A kő mellvédről feltáruló jel­legzetes nyugat-dunántúli táj szépségét és csöndjét ezen a hétvégén egy nagy teljesítmé­nyű aggregátor éles kerregése szakította ketté, közvetlenül a zöldkupolás apátsági templom főbejárata előtt. Körülötte, s benn az épületek között is sza- na-szerte kábelek, drótok, lá­dák, filmes kellékek sokaságát kerülgetik a szinte negyedórán­ként érkező turistacsoportok. A Magyar Televízió dokumentum­film osztálya megkezdte a for­gatást egy hatvanperces film elkészítésére. Ez arra keres vá­laszt, milyen szerepet töltött be ez az intézmény 1944 októberétől kb. 1945 május—júniusáig, ül­dözöttek százainak és ezreinek a megmentésében, a tomboló nyilasterror időszakában. A film rendezője Gábor Pál, a hatvanas-hetvenes évek nem­Menedékhely a hegytetőn zetközileg is jól ismert művésze, aki maga is diákja volt ez idő­ben a pannonhalmi bencés gimnáziumnak. S bár, mint el­mondta, ezekben a kritikus hó­napokban ugyan nem volt je­len, mégis érthető örömmel vál­lalta el a Magyar Televízió fel­kérését. Hogyan válhatott Pannonhal­ma csöndes, békés szigetté a körülötte dúló háború poklá­ban? Erről az elmúlt évtizedek­ben több riport is beszámolt már különböző napilapokban és magazinokban. Új adalé­kok, körülmények azonban má­ig is előkerülnek a hiteles szem­tanúk és az akkor befogadott menekültek emlékező vallomá­sai nyomán. A készülő doku­mentumfilm is az egykori és mai helyszínek felidéző erejű kép­sorai és — a tv felhívása nyo­mán —, jelentkezett egykori menekültekkel, üldözöttekkel és a főapátság ma is ott műkö­dő — 44/45-ben szervező-veze­tő szerepet betöltő — személyi­ségeivel készített interjúk során igyekszik választ adni erre a ma már történelmi kérdésre. Ami részben ismert: 1944. ok­tóber 14-én — Svájc Budapes­ten akkreditált kereskedelmi at­taséja (Born Frigyes) intézkedé­se nyomán — és többen mások közreműködésével —, Pannon­halmán aláírtak egy szerződést. Eszerint az apátság falain be­lül minden és mindenki a Nem­zetközi Vöröskereszt oltalma alá került. A védettség szabályai­ból adódóan kapuját fegyveres testületek tagjai nem léphették át. A gimnáziumi épület tetejé­re fölfestették a vöröskeresztje­iét. Ennek következtében az apátsági épületegyüttest és a környéket nem bombázták; a körülötte dúló harcok elkerül­ték. Pannonhalma szinte pus­kalövés nélkül megmenekült A benne rejtőző, eleinte 760, ké­sőbb mintegy 3000 menekülttel, jobbára nőkkel és gyerekekkel együtt, akik nagyobb részben a nácizmus üldözöttéi voltak. De volt köztük néhány halálra ke­resett antifasiszta politikai me­nekült is, akiket a legnagyobb titokban rejtegettek. Élelmezé­sükről ellenszolgáltatás nélkül az apátság, egészségügyi ellá­tásukról három orvos és ápoló- személyzet gondoskodott. Szük­ség kórtermekben, s a sebtében fölszerelt műtő segítségével, ahol számos nagy műtéteti is végeztek. A filmben megszólal az egy­kori műtőasszisztens, a diákott­honi rektor, a diáklány, a ta­nár, az egykori diák, — ma ne­ves magyar író — és megszó­lalnak sokan mások is. Elmond­ják, milyen volt a falakon belüli élet, hogyan vetették vissza a nyilasok meg-megújuló behato­lási kísérleteit; elmondják, ho­gyan menekült meg itt három­ezer ember, aki egyébként kö­nyörtelenül az üldöztetés, az embertelenség áldozata lett volna. W. E. adók naponta többször sugá­rozzák dalaikat, Spanyolország­ban önálló showműsoraik vol­tak, egy kanadai filmben az ő zenéjüket játszották. Most, ok­tóber 15-én utaznak Japánba két hónapra, ahol negyven kon­certet adnak. Ez a turné 120 000 dollárt jelent az országnak. A Neotonnak Japánban eddig négy nagylemeze és négy kis­lemeze jelent meg. Közben a Neoton japán pla­kátjait nézegetjük, újságokat, melyekben oldalas felvételeken látható az együttes, tucatnyi le­mezt. Előkerül egy golflabda is, melyen a felírás: Newton Fa­mily. Erdős doktor mondja, hogy jogdij ellenében nemcsak golf­labdára, hanem trikóra, sza­tyorra, táskára, s ki tudja még mi mindenre nyomják az együt­tes nevét. Hogy ezért még fi­zessenek is, ahhoz sztároknak kell lenni. — Mi a Neoton titka? — A világon mindenhol a jókedvű zene felé fordul az ér­deklődés, s ők ezt képviselik, nem angolszász zenét játsza­nak, s dalaik — bár ez nem túl hízelgő —•, kömmerszek, Japán utón egyébként Dél-Amerikábo mennek koncertezni, az RCA- cég hároméves szerződést kö­tött velük. Az LGT közismert EMI-szer- ződése jelzi a Presser-csapat ázsióját, most pedig Szűcs Ju- dit(h) NSZK-beli fellépésére kötött szerződést az EMI Elekt­rola céggel a HUNGAROTON. — Milyen nagylemezek je­lennek meg még az idén? — Szűcs, Koncz, Hungária, P. Mobil, Dynamit, Omega, East, valamint egy Amerikában élő, magyar származású, világ­hírű gitárművész, Szabó Gábor nagylemeze, amit világjoggal adunk ki. Roszprim Nándor 22-én Brailában, 150 kilométer­re a Fekete-tengertől befejezni. „Vízkeresztségünk — szoktatva magunkat a talpunk alatt moz­gó alkotmányhoz - a mohácsi »afférral« nem fejeződött be, még ugyanis az indulás napján este telibe találtunk egy kivilágitat- lan bóját, ami nemcsak tuta­junkat ingatta meg, de bátor­ságunkat is. Szerencsére a kö­vetkező nap minden incidens nélkül telt egészen este 10 órá­ig, mikor is a bácskapalánki új híd miatt szűk mederbe terelt, áradó folyó sodrása rávitte tutajunkat egy bójára. A fedél­zet viz alá került. A sátorban heverő tárgyak közül csupán néhányat sikerült kihalászni a vízből, többek között a Duna- társaságtól beszerzett szakasz- térkép-köteteket, a magnót és néhány apróbb tárgyat. A hul­lámsírba veszett: a hajónapló, a rádió, a bogrács, több kazetta és sok konzerv. Augusztus 2-án Újvidéken si­került rendbeszednünk a tutajt. Mindjárt vendégeket is kaptunk az újvidéki televízió munkatár­sait, valamint a Mohácsról előt­tünk egy héttel rajtoló XXVI. Duna túra résztvevői közül né­hányat. Elmondták: látva tá­kolmányunkat a Sokacrévben, egy lyukas garast nem adtak volna azért, hogy találkozha­tunk. Az árhullám gyors vonulá­sát kihasználva folytattuk utun­kat. Belgrád, Szendrő vára, Vcliko Gradiste és Galambóc várának festői tájai voltak állo­másaink. A Kazán-szoros után a Vas­kapu előtt a duzzasztás miatt lelassult a viz, így jutott idő a festői táj szemlélésére. A vízi- erőmű zsilipjének második kam­rájában találkoztunk az első magyar hajóval, ahonnan hajó­kürttel üdvözöltek bennünket. Délután egy motoros vállalta el vontatásunkat, s majdnem meg­jártuk. Első kísérletre — oldalt rögzítve a tutajt, hogy beszél­getni tudjunk — épp hogy csak fel nem borultunk, míg elöl von­tatva a tutaj orra fúródott mé­lyen a vízbe, győztük menteni a felszerelést. Éjszaka fél métert apadt a Duna, s mivel alattunk fatönk volt, reggel »lebegő« tutajon találtuk magunkat. Rendre oldalról kaptuk a sze­let, így aztán nagy izzadások közepette csak lassan halad­hattunk. S bár sok helyütt ma­rasztaltak bennünket bolgár barátaink, csak rövid időt tölt­hettünk Vidinben, Russzéban és Szilisztrában. Annak ellenére, hogy két vihar is «beért» ben­nünket, 21-én Lacu Sarat falu­ban tölthettük az utolsó éjsza­kát. Másnap Brailában egy maqyar hajósnak ajándékoztuk a Csepel motorkerékpárból fab­rikált hajómotort, mig a tutajt egy román fiatalemberre hagy­tuk. Vonatra ültünk és augusztus 23-án érkeztünk vissza Buda­pestre az 1500 kilométerre ter­vezett, ám idő hiányában 1350 kilométernél befejezett tutaj- utról". K. L. Az Pécsi Gyára felvesz pécsi telepére % ív- és lánghegesztőt, % lakatos szak- és betanított munkást, 0 tmk-lakatost, 0 segédmunkást és % gyors- és gépírót. EGYMOSZAKOS MUNKAREND, MUNKÁSSZÁLLÁS Jelentkezés a főművezetőnél, illetve a főkönyvelőnél, Pécs, Nagyárpádi út 11. Popzenénk hódításai nyugatén és keleten

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom