Dunántúli Napló, 1981. szeptember (38. évfolyam, 239-268. szám)
1981-09-06 / 244. szám
Kováts Ferenc rajzai A munkások városa Bebesi Károly könyve a harmincéves Komlóról Csuka Zoltán Piros pünkösd Pécsett A népharag Tiindéri reggel. Milljó csepp tükörből Verődik vissza most a nap szeme, S az erdők fölött lebbenö ködökből Akárha antik táj nyugalma lengene. A munka áll. A forrásnál csobogva Szökell a viz, és zsong a halk beszéd. A bányatelep most ébred zsibongva, Száz ablak int az égre szerteszét. A férfinép még szunnyad ernyedt testtel, De szorgosabbja fát vág, ás, kapál, Dünyögve nótáz; énekelni restell, Ezer madár szól, harkály kalapál. De szép is volna ez a cudar élet. Ha itt a május, s minden újra éted, S körös-körül a lombok tengere, Most mintha tajtékozva rengene. Ó szép pirosság, pünkösd életpirja, Lebegj, vidáman, lepkeszárnyon! Az égre arcod fecske toll írja, S el is röpíthet egy kis fuvalom. A gesztenyés alatt a fogda árnya, A föld alatt sok sötét, barna tárna, A szivek mélyén lappangó ború, Azt súgja mind: még él a háború! A gumicsizmás korszakról nekem nincsenek emlékeim. Az ötvenes évek bicskás, boxeres legényei számomra olyanok, mint a ponyvaregények seszí- nű hősei. Pedig volt gumicsizmás korszak, voltak bicskás legények, és az is igaz, hogy valamikor rabok dolgoztak An- na-aknán ... És Vas Zoltán se egyszerű legenda. Mint ahogy tény az is, hogy a bányák mélyén, a megroggyant vágatokban a volt csendőr és az egykori illegális kommunista együtt vonszolta a tervteljesítés érdekében szénnek minősített meddőt... Harminc éves lett Komló, szocialista bányavárosunk. Egy város, melyről szinte mindenki tud valamit, s melyet ugyanakkor oly kevesen ismernek igazón. Egy város, mely — mint minden város —, állandóan változik, de igazi arcát lám mégis oly makacsul eltakarják a túlzottan sötét, s a nem kevésbé túlzó rózsaszínű sztereotípiák. Komló számomra azt jelenti: Véner János. Zobák, József Attila szocialista brigád. Vagy azt, amikor a mentőcsapat élén kiszálló Gálfi István ránk- üvölt: ,,/fí vagytok megint?! Mert baj van?! De amikor ömlött a szén, s minden rendben volt, egyetlen újságiró sem ért rá ...!? Én voltam odalent, az aknatalpon, Zobák legmélyén, ahol embereket ölt a vulkánként kitörő gáz — máig dübörög bennem a koporsókra hulló föld zaja —, s ha akkor nem is, ma már megértem Gálfi Istvánt. Komlónak az indulatok, túlhajtott érzelmek helyett tárgyilagosságra van szüksége. Komló azt akarja, hogy végre olyannak lássák, amilyen. Nem akar többé a kalandorok, a vakmerők, a múlt elől menekülők a fanatizáltak, a fanatikusan optimisták, a plakát- mosolyú hősök városa lenni. Az akar lenni — ami. Egy város a sok közül, mely ugyanakkor mind tudatosabban érzi és éli át a tényt, hogy munkásváros. Nem lehet tehát véletlen, hogy a város harmincadik születésnapjára megjelent ízléses, de szerény kiállítású könyvnek ez a címe. A munkások városa. Bebesi Károly, a Dunántúli Napló főmunkatársa „hősi eposz", avagy a még divatosabb „dokumentum-regény" helyett egy tanulmányt tett az ünnepi asztalra. Nem íródott tovább tehát a legenda s nem folytatódott a „leleplezés" sem. Úgy tűnik, eljött a tisztelet ideje — anélkül, hogy leírnánk, kimondanánk, lobogtatnánk ezt a szót. Bebesi Károly munkájának kiindulópontja: harminc éves korára felnő az ember, s felnő a város is. Kifejlődnek, markánssá 'válnak jellegzetes tulajdonságai és vonásai. Tisztázódnak a célok. Körvonalazódnak ugyanakkor a további fejlődést segítő, illetve befolyásoló erőterek; az a bonyolult összefüggés-rendszer, melynek a keretében felszínre kerülnek, megvívják harcukat, s szerencsés esetben egymáshoz idomulnak, a helyi a nagyobb és legnagyobb érdekek. Ember és város. . A kiindulópont, természetesen, a múlt. A századelő nagyiramú kapitalizálódása a jelentéktelen baranyai falucskát kiragadta saját perspektíváiból, s a szénbányák megnyitása, a széntermelés gyors ütemű növelése révén egy merőben más fejlődési irány felé vitte. A feudalisztikus viszonyokat szinte máról-holnapra a kapitalizmus váltotta fel; a cselédekből, zsellérekből, tenyérnyi földön gazdálkodó kispa- rasztokból, viszonylag rövid idő alatt proletárok lettek. Új eszmék - és ézek nyomán —, új célok születtek. A munkásmozgalom egyidős ebben a térségben a bányászattal, s bármilyen nehezek voltak is a körülmények, bármilyen ellentmondásokat is produkált az úri ravaszság és a sokmindent eltorzító éhség, Komló úgy élte meg a felszabadulást, hogy a remény és várakozás mellett a tettrekész- ség volt a meghatározó. És hamar eljött ennek az ideje. Az újjáépítés, a konszolidáció viszonylag rövid időszaka utáp robbanásszerű fejlődésnek indult a város. S ez mindenekelőtt „jövevények" ezreit jelentette'. 1950-et írunk. Ez a gumicsizmás korszak kezdete, ekkor ért térdig a sár, s ekkor villogtak a barakkkocsmákban a .bicskák. Az igaz és a hamis legendák is ekkor születtek. De Bebesi Károly — bár nyilván találkozott ezekkel a legendákkal, gumicsizmás árnyakkal —, a sztorik helyett a lényegre figyelt. „Az emberi szálláshelyek, életterek ' mintha elmosódtak volna valahol a szénpor és lüstlelhő mélyén. Pedig az igazság az hogy a „termelőhely" e füst- és porfelhőibe, nemegyszer misztikumába burkolt város, mindig is emberi küzdelmek, az emberréválás színtere volt. A szó szoros értelmében vett kohó Komlón sohasem működött, de a szocialista emberi tulajdonságok parazsa a kezdettől fogva sem hunyt ki és ma is ott izzik valahol a város mindennapjaiban, a föld felszíne alatt és a föld leiszíne fölött." Komló valóban a szén okán lett város. De az emberek által. Bebesi Károly születésnapi könyve, miközben egy városról szól, általában is az emberi munka dicsérete. Politikai torzulások, sőt bűnök; máig csodált optimizmus és áldozatkészség; beruházási és fejlesztési tévedések, cikk- cakkok és műszaki-technikai remekművek - igen, erre mindre van példa Komlón. E könyv egyik nagy érdeme, hogy meggyőzően bizonyítja: minden politikai, . sőt nagyobb horderejű műszaki-gazdasági döntés is, közvetlenül kihat az emberek életére. Perspektívákat nyit és utakat zár el, hitet ad — és kedvet öl. A szénbányászat visszafejlesztésével kapcsolatos döntés annak idején, az 1960- as években, valóságos sokkot okozott: olyan károkat, melyeket máig sem sikerült helyrehozni. De szerencsére, másra is van példa. Az egyoldalú 'iparszerkezet korszerűsítése érdekében tett erőfeszítések például növelték Komló megtartó, sőt vonzerejét; aj új üzemek (Carbon, MOM, Május 1. Ruhagyár) által biztosított új munkahelyek nemcsak új kenyérkereseti alternatívákat jelentenek de új tulajdonságok, képességek, sőt ideák kifejlődését is segítik. Bebesi Károly mindezt szemléletesen érzékelteti. Komló tehát egy egyre sokszínűbb munkásváros. Bebesi Károly érdeme, hogy a munkalehetőségek, munka- körülmények vizsgálatát, az életkörülmények, az élet milyenségének vizsgálatával kapcsolja egybe, s így — gazdag adatgyűjteményre támaszkodva —, meggyőzően bizonyítja, milyen bonyolult fejlődés eredményeképpen lesz város a településből, illetve otthon a lakóhelyből. Az egyik városi vezető így nyilatkozik: „Harmincezer ember él ebben a városban, akik közül a többségnek már nem a lakás a gondja. Más valami is kell. Komlón hiányoznak azok a kohéziót jelentő létesítmények, amelyeket ha nem pótolunk, elvesznek számunkra az emberek ..." Az összes foglalkoztatott — 10 831 ember —, nyolcvan százaléka fizikai dolgozó. De mit jelent ez ma, 1981-ben? Bebesi Károly e kérdésre is a folyamat ábrázolásával válaszol: ,,/íf varrógép zakatol egész nap, amott az eszterga zúg, lent, a város alatt pedig a kő, a szén recseg-ropog. Alakul, lormálódik az anyag és vele formálódik a munkás is. A munkahelyeken sokféle érték termelődik, de eközben a munkás is egyre értékesebb tulajdonságokra tesz szert. Tegnap még csak kéziszerszámokkal dolgozott, ma már félautomata, vagy automata gépen. Tegnap még éppenhogy félszegen végigment a munkahelyén, ma már a gazda szemével néz körül." Tudom, hogy így van. Tudom, mert ismerem Véner Jánost, mert barátaim a József Attila brigád tagjai, s mert oly sokszor jelen voltam, amikor üzemszervezésről, demokráciáról, világpolitikáról folyt valamelyikük otthonában, vagy éppen a brigádklubokban a szó. Bebesi Károly nem hivatkozik a barátaira, az élményeire. Pontos, tömör. Tárgyszerű. Könyve tulajdonképpen egy okos, higgadt — s mégis agita- tiv erejű —, „segédkönyv", mely az emlékekkel, élményekkel, érzelmekkel és ideákkal együtt használandó. A kiadó: Komló város Tanácsa. A lektor Gallusz József — aki nemcsak egyik tisztség- viselője, de társadalmi értelemben e város szülötte is. Egy azok közül, akik a gumicsizmás korszakban kezdték. S azok egyike is, akik képesek voltak az ábrándokat a realizmussal, a csoda-várást pedig a cselekvő felelősségvállalással felcserélni. Bebesi Károly könyvét Komló barátainak ajánlom. És különösképpen azoknak, akik még nem azok. , Pál József A külváros reggeli anatómiája Az árokparton poros papir nyílik És égre merednek a szürke betonlábak Fekete dübörgés gurul a szénmosóból Az erdők felé és az apró udvarokba Arany csibéket röptét szét a nap reflektora És brummog a húszezer voltos vezeték Mily dallamot pönget a szél nem tudja senki Csak a fák értik lombjuk táncba kezd Tejszag legel békésen a boltok előtt A friss ropogós kenyerekből jót harap Asszonyok jönnek asszonyok sietnek Fecskecsivitelés röpköd köröttük Az uj műszakot elnyelte az akna Az éjszakások szállingóznak kifelé Kimosdva nagyjából komótosan füstölnek S jószerencsét köszöntenek az asszonyoknak S a sejtelem, akár a láthatáron A jégverés kibomló föllege, Sötétben duzzad, szétömlik a tájon, S hiába már az ég derűs heve; A város felől tompa dörrenések, A hegyről erre visszahangzó lövések, Mint üstdob hangja, döngö robbanás, S már foszlik is a tavaszi varázs. Ki mérte már a hir sebes futását? Úgy qördül. dördül, mint hóqörgeteg. Labdányi tán, ha kezdi áradását. S percek se telnek, már a hegy remeg, iqv nő a hir is, futva szélsebesen, Lidérces lánqot gyújtva tág szemekben, S futása közben mind nagyobbra nő; Egyetlen sírból igy lesz temető. A pécsi hir is iqy nőtt mind nagyobbra, S nem telt belé. csak néhány pillanat, Az ár elindult, ezreket sodorva, S tömegbe gyűlt a gesztenyés alatt. Már azt beszélték: nem egy nvenetszázad, Az eqész pécsi helyörséq fellázadt, S a meqénekelt. forró néoharag Tajtékzón törte át a gátakat. Kitört a bányák elfojtott keserve. A bosszú vágya égig felcsapott. Ömlött a néo, kacagva, énekelve, Emelve csákányt, fejszét vagy — botot. S akárha qvülne egyetlen karámba. Most összebúit a foadaörség nyája, S bénultan várva sorsát, hogy mi lesz, Magában ült Herszényi ezredes. .,Népeflkelőkt>őr állt a foadaörség, Vén tartalékos, fáradt mindahány, Nem volt azokban cseppnyi vakmerőség, Csak hazavágytak oly sok év után. Őrmesterük a hírhedt, ruhát váltott, Civilbe búit. és gyorsan odébb állott, S az ősi. lombos qesztenyék alatt Ázott kakasként állt a kis csapat. Szemben velük, a aesztenyés tövében Szélesre duzzadt már a bősz tömeg, Lve-föl hullámzott forró szenvedélyben, Vezérre várt csak. kit vakon követ. Az is került, nem is nagyon sokára; Pár napja jött meg rövid szabadságra Az orosz frontról egy himlőhelyes, Mogorva képű honvéd tizedes. „A főkolompos!” igy hívta Herszényi, Ha Berta Györgyről egykor szó esett, Mert régi harcos volt és talpig férfi, Ki bátran szólni nem restelkedett. Elsők között vitték hát katonának. S mint bélyegest, vetették száz halálnak, S hogy szabadságot még nem kaphatott, Herszényi arról is gondoskodott. A történések fogaskerekében Kicsorbult fog csak nagyritkán akad, S bűn és bűnhödés logikájaképpen A véletlenek összejátszanak, igy kellett mostan Berta szabadsága, Hogy ezrek meggyalázott igazsága Lesújtson arra, aki vétkezett, S megbünhődjenp.k mint a vétkesek. Az első fegyver Berta vállán villant, S már mellette állt vagy húsz fiatal, Az őrség erre kámforként elillant, Futott, szaladt, rossz mordályaival. De mind elfogták, máris leszerelték, S a bajszos hadat szélnek eresztették. Nem telt belé csak néhány pillanat, S egyetlen zárkán sem volt már lakat. A sanda szemű ajtók felpattantak, S akár a zúgó, vészes áradat, Ha gátját törve végül kiszakadhat, Ömlött elő most a fogoly-csapat. Hunyorgó szemmel, rángatózó szájjal, Most azt se nézték, kit ölelnek átal, S mint csermely, hogyha folyóba szakad, A nyájban eltűntek egy perc alatt. HÉTVÉGE 9. Békés Sándor
