Dunántúli Napló, 1981. szeptember (38. évfolyam, 239-268. szám)

1981-09-01 / 239. szám

1981. szeptember 1., kedd Dunántúlt napló m i 'iMr>;.; ; .; lé pénzt hoz a kerámia Kishajmáson Lábra állt a gyenge tsz 20 milliós rekonstrukció onerobol Épül az új agyagelökészitő Üzem­Fotó: Erb émet és angol szövegű színes képeslapokból értesülnek a külföldi turisták arról, hogy Kishajmáson alacsony gyári áron kaphatók a hagyományos, magyar paraszti fazekas­művészet termékei; boroskancsók, szilkék és fűszertartók, bokályok, korsók, siklósi dísztányérok, komplett étkészletek, kis szériában kézi festéssel készült 150-féle turistacsalogató termék. Aki kíváncsi rá hogyan készül, az meg is nézheti a gyárban a boszorkányosán ügyes kézi korongozókat, vagy a kerámiafestők keze alól kike­rülő szebbnél szebb népi munkákat. Egyszerű, máztalan viirágcse- repekkel, csibeitatókkal kezdték a hetvenes évek közepén. Ma Ihárom alapszínnel — piros, fe- ikete és fehér, — fényes és matt változatban késííti a 86 fős ma­nufaktúra belföldi forgalmazás­ra és exportra a dísz- és hasz­nálati tárgyak széles skáláját. A konkurrencia nagy, de a versenyképességet a kézi, kis szériás termelés, a gyors és ru­galmas alkalmazkodás biztosít­ja. No meg a kiváló minőségű agyag, 'ami valóságos kincs ezen a mezőgazdaságilag sze­gény vidéken. — Az agyagbányo a mi fő megélhetési forrásunk, amely évi 50 milliós termelés mellett akár 300 évre biztosítja az it­teni lakosság, elsősorban a tsz- tagság jó megélhetését. — Takács Jenő agrármérnök, a termelőszövetkezet elnöke, a Szilikátipari Kutató Intézet és a Veszprémi Vegyipari Egyetem szakvéleményére alapozva te­szi a merésznek tűnő kijelentést- Két egymást követő — 1973— 1974 — szanálás után vette át a megye legkisebb — 778 hek­tár — és legszegényebb terme­lőszövetkezetét. Amíg a mező- gazdasági termelést erőltették itt, addig a Mecsek meredek hegyoldalain, a sovány, 4 aranykoronás termőföldeken gazdálkodó tsz nem nyújtott tisztes megélhetést, anyagi biz­tonságot Kishajmás és Szatina tagságának. Az agyagbánya, mint kincset érő helyi adottság, akkor még eléggé feltáratlan volt. Az új vezetőség azonban felismerve az ebben rejlő nagy lehetőséget, a tudományos in­tézetek szakvéleménye alapján megkezdte az üzem fejleszté­sét. A kerámiaüzem már az első évben tiszta nyereséget hozott, öt év óta minden évben nyere­ségesen, négy év óta bankhi­tel felvétele nélkül gazdálkodik a Hegyalja Tsz. Tavaly a tsz termelési értéke 28 millió fo­rint volt, a tiszta nyereség, fő­ként a kerámiának köszönhető­en — 4,6 millió forint. E muta­tó alapján, a MÉM STAGEK felmérése szerint az ország 1200 termelőszövetkezete közül az előkelő 101. helyre kerültek. Növénytermelési eredményeik is javultak. Tavaly elérték a 4,2 tonnás búzatermést hektáron­ként. Jó eredménnyel termelik a tavaszi árpát, a zabot, a vö­rösherét, szénának, magnak egyaránt- Állattenyésztésük sze­rény, 500 anyás juhászatuk fej­lesztése nem hozná meg a várt hasznot. A népi kerámia üzemet sem érdemes bővíteni, mert a nagyszériás termeléssel épp a rugalmasságát, s ezzel a ver­senyképességét veszítené el. A hogyan tovább kérdésre is a kutatóintézetek adták meg a választ, amikor írásba fektették, hogy a kishajmási agyag ipari, kerámia gyártásra is kiválóan- alkalmas. A ma még oly sok helyen hiányzó vállalkozó kedv újabb jeleként a baranyai vi­szonylatban is parányinak szá­mító, de pénzügyileg ma már szilárd szövetkezet most egy 20 millió forintos rekonstrukció­ba kezdett. A beruházás az idén indult. Az első lépcsőben — 5 millió forintos költséggel — új kutat fúrnak, amely a leendő üzemen kívül ellátja vízzel a községet is. Megépítik a szennyvíztele­pet, és még az idén befejezik az új agyagelőkészítő építését. Egy év kihagyás után, 1983- ban megkezdik az ipari kerámia gyárüzem építését, s 1984-ben adják át a létesítményt. A két- színtes(re tervezett. modem gyárban különféle ellenálláso­kat, szigetelőket, az építőipar részére pedig külső és belső falburkoló kerámialapokat gyártanak majd nagy szériák­ban. Az új üzem újabb 35 tsz-tagnak és helyi lakosnak biztosít foglalkoztatást. A re­konstrukció után népi és ipari kerámiagyártásuk éves termelé­se — a jelenlegi 15 millió fo­rint árbevétellel szemben — el­éri majd az 50 millió forintot. Ez az expanzió azt jelenti, hogy a kiegészítő tevékenység — amely már ma is a termelés 55 százalékát teszi ki, mindinkább fő tevékenységgé válik a kis­hajmási tsz-ben­A mezőgazdasági termelés struktúráját a gyógynövényter­mesztés felé tolják el, mivel adottságaik erre kedvezőek. A jövőben 300 hektáron termel­nek különféle gyógynövényeket a Hetbária Vállalatnak. A kerámiakészítés, mint szak­ma iránt élénken érdeklődik a helybeli fiatalság. A munkába álló fiatalok betanított munkás, ként átlag 3000—3500 forintot, szakmunkásként 4000—4500 fo­rintot keresnek havonta. Flem vándorolnak el. a faluhoz a szövetkezethez kötődnek, mert az anyagiakon túl szép és érde­kes munkájukban legalább any- nyi örömet találnak, mint a bel­földi és külföldi turisták, akik megveszik az évről évre jobb minőségű, kishajmási kerámiát. Rné Nem okozott fennakadást Gazuezetek­tisztítás Tizenegy éves „szolgálat" után esedékessé vált a Dél-du­nántúli Gázgyártó és -Szolgál­tató Vállalat Felszabadulás úti benzinbontó üzemét a gazo- méterekkel összekötő vezeték tisztítása. A hétszáz milliméte­res átmérőjű, közel fél kilomé­ter hosszú csőrendszerből va­sárnap 120 atmoszférás víznyo­mással távolították el a nagy- mennyiségű lerakodott salak­anyagot, biztosítva ezzel a za­vartalan téli ellátást, a megbíz­ható üzemeltetést. A leállással — az előzetes bejelentéssel szemben — nem zavarták a la­kossági ellátást, pusztán a Por­celángyár állt le erre a napra és részlegesen a Pécsi Kenyér­gyár, bár ott már az este fo­lyamán elkezdhették a sütést. A földgáz Pécsre érkeztéig, ami 1982 végére várható, és az azt követő átállási ideig, illetve a benzinbontó leállásáig már nem lesz szükség újabb tisztí­tásra. A műszaki gárdával az élen, 50 szerelő és szakmunkás, no meg az őket finom ebéddel el­látó konyhai személyzeten kívül részt vettek a nagy munkában a Baranya megyei Építőipari Vállalat darus és teherkocsijai, a Pécsi Vízművek nagyteljesít­ményű csatornatisztító autói és a köztisztaságiak öntöző kocsi­jai. Erb János Az útkeresés gondjai Egységes irányításra van szükség Képes-e kilábalni a Pécsi Cipőipari a mélypontról Szövetkezet? Idén a Pécsi Cipőipari Szö­vetkezet négyszáz dolgozója közül még senki sem kapott a kiváló minőségi munkát elisme­rő célprémiumot, amelynek az összege személyenként 200— 600 forint. De ugyanígy a meó- sok, a művezetők sem részesül­tek a szokásos havi minőségi prémiumban. Mindezzel a ve­zetés a kifogástalan minőségi és mennyiségi termelésre akar késztetni, hogy a kollektíva visszaszerezze hírnevét a nem­zetközi piacon és az amerikai megrendelő elveszítéséből ere­dő mélypontról végleg feltor­názzák magukat. A fenti szigorítás jogos, soka­kat mégis hidegzuhanyként ért és megkezdődött a1 kiszámítha­tatlan méreteket, gazdasági ve­szélyeket magában reilő el­vándorlás a pécsi és a bükkös- di üzemből is. A betanított munkósállomány döntő többsé­gét a nők alkotják, akik köny- nyen válnak meg a munka­helytől. Veszélyesebb, hogy a legjobb szakmunkások is kérik ki a munkakönyvüket. A szövetkezet az elmúlt év­ben is óriási erőfeszítéseket tett, hogy a termelés folyama­tosságát biztosítsa, a korábbi vevőit megtartsa, sőt újabba­kat szerezzen. Törekednek arra is, hogy az anyag- és díszítő­elemellátás ne kuszólhassa ösz- sze a szállítási, átadási határ­időket. Miután a szövetkezet megvált a budaoesti központ­jától, a RUSZÖV-től, és felvet­ték a Baranya megyei KISZÖV tagjainak sorába — máris egy négymilliós kölcsönt kaDott a központi fejlesztési alapból. Következményeként a aéppark feilettségi szintje javult és meg­felelő minőséget lehet produ­kálni vele. Az elkövetkező idő­ben több mint hétmillióért egyebek között olasz célgépe­ket szereznek be. Mégsem elégedettek, ugyanis a napi 800—900 dót cipőt to­vábbra sem hozzák és míg ko­rábban a lemaradás szétszór­tan jelentkezett, addig most heteken át állandósul. Pedig gazdaságosak csak akkor lesz­nek, ha a havi 34 ezer pór láb­belit kifoaás nélkül leszállítiák. Ezzel szemben nz ez évi hóna­pok mérleae a következő: már­cius 38 ezer, április 26 ezer. móius 22 ezer oór női cipő. 1981-re egyébként 400 ezer nár cipő leavártósát tervezték, ugyanannyit mint tavaly. A nyugatnémet, francia és a dán vevőknél 50 milliós, míg a lengyel, román, szovjet és NDK­Nemcsak a drága lehet jó... Ami olcsó, az mindig gyanús egy picit. Ez a korántsem új igazság bizonyítja önmagát: kissé bizalmatlan tekintetek für­készik a csökkent árú konzerve- ket, csokikat, szörpöket és tész­taféléket. Szakértő orrok szag­lásszák a tíz forintért kapható BAC-sprayt, a mosóporokat, a mustárt. Aztán előkerül a pénz­tárca, s mint már annyiszor, most sem csalódik a vevő. A Sallai utcai Olcsó áruk boltjá­ban kizárólag csökkentett árú termékkel találkozhatunk. Álta­lában 20—60 százalékkal ol­csóbb itt minden. — Nem tudok róla, hogy va­lamikor is panaszkodtak volna a minőségre — mondja Papp Józsefné, a bolt eladója. A le­járt szavatosságú termékeket a forgalmazás előtt gondosan be­vizsgáltatjuk. Egyébként is né­hány hónapja, amióta folya­matosabb az ellátásunk, sok olyan áru is van, ami semmi­ben sem különbözik a más bol­tokban kaphatóktól. Az üzletben ketten dolgoz­nak, s mivel Vágó Kálmánná szabadságon van, reggel ki­Olcsó áruk boltja lenctől este hatig Pappné dol­gozik. Sok a munkája. Cigaret­tát, kávét, szeszes italt nem árulnak, mégis százhúszezer forint körül van a havi forga­lom - csökkentett áron számol­va. Az adminisztráció is sok időt igényelne, de mivel szinte állandóan jönnek a vevők, en­nek egy része otthonra marad. Alkalmi vevők éppen úgy jár­nak ide, mint kispénzű nyugdí­jasok. Legtöbben csak éppen bekukkantanak, aztán körbe­pillantva, rövidebb-hosszabb mérlegelés után egy százast is itthagynak. Hagyó Árpád már nyugdíjas, az Uránvárosból jár be a bolt kedvéért, hetente többször is:- Szívesen jövök ide. Miért adjak ki többet bármiért is, ha nem muszáj? Ma is megtakarí­tottam harminc forintot. Meg vagyok elégedve a kínálattal is, bár máshol is lát az ember olyan hibás árucikkeket, ame­lyek ott felhalmozódnak, itt meg biztosan elfogynának. Egyre népszerűbb lesz a sétá­lóutca kis boltja. Szendőri Tiva­dart, a Baranya megyei Élelmi­szerkereskedelmi Vállalat áru­forgalmi osztályának vezetőjét az áru eredetéről és a bolt jövőjéről kérdeztük: — Az áru 95 százaléka a Nagykereskedelmi Vállalattól érkezik, a többit pedig boltja­inkból szállítjuk. Ma már az árukészlet nagyobb része nem értékcsökkent. Az Olcsó áruk üzletét 1973 óta üzemeltetjük azzal a céllal, hogy a lakos­ságnak kedvezményt nyújtsunk, és hogy a bolthálózatunkban fennmaradt árut is el tudjuk adni. Bár a választékot a jö­vőben nem kívánjuk bővíteni, a folyamatos ellátást továbbra is biztosítjuk. Bozsik L. beli megrendelőknél 30 millió forint értékű megrendeléssel számolnak. A tervezett 130 mil­liós termelési érték többi ré­szét a belföldi értékesítés ad­ja majd. Mindezt csak akkor ko­ronázza üzleti siker, ha a havi árbevétel megközelíti a 10—12 millió forintot, mert csak így érhető el a tervezett 10 milliós nyereség is. Korábban a „nye- reségállás" ekképp alakult: 1978-bam 17,4, 1979-ben 9,4, míg 1980-ban 6,2 millió. Miként lehet a három éve tartó gazdasági hullámvölgyből kilábalni? Egyre többen látják be az irányítók közül, hogy a bajok forrását nem minden esetben a külső tényezők je­lentik. Így például nem lehet örökösen a díszítő kellékek hiányórai hivatkozni, amikor tő­kés piacról olcsóbban szerez­hetők be a különféle csatok, pántok, díszítő elemek, sarkok, mint a hazai Pest megyei Mű- anyagipari Vállalattól. Az vi­szont nyomasztó tény, hogy az említett vállalat nem képes időben biztosítani a modern divatnak megfelelő kellékeket és néha a nyugat-európai kel­lékszállítás rapszodikussá is zavarólag hat. Nem lehetne-e egy tsz-t melléküzemágban a díszítő elemek készítésére meg­nyerni? Az sem kifogás, hogy a Pécsi Bőrgyártól csak üzleti „közelharcban” lehet a megfe­lelő bőrt megvásárolni, alap­anyagokat beszerezni a legmin­dennapibb kötelesség, még ha az utánjárás körülményes is. A kiút egyik lehetősége, hogy a meósok, művezetők tényleg eleget tegyenek a munkaköri kötelezettségüknek és azonnal állítsák le azt a mun­kást, aki rosszul termel, vagyis ne féljenek következetesen fel­lépni a legszigorúbb minőségi célok érdekében. Hiába huny­nak szemet a hibák felett, az úgyis megbosszulja magát a végtermék összeállításánál. Az engedékenység káros következ­ménye a legkirívóbban az alja-' üzemben mutatkozik meg, ahol műszakonként a 40—45 munkás helyett legfeljebb 25—30 dol­gozik, mert a többiek betegek és egvéb okok miatt távol ma­radnak. S kevesen vállalják azt, hoqy többféle művelet elsajá­tításával behozzák a hiányzók miatt keletkező lemaradást.-Az alapos képzettség hiánya is épp itt ütközik ki. Végül is rrrt lesz a megol­dás? Az úiabb munkaerő meg­nyerése aligha, mert nem ko­pogtatnak a jelentkezők a mun­kaügyi osztályon, pedig a két­hónapos próbaidő alatt mór 2500 forintos betanulási pénz is jár havonta, sőt a teljesít­ményt is díjazzák. Ebben a pil­lanatban ötven szakmunkást vennének fel. Persze aligha hi­hető, hogy a minőség javulása csak általuk érhető el, ha a jelenleg dolgozók nem ragasz­tanak jobban, nem esztétiku- sabb a kivitelezett forma, vagy nincs meg a folyamatos anyag- ellátás. Pedia a hajdani gaz­da, a RUSZDV munkaszervezési modellt dolgozott ki, csupán rrég következetesebben kellene alkalmazni. Épp ennek a szellemében felvetődött annak a gondolata, hoav a bükkösdi üzemet te­gyék az előkészítés központjá­vá és akkor Pécsett az aliaüze- mi végtermék-előállítás ténvleg zavartalanná válik, de ennek a sikeréhez komoly munkaerő- átcsoportosításra van szükség. Jó lenne azt hinni, hogy o szövetkezet felső- és középszin­tű vezetése véqleg összefog, és egységes, valóban hatékony gazdasági álláspontot alakít ki, mert az elkövetkezőkben ezen is nagyon sok múlik. Csuti János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom