Dunántúli Napló, 1981. szeptember (38. évfolyam, 239-268. szám)
1981-09-20 / 258. szám
Négyszemközt a tanácselnökkel Hazánk, Kelet-Európa (3.) Hibák és torzulások Szokolai István felvételei A most épüld siklási iskola Rövidesen elkészül az új gyógy- szertár Várossá lenni nem egyszerűen rangot jelent egy településnek. Sokkal inkább megnövekedett felelősséget, a szükségszerű fejlődéssel, fejlesztéssel együttjáró gondokat. Siklós Baranya megye legfiatalabb városa, pontosan 1977. április elsejétől tartozik ebbe a kategóriába. Négy év túl kevés idő gyökeres változásokra, de már körvonalazódnak a jövő képei. Erről beszélgettünk Szarka Árpáddal. Siklós város Tanácsának elnökével. — Milyen örökséggel, milyen lehetőségekkel és elképzelésekkel kezdtek? — Egy kissé nehéz helyzetben volt az újdonsült város vezetése, mert az ötödik ötéves tervidőszak félidejében nyilvánították Siklóst várossá. A középtávú tervek elkészítése idején még nagyközség volt, később ennek megfelelő pénzeszközökkel gazdálkodhattunk. Egyszóval, meglehetősen szerények voltak a fejlesztési lehetőségeink. Bonyolította a helyzetet, hogy Harkány közigazgatásilag különvált Siklóstól, ugyanakkor a városhoz csatolták Máriagyű- döt. Ezzel, továbbá az itt letelepedőkkel együtt a hetvenes évek végéig 38 százalékkal nőtt a város lakóinak száma. Most megközelítően tizenegyezren mondhatják magukat siklósinak. — Érthetően az adott körülmények, a megnövekedett igények bizonyos feszültségeket okoznak. Melyek ezek? — Elsősorban a legégetőbbet, a vízellátási problémát kellett megoldani. Jeléül annak, hogy Harkánnyal továbbra is szorosan együttműködünk, közösen fúrattunk a meglevő egy mellé újabb kutat, mely szerencsére bő hozamú, jó minőségű ivóvizet ad. Évek óta az idei volt az 4. HÉTVÉGE Nagy feladatok előtt Siklós Beszélgetés Szarka Árpáddal, Siklás város Tanácsának elnökével Várospolitika és társadalmi összefogás első nyár, hogy nem kellett vízkorlátozást bevezetni. Különösen sok gondot okoz az óvodai, bölcsődei ellátás. Számos jogos igénylést kell elutasítani helyhiány miatt. Óvodáink még így is százharminc százalékosan túlterheltek. A városban működő két általános iskola közül a kettes számú viszonylag új, alig tíz éve épült. Az egyes, a vár közelében azonban elavult, falait még a századfordulón emelték, összesen öt egységben működik széttagolton, mostoha körülmények között. — Kevés olyan városunk van, ahol ne okozna komoly feszültségeket a lakáshelyzet. Siklós is hasonló gondokkal küzd?- Sajnos, igen. Jelenleg mintegy négyszáz jogos lakásigénylőt tartunk nyilván, de az építkezések üteme nem tart lépést az igényekkel. Az elmúlt tervidőszakban harminckét célcsoportos lakás felépítésére volt lehetőség. Terveink, lehetőségeink azonban biztatóak. A jelenlegi tervidőszakban 135 célcsoportos lakás építésére van anyagi lehetőségünk. Ezen felül hetven OTP-lakás is elkészül, remélhetőleg még a tervidőszak első felében. A fiatalok segítségére is siethetünk, mert felépíthetjük a garzonházat, melyben harminc lakásban kaphatnak helyet. Itt átlagosan öt évig lakhatnak, míg a feltételként megszabott előtakaré- kosság után végleges otthonukba költöznek. Több mint száz családi ház építeni egy huszonnégyszer negyvennyolc méteres alapterületű sportcsarnokot. Ehhez mintegy kilencmillió forint hiányzik, ezért keressük az olcsóbb megoldás lehetőségét, s számítunk a társadalmi összefogásra. A régi, korszerűtlen művelődési ház helyett szeretnénk újat, nagyobbat építeni. Remélhetőleg jövőre elkészül az új, nyolc tantermes általános iskola is. — Siklós vonzáskörzetéhez mintegy negyvenezer ember tartozik. A nyári turizmus ugrásszerűen megnöveli a számukat. Sikerül-e biztosítani a kereskedelmi vendéglátói ellátásukat? — A jelenlegi autóbusz-pályaudvar rnelletti szanált területen tervezzük egy 650 négyzetméter alapterületű ABC-áru- ház létesítését. Ebben jó partner a Baranya megyei Élelmiszerkereskedelmi Vállalat. Idén elkészülnek a kivitelezési tervek, jövőre kezdődik az építkezés. Az így feleslegessé váló két kis csemegeüzlet megszüntetésével a szakbolthálózatot kívánjuk fejleszteni. Már eddig is büszkék lehetünk a két nemrég átadott szakboltra, az autóalkatrész és a mezőgazdasági szaküzletre. — Az ellátás egyik legkényesebb pontja mindenütt az egészségügy. Sikerül-e itt előbbre lépni? — Reméljük, hogy mihamarabb befejeződik a kórház rekonstrukciója, melynek eredményeképp korszerűbb körülmények közé kerülnek a betegek és az egészségügyi dolgozók is. Korábban sikerült megoldani a szemészeti szakrendelést, a gyermek szakrendelést és új fogorvosi körzetet alaki-1 tottunk ki. Sajnos, itt a szakorvosi állás betöltésével újabban gondjaink vannak. Nagy örömünkre szolgál viszont, hogy a megye egyik legnagyobb korszerű gyógyszertára épül Siklóson, remélhetőleg még idén, november 7-én átadják. — Gondolom, a felsorolás korántsem teljes, de így is látszik, hogy igen sok várospolitikai célt tűztek maguk elé. Kire, kikre számíthat a város vezetése ezek megvalósítása során? — Siklóson él, nagyon is mérhető az egészséges lokálpatriotizmus. A társadalmi összefogásnak számos eredménye látszik a városképen, az intézmények fenntartásában. Nem véletlen, hogy 1979-ben és tavaly is Siklós volt az első e tekintetben Baranya városai között, sőt a HNF Országos Tanácsa által adományozott oklevelet és zászlót is elnyertük. Mindebben jelentős részt vállaltak az itt működő üzemek, a termelő- szövetkezet szocialista brigádjai. Az élő, folyamatos kapcsolat, a konkrét feladatokra irányuló együttműködés a biztosítéka, hogy a jövőben is részt vállalnak Siklós szépítésében, gyors ütemű fejlesztésében. Kurucz Gyula építését is tervezzük, közöttük jelentős részt képvisel a korszerű csoportos kategória. A belváros tömbrekonstrukciója során részben tetőtér-beépítéssel, részben emeletráépítéssel huszonhat új lakást alakítunk ki. A területelőkészítés nagy része befejeződött,, illetve elkezdődött. A tervek és a kivitelezői kapacitás is rendelkezésünkre áll. — Ha már a jövő elképzeléseinél tartunk, milyen remény van az oktatási és a kulturális intézmények fejlesztésére? — Máriagyűdön és Siklós belterületén 50—50 férőhellyel kívánjuk bővíteni az óvodák befogadóképességét. Szeretnénk Új lakóházak Siklóson A kelet-közép-európai országok kommunista pártjainak politikájában 1948—49-től kezdve súlyos szektás, dogmatikus és revizionista torzulások keletkeztek. (A gazdaságpolitikában való jelentkezésükről már történt említés.) A kommunista pártokon belül megsértették a pártélet lenini elveit, megszűnt a kollektív vezetés, a párt irányítása szűk csoportok kezébe csúszott át. A párton belüli bírálatokat elfojtották. A pártapparátusok átvették az operatív közigazgatási-gazdaságirányítási feladatok jó részét, ugynakkor a pártok ideológiai nevelő-irányító tevékenysége visszaesett. A szakszervezetek, ifjúsági szervezetek, más társadalmi szervezetek háttérbe szorultak, önálló érdekvédelmi, szervezőmozgósító tevékenységük formálissá vált. A választott képviseleti szervek irányító-ellenőrző tevékenysége csak papíron létezett, a végrehajtó szervek a társadalmi befolyásolást kizárva működtek. „Személyi kultusz” Kialakult a később „személyi kultuszként” ismertté vált jelenség. A párt és az állam néhány legfelsőbb vezetőjét — különösképpen pedig a pártok első emberét — mértéktelenül előtérbe állították, személyüket, tevékenységüket, bölcsességüket, tévedhetetlenségüket minden lehető és lehetetlen alkalommal — néha már a komikum határát súrolóan — kritikátlanul felmagasztalták. Mindez a szocializmust építő dolgozó tömegek alkotó munkájának indokolatlan és alaptalan lebecsülését jelentette. 1949-től kezdve igen súlyosan megsértették a szocialista törvényesség alapelveit. Ennek külpolitikai előzményei is voltak. A Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájába (Kominform) tömörült pártok 1949. novemberében újabb Jugoszláviával kapcsolatos határozatot hoztak. A határozat, amely a jugoszláv párt vezetőit az imperializmus ügynökeinek nevezte, és a kapitalizmus visz- szaállításával vádolta, súlyos következményekkel járt. Jugoszlávia és a Szovjetunió, valamint a többi kélet-közép-euró- pai szocialista ország között az államközi, gazdasági, közlekedési stb. kapcsolatok úgyszólván teljesen megszakadtak. Rendszeressé váltak a fegyveres határincidensek, a diplomáciai képviselők kölcsönös zaklatása és kiutasítása. Egymást érték a szélsőséges hangnemű propagandaakciók. A Szovjetunió, Magyarország, Lengyelország, Csehszlovákia, Bulgária és Románia felmondták a Jugoszláviával a minap kötött, kétoldalú barátsági szerződéseket. Egyes szocialista országokban „titoista öszeesküvéssel” vádoltak meg, majd végeztek ki nagy tekintélyű, a hazai ellenállási mozgalomban vezető szerepet betöltött kommunistákat. Elsőként 1949. szeptemberében Magyarországon, Rajk László külügyminisztert, volt belügyminisztert. A vádak zavarosak, egymásnak ellentmondóak, és összességükben konstruáltak voltak. Albániában Koci Dzodze iparügyi minisztert, volt belügyminisztert, Albánia és Jugoszlávia egyesítését célzó titkos tárgyalások vádjával végezték ki. (Ilyen tárgyalások valóban voltak, de ezeken Albániát Enver Hodzsa pártfőtitkár képviselte.) Bulgáriában Trajcso Kosztov miniszterelnök-helyettest, „nacionalista és szovjetellenes tevékenységben” is bűnösnek találták. Lengyelországban W. Gomul- ka pártfőtitkárt „nacionalista elhajlás" címén, 1948-ban megfosztották tisztségeitől, majd bebörtönözték. Romániábon, 1952. tavaszán V. Luca pénzügyminisztert, A. Pauker külügyminisztert, T. Georgescu belügyminisztert, a kommunista mozgalom régi harcosait távolították el tisztségeikből. 1954 áprilisában perbe fogták és kivégezték L. Potrascanu volt igazságügyminisztert. Csehszlovákiában 1952-ben R. Slánsky, a CSKP főtitkára esett a törvénytelen koncepciós perek áldozatául. A törvénytelenségek országonként változó számban másokat is érintettek. Rendszeressé váltok a jogellenes letartóztatások, ítélet nélküli bebörtönzések. Az osztályidegennek minősítetteket kitelepítették a nagyvárosokból — ebben szerepet játszott a városoknak a gyors iparosítás miotti hirtelen túlnépesedése —, sokakat internáltak (például ól kulákokat, Magyarországon és Romániában a jugoszláv határ menti délszláv lakosokat, Bulgáriában pedig kb. 200 ezer törököt áttelepítettek Törökországba). Érdekes, hogy Jugoszláviában a Tito-vezetés 1949. utáni irányvonalával egyet nem értő kommunisták szenvedtek el különböző hasonló megpróbáltatásokat. A kommunista pártok vezetői sajnálatos módon magukévá tették azt a téves sztálini koncepciót, amely szerint az osztályharc a szocializmus körülményei közt is állandóan éleződik. Ehhez járult a szocializmus tényleges erőinek alábecslése, és az országon kívüli és belüli osztályellenesség lehetőségeinek túlértékelése. Mindezek következtében az 1944-49. között jól funkcionáló osztályszövetség felbomlott. A gazdaságpolitika hibái, az életszínvonal problémái a munkásosztály körében is elégedetlenséget váltottok ki, ugyanakkor a munkásosztály és a parasztság, valamint a városi középrétegek közötti kapcsolat megromlott. Az agrárpolitika nemcsak a kulákok, hanem a középparasztság jó részének gazdasági tevékenységét is lehetetlenné tette. Megfeledkeztek Leninnek arról a megállapításáról, hogy „el kell határolni a ... két keze munkájából élő parasztot a spekuláns paraszttól". A népfrontok és a szövetséges pártok megszüntetése vagy elsorvasztása csökkentette a szövetséges rétegek aktivitását. A mindenütt eluralkodó bizalmatlanság pedig megmérgezte a társadalmi légkört. Krízisekhez vezettek A felsorolt hibák és torzulások következtében a kommunista pártok tömegkapcsolotai meggyengültek, a társadalom irányításában betöltött vezető szerepük és tekintélyük — a látszat ellenére — csökkent. A pártok vezetésében eluralkodott a szektás és revizionista csoportok közötti, elvtelen klikkharc, ami a pártok cselekvőképességének és tényleges harci erejének hanyatlását eredményezte. Mindezen jelenségek .az elkövetkező évek során komoly politikai-gazdasági krízisekhez vezettek. Molnár Tamás (Folytatjuk.)
