Dunántúli Napló, 1981. szeptember (38. évfolyam, 239-268. szám)

1981-09-17 / 255. szám

1981. szeptember 17., csütörtök Dunántúlt napló 3 Őszí diákmunkák Hosszúhetényiek Franciaországban Franciaországban szere­pelt augusztusban a Kaszás János vezette hosszúhetényi hagyományőrző népi együt­tes. Vendégszereplésüket a S2ÖVOSZ szervezte abból az alkalomból, hogy a heté- nyiek tavaly a szövetkezeti néptáncegyüttesek fesztivál­jának országos döntőjében ncgydíjat nyertek. Észak-Olaszországon ke­resztül vezető útjukat egy ve­lencei városnézés tette szí­nesebbé. Torinón és az Al­pokon átutazva érkeztek meg a közép-franciaországi Túliéba. Két hét alatt 13 fellépése volt ez együttesnek, ebből 11 alkalommal közel kétórás önálló műsor. Ezeket és a fesztiválszerepléseket menet­tánc, utcai csalogató előzte meg. Hosszúhetényi lakodal­mi népszokásokat, leánytán­cot és egy népdalcsokrot vitt francia vendégszereplé­sére a csoport. Kilenctagú zenekaruk egy francia rene­szánsz zeneműcsokrot is meg- tahult az ottani közönség számára. Tulle környékén, szabadtéri színpadokon lé­pett fel mindennap az együttes. Az igen fárasztó és eseménydús napokért vi­szont kárpótlást nyújtott a sok-sok látnivaló és a fran­cia Azúrparton megtett út a turné végeztével. Ki veszi fel a munkadíjat? CLASP-rendszerű iskola Kaposvárott A tanulóifjúság a mezőgaz­daság nélkülözhetetlen, egy­ben legnagyobb idényjellegű munkaerőforrása — állapítja meg bevezetőben az a sajtó- tájékoztató, amit a tanévkez­dés előtt tartott a Mezőgaz­dasági és Élelmezési Miniszté­rium. A központi elképzelések­ből kiderül, hogy a termelő­üzemek minden eddiginél ko­molyabban veszik a fiatalok őszi munkavállalását — éppen ezért fontos lenne, ha az isko­lák is a dologban rejlő rend­kívüli pedagógiai lehetősége­ket tartanák elsődlegesen szem előtt. Minisztertanácsi határozat és miniszteri rendeletek szabá­lyozzák a munkavállalás felté­teleit. Ezeket az iskolák és az üzemek készítik el külön meg­állapodásban — betartva az egész országra érvényes elő­írásokat, melyek megadják, hogy bizonyos életkorú, bizo­nyos iskolába járó fiatal hány órát dolgozhat és milyen kö­rülmények között. Üj dolgokat hallhattunk idén a bérezésről: eszerint egy ki­logramm alma vagy szőlő le­szedése esetén a diáknak ugyanannyi bért kell kapnia, mint a gazdaság más dolgo­zójának, és ugyanolyan juta­lomban kell részesülnie, mint ma: alkalmi munkásnak. A munkadíjakat közvetlenül a ta­nulónak kell kifizetni — csak kivételes esetekben veheti át azokat bérjegyzék alapján a felügyeletet ellátó pedagógus. A minisztériumi állásfoglalás kiemeli, „hogy a vonatkozó rendelkezések, az évente ki­adott felhívások, közlemények, állásfoglalások ellenére még mindig gyakori, hogy a pénzt nem a diákok kapják kézhez, vegy kifizetés után különböző kiadásokra (osztálykirándulás, ballagás, KISZ-szervezet támo­gatása vagy egyéb iskolai ki­adásokra) kell felajánlaniuk. Ez nagymértékben rontja a fiatalok munkához való hoz­záállását.” — így fogalmaz tehát az or­szágos állásfoglalás — és en­nél a pontnál álljunk meg egy pillanatra. Van iskola, ahol megkezdődött máris a diákok „puhítása” annak érdekében, hogy a munkabér a miniszter- tanácsi határozat és a minisz­teri rendeletek ellenére is a közös kasszába menjen. Vajon miért? Miért jó az is­kolának, ha a pénzt teszi egyik zsebéből a másikba és közben kihagy egy olyan le­hetőséget, mint amit a becsü­letes munkáért kifizetett becsü­letes munkadíj adhat. Nem fogadja el senki valós indok­nak, hogy a közös kasszából kirándulásra, ballagásra és egyébre kell ez a pénz, ami ilyenkor a konkrét helyzetben, ősszel almaszedés idején még teljesen elvont, megfoghatat­lan gyerekeink számára — akik úgy is dolgoznak meg érte. Másrészt, miért baj, hogy sa­ját keresményéből fizethet a fiatal, amikor kirándulásra akar menni, vagy ballagási tablóra vágyik. Ez utóbbi konk- lét lépések vajon nem bírnak annyi pedagógiai lehetőség­gel, mint a korábbi metódus? Válasz adható többféle, a vonatkozó határozat, rendelet azonban egyértelműen a gye­rekek, a pedagógia érdekében született meg és érvényes min­den iskolára. Az országszerte tapasztalt munkaerkölcs, diák­fiataljaink munkafegyelme, a milliós értékek betakarítása idején hiányzó felelősség erre intette a döntéshozókat. Ha valóban tisztességes munkára akarunk nevelni, ha milliós ér­tékeket néogazdasági fontos­ságú betakarítást bízunk a diákokra, akik egy emberként felelősek ezért, akkor fejezzük ki megbecsülésünket is sze­mélyenként minden egyes fia­talnak. Gállos Orsolya Kaposvárott, a Kinizsi lakó­telepen két tizenhat tantermes új iskola kezdte meg működé­sét. Az egyik a képünkön lát­ható Toldi utcai általános is­kola, amely a CLASP-rendszerű technikával épült fel. A 16 tan­terem mellett 3 napközis helyi­ség és több egyéb oktatási cé­lokra is alkalmas helyiség ta­lálható az épületben. Ezen­kívül most épül az iskola torna­terme. Az épülethez nagy ka­pacitású konyha és étkezde is csatlakozik. Berendezésével A Pécsi Nevelők Háza kama­rakórusa októberben hosszabb hangversenyútra indul az NSZK- ba és Belgiumba. Szeptember 20-án, vasárnap délelőtt 11 óra­kor a Liszt-teremben bemutat­ják a brüsszeli rádióban el­hangzó műsorukat. A rádió XX. századi magyar szerzők művei­együtt mintegy 70 millió forint­ba került. Ugyanezzel a techni­kával épül fel Pécsett, az Esz­perantó park melletti és mö­götti területen az új belvárosi általános iskola. Az építkezés 1982-ben kezdődik és az 1983- 84-es tanév előtt kívánják át­adni. Ez is 16 tantermes lesz, és az épületen belül összesen 22 helyiség használható oktatá­si célokra, a hozzá tartozó két új tornateremmel együtt. Vár­hatóan mintegy 57 millió forint­ba kerül a felépítése. bői kért összeállítást, így ezen a koncerten Kodály Zoltán, Bar­tók Béla, Farkas Ferenc, Hajdú Mihály, Ligeti György és Bár­dos Lajos műveit vezényli Tillai Aurél. Zongorán Neményi Klára, orgonán dr. Kopjár Gábor mű­ködik közre­Romániában vendégszerepei a Pécsi Balett Szeptember 17-én délután Bukarestbe utazik a Pécsi Ba­lett. Négy alkalommal négy­négy romániai városban lép­nek fel. 18-án este a buka­resti kongresszusi teremben, a következő napokban Nagysze­benben, Kolozsvárott és Nagy­váradon mutatják be műsoru­kat: Bach II. és III. branden­burgi verseny; Mahler Sikoltá­sok című. kompozíciókat, vala­mint a Kulcslukak című ba­lettet Tóth Sándor; Stravinsky: Tavaszünnep című alkotására készült balettet Eck Imre ko­reográfiájával mutatják be. Az együttes szeptember 25- én tér vissza Magyarországra. Minőségi fejlődés Uniea amatőr­film­fesztivál Beszélgetés Bán Róberttel, a zsűri elnökével — A fesztivál véget ért, meg­tekintve 14 ország benevezett filmjeit, hogyan értékelné az amatőr filmmozgalom jelenlegi helyzetét? — Ugyanúgy, mint eddig lát­tam. Azaz pontosabban módo­sítanék egy dologban az eddi­gi álláspontomon. Az a különb­ség ugyanis, ami eddig fennállt a hivatásos és amatőr film technikai minőséae között, md mór eltűnt. Az új szuper 8-as filmek érzékenysége, színvissza­adó képessége, a világítás- technika egyszerűsödése követ­keztében olyan területeket is megnyitott a magas színvonal­hoz, amik eddig' csak alacsony szinten voltak elérhetők. így aztán egy sor olvan filmmel ta­lálkoztunk, amiről csak onnan tudjuk, hogy nem hivatásos ké­szítette, hogy itt mutatták be a fesztiválon. Bátran mondom, a tévében is nyugodtan vetít­hetnénk őket. — És vetítünk belőlük? — Néhányat bemutat majd a tévé Kedvencünk című, amatőr­filmmel foglalkozó műsora a közeljövőben. — Mi magyarok milyen szín­vonalat képviseltünk a beneve­zett öt kisfilmmel? — Nem vallottunk szégvent, de az átlagnál nem voltunk jobbak. Ennél többre is képes­nek érzem magunkat. — Volt-e különleges filmél­ménye? — Kettő is volt. Láttam egy szó szerinti remekművet és egy pompás komédiát. A remekmű a Képek egy csoportról című spa­nyol kisfilm volt. Kényes témát mutatott be, olyan mély ember­séggel, gyöngédséggel és any- nyi tehetséggel, hogy csak a legjobbakat mondhatom róla. A téma egy férjről, ónnak be­teg feleségéről, az őt ápoló ápolónőről és a férj barátnőjé­ről szól. Ennek a négy ember­nek az egymáshoz való viszo­nyát rajzolja meg gyönyörűen, úgy kerülve el az erotikát, hogy mégse maradjon hiányér­zetünk ebben a kérdésben. A pompás komédia pedig egy Kóruskoncert vasárnap délelőtt Hagyományteremtés Újdonsült pécsiként siet­tem szemügyre venni Lvov- Kertvárost, nemcsak a cent­rum felől, hanem délről, Mó­lom felől is. Láttam: torony­házai — e behemót, mégis szinte kecsesen vidám be- tonküklopszok — a hatalmas lendülettel rugaszkodnak neki a dombnak, melyen az­előtt csak tücsökzenés mező volt. E lenyűgöző látvány előtt nem lehet nem tiszte­legni: alkotunk, hogy ott­hont adjunk azoknak, akik alkotnak. Csakhogy épp fél óra múlva döbbenten hall­gattam egy régi barátom válcszát arra, hogy találkoz­zunk-e a Kertvárosban egy napon, úgy estefelé. „Engem ott este 11-ig ne keress, oda én csak aludni járok" — mondta. Ám azóta, valahányszor a többször megtört, különös logika szerint feliratozott ut­cákban kóválygó, házszá­mokat silabizáló ismeretle­nekkel találkozom; ha srá­cokkal futok össze, akiknek fogalmuk sincs róla, kiről és miért nevezték el az Erdei Ferenc, Kodolányi, Darvas József, Uitz Béla vagy Fülep Lajos utcát; a Sarohin tá­bornok vagy a Hajdú Gyula utat — azóta kezdem a ba­rátomat megérteni. E város­résznek bizony nincsenek, nem is lehetnek hagyomá­nyai. Mi lehet hagyomány? Az angol herceg esküvőjének ki­módolt ceremóniája; a wimbledoni teniszversenyek; a PMSC sportköri jelvénye; a fúvószene a bányászoknál; a farsang, c húsvéti locso­lás. Egy villanás, akármi, minden: jel, ami túlmutat önmagán. Egyezményes je­lekkel élő, rájuk figyelő, eredményeket és értékeket tisztelő, továbbéltető közös­ség, közösségek tagjai va­gyunk. Nekem gyermekként a tarka, villogó neonfények jelentették az első városi csodát. Utcák különös, a többitől elütő tábláiról tud­tam meg például, kik voltak a kazárok, e velünk eggyé vált, török eredetű nép; on­nan lestem el Battyhyánynak, Kiss Ernőnek, Lázárnak, Des- sewffynek és a többieknek a nevét. Az utca fényei, a színes kirakatok, ízléses reklámok: a tér szerveződésének ele­mei. Az eszpresszók, kisven­déglők, hangulatos alkalmak és rendezvények: életünk időbeli tagolásának, szerve­zésének az eszközei. Nem mondom, hogy Kertvárosban nincs belőlük — csak éppen kevés; a városrész újabb, déli részén meg szinte sem­mi. Csak látszólag másodla­gos, valójában nagyon fon­tos elemei ezek a ma sokat emlegetett emberi tényező­nek, az élet minőségének. Ahhoz azonban, hogy ha­tóerővé váljanak, emberi cselekvés is szükséges: pe­dagógusok, népművelők, tár- radalmi aktívák erőfeszítése, akik gondoskodnak róla, hogy legyen, aki a táblákat elolvassa, megérti, legyen, aki szórakozik, cselekszik, ki­kapcsolódik a rendezvénye­ken. Nélkülük: házigazdák, „mozgatók” nélkül a város­részben testet öltött hatal­mas anyagi erő csupán holt érték — élet, szellem nélkül. Nehéz dolog a hagyo­mányteremtés. Hónapok, évek munkájával elvégezni azt, amit másutt hosszan és szinte észrevétlen formált ki, rétegzett egymásra az elper- gő idő. Nehéz feladat — de hozzá kell kezdeni. Maroknyi ember: a „hivatalból" meg­bízottak egyedül nem is ké­pesek rá. Mert igazán attól lesz város a város, ha az formálja, építi — Szellemiek­ben, lelkiekben is —, aki lakja és esetleg bírálja is körülményeit, viszonyait. Ha minden kertvárosi olykor magamagától is megkérdi: mit tehetnék, mit tettem azért, hogy lakóhelyem ne csak „telep”, ne csak alvó­hely, hanem város legyen? Varga J. francia humoreszk volt. A 20 perc alatt annyi eredeti, sose látott ötlet valósult meg, ami­ből egy jó filmrendező két víg­játékot is megtölthetne. Magam is büszke lennék, ha ennyi öt­letem lenne. — S végül miben látja a sió­foki fesztivál hasznát? — Abban, hogy módot nyúj­tott megismerni egymás törek­véseit, ■ gondolatvilágát, hogy közelebb kerültünk egymáshoz. Aranydíjat kapott a francia Humoresc című kisfilm, vala­mint a spanyol ötfigura és az ugyancsak spanyol Egy csoport szakaszai c. film. Kiosztottak ezenkívül öt ezüstöt és 19 bron­zot. A közönségszavazat szinte megegyezik a három aranyér­met kapott film helyezésével. Mészáros István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom