Dunántúli Napló, 1981. szeptember (38. évfolyam, 239-268. szám)
1981-09-15 / 253. szám
1981. szeptember 15., kedd Dunántúlt napló 3 Magasfeszültség a vezetékekben, a munkában, emberségben Többet ésszel, mint—energiával (2.) Szalma és kukorica szár Pécsújhegyi villanyszereink Az acéldarab Bischof szemébe fúródott A szénmosó vezérlőtermében egyetlen lámpa sem villog, apró piros fények jelzik a szénelőkészítés technológiai ábráján, hogy a villany- motorok rendben működnek. Két évtizede, amikor utoljára jártam a mosóban, az ügyeletes villanyszerelők szinte megállás nélkül rohangásztak egyik motortól a másikig. A tízemeletnyi épület állandó rezgésben volt akkoriban, a lisztfinom- ságú porban szinte alig lehetett látni, a pislákoló lámpák csak némi támpontot adtak, merre is lépjen az ember az állandóan csúszós, nyálkás vaslépcsőkön. Az elosztókban is vastagon megült a szénpor, a 380 voltos feszültség sokszor hegesztőpisztolyként fogta meg a biztosítékokat, amikor az MKI fogóval cserélni kellett. Szinte természetes volt, hogy több emeletnyi magasból néhány lapát ciklonport zúdítanak n lentebbi szinteken járók nyakába. Persze nagyon nehéz volt ezt lemosni a fürdőben, de azok sem voltak sokkal tisztábbak, akik nem kaptak a Réger Náci-féle bombákból. A mosó előtt átsuhant ugyan bennem a gondolat: csak nem akarnak megviccelni, hogy utcai ruhában visznek a szénsziták közé és nyakon zúdítanak. Mégsem tiltakoztam. Jól emlékszem, hogy a pécsújhegyi munkások milyen grimaszt vágtak, mindig, ha amolyan hivatalnokféle került közéjük az üzembe, és a széntől, olajtól félve húzódozott c kézfogástól. Aztán az új mosót járva kiderült, hogy már csak az emlékekben él a pécsi salakdomb és palahánvó közé szorult szénelőkészítő mű. Ahol ma az alig több, mint tíz százaléknyi hamutartalmú kokszszén- koncentrótumot készítik, legfeljebb csak külső alakjában hasonlít a régi mosóhoz. Eltűnt a salakdomb. Az egykori üzem fölé hegyként magasodó palahányó is egyre kisebb lesz, a Hőerőmű kazánjaiban, turbináiban, generátoraiban villamos energiává alakul. A mosó ablakából jól látszanak a régi iszaptavak. Kotrógépek dolgoznak most ott is, bontják a gátakat. Egykoron itt is sok munkájuk akadt a villanyszerelőknek, az egyenáramú mozdonyok szinte szünet nélkül zakatoltak az iszaptavak között a slammtól csúszós vágányokon, állandóan ügyelni kellett rájuk. Ügy tűnik, hogy most, itt ebben a gyepesített, rózsákkal teleültetett üzemben alig adódhat már dolga az üzem energiaérrendszerét karbantartó, javító villanyszerelőknek. Nem így van. Giersig György, a villamosműhely művezetője csak hirtelenében sorolja, hogy csaknem ezer villamosmotor, sok száz közvilágítási lámpa, a víztelenítő, a főműhely, a remiz és hát persze a mosó mennyi munkát ad . . . F elmegyünk a villamosműhelybe, satupadok sorakoznak a két hosszanti fal mellett, egyikre lopva odanézek, valamikor oz én szerszámaim voltak benne. Esztergapad, fúrógép, köszörű, a meny- ryezeten darupálya, hátul a művezetői üvegkalitka. Szinte minden a régi. Welczenpach Rudolf az egyik pad mellett műszerekkel bajlódik, 42 esztendeje dolgozik ebben a műhelyben, egy évvel később jött, mint a rangidős Réger Ignác. De jó lenne, ha valamennyi satupad mellett ott találhatnám az egykori kitűnő szakembereket. Koszorús Lajost, aki az első pécsi művesét készítette, Hegedűs Pista bácsit, az örökmozgó Baraunner Károly művezetőt. . . Sajnos ők már többé soha nem fognak próbalámpát kezükbe ... Vannak persze még néhányon régiek: Hartung Vili is például már több mint 30 éve itt dolgozik, miként Müller Antal is, Fergert József ugyancsak nagyon régi munkás ... A műhely egyik felén az Ist- ván-aknai kötélpályára látni, a másikon a régi Central épületére, most itt készítik az iszapszenet. A magasfeszültségű vezetékek most nem látszanak, a légvezetékek eltűntek a régi erőműépület körül. Itt azonban most is a legtöbb berendezés magasfeszültségű villamos energiával működik. Ez hát a „Dózsa György" szocialista brigád hátországa. Hétszer nyerték el ez aranykoszorús címet, vállalásaikban, mint valamennyi a szocialista munkaversenyben részt vevő közösségében, persze nagyon sok ami egyszerű munkabrigádként is munkaköri kötelességük lenne. Aztán a társadalmi munkák: néhány éve a Pollack Mihály Műszaki Főiskola stúdiójának szerelése, a Komarov Gimnázium világításának felújítása, a gyárvárosi öregek napközijének világítása, iskolák, óvodák, bölcsődék, sportpályák ... Bizonyára érdemes lenne ezekről is részletesen beszámolni. Mindezeket azonban évek óta csinálják. Az azért azonban mégsem mindennapi esemény, hogy Bischof Gyula 31 esztendős villanyszerelő isFél évtizedes környezetvédelmi erőfeszítés után napjainkra végleg sikerült „lokalizálni” a Mecseki Szénbányák hét mérgesgázokat „lövellő” meddőhányóját Pécsett, Szászváron és Komlón. Idén már senki sem panaszkodik a gázok szennyező hatásaira, mivel a környék lakóit már nem veszélyezteti a korábban szokásos évenkénti 5000 tonna kéndioxid és ettől kétszer több mennyiségű szén- monoxid ártalma. Dr. Gyurkó István, a Mecseki Szénbányák környezetvédelmi kutatócsoportjának vezetője szerint nem kell attól tartani, hogy bármelyik megfelelően kezelt meddőhányó bármikor is kitörhet az elkövetkező évtizedekben. A Budafai- vagy Mán- fai-völgyben a legvadabbul izzó paladombokat, a legkritikusabb légszennyező forrásokat tűz- és saválló habarccsal vonták be 20 000 négyzetméter felületen. Környezetvédelmi jogszabály nem írja elő az ilyen jellegű beavatkozást, büntető szankciók csak a légszennyező mét újságot olvas. Még évekkel ezelőtt történt, hogy legjobb barátja a műhelyben hidegvá- góvol dolgozott, egy lepattanó acéldarab éppen Bischof Gyula szemébe pattant. Sok dioptriás szemüveg, a rokkantságért kapott kártérítés sem tudta a villany- szerelőt rehabilitálni többé. Réger Náci hallott először a brigádból a bajai dr. Vass József szemorvos munkásságáról, ő javasolta, hogy a brigád vállaljcf a szükséges műtét és kontakt- lencse költségeit. Talán most az egyszer megengedhető, hogy a műtét anyagi hozzájárulásában részt vevőket felsoroljam: Brajda József, Dinnya Illés, Fenyvesi Aurél, Fergert József, Giersig György, Herczog Ferenc, Hartung Vilmos, Herr Gyula, Hófecker György, a brigád vezetője, Krézmanovics István, Leutsch József, Maros Ferenc, Müller Antal, Réger Ignác, Németh Miklós, Salamon János, Szécsi Zoltán, Varga József, Welczenpach Rudolf . . . Segítséget adtak a Mecseki Szénbányák vezetői csakúgy, mint a Szénelőkészítő. Újhegyen nem az első eset: a villanyszerelők nagyon önzetlenül kérik, hogy a „Bánki Donát” brigádról is emlékezzem meg, ők egyik társuknak, Somogyi Józsefnek műlábat vásároltak. M unkahelyi tréfák ... Talán már nem is léteznek. Ciklonbombák, a műhely darupályájáról lezúduló víz, csapágyzsírral bekent re- szelők. A műtét hat hete volt, nemsokára várják Bischof Gyulát. A szénelőkészítő vezérlőtermében nem villognak a motorokat jelző piros lámpák, miként az újhegyi villanyszerelőkben is mindig folyamatosan égett a társaikért vállalt felelősség ... Lombosi Jenő gyárkéményekkel kapcsolatban vannak érvényben. A sikerért legtöbbet fárado- zók között említjük meg Moskó Károly, Wágner András, Czei- ninger Csaba kutatókat, Tusnádi Lászlót, a komlói külfejtési üzem termelési főmérnökhelyettesét, Tóth Tibort, a kötélpályaüzem vezetőjét. Nem sajnálta a pénzt a bánya vezetése, ahogy az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal sem. A tűzlokalizáló habarcsbevonat kiállta az idő próbáját, föld került rá, megindult a növényi vegetáció és jó alapul szolgál egy komoly tájrendezéshez. A hajdani hat— hét füstölgő domb helyén most egy csaknem két kilométer hosszú, átlag harminc méter magas töltés áll, és ennek a Klsbojlert ígér a VBKM Tartósan hiánycikknek számító, nyolc—tízféle iparcikk sorozatgyártását tervezi a Villamos Berendezés és Készülék Művek. Sokan és régóta keresik a szaküzletekben az 5 és 10 literes kisbojlereket. A VBKM most úgy döntött: jövőre ismét megkezdi a sorozatgyártást. Évente 40—60 ezer kisbojlert szállít a belkereskedelemnek és több ezret exportálni is kíván. Mind formájában, mind műszaki megoldásában új típus licencét veszi meg. A gyártás előkészületei körültekintő munkát igényelnek, hiszen jó néhány részegység, például a csaptelepek gyártására belföldi partnert kell keresniük. A MOFÉM már vállalkozott is az eddig itthon nem gyártott, úgynevezett szabad átfolyású csaptelepek megtervezésére, szállítására; elképzelésük szerint erre különösebb beruházás nélkül képesek. Megállapodás született arról is, hogy a kereskedelem a tervezett bojler- exoort bevételéből háztartási robotokat és másfajta kisgépeket importál, ezek ugyancsak keresett termékek és gyakran csak pult alól kaphatók. A kis vízmelegítőkön kívül a VBKM tervbe vette hőpárnák, kenyérpirítók, elektromos kések és törpe tűzhelyek sorozatgyártását is. 100-120 méter széles koronájában a dózerek egyengetik a kőtörmeléket, a hosszú oldalágakon pedig teherautók szállítják fel a különféle építkezések földjét. Szakszerűen kezelik a meddőket még azok a bányák is, amelyek korábban nem tettek eleget a gondos környezetvédelemre felszólító vezérigazgatói utasításnak. Példamutató a Széchenyi-, Kossuth-akna, a jánosi gépkocsiüzem rekultivációs munkája, ahol a meddőre azonnal földet hoznak, eldóze- rolják a megfelelő vastagságra, hogy a könnyen izzásnak induló szén- és kénmaradvá- nyokal elzárják az oxigéntől. A komlói szénelőkészítőben minden évben újabb meddőkezelési tervet dolgoznak ki és Az olajárak nyomására szerte a világban elkezdődött a kísérletezés az új energiaforrásokkal, az atom- és naperőművekkel a benzin helyettesítéséért a különféle vegyi anyagokkal, alkoholokkal, a szén cseppfolyósításá- val, a szerves hulladékokból nyerhető gázokkal és így tovább. Általában indokolt >s a fejtörés, az új megoldások keresése, különösen ott, ahol a kézenfekvő lehetőségeket már kiaknázták. Nálunk ezonban itt még nem tartunk. Egyelőre még egészen hétköznapi tüzelőanyag-készleteink is vannak. Ésszerűbb tehát előbb ezeket felhasználni. Aztán hozzáláthatunk az elegánsabb — ám mindenképp drágább — nap-tü- körparabolák felállításához. Négyszeresen megtérül A Mezőgazdasági Minisztérium számításai szerint például évente egymillió tonna szalmát, 1,5 millió tonna kukoricaszárat, 600 ezer tonna szőlővenyigét, gyümölcsfa-nyesedéket, 200 ezer tonna erdei aprítékot lehet tüzelőanyagként hasznosítani. Ezeknek a mező- gazdasági és erdei mellék- termékeknek az eltüzelésével öt év alatt 300 e'ier tonna olajat lehet megtakarítani. Hasznosításukhoz ugyan 4,5 milliárd forint értékű beruházás szükséges, ám ez tíz év alatt négyszeresen megtérül. E tartalékok kiaknázása a gazdaságok feladata. Az előnyös beruházási feltételek s a megtakarítás mértéke olyan, hogy társulásos alapon is érdemes belevágni. például egy erdőgazdasággal is rendelkező tsz-nek s egy melegházas növénytermesztéssel foglalkozó gazdaságnak. Az előző a hulladékot értékesíti, az utóbbi ezzel fűti a melegházat. Energiatakarékosság az is, ha a gabona, a répaszelet és a lucerna egy részét ismét szárítás nélkül tárolnák. Miért is ne? Nyugat-Európá- ban például csak az emberi táplálkozásra használt gabonaféléket és a vetőmagokat szárítják mesterségesen. Nálunk ennek a módszernek az alkalmazásával öt év alatt több mint 200 ezer tonna kőolajat lehetne megtakarítani. nem sajnálják az évenkénti 3—4 millió forintot a föld ide- hordására, egyengetésére, a tájba illesztésére, ami rekordnak számít a többi üzemhez viszonyítva. A bánya környezetvédelmi csoportja rendszeresen ellenőrzi a meddőket építő üzemeket, és idén például eddig sehol sem észleltek hanyagságot. Megéri óvni a hányákat, hiszen valamikor feldolgozha- tóak lehetnek. Például Ausztriában, Lengyelországban és Nagy-Britanniában építőipari termékeket nyernek belőlük. S ennek a lehetősége baranyai vonatkozásban nem is annyira idea. Ugyanis a Tatabányai Szénbányáknál működő Haldex Nemzetközi Együttműködési Iroda szakemberei felmérték a baranyai meddőhányókat és megállapították, hogy már kevés energia „bevetésével" is Megtakarítás az iparban is kínálkozik. Gépipari termékeink például általában legalább 20 százalékkal nehezebbek, nagyobb térfoga- túak, mint a világpiacon található hasonló, vagy olykor még nagyobb teljesítményű gépek, műszerek korszerű változatai. (Bár ezen a téren van előrelépés: a hazai gépipari termékek méretei az utóbbi 10—15 évben csökkentek.) Igaz, a súly- és méretcsökkentés nemcsak a gépipari konstruktőrökre, hanem — s talán elsősorban — a kohászatra tartozó feladatok : mé- retpontosabb, kisebb súlyú öntvényeket kellene gyártaniuk. Jelenleg egyes öntvények anyagának — például turbinaházak, gépszekrények stb. — 40 százaléka, a pontatlan öntvényméreték miatt, a hulladékba kerül. Ennek leforgácsolásához a gépgyárakban rengeteg energiát használnak el — feleslegesen. Ha az öntvények pontosabbak lennének, ennek az energiának 90 százaléka megtakarítható lenne. A kisebb-nagyobb ésszerűsítéseknek se szeri, se száma. Az épületek jobb hő- szigeteléséből, a háztartási gépek és a híradástechnikai készülékek energiatakarékos méretezéséből, a közlekedés, az áruszállítás jobb megszervezéséből, a rakomány nélkül futó járművek számának csökkentéséből összességükben nagy és tartós megtakorítások születhetnek. Jó gazda módjára Vezetők, mérnökök, újítók, feltalálók, a gondos és ötletes állampolgárok százezreinek cselekvő munkájára épít a VI. ötéves terv energiaésszerűsítési programja. Annak felismerését szorgalmazza, hogy minden munkahelyen és háztartásban magas az ország „energiaszámlája”. Csökkentéséért valamennyiünknek érdemes cselekednie. Ezt most már az új belföldi árak is egyre jobban érzékeltetik. Ha tehát megfelelő gondossággal, jó gazda módjára gazdálkodunk az energiával, ezzel gyorsan és nagy terheket tudunk levenni a költségvetés — és saját háztartásunk — vállai ró I is. újrehasznosíthatóak: előállítható például a kavics pótlására alkalmas könnyű súlyú betonadalék, építőelem, sőt tégla is. Mindezt a külföldi vizsgálatok is megerősítették. Bár a feldolgozás nem olcsó, tudniillik a kavicsot pótló zsugoranyag gyártása csak több százmilliós beruházással veheti kezdetét. A Mecseki Szénbánya mindenesetre keresi a kapcsolatot a Baranya-Tolna megyei Tégla- és Cserépipari Vállalattal, hogy közösen vállalkozhatnának ennek az ötletnek, lehetőségnek a kivitelezésére. A Komlói városi Tanács sem idegenkedik az újdonságtól és már arra is gondolt, hogy a „zsugorüzem" Jánosi határó- bon épülhetne fel, mivel közel az iparvágány. De sok múlik a Haldexen és az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságon is, hogy mennyire karolják fel a Mecseki Szénbányák kezdeményezését. Csuti J. Gerencsér Ferenc Hdliarccsol lokalizálták a légszennyező forrásokat Megéri óvni a meddőhányókat Megfelelő alap a tájrendezéshez
