Dunántúli Napló, 1981. augusztus (38. évfolyam, 209-238. szám)

1981-08-09 / 217. szám

1981. augusztus 9., vasárnap Dunántúli napló 11 Előadást hallgatnak a nyári egyetem résztvevői Mi hozta ökot Magyarországra? Lassan negyedszázada lesz, hogy a pécsi Népek Barátsága Nyári Egyetem meghirdeti prog­ramját, s a hallgatók ezekben a forfó júliusi-augusztusi na­pokban két turnusban ismer­kednek a környező és a nyuga­ti országokból hazánkkal, Ba­ranyával, Péccsel. Előadásokat hallgatnak a magyar politika különböző területeiről, kapcso­latainkról, kultúránkról a meg­ismerés, a tájékozódás, a ba- rátkozás szellemében. Az idei második turnus a hét elején indult, és tíz napig tart. Eléggé feszített program­mal, pontos időbeosztással. Hét után reggeliznek; 8 és 9 óra között: „200 szó magyarul" ~ ezzel kezdődik a nap. A né­met, illetve angol nyelvű cso­portban elszánt akarattal tö­rekszenek bevésni naponta azt a 15-20 legfontosabb magyar szót, amelynek ismerete itt-tar- tózkodásuk során hasznos le­het. Az angol nyelvű csoportban 8-10 olasz fiatal s néhány ko­rosabb angol úr próbálkozik a nyelvtörő kísérletekkel: „Kérem a sót! Köszönöm. Kérem a számlát. Hol a buszmegál­ló?...” Riszt Orsolya, fiatal tolmácsuk türelemmel igazgat­ja a meg-mégbicsakló szava­kat, amíg tisztán, pontosan nem hallja vissza félkörben ülő tanítványaitól. Magamban mély elismeréssel nyugtázom akara­tukat, igyekezetüket, amivel — szakértők szerint a világ máso­dik legnehezebb nyelvében — szavakat, rövid \ mondatokat formálnak. Többszöri nekiru­gaszkodással, végül mór ponto­san, helyesen. Szemben egy fiatal olasz lány, jobbról egy őszes angol úr. Kísérleteik a szavak for­málására, úgy tűnik, sikereseb­bek az átlagosnál. Vajon mi hozta őket hozzánk földrészünk két pontjáról? Ezt kérdezem tőlük a nyelvóra utáni rövid beszélgetésünkön. Giancarla Pomponi Rómából érkezett. Biológia szakos egye­temi hallgató. Érdeklődését ha­zánk, kultúránk iránt az olasz- magyar kulturális kapcsolatok központjában a római Magyar Intézetben járva egy diavetítés keltette fel. A diasorozat a magyarországi kerámiaművé­szetet mutatta be. Ezen keresz­tül fokozódott benne a kíván­csiság: milyen lehet az az or­szág, ahol a Zsolnay, herendi, hollóházi márka világhírűvé lett; hogyan élnek, hogyan művelődnek itt az emberek, hi­szen Olaszországban bizony vajmi keveset tudni, hallani ar­A nyári egyetem Giancarla Pomponi Olaszor­szágból ról, amit most itt személyesen tapasztalhat. Jack Tendeter története hosz- szabb és nemcsak, életkora mi­att. Jelenleg nyugdíjas, előtte bútorrestaurátor volt. 1939-ben a repülőgépiparban dolgozott s ennek a révén járt Magyar- országon. Egy bizonyos körül­mény itt is marasztotta egy ideig. Akkor már életbe lépett az első zsidótörvény, s jó né­hány ismerős család a rohamos fasizálódás hatására a kiván­dorlás gondolatával foglalko­zott. Szeretett volna segíteni nekik, így itt maradt. Kilenc ■.hónapot töltött Komáromban, ahol családoknak, fiatal pá­hallgatói között Jack Tendeter Angliából raknak angol nyelvórákat adott, hogy fölkészülhessenek a nagy útra. Az összekötő kapocs a német nyelv volt közöttük. A háború kitörése után visszatért hazájába, ahol korábban is együtt dolgozott fiatal kommu­nista munkásokkal. A világné­zeti-politikai „leckét" viszont Magyarország jelentette számá­ra. Hazatérve maga is belé­pett a kommunista pártba. Most 40 év után jóleső érzés számára látni, tapasztalni, hogy az akkori nincstelenségnek, a szegénypa- rasztok akkori nyomorának nyoma sincs, az emberek álta­lában jól élnek ... — mondotta. W. E. Nyári vásár - a készlet nagy része már elfogyott Félidejéhez érkezett a nyári ruházati vásár. Az első héten a szaküzletek, áruházak a ta­valyihoz hasonló nagy forgal­mat bonyolítottak le, a vásári árukészlet jelentősen megcsap­pant, a 30-40 százalékkal ol­csóbban kínált nyári holmik nagyobbik (ele már gazdára talált. Az igazi nyári idő egya­ránt kedvezett a vásárlóknak és a kereskedőknek: a vevők olyan ruhadarabokkal gazda­gíthatták ruhatárukat, amelye­ket még ebben a szezonban vi­selhetnek, az üzleteknek pedig készleteik gyors csökkenése le­hetőséget nyújt az őszi-téli áruk mielőbbi beszerzésére. A Centrum áruházak első he­ti vásári forgalma elérte a ta­valyit. A fővárosi és 35 vidéki Centrum Áruházban eddig a nyári női ruhákból, fürdőruhák­ból, strandöltözékekből vásárol­tak á legtöbbet. Keresettek a rö­vid ujjú férfiingek is, nagy ré­szük már elkelt. Sikerük volt az olcsóbb női, férfiszandáloknak, sok gyermek ruhatára pólók­kal, ingekkel, nyári ruhákkal, könnyű öltönyökkel egészült ki a vásár alatt. összességében az első héten a vásári kínálat 60-70 száza­léka elkelt, helyükön a vásárlók / a jövő héten már az első őszi- téli ruházati cikkeket találják. Gázrobbanás Zobák-bányán Kánikulában még nehezebb 45 C-fok melegben az autóbusz kormányánál A budai uámnál keskeny a Jobbra kanyarodó sáu Szombaton hajnalban a komlói Zobák-bánya üzemében gázrobbanás történt. A vizsgá­lat eddigi adatai alapján meg­állapították, hogy az üzem mintegy 650 méter mélységben levő vágatában a biztonságos munkavégzéshez szükséges úgynevezett provokációs rob­bantást hajtottak végre. Ezt kö­vetően, eddig ismeretlen okból nagy erejű gázkitörés követke­zett be, aminek következtében a robbantást végrehajtók kö­zül Bota János 27 éves vájár, komlói lakos és Mayer János 51 éves vájár, erdősmecskei lakos a helyszínen meghalt, Duzsi István 47 éves komlói lakos életveszélyes szénmono- xid mérgezést szenvedett. A gázkitörés időpontjában a komlói légaknánál dolgozó két hegesztő könnyű égési sérülést szenvedett. Nem irigyeljük a kánikulában buszra szállókat, de főleg nem a gépkocsivezetőket, akik a ká­nikulában a panorámaablakok mögött ülnek, alig több mint egy négyzetméteres fülkéjükben hajnaltól késő délutánig, dél­től késő estig. Pécsett naponta több mint százhúsz csuklós és szóló Ikarus 220-as bonyolítja le a forgalmat és legalább két­szerese azoknak a sofőröknek a hírekben szerepelnek Az AGROKER r ■ «I igazgatója dr. Kelemen László i Augusztus elsejével új igaz­gatót neveztek ki az AGROKER élére: dr. Kelemen Lászlót. Talán meglepő, hogy az éven­te 1,6 milliárd forint forgalmat lebonyolító nagyvállalat élére 37 éves fiatalembert neveztek ki, ám elődje, tanítómestere — és nyugodtan mondhatjuk, kissé nevelőapja is - a nyugdíjba vonuló Salamon Gyula maga is fiatalon, jó negyed századdal ezelőtt vette kézbe e vállalat irányítását. Dr. Kelemen László személyében iskolai végzettsé­gét, szakmai ismereteit tekintve minden bizonnyal méltó utód­nak tudja átadni 3 stafétabo­tot. Az új igazgató Tamásiban érettségizett, állatorvos szere­tett volna lenni. Többször meg­kísérelte, hogy felvegyék, de nem került rá sor. A gödöllői egyetem mezőgazdasági üzem­szervezői tagozatára csak kényszerből ment. Azóta az egyetem évei alatt, majd mun­kahelyein mind jobban kiderült, hogy éretlen döntés lett volna az állatorvosi egyetem. Nem­csak megszerette az új munka- területet, hanem egyre jobban előtérbe került közgazdászi rátermettsége. 1965-ben végzett, ezt követő­en a Görösgali Állami Gazda­ságban volt üzemszervező me­zőgazdasági üzemmérnök, utá­na az AGROKER-nél szervezési osztályvezető, majd 1977-től gazdasági igazgatóhelyettes. Eközben munka mellett 1974- től 1979-ig elvégezte a Pécsi Tudományegyetem Közgazda­ságtudományi karának esti ta­gozatát. Szakdolgozatában mint ké­sőbb doktori disszertációjában — amit ez év május 4-én védett meg sikerrel — az agrokémiai tevékenységek koordinálásának lehetőségeit fejtegette, különös tekintettel a műtrágya tárolá­sára. — A kérdés akkor kezdett iz­gatni — mondja —, amikor el­kezdtem számítgatni, hogy a műtrágyatárolás megoldatlan- sáaából óriási veszteségek ke­letkeznek. Szabadban történő tárolás során a hatóanyagok 15—20 százaléka elveszik, ez pedig csak Baranya megyében 100-120 millió forint kárt je­lent. A zsákos tároláskor is mintegy 20 millió forint értékű műanyagzsákot kell eldobni. — Ekkor merült fel bennem, hogy helyesebb lenne a táro­lást szolgáló beruházásokat dotálni a műtrágyázás helyett. A beruházás költsége 5-6 év alatt a megtakarított vesztesé­gekből megtérülne. További hatóanyagveszteség származik abból, hogy a központilag ké­szített keverékek nem felelnek me- az adott területre. Az ag­rokémiai telepeknek nemcsak kizárólaq tárolással kellene foglalkozni, hanem a helyi ta­lajadottságoknak megfelelő ke­veréket elkészíteni.- Nagyon szeretném, ha új pozíciómban tenni tudnék va­lamit, hogy e téren előbbrelé- pés történhessen. A frissen kinevezett igazga­tónak nemcsak az új beosztás­ból eredő feladatokkal kell a közeljövőben megbirkóznia. 1982. január 1-től az AGROKER önálló vállalat lesz. Dr. Kele­men László erről még óvato­san nyilatkozik, mert még nem körvonalazódtak pontosan a tennivalók. Nem lesz könnyű, hiszen húsz évig az AGRO- TRÖSZT irányítása alatt álltak és nincsenek félkészülve az ön­állóság követelményeire. Ter­vek azért már vannak. Szeret­nék továbbfejleszteni az agro­kémia terén az együttműködést és mindenképp szeretnének az aggasztó alkatrészellátás terén tenni valamit oly módon, hogy megállapodást kötnének javí­tásra, vagy akár gyártásra vál­lalkozó tsz-üzemekkel. Termé­szetesen szeretnék a termelő­üzemekkel, a termelési rendsze­rekkel már meglevő kooperá­ciót tovább szélesíteni. Sarok Zsuzsa száma, akik legföljebb a hom­lokukat törölhetik menet közben, mert a járatoknak pontosan kell indulni. Tegnap sem panasz­kodhattak a 12-es Volán gép­kocsivezetői: a hőmérő higany­szála a déli órákban elérte a harmincöt fokot. Pétermann József délután egy óra előtt tíz perccel ült a volán mögé, a kabinban legalább 45 Celsius-fok, és ez így tartott a késő délutáni órákig. Ezen a hétvégén a 30-as vo­nalán teljesített szolgálatot és éjfélre járt, mire lezuhanyozha­tott. — A hőség természetesen bennünket is megvisel, ilyenkor talán még fontosabb, hogy az ember kipihenve induljon mun­kába. 1964 óta dolgozom a Volán 12-es Vállalatánál. An­nak idején autószerelőként kezdtem, ám mindig az volt a vágyam, hogy kocsira kerüljek. Tizenegyedik esztendeje veze­tek, hol a 30-as, hol pedig o 31-es vonalán járok, a Lenin tértől a Kürt utcáig, illetve a Hősök teréig. Pétermann József, aki beosz­tását tekintve vonalcsoport-ve­zető is, dicséri kollégáit. El­mondja, hogy az év elején tör­tént átszervezés jótékony hatás­sal volt a Lenin téren dolgozók­ra. Korábban előfordult, hogy néhányon két-hórom forduló után félreálltak kisebb meghi­básodást színlelve, ilyenkor a többieknek kellett beállni he­lyettük. Mindez maga után vonta az utasok rosszallását is, hiszen a tízperces indítást ele­ve nem tudták tartani. Ez már megszűnt, hiszen a „renitensek" odébbálltak és manapság már az sem okoz gondot, ha vala­kit a tizenötödik forduló után még két „fuvarra" kér a forgal­mista. — A havi alapteljesítményünk kétszáztíz óra, de ennél álta­lában többet vezetünk. Nekem például a múlt hónapban két­százhuszonöt órám volt, ami napi átlagban legalább száz­ötven kilométeres út megtételé­nek felel meg. A fizetésre sem panaszkodhatunk, legutóbb is hétezer forintot számoltak le a pénztárnál. Ha már találkoz­tunk, hadd tolmácsoljam a kol­légáim kérését is: a budai vám­nál lévő. csomópontnál a jobb­ra kanyarodás a város irányá­ba igen nehézkes. Keskeny a külső sáv, nem férünk el a bu­szokkal és többször előfordult, hogy teherkocsikkal meghúzták az autóbuszok hátulját. Jó len­ne, ha kissé kiszélesítenék azt a sávot, Holnap kapok szabad­napot, a családdal úgy tervez­tük, hogy' kimegyünk a Dombay- tóhoz a gyerekekkel. De nem busszal! Vonattal. S. Gy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom