Dunántúli Napló, 1981. augusztus (38. évfolyam, 209-238. szám)

1981-08-28 / 235. szám

1981. augusztus 28., péntek Dunántúlt napló 3 Megalakult a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége A tolókocsi vagy man­kó látványa azonnal részvétet kelt az em­berben, de valahogy a részvéten túl nem igen tudja, hogy adott esetben hogyan cselekedjen. Még össztársadalmi szinten sem megy ez a cselekvés döccenök nélkül, s már eredményeink között tartjuk számon azt, hogy a moz­gássérültek „reflektorfény­be” kerültek az idén, s megannyi gondjaikra meg­kezdődött a válaszkeresés. Hazánkban ma 350 000 mozgássérült él. Számuk naponta nő. Tíz év az ENSZ-program jegyében Baranya az elsők között Mit mond az alapokmány? Néhány éve fogalmazódott meg az ENSZ közgyűlésének 31/123-as határozatában, hogy a 81-től 91-ig tartó évtizedben, arccal a rokkantak felé kell fordulni - vakok, siketek, moz­gássérültek, szellemi fogyaté­kosok —, s világszerte javítani kell életkörülményeiket, életfel­tételeiket, s a lehetőségekhez mérten segíteni kell őket a munkamegosztásban való rész­vételben, produktivitásuk igény­lésében. Gaál Péter, a Mozgássérültek Baranya megyei Egyesületének elnöke — aki egyben a közel­múltban megalakult országos szövetség alelnöke is - fogal­mazott így: „Többet értünk el e téren az elmúlt egy-két év­ben, mint bármikor azelőtt." 1978 szeptemberében meg­alakul Pécsett a megyei egye­sület, az országban az elsők között. A pécsiek javaslatára egy KPM rendelet születik, amely szabályozza a rokkantak járműveinek parkolási-várako­zási kedvezményeit. Az idén, év elején ugyancsak baranyai ösz­tökélésre megjelenik a benzin­kedvezményre vonatkozó ren­delet. Megépül az első foglal­koztató, ahol jelenleg közel 120-an kapnak munkát. A szö­vetség segíti tagjait az elhe­lyezkedésben, iskolai, óvodai, bölcsődei feltételeik - felvéte­lek - javításában. Pécs város Tanácsával lakásügyben kon­zultálnak: most épül Pécsett 12 olyan lakás, melyre a jogosult­ságot az egyesület határozza meg. Megszervezik az egyedül élőknél a takarító szolgálatot. Társasutakat szerveznek kül­földre, hajókiránduláshoz tobo­rozzák a tagjaikat — sok moz­gássérült először mozdul ki ott­honából. Hiány hazánkban a motoros rokkantkocsi; felkérik a Mechanikai Laboratóriumot, akik örömmel tervezik meg e kocsi prototípusát. (A nagy­üzemi gyártásra egy gyulai ktsz vállalkozott.) Speciális toló­kocsikat gyártanak - kisgyer­mekeknek. Miért vállalkozunk mindenre? Felsorolni is nehéz, hogy mi mindent tett az egyesület a megalakulását követő, alig két és fél év alatt. Még egyedi kérésekkel is fordulhattak a tagok - immáron 450 baranyai rokkant élvezi a tagságból eredő előnyöket - az egyesület­hez. Gaál Péter, arra a kérdés­re, hogy miért vállalkoznak mindenre, az alábbiakat vála­szolta. A Mozgáskorlátozottak Egye­sületeinek Országos Szövetsé­ge alapokmányában keresendő a válasz. Hiszen ezen egyesü­letnek célja nem lehet más, mint a mozgáskorlátozott em­berek összefogása, a közélet­be, a társadalom vérkeringésé­be való bekapcsolása, érdekeik védelme — feladata pedig a munkalehetőségek teremtése, a tagok elhelyezkedésének segí­tése, testi és szellemi munka- képességeik fejlesztése, életkö­rülményeik javítása. így minden megyében — az önállóan mű­ködő, saját pénzügyi alapokkal gazdálkodó - egyesületek, ha nem is azonos feltételek mel­lett, de azonos céllal, az orszá- gös szövetség elvi útmutatásai alapján dolgozhatnak. Az országos egyesület első céljai között szerepel, hogy or­vosok, pszichológusok, munka­ügyi szakértők bevonásával, meghatároztassa a mozgás- sérült fogalmát. Ugyanis e moz- gássérültség rendkívül sok ok­ból és sokféle változatban for­dulhat elő, s még ma is talál­kozunk olyan esettel, hogy va­lakit az egyik bizottság moz­gássérültnek mond ki, a másik meg nem. Ugyancsak fontos e definíció a különféle kedvez­mények megítélése szempontjá­ból is. Mint azt Gaál Péter em­lítette: napjainkban készítenek egy felmérést, melyben azt vizsgálják, hogy mennyivel ke­rül többe egy mozgássérült ember életvitele az egészsége­sénél, s az egyesületnek vala­miféle távlati célja, hogy e többletet különféle módon kompenzálják. (Pl.: ma már el­érték azt, hogy egyesületi tag gépjárművezetői vizsgát tehes­sen — 400 forintért.) A már korábban említett ENSZ-határozat 1981-et a rok­kantak évének nyilvánította, de 1991-ben — tehát egy évti­zed múlva — kérik számon, vizs­gálják meg, hogy hol-mit si­került tenni? Ahhoz hogy ha­zánk kedvező „minősítést kap­jon”, sok mindenre volna még szükség. Tíz esztendő azonban nagy idő, s biztosak lehetünk benne, hogy nem csak az idei „kampányév" lesz a mozgássé­rültek éve. Baranya — élen jár. Ennél jobbat és szebbet ma újságíró e téma kapcsán nem írhat le. Rövidesen megkezdődik Pécsett, a Tüzér utcai központi épületük tatarozása-rekonstrukciója, melynek nyomán a már meg­lévő szociális foglalkoztató mel­lé kultúrhelyiségeket — klub­szobákat — tornatermet, kondi­cionáló-termet alakítanak ki. (Itt lesz majd a rokkantkocsik, speciális járművek alkatrész­bázisa is.) További tagtoborzót tartanak, s szeretnék elérni, hogy minden mozgássérült ta­láljon rá az egyesületre. Hiszen országosan 7000 egyesületi ta­got tartanak nyilván — a 350 000 sérülttel szemben —, s a megyénkben is 13—15 ezer mozgássérült él. Kozma Ferenc Bezárult a tatai diáktábor Csütörtökön bezárult Ta­tán a katonai és rendőri pálya iránt érdeklődő fia­talok nyári tábora, amelyet a Honvédelmi Miniszté­rium, a Belügyminisztérium és a budapesti KlSZ-bizott- ság közösen szervezett. Egy héten át csaknem fél ezer középiskolás ismerke­dett a tiszt- és tiszthelyet­tesi hivatással, a katonai tanintézetek és hallgatóik mindennapi életével. A változatos táborprogram­ban tájékoztatók hangzot­tak el a hadsereg, a rend­őrség és a határőrség éle­téről, munkájáról. A Mechanikai Művek obonyi gyáregységében modern utcai telefonok null­szériájának gyártását kezdték meg a közelmúltban. A két- és tízforintos ér­mével működő készülékeket — amelyek helyi és helyközi hívásra egyaránt alkalmasak — a Posta Kísérleti Intézete és a Mechanikai Müvek mérnökei fejlesztették ki. A képen: a készülékek összeszerelése. Nem csökkenhet a termelés Automata farostlemezprés a MOFA-ban A MOFA programja az ötnapos munkahétre Hasznos javaslatok, közös felelősség Alig több mint egy hónap van már csak vissza, és október 1-én a vállalatoknak, intézmé­nyeknek le kell tenniök az asz­talra tervüket: miként oldják meg az áttérést az ötnapos munkahétre? A feladat nem könnyű, hiszen igen sok szem­pontot kell figyelembe venni, legfőképpen azt, hogy a mun-, kaidő csökkenésével nem csök­kenhet a termelés. Mindez na­gyon körültekintő tervezést kí­ván, már csak azért is, mert a zökkenőmentes átállás egyik legfontosabb feltétele minden bizonnyal az lesz, hogy a beve­zetendő új munkarend mennyi: re fedi a dolgozók elképzelé­sért, érdekeit, mennyire sikerül az üzem, vagy az intézmény sajátosságaihoz igazítani. Az új munkarend tervezete jóval nagyobb súlyú program annál, hogy egyszerűen csak egy igazgatói rendelkezést je­lentsen: a dolgozók legszéle­sebb körének véleményén, ja­vaslatain kell alapulnia! Ezt fogalmazta meg még május­ban politikai célkitűzésként, munkaprogramként az MSZMP Mohács városi Bizottsága, és egyben azt a feladatot adta gazdaságpolitikai munkabizott­ságának, hogy gyűjtse össze a dolgozók véleményét, javasla­tait az ötnapos munkahét be­vezetéséről. Ugyanakkor azt is szorgalmazta, hogy a vállala­toknál is alakítsanak munka- csoportokat a vélemények, ja­vaslatok összegyűjtésére, meg­vitatására, hasznosítására. Mohácson mintegy ötezer dolgozót érint közvetlenül az ötnapos munkahét bevezetése. Az átállás előkészítésének leg­célszerűbb módjára, a dolgo­zók véleményének hasznosítá­sára a legjobb, s tulajdonkép­pen kezdeményező példát a Mohácsi Farostlemezgyár gya­korlata adta. Ezt a módszert követi már a többi mohácsi üzem és vállalat is, együttmű­ködve a városi pártbizottság gazdaságpolitikai bizottságá­val, s építve egymás tapaszta- lataifa is a tervkészítésben. A MOFA-t egy kicsit sajátos hely­zete is rókényszerítette, hogy az átállást nagyon körültekin­tően készítse elő: dolgozóinak 60 százaléka folyamatos mun­karendben már 1964 óta heti 42 órás munkaidőben dolgozik. Ez mostanáig kedvezményezett helyzet volt a többi üzeméhez képest. Hogy az ötnapos mun­kahét bevezetése a folyamatos munkarendben foglalkoztatott dolgozóik számára is kedvez­ményt jelentsen, a gyár veze­tése elhatározta, heti 40 órára csökkenti a munkaidőt. Már februárban munkabizottságot alakítottak az átállás előkészí­tésére, s ebben a testületben munkások, üzemvezetők, szak- szervezeti bizalmik és a válla­lat vezetői egyaránt részt vesz­nek. A bizottság az előzetes tervezetet, a lehetséges alter­natívákat azzal a felhívással juttatta el az üzemvezetőkhöz, szakszervezeti bizalmiakhoz, brigádvezetőkhöz, hogy vitas­sák meg a dolgozók, mondja­nak véleményt, és javaslatok­kal segítsék a végleges terv ki­alakítását. A gyár 1020 fős kollektívájá­ból mintegy 800-an mondták el, vagy írták le a bizottságnak véleményüket, javaslataikat. Ezekből mintegy 600 — termé­szetesen jó néhány összecsen­gő — bizonyult reálisnak, hasz- nosíthatónak! „Több szem töb­bet lát" alapon a MOFA programja az ötnapos munka­hét bevezetésére bízvást nevez­hető tehát az egész kollektíva közös tervének, amelyben ben­ne van már a végrehajtásáért vállalt közös felelősség is. D. I. Egészségügyünk egészsége Korszerű gyógyászat Szemléleti elmaradottság a megelőzésben Kötelező védőoltások A magyar egészségügy fő jellemzője, hogy valamennyi magyar állampolgár magas színvonalú, díjtalan el­látásra jogosult. Az 1972. évi egészségügyi törvény rögzítette jog gyakorlati érvényesülése persze sok tényezőtől függ. Befolyásolja az intézmények területi elhelyezkedése, vezetése, munkájuk szervezettsége. Az olykor területenként vál­tozó színvonal egyenletessé tétele, a mindenki gyógyítá­sához szükséges gyógykeze­lés — divatosan — a prog­resszív ellátás biztosítása az egészségügy vezetésének egyik fő célja. Elérésének fel­tétele: a szocialista egész­ségügy tervszerű fejlődése. Ez a fejlődés általában lé­pést tart a nálunk gazda­gabb, technikailag előbbre járó országokéval. Jóllehet, a műszerezettségben egyre több nehézséget okoz a világpiaci árszínvonal emelkedése, a hazai szervátültetés eredmé­nyei a fejlett országokéhoz hasonlóak. A szívműtétek ugyancsak rövid múltra vissza­tekintő iskoláját sikerrel ki­jártuk, a daganatos betegsé­gek gyógyszeres kezelésében a KGST-n belül is előkelő he­lyen állunk. A megelőzés erős bázisai % A csecsemőhalálozást kü­lönösen az utóbbi néhány év­ben sikerült — ha nem is a kívánt mértékben — jelentő­sen visszaszorítani, amiben nagy szerep jutott a koraszü­löttek védelmét szolgáló in­tenzív centrumok hálózatának és a csecsemő-szívsebészet­nek. Keveselljük azonban ered­ményeinket a megelőzésben. Ez elsősorban szemléleti el­maradottságban gyökeredzik. Az orvos - és még mindig ez a jellemző — több fantáziát lát a gyógyításban, mint ab­ban, hogy a bajoknak elébe menjen. A megelőzésnek mégis erős bázisai vannak, mindenekelőtt a közegészség- ügyben és az üzemorvosi munkában. Az utóbbinak eredményei lemérhetők a foglalkozási megbetegedések ritkulásában. Az előbbié a lakosság általános közegész­ség- és járványügyi helyzeté­ben. A feladat kiterjedt mivoltá­ra jellemző, hogy a KÖJÁL hálózata országosan több mint 180 ezer olyan objektu­mot tart nyilván — nagyüzem­től élemiszerboltig —, amelye­ket időszakonként rendszere­sen ellenőriznie kell. Kötele­zettségét túlnyomórészt telje­síti. Azért nem száz százalék­ban, mert krónikus létszám- hiánnyal küszködik. Szakmai­lag megalapozott törvényes eljárásait jellemzi, hogy a viszonylag kevés fellebbezés­nek is csak töredéke bizonyul indokoltnak. Közegészségünk minden próbát kiáll az olyan beteg­ségek leküzdésében, amelyek ellen védőoltás létezik. Ennek megfelelően az ország jár­ványügyi helyzete jó. Javulá­sában persze számottevő té­nyező az életszínvonal, vala­mint a higiénés viszonyok kedvező alakulása, a minden­kinek hozzáférhető díjtalan egészségügyi ellátás, ezen belül a járványügyi szolgálat munkája. Az utóbbi húsz évben to­vább fejlődtek a járványügyi eljárások, a járványügyi mik­robiológiai diagnosztikai módszerek, a hazai oltó­anyag-termelés. A védőoltá­sokkal megelőzhető megbe­tegedések száma a kötelező védőoltások rendszerének ki­alakításával és az oltások rendszeres beadásával igen jelentős mértékben csökken. A hastífusz az 1950-es évek elején megkezdett terv­szerű, komplex járványügyi intézkedések és a javuló hi­giénés viszonyok eredménye­ként fokozatosan visszavonult, 1975—77-ben évi átlaga az 1959—62. évinek csupán 10 százaléka. Az 1953 óta köte­lező diftéria-szamárköhögés- tetanusz elleni védőoltás eredményeként mindhárom betegség egyre ritkább. Az utóbbi három és fél év­tized legfélelmetesebb be­tegsége, a gyermekbénulás az 1950-es években többször járványos mértékben fordult elő. A legtöbben — 2334-en — 1957-ben betegedtek meg. Az 1959—60 óta alkalmazott, élő, gyengített vírusokat tartalma­zó vakcinával sikerült csak­nem teljesen felszámolni, s az 1961 —1977. években ösz- szesen 53 esetet derítettek fel. A kanyaró elleni védőoltás bevezetése előtt évente átla­gosan 40 ezer megbetegedés volt. Az oltás hatására 1975— 1977-ben ez a szám 337-re csökkent. Nem változott azon­ban lényegesen a vörheny, a dizentéria, és a járványos májgyulladás gyakorisága, mert oltás nincs még ellenük. Világszerte, így hazánkban is nőtt a szalmonellozis fertőzés veszélye, elsősorban az élel­miszerek és az állati takar­mányok megnövekedett nem­zetközi kereskedelmi forgal­mával van összefüggésben. A sokszorosára nőtt idegenfor­galom ugyancsak károsan be­folyásolhatja a járványügyi helyzetet, amit csupán tiltó rendelkezésekkel nem lehet kivédeni. A járványügy válto­zatlanul nagy kérdőjele az influenza, amely ellen ma még szintén nincs teljesen hatásos védőoltás. Az elkövetkező időszak leg­fontosabb feladata az élet­korhoz kötött, kötelező védő­oltásokkal elért eredménye­ket fenntartani, tovább javí­tani. Elengedhetetlen egyes oltóanyagok (tetanusz) alkal­mazásának kiterjesztése, újabb védőoltások bevezetése a lakosság nagyobb vagy ki­sebb csoportjaiban, illetve egyes foglalkozási ágakban (pl. rubeola, mumpsz, kul- lancs-encephalitis ellen). Az influenza-vakcina kifejleszté­se is sürgető. Fontos a felvilágosítás A fertőző betegségek meg­előzésében tehát megfelelő ütemben haladunk a korral. Kevésbé mondható el ez pél­dául az életmódról. Dohány­zásban, alkoholfogyasztásban ugyanis — erősen kétes érték­kel - az élbolyban vagyunk, aminek feltétlenül szerepe van a keringési betegségek gyakoriságában; a szív-ér­rendszeri bajok a halálokok között az első helyen állnak. Javulás pedig itt is csak a KÖJÁL-éhoz hasonló módsze­res tevékenységtől, okos fel- világosító munkától, szerve­zéstől, gondozástól várható. Lukács Mária

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom