Dunántúli Napló, 1981. augusztus (38. évfolyam, 209-238. szám)

1981-08-24 / 231. szám

1981. augusztus 24., hétfő Dunántúli napló s Százhetvenmilliós beruházás — saját erőből Felüljáró­Határidő előtt — a tervezett költségszinten Megszületett Pécs új felül­járója. Az újságíró, amikor méltatni készül az új létesítményt, saját magát idézve bizonyíthatja, hogy a városfejlesztés roppant fontos állomása a mai nap, a felüljáró átadásának a napja. Az idézet egy tíz év előtti — 1971. május 29-én megjelent — riportból való. Akkor éppen el­kezdődtek a „nagy" felüljáró építésének az előkészületei, • amikor így írtunk a Megyeri úti vasúti átjáróról: „A rohamosan lejlődő várost úgy szeli ketté a vasútvonal, mint egy folyó, amelynek nincsenek hidjai, csak gázlói... Az első híd — végre valahára - megépül. A „lo- lyón" - bármilyen nagy lesz is az áradás - át lehet jutni. De mi lesz a többi gázlókkal?" És következett annak a lehetetlen állapotnak a leírása, ami már akkor is uralkodott a Megyeri úti sorompónál. A riport végén pedig ez állt: ,,Valamikor a Siklósi úti felüljáró elkészülte után — talán a 80-as években (!) — tehát épül itt is felüljáró. De hogyan lesz addig?" Nagyon nehezen volt! Akkor már évek óta élt - igaz, nagyon halványan és tulajdonképpen kevés meggyő­ze érv alapján - az e térség­ben építendő felüljáró gondo­lata. Ennek 'igazi szükségessé­ge akkor jelentkezett, amikor megjelent a nagykereskedelmi vállalatok után a raktárbázis is a sorompótól délre, amikor új gyárak - Mechlabor, Sopia- na — létesültek itt és főleg amikor épülni kezdett az új nagy városrész, Lvov-Kertváros. A felüljáró történetét Lovas Attila, a pécsi Városi Tanács, építési osztályának városépítési csoportvezetője eleveníti fel: — Kezdetben a Megyeri úti felüljáróról volt szó. A Tüzér utcára 1972 végén irányult a figyelem a 6/A út tervezése kopcsán, részben azért, mert itt szanálás nélkül lehetett épít­kezni, részben pedig azért, az északi közúti kapcsolatok­ban a Szigeti útig lehetett el­menni, szemben a Megyeri út­tal, ami az új 6-os útnál vé­get ér. 1973-ban készült el a tanulmányterv, ettől kezdve munkálkodtunk a felüljáró meg­valósításán. Ma már megmond­hatjuk: nem volt teljes az egyetértés a létesítmény szük­ségességét illetően. A változást az jelentette, amikor a város ötödik ötéves tervének készíté­se idején a Pécs városi Pártbi­zottság teljes tekintélyével az új közlekedési létesítmény megva­lósítása mellé állt. A város természetesen kez­dettől fogva csak saját magára hegyatkozhatott. A Dunántúli Napló munkatársa akkoriban megkérdezte a KPM tanácsi fő­osztályának a vezetőjét: szá­míthat-e a város a tárca segít­ségére. A válasz egyértelműen elutasító volt azzal, hogy ez kizárólag pécsi ügy. Végül is a tárca 5 millió forinttal segítette a vállalkozást, amelyre Pécs 1978—81. között 164,9 millió fo­rintot fordított saját út-híd költ­ségvetéséből, illetve — 20 millió erejéig — fejlesztési alapjából úgy, hogy emellett egyéb út­építési feladatokat is meg kel­lett oldani. — Nem tehettük ki magunkat annak, hogy lerongyolódjunk, sőt bizonyos fejlődésre is kel­lett törekednünk. Nagyon szo­ros, szigorúan szoros gazdálko­dásra kényszerültünk. 1979. március 19-én volt az c városi tanácsi végrehajtó bi­zottsági ülés, amelyen elfogad­ták a 16C milliós programot. A feltételezhető pénzügyi lehető­ségektől függően három válto­zat közül kellett választani. Az első 1982 végére, a második 1982 elejére, a harmadik 1981 végére irányozta elő o befeje­zést. A harmadikat választot­ták, de végül is egy negyedik változat szerint készült el a mai napra a létesítmény az eredeti költségelőirányzat be­tartásával (a 9,9 milliós több­letköltség nem szorosan a fe­lüljáróhoz tartozó munkák miatt merült fel). Grál Dániel, aki az UNIBER részéről kezdettől műszaki el­lenőrként vett részt a munká­ban, 1978. június 14-én tette az első bejegyzést az építési naplóba, ma ezt mondja: — Lehet, hogy lassan indult a munka, a pénzügyi lehetősé­gek miatt valóban így is volt, de azért nagy dolognak tör­tem, hogy a program szerinti költséggel valósult meg, és hogy a tervezett határidőnél jóval ha­marabb adhatjuk át. Azt hiszem, a részt vevő tíz vállalat — köz­tük a három legnagyobb: a Hídépítő, a Közúti Építő és a DÉDASZ — példás együttműkö­dése nélkül ez nem valósult volna meg.' Az összesen 1 km hosszú közúti létesítmény keretében egy 191 és egy 66 méteres híd épült, az út és a hidak végig két forgalmi sávosak, az egyik oldalon végig gyalogjárda is van, a közvilágítási lámpaosz­lopok pedig olyanok, hogy — ho sor kerül rá — elbírják a troli felsővezetékét is. A vasútvonaltól északra és délre levő városrészeket össze­kötő felüljárót ma délelőtt 10 órakor avatják fel. Hársfai István Mohács: tizenkét tanterem van az új létesítményben Szabadszentkirály: négytantermes iskola Új iskolák Pécsett és Baranyában Pécsett és Baranyában több helyütt új iskolákat adnak át ezekben a na­pokban. Pécsett a Nevelési Központban elkészült a 3. számú oktatási épület. A 16 tantermes általános iskola berendezése folyamatban van, s minden jel arra mu­tat, hogy' a tanévet itt rendes időben megkezdhe­tik. A másik új nagy isko­lai épület Pécsett az ugyancsak 16 termes ipari szakmunkásképző intézet. Ennek az újabb műszaki átadása augusztus 28-án lesz. Emiatt a tanévet még I az 508. számú iskola régi épületében kezdik meg. Szabadszentkirályon mint­egy 6 millió forintos költ­séggel négy új tanterem­mel bővült a helyi általá­nos iskola. A munkálatok­kal idejében elkészültek, az új létesítményt augusz­tus 28-án ünnepélyesen felavatják. Mohácson, a Radnóti lakótelepen 32 millió forintos költséggel épült fel egy új 12 termes általános iskola. Ipari tanulók 16 tantermes iskolája Lvov-Kertvá- rosban Készül o szabadtéri zsibongó a Ivov-kertvárosi Nevelési Központ 16 tantermes iskolájához a községi népfrontbizottsóg szervező titkára. — 1947 is fontos dátum életemben: oz akkori válasz­tásoktól kezdve máig vala­mennyi országgyűlési vagy tanácsi választás előkészüle­teiben,' lebonyolításában részt vettem. Komlón mint állomásfónöknek — különösen az építés idején nagyon sok munkám volt, de mindig fel­üdülést jelentett az a más jellegű feladat, amellyel a népfrontmozgolomban bíztak meg: szervezni a társadalmi akciókat. Ezek a legkülönfé­lébbek voltak a társadalmi munkától a politikai nagy­gyűlésig. A szervező munka kapcsán legnagyobb mozgalmi élmé­nyeként említi a hatvanas évek legelejéről az „El a ke­zekkel Kubától!" tiltakozó akciót. — Talán éppen azért, mert akkor azt hittük, hogy nem is sikerült jól mozgósítanunk a nagygyűlésre, s mégis any- nyian jöttek el, hogy nem fértek be a Zrínyi moziba. Ez az élmény máig tartó lelke­sedéssel és hittel tölt el, hogy van miért csinálni ezt a munkát. Elmondhatom, hogy nem csalódtam az em­berekben: a jó ügyért min­dig mozgósíthatók. Több mint öt éve nyugdí­jas, s azóta még nagyobb részt tölt ki idejéből a nép­frontmunka. Járja az orszá­got, gyűjti és átadja mások­nak a mozgalmi tapasztala­tokat, módszereket. Három és fél évtized népfrontmoz­galmi munkásságának ta­pasztalatait. D. I. Kövesdi Gusztáv Augusztus 20-a alkalmából adták át a Hazafias Nép­front Országos Elnöksége leg­magasabb kitüntetését, a „Népfrontmozgalomért” jel­vényt a kiváló munkát vég­zett aktivistáknak. Baranyá­ból hatan kapták idén ezt az elismerést, köztük Kövesdi Gusztáv, a komlói vasútállo­más nyugalmazott állomás­főnöke. — Ilyen szép kitüntetésem csak egy van ezen kívül — mesélte a kitüntetés átvétele után —, az Országos Béketa­nács „Békéért" kitüntetése, amit 1973-ban kaptam, öt éve mentem nyugdíjba és már nem számítottam ilyen elismerésre, s ez most már azért is különösen nagy meg­tiszteltetés számomra, mert éppen abban az évben kap­tam meg, amikor Komló vá­rossá nyilvánításának har­mincadik évfordulóját ün­nepli. 1949-ben az építkezé­sek kezdetén kerültem Kom­lóra óllomósfőnöknek, kis túl­zással azt is mondhatnám, hogy minden tégla az én ke­zemből került az építkezésre, hiszen ott rakták ki az épí­tőanyagot az akkori nagyon is kicsi vasútállomásunkon. Kövesdi Gusztáv népfront­mozgalmi munkája azonban nem Komlón kezdődött, ha­nem a Tolna megyei Kesző- hidegkúton 1945-ben, ahol a nemzeti bizottság elnöke volt. A vasutas élete azonban — ho úgy alakul —, egy kicsit vándorélét is: 1947-ben már Beremenden állomásfőnök és

Next

/
Oldalképek
Tartalom