Dunántúli Napló, 1981. augusztus (38. évfolyam, 209-238. szám)
1981-08-16 / 224. szám
Magas a rezsi Törmelékek, szerszámok, létrák között küzdőm előre magam a folyosón. Most ez az emelet nemcsak a mi munkahelyünk, hanem az építőiparé is. Ráfért már erre a régi épületre a teljes felújítás. Két héttel ezelőtt végigvésték a folyosó egyik falát, beleraktak mindenféle drótokat, .kábeleket. Most már vésik a másik falat. A maradék hálózat ide kerül. Amit már szépen bevakoltak, dzt még nem vésték ki újra, de ami késik, nem múlik. Mindenesetre több olyan szobában festenek újra, ohol már parkettáztak, lakkoztak. A folyosó végére érve azon kapom magam, hogy dúdolok: „ront vagy javít, de nem henyél". Volt erre régebben egy népi mondás: „Akár fejtünk, akár varrunk, azért mégiscsak dolgozunk”. A magyar ember pedig csak így morog: „ez a rendszer mindent kibír". Hiszen látta a tévében a Marx téri gyönyörű hidat ívetörött bukka- nójával. Aztán látta, hogy széjjelszedik, egy-egy elemét állványra helyezik, szorgos kezek bütykölgelik. Határidőre azért elkészül. A költségkeretet sem lépik túl. Ügy kalkuláltak annakidején, hogy beleférjen az ilyen is. Meg a felújítás költségeibe az újravésés, az újra- csiszolás, az újralakkozás, az újrafestés. Aztán csodálkozunk, hogy magas a rezsi, mármint a társadalmi rezsi. Van ugye üzemi általános költség, vállalati általános költség és társadalmi általános költség. Mindhármat bele kell tenni az árba, hogy a teher térítődjön, mindenki fizessen. Azt is dúdolhattam volna, hogy megfizetünk mindenért, minden pillanatért. Múltkor azt mondja nekem egy aranyos finn ismerősöm, hogy a szocializmus igen szimpatikus, csak egy kicsit drága. Már úgy volt, hogy megsértődöm, aztán úgy volt, hogy védekező magyarázatba kezdek, de a végén csak zavartan krókogtam. Persze hogy drága, amikor a társadalom olyan nagy terheket vállalt magára a társadalmi juttatásokban, a szociálpolitikában, az esélyegyenlőség megteremtésében, a teljes foglalkoztatás feltételeinek megteremtésében, a lakásellátásban, az oktatás- és egészségügyben. Persze hogy drága, amikor olyan sok elmaradt dolgot kell megcsinálnunk. Mindezt mondtam volna neki, ha nem jutott volna eszembe épületünk renoválása, a meg sem épített híd újjáépítése, a sok befejezetlen beruházás, a sok mondvacsinált beosztás, o kényszerűségből tartott „munkavállalók" hada, a hatalmas apparátusok, a semmittevésbe belefáradok, a kihasználatlan drága gépek. Meg az is eszembe jutott, hogy milyen csodálatosan nagy a termékárak tisztajövedelem- tartalma, mintha a munka társadalmi termelékenysége a csillagokig érne. Közben amikor a termék elhagyja az országot, a határon meg kell támogatni, mert a világpiac ezt a hatalmas tisztajövedelmet nem akarja elismerni. Itthon mégis kell ez az árfelpumpálás, mert ebből származik az állami költség- vetés bevétele. Az ő dolga ugyanis a társadalmi rezsi nagy részét fezdezni. Abból, amit beszed. Az ő dolga az ország ^adósságállománya után a.kamatokat fizetni, a veszteséges vállalatokat támogatni, az alacsony jövedelemszintű családok elfogadható életszínvonalát biztosítani. De mivel a költség- vetés nem sokkal többet oszthat el, mint amennyit beszed, a teher térítődik a vállalatokra, a szövetkezetekre, a családokra. Nemcsak az egyes termékeknek van „rezsiviselő képességük", hanem a társadalomnak is. Ha túl magas a rezsi, olyan érzése van az embernek, hogy valahol lyukas a zseb, elfolyik a pénz. Éppen az az összeg folyik el, amellyel javítani lehetne az anyagi ösztönzésen, a népgazdasági mérlegeken, az életszínvonalon. Dr. Pirityi Ottó 4. HÉTVÉGE Épületek akácfából Karancskesziben, az AGROPA Faipari Üzemben akácfából készítenek különböző mezőgazdasági épületeket: juhhodályokat, szarvasmarha- és sertésistállókat. Újdonság, hogy a görbe akácfákat is feldarabolják, ösz- szeillesztik és használhatóvá teszik. A megrendelő kívánságára a helyszínen felépitik az épületeket. A képen: elszállításra váró főtartók az üzem udvarán. Az infarktusos beteg gyógyulásának első eseménye az ágynyugalom utáni felkelés, melyet a szívműködés műszeres ellenőrzésével kísérnek figyelemmel Őszintén az infarktusról A túlélés esélyei A dohányzás és a zsír-anyagcsere Valljuk be, félünk! Hiszen hiába mondják, hogy „szép halál, nem szenvedett sokat" le- het-e egyáltalán szép a halál? S ha hirtelen jön el, mit hagyunk itt, s ez mit vált ki a tovább élőkben? És hogy nem szenved? Hol erre a garancia? Egy szó mint száz, az infarktus már népbetegség, hovatovább az elsőszámú. Első számú? Vajon mi a véleménye erről dr. Tekeres Miklós docensnek, a POTE Intenzív osztálya vezetőjének? — Csinján kell bánnunk a sorrendiséggel. Mert nézzük csak: ha valaki egy rosszindulatú daganattal kórházba kerül, akkor a diagnózist igyekeznek eltitkolni a beteg előtt, legfeljebb a hozzátartozó kap tárgyilagos felvilágosítást. Ha valaki szívpanaszokkal ide kerül, s bebizonyosodik az infarktus, pontosan tudja, de legalább is sejti az okot. Mit mondhat neki az orvos? Csak az igazat, s a túlélés esélyeit is csak bizonyos százalékokban fogalmazhatja meg. Ezek a statisztikai százalékok azonban azt mutatják, hogy a rosszindulatú daganatos műtétek túlélési esélyei semmivel sem rosszabbak, mint egy megtörtént infarktusé. — Kegyetlenül tárgyilagos szavak ezek ... — Tárgyilagosság nélkül semmire sem megyünk. Már csak azért sem, mert ha komolyan fél valaki az infarktustól, akkor igyekszik megkeresni az ellenszerét is. Nem akkor, amikor már bekövetkezett, hanem jóval előtte, életmódjának megválasztásánál, a kockázati tényezők kizárásával. A POTE 400 ágyas klinikájának ötödik emeletén egy orvosi szobában beszélgetünk, velünk van Mezey Béla adjunktus is, aki itt, az intenzív osztályon szintén naponta megvívja a harcát az életekért. A további párbeszédben dr. Tekeres Miklóssal együtt kettejük közös véleménye kap hangot. — Szinte már unalomig hangoztatjuk ezeket a kockázati tényezőket. A túltápláltság, mozgásszegény, idegileg feszített, túlhajszolt életmód, dohányzás ... és a többi. Mégis hatástalannak bizonyul mindez? — Egyelőre. Az Egyesült Államok hosszú évekig vezette az infarktusos statisztikát a fejlett nyugat-európai országok előtt. És mi van ma, ifletve néhány év óta tartó folyamatban? Amíg kontinensünkön, hazánkban is egyre növekszik az infarktusos halálozások száma, vagy jobb esetben stagnál, addig az USA- ban csökkenő tendenciát mutat. Egyszerűen azért, mert az egészségügyi propaganda nem elégedett meg a felvilágosítással, hanem az elrettentés eszközével élt. Az eredmény: szinte radikális harc a dohányzás ellen és az egészséges táplálkozás társadalmi méretű kampánya. A legtöbb amerikai családban a tojás sárgáját meg sem eszik, mert magas a koleszterin tartalma. Ez persze csak szélsőséges példa, de a rendszeres testedzés, a mértékletes étkezés, a dohányzás mellőzése mindenképpen érezteti hatását. — Kétszer is elhangzott elítélő hangsúllyal a dohányzás. Olyan lényeges kockázati tényező ez? — A legújabb kutatások szerint a szervezetben egy biológiailag aktív anyag felelős a szervezet zsír-anyagcsere háztartásáért. Ez az anyag tereli egészséges, vagy kóros irányba a zsírok biokémiai beépülését. A dohányzás mintegy leblokkolja a prosztacinklin tevékenységét, jelentősen megnő az esély az arterio szklerózisra, a koszorúér elmeszesedésére. Ez pedig zöld utat ad a szívizmok elhalásához, a szívinfarktushoz. — Ha nincs a rizikófaktorok látványos egybeesése, mégis előfordulhat az infarktus. Mit tehet ilyenkor az orvos? — Sok esetben, terheléses EKG és egyéb laboratóriumi vizsgálattal lehetőségünk van a szív koszorúér keringési zavarok kimutatására. Ezek a betegek fokozott orvosi ellenőrzést igényelnek. Az infarktus kezelésében is rugalmasak vagyunk, a tünetek és a betegség lefolyása alapján a kilátások tényezőit mérlegelve igyekszünk a szövődmények minél korábbi hatékony kezelését megkezdeni. — Miben áll a beavatkozás lényege? — Rendelkezünk azokkal a eszközökkel, műszerekkel, gyógyszerekkel, amelyekkel elháríthatjuk a túlélést közvetlenül veszélyeztető ritmuszavart, megakadályozhatjuk a szívizom további elhalását. — És a továbbiakban, az infarktuson átesett betegnek mi a sorsa? — Szigorúan alkalmazkodnia keli az orvos által előírt életmódhoz. Egy dolog ebben nagyon fontos. Egészségi állapotának megfelelően, a lehető leggyorsabban térjen vissza az alkotó életbe, hasznos tevékenysége, visszailleszkedése nem csökkenti életkilátásait. És még egy, talán a legfontosabb: akarjon ép, egészséges ember lenni, hiszen a betegnek is hozzá kell járulnia teljes felgyógyulásához. Kurucz Gyula Népi demokráciánk születése (9.) A szakítás A Truman-doktrino meghirdetése és a Marshall-terv, a Szovjetuniónak címzett nyílt hadiüzenet - azt jelentette, hogy az USA külpolitikájában felülkerekedett a szovjetellenesség. Hatása azonnal megmutatkozott a nemzetközi politikában. A Külügyminiszterek Tanácsának moszkvai ülésszaka 1947 áprilisában eredménytelenül végződött. A legfontosabb kérdésben, a német és az osztrák békeszerződés megkötésében nem tudtak a nagyhatalmak megegyezni. Itt már, teljesen nyilvánvalóvá váltak az eltérő érdekek és törekvések. Moszkvában ért véget az a — még Roosevelt által kialakított amerikai politika, amely o nemzetközi problémákat a Szovjetunióval való együttműködéssel kívánta megoldani. Májusban Franciaországban és Olaszországban — majd Belgiumban — különböző manőverekkel kiszorították a koalíciós kormányból a kommunistákat. A kommunista pártok ellenzékbe vonultak. A Truman-doktrina alkalmazásától tartva Bulgáriában, Magyar- országon és Romániában szinte egyidejűlea mértek csaaást a politikai jobboldalra. 1947. május 31-én a köztársaságellenes összeesküvésben való részvétellel vádolva lemondatták az akkor szabadságát éppen Svájcban töltő Nagy Ferenc miniszterelnököt. Július 5-én letartóztatták N. Petrovot, a jobboldali Földművesszövetség vezetőjét, okit szintén illegális óllamelle- nes szervezkedéssel vádoltak. Június közepén vették őrizetbe J. Márniut, a Román Nemzeti Parasztpárt elnökét. Hasonló módszerekkel léptek fel Szlovákiában és Jugoszláviában is a jobboldal, ill. annak maradványai ellen. A nemzetközi feszültség növekedése s a két világrendszer kezdődő szétválása új helyzet elé állította a nemzetközi munkásmozgalmat is. A kommunista és munkáspártok tevékenységének összehangolására az SZKP kezdeményezésére kilenc párt részvételével 1947. szeptember végén Varsóban megalakult a Tájékoztató Iroda, amely lényegében egy regionális internacionálé szerepét töltötte be. Kezdetben a szervezet elősegítette a kelet-európai országokban az útkeresést, a nemzeti sajátosságok helyes értelmezését. A háborús veszély eltúlzásával, a jugoszláv kommunisták tapasztalatainak, különösen az „egypórtrendszerű népfront" elvének abszolútizá- Icsóval, s a szociáldemokrácia szerepének egyoldalú megítélé-. sével azonban később hozzájárult a szektás hibák kialakulásához. A Tájékoztató Iroda megalakulása után egyértelműbbé vált a szocialista fejlődés Kelet- Európában. Azokban az országokban, ahol a hatalom kérdése már korábban eldőlt, a burzsoázia képviselőit kiszorították a hatalomból, sőt a közéletből is. Ott ahol a nagy történelmi kérdés - „ki, kit győz le?” — még nem dőlt el, megkezdődött a végső erőpróba. Ilyen ország Kelet-Európábán már csak egy volt: Csehszlovákia. A polgári pártok - Benes köztársasági elnök támogatásával — 1948 februárjában megpróbálták alkotmányos úton megbuktatni a Gottwald-kormányt, amelyben a kulcspozíciókat a kommunisták töltötték be. A CSKP azonban ellentámadást szervezett, mozgósította a tömegeket, felfegyverezte a munkásokat és rákény- szerítette az államfőt, hogy olyan kormányt nevezzen ki, amelyben a jobboldali politikusok már nem kaptok tárcát. Baloldali és demokratikus pártok részvételével országszerte ún. egységbizottságok alakultak, amelyek átszervezték a Nemzeti Frontot, s a pártokat és az államapparátust megtisztították a jobboldali eleméktc'1947 őszén, 1948 tavaszán a Truman-doktrina és a Marshall- terv következményeként a szocialista és a kapitalista világrendszer elkülönülésének folyamata meggyorsult. 1947 decemberében megszakadtak a Németországra vonatkozó tárgyalások. Anglia és az Egyesült Államok egyoldalúan hozzákezdtek az általuk megszállt területek közigazgatásának, gazdasági és politikai életének átszervezéséhez. 1948 júniusában a nyugatiak titkos előkészületek után váratlanul valutareformot hajtottak végre, a Németország egész területén érvényes márka helyett új pénznemet vezettek be. Ezzel megvetették Németország kettésza- kításának gazdasági alapját. A szovjet katonai hatóságok a közlekedés korlátozásával és egyéb intézkedésekkel igyekeztek megakadályozni az értékét vesztett márka beáramlását a keleti zónába, ahol még a régi pénznemet használták. A nyugati nagyhatalmak erre légi úton biztosították Nyugat-Berlin ellátását. Életbe lépett az ún. „Berlin-blokád", amely majd egy évig tartott. A gazdasági élet szétszakítása elkerülhetetlenül Németország politikai megosztódásához vezetett. A Német Szövetségi Köztársaság 1949. szeptember 20-án alakult meg, s alig két héttel később megszületett az első demokratikus német állam, a Német Demokratikus Köztársaság. Nyugat-Európában amerikai segítséggel a konzervatív erők mindenütt megszilárdították helyzetüket, vagy ahol még nem jutottak hatalomra, növelték politikai befolyásukat. 1948 tavaszán meggyorsult a nyugati szövetségi rendszer kialakulása is. Márciusban Anglia, Franciaország és a Benelux- államok megkötötték az ún. brüsszeli egyezményt, amely formálisan ugyan a német agresszió elleni védekezést szolgálta, valójában azonban már a szocialista országok ellen irányult. Az öt állam szövetsége lett a politikai magvá az 1949 tavaszán létrehozott Észak- Atlanti Szerződés Szervezetének, g NATO-nak. A nyugat-európai kapitalista országok gazdasági együttműködésének elősegítésére hívták életre az Európai Gazdasági Együttműködés Szervezetét. Ennek feladata kezdetben a Marshall-segély szétosztása volt, később azonban a tőkés integráció egyik első intézményévé vált. 1948 nyarára tehát befejeződött a két világrendszer szétválása, a hidegháborús légkör az egész világon eluralkodott. Ha oz okokat keressük, hogy miért bomlott fel az antifasiszta nagy- koalíció, s a háború alatti várakozással ellentétben miért nem folytatódott a nagyhatalmak együttműködése, sok mindenre lehet hivatkozni: a német és a japán fasizmus leverésével megszűnt a közös ellenség, amely összefogásra késztette a különböző társadalmi rendszerű államokat; az amerikai imperializmus fel akarta tartóztatni a Szovjetunió politikai befolyásának kiszélesedését, s elejét akarta annak venni, hogy a forradalmi mozgalmak a háború után Nyugat-Európára vagy más földrészekre is átterjedjenek. Szerepet játszott a vezető politikusok (Churchill, Truman) mélységes kommunista- és szovjetellenessége, elfogultsága, a Szovjetunió szándékai- nck, törekvéseinek meg nem értése, s a nagyfokú tákékozatlan- sága kelet-európai kérdésekben. Mindezzel együtt talán nem járunk messze az igazságtól, ha úgy véljük, hogy a hidegháború kialakulásának oka a két nagyhatalom, az USA és a Szovjetunió, s a két világrendszer, a tőkés és a szocialista, alapvető érdekellentétében lelhető fel. Vida István 9
