Dunántúli Napló, 1981. augusztus (38. évfolyam, 209-238. szám)
1981-08-02 / 210. szám
Fotó: Szokolai A régi Pannónia nagyterme — ma Üres házak - elhagyott középületek Van belőlük néhány. Elmegyünk mellettük ma, elmentünk tavaly és tavaly előtt. Talán jövőre is elmegyünk . .. Ha éppen (jobb híján) el is gondolkodhatunk rajtuk, azon tűnődünk: ugyan mi is lesz a sorsuk, jövőjük? A Kezdjük azzal, amelyik a leginkább szemet szúr: a régi Pannónia Szállóval. 1975 szilvesztere volt ott az utolsó közesemény — utána bezárták, felszámoltak mindent, mert mindenki úgy tudta: pillanatokon belül elkezdik a régóta esedékes felújítást. A hatalmas épület annyira lerobbant (éppen akkor múlt 60 éves), hogy még az eredeti menetrendet sem lehetett betartani, hogy ti. megnyitják az új Pannóniát és becsukják a régit. Pécsett nyolc hónapig hiányzott száz- valahány szállodai szoba. Most egy kísértetkastély az egesz. Tihanyi Ferenc üzlet- igazgató mutatta be az épületet, s közben megnyugtat: semmi értelme sem lett volna valami módon — pl. turista kategóriában — tovább üzemeltetni a szállodát, hiszen gépészetiig teljesen „leült” a ház. Azóta minden tovább romlott, pusztult, mert a „pillanatokon belüli" felújítás egyik évről a másikra tolódott (az eredeti program szerint mostanában mór a Nádor szintén esedékes felújítása indult volna). Hosz- szas huzavona utón végre — úgy néz ki — megkezdik a felújítást. Előbb az aknamélyítók építenek hőközpontot és végeznek el fontos aláfalazásokat, s majd megjelennek az építők. Ha minden jól megy, 1985-re el is készül. Talán csak a főfalak maradnak meg, minden egyebet újra kell csinálni. Utána viszont egy vadonatúj szálloda nyílik a Kossuth Lajos utcában. «V A szálloda miatt természetesen igénybe veszik fél szélességben a Kossuth Lajos utcát. Itt. Mert néhány tíz méterrel odébb a másik oldalt foglalják el — talán már augusztusban. Szintén felújítás miatt. Tudjuk, hogy a Pécsi Nemzeti Színház kamaraszínháza az új évadot a MÉV Ságvári Művelődési Házában kezdi mostani helyiségeinek a felújítása miatt. Ahogy ezt leírom, eszembe jut az ország Nemzeti Színháza kamaraszínházának, a budapesti Katona József Színháznak a maratoni felújítása, és azt a reményt gyújtom magamban, hogy ez a miénk talán nem tart majd olyan sokáig. Aztán ahogy elkezdek érdeklődni, nyomban ki is huny a remény: öt évre tervezett munkáról van szó. Tíznél is több esztendeje mór, hogy az épület néhány helyiségét alá kellett dúcolni. Két éve egyszer megkértek egy esős napon: nézném meg, mi van a házban. Hát kérem, a legfelső emeletre dőlt be a víz és lejjebb-lejjebb mindenütt ott csörgött, egészen le a földszintig. Ores középület... Tulajdonképpen egy tragikus eseménynek köszönheti, hogy minden helyisége foglalt. Igaz, messze nem annyira telítetten, mint korábbi funkciójában. A Széchenyi téri volt megyeházáról van szó, a tragikus esemény pedig az emlékezetes bankrobbanás és azt követően a bankapparátus átmeneti elhelyezése. Most a Megyei Földhivatal az épület gazdája, a felújítás pedig — az ismeretek szerint — 1983-ban (de lehet, hogy már 1982 második felében) megkezdődik. Izgalmasnak ígérkezik ez a munka is, leginkább a bennlevőknek, hiszen — a mostani elgondolás szerint — egy- egy utcofrontnak megfelelő épületrészt újítanak ' majd fel, az elhelyezkedett intézmények pedig — többségük ma meglehetősen levegősen van — állandó költözésben lesznek és összevisszaságban. JU Sörház utca ... Egyemeletes épület a Bástya utca sarkon — óvoda volt, míg egy fél évtizede be nem zárták életveszély miatt. Szerencse a szerencsétlenségben: a nagy óvodaépítési kampány kellős közepén történt ez, így túlzottan nem érezte meg a hiányát a város, annál inkább a lakóterület. (Azóta már új óvoda épül a belvárosban, a közeli Kulich Gyula utcában.) Ez az épület bezárása óta üresen áll, sorsa a közelmúltban dőlt el, miután korábban egyetértés volt már abban, hogy gyermekintézmény a jövőben nem lehet ott, mivel nincs udvara. Hogy mi lesz? A Zeneművészeti Főiskola kapta meg, ennyivel fog bővülni az intézmény. A felújítást most tervezik a DTV-nél, a munkát jövőre indítanák. Mostanában ürült ki a Vára- di Antal utcában a volt ME- SZÖV-székhóz, amely régebben volt kiegészítő parancsnoksági épületként pillanatnyilag még a HM kezelésében van. Eredményes tárgyalások voltak a tárca és a város között az épület átadásáról-átvételéről. A tanács szándéka: itt létrehozni a második Boldogság házát, a Hunyadi útit tehermentesítő második intézményt. Ide telepítik majd az anyakönyvi hatóságot és a Társadalmi ünnepségeket Szervező Irodát. Mindez mikor? Az átalakítást-fel- újítást 1983-ban kezdenék. «V üzemcsarnok is van gazdátlan. Pl. a Vasút utcában az ÉPGÉP volt gyártócsarnoka. Szép nagy... Mi lehet vele? Amióta az ÉPGÉP kiürítette, a .BARANYAKER bútorraktárnak használja, s ilyen funkcióval háttérbázisa lehetne a Domus Áruháznak. Ám .. . előbb-utóbb megkondul felette a lélekharang, hiszen megépítik a felüljáró lehajtóágát, módosítják a Vasút utca vonalvezetését (becsatlakozik a Kálvin utcán át a Mártírok útjába), rendezik a Lenin teret, s mindennek az útjában áll a csarnok. A volt Sopiana csarnoka bezzeg nem állják útját semminek, csak az esztétikus városképnek. Nem is gondoskodnak az eltüntetésükről. Bár... Ez a két csarnok ott a város szívében oly sok mindenre lenne használható, volt is rá számtalan ötlet, javaslat... Ezek makacsul megfeledkeztek az egyetlenről: hogy üzemi épület maradjon. Nem véletlenül. Az 1980-as évek Pécs képében itt már- nehezen képzelhető el gyár. Sokan fel is lélegeztek ezért, amikor a Sopiana kiköltözött. Hanem ez is úgy járt, mint a Szikra Nyomda régi telepe: a belvárosban üzem üzemnek adta ót a helyét. Itt — úgy tudjuk — a Vasas ISZ veti meg a lábát. Igaz, határozott időre — egy—másfél évtizedre — szóló engedéllyel, s azzal, hogy amint szükség lesz a területre, városrendezési célból, ki kell költözni, s emiatt csupán a normális üzemeltetéshez szükséges fejlesztést szabad elvégezni. Dehát ki tudja, mi lesz a 90- es évek első felében ... H. I. Belváros holtponton A cím drámaian hat, kérdésként úgy is hangzik el újra meg újra a filmen, a válaszok azonban sokat levesznek a drámaiság éléből, hiszen a válaszolóktól ismételten a „holtpont" tagadását halljuk. A pécsi körzeti tévéstúdió ismét felvállalt egy fontos ügyet. Emlékszünk, évekkel ezelőtt a pinceügyet vették lencsevégre, s ma már tudjuk, hasznosnak bizonyult. Most a belvárosi rekonstrukcióra irányították a kamerát bevallottan aktív közreműködőként. A most bemutatott film ugyanis csak a kezdete annak, amit televíziós történet- írásként jelöltek meg a film készítői: kamerával végigkísérni a több évtizedes programot, rögzítve eredményeket és buktatókat. Fontos tettnek ígérkezik az ország elé tárni a jelenségeket, eseményeket. Annál inkább sajnálható, hogy ez a film kissé elszigetelődött. Elsősorban arra gondolok, hogy a műsorszerkesztés meggondolatlansága ezt a filmet is sújtotta (mint annak idején a Pincelabirin- tus-t is és más „vidéki" filmeket), hogy ti. délutáni időben tűzték műsorra és ráadásul pénteken, amikor a vigyázó szemek már inkább a szombatra, semmint a képernyőre figyelnek. Másodsorban magára a témárc gondolok, amikor elszigetelődést említek. Belvárosi rekonstrukcióról van szó, ez pedig ma már országos ügy, Pécset kiragadni — nem szerencsés. Olyan érzetet kelthet a nézőben, hogy a pécsiek megint „ki akarnak brusztolni" valamit. Pedig a pécsi rekonstrukció csak egy a sok közül, bár — mint első az egyenlők között — modellül szolgál a többihez, amint az őszi miniszteri értekezlet is meghatározta a pécsi rekonstrukció országos érdekű jelentőségét. A pécsi tévések filmje érthetően nem vállalkozhatott arra, hogy átfogó képet rajzoljon a történelmi városrészek rekonstrukciójáról, amikor felvállalt feladata a helyi problémák feltárása volt. Ezt részben megtette egy másik film hónapokkal ezelőtt az Unokáink is látni fogják c. sorozatban; csakhogy ez oly régen volt (és késő este!), hogy akik látták sem nagyon emlékeznek már rá. Ugyancsak műsorszerkesztési probléma, hogy egy másik film, ami felvezethette volna a témát — interjú az illetékes ÉVM-miniszterhelyet- tessel — a most látott film után kerül képernyőre a legközelebbi Pannon krónikában. Mindezt el kellett mondani a film méltatása előtt (de nem a mentségére!), hogy legalább így tegyük helyre Radó Gyula rendező, Hársá- gyi Margit szerkesztő, Bárány György operatőr és Gombár János riporter alkotását. Ami pedig magát a filmet illeti ... A szándék dicséretes és tiszteletre méltó: a televí- vízió sajátos eszközeivel hozzájárulni, hogy végre kimozduljon a holtpontról ez az egész ügy. De holtponton van-e valójában a belvárosi rekonstrukció? — fogalmazódik meg a kérdés a film láttán újra meg újra az újságíróban is, aki a hetvenes évek elején szinte félévente- évente — és utána is többször — adta hírül hivatalos tanácskozások, állásfoglalások alapján, hogy indul a belvárosi rekonstrukció. És ma még mindig így fogalmazunk! Bár ez — higgyünk benne - alapjában más értelmű mór a korábbinál. Ezért talán rjiegkockáztathatjuk annak a kijelentését is, hogy ami annak idején (tavasszal) még ténylegesen holtpontnak látszott (vagy az is volt), az ma már nem az, hiszen történtek lépések, jóllehet a belváros részletes rendezési terve — ami egyben a rekonstrukció alapja is — még csak ezután kerül a városi tanács végrehajtó bizottsága elé elfogadás végett. Vonzó és szép képsorokat hozott a film a pécsi belvárosról, ismert és ismeretlen részleteket mutatott be, amelyek összességükben a hely- lyel nem ismerős nézővel is megértették: a belváros megszólaltatott lakói okkal szeretnek itt élni és okkal igénylik a rekonstrukciót, amitől életkörülményeik javulását várják. Talán ezek a mini-interjúk voltak a film leghatásosabb elemei, mert ezek világítottak rá legjobban arra, hogy a végső ponthoz érkeztünk, s most már kevesebb szóra és sokkal több tettre van szükség. Holtpont. . . Nehéz elszakadni e szótól, hiszen hosz- szú évekig valóban holtponton volt az ügy. De vajon csakugyan holtponton volt-e?' A film adott pillanatra exponált és a pillanat — akárhogy is vesszük — ezt mutatta. Pedig ha többet villant fel az előzményekből, vagyis azokból a folyamatokból, amelyek a belvárosi rekonstrukciót szolgálták, talán kevésbé keserű szájízzel kelünk fel a készülék elől. Mert a hovatovább milliárdos befektetésű pinceprogram alapvetően a belvárosi rekonstrukciót szolgálta. A katasztrófahelyzet elhárítása, a közműhálózat folyamatban levő korszerűsítése, a belváros közlekedési tehermentesítését célzó útépítések nélkül ma is csupán illúzió lenne a belvárosi rekonstrukcióról beszélni. Tehát holt- ponl-e? Legszívesebben a rendezési terv készítőjével értünk egyet, aki szerint túl vagyunk a holtponton. A film jelentékeny vállalkozás invokációja. Kíváncsian és érdeklődéssel várjuk a folytatást. Amint magát a belvárosi rekonstrukciót is! Hársfai István A Magyar Villamosművek Tröszt Országos Villamos Teherelosztója hazánk villamosenergia-rendszerének irányitóközpontja. A számítógépek a négyszázötven mérési helyről beérkező adatokat öt másodpercenként dolgozzák fel és értékelik. így a zavartalan energiaszolgáltatás „megtervezése" mellett többek között lehetővé válik, hogy az országos hálózat egy-egy részét a legmegfelelőbb időpontban tehermentesítsék a karbantartási és egyéb munkák elvégzése céljából. A megyei tanács egykori székhaza a Széchenyi téren
