Dunántúli Napló, 1981. augusztus (38. évfolyam, 209-238. szám)

1981-08-01 / 209. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúlt nanlo XXXVIII. évfolyam, 209. szám 1981. augusztus 1., szombat Ara: 1,40 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Az árhullám tetszése után Veszteglő, szénnel rakott uszályok Mohácsnál. A tetőzés idején víz alá került_ a part menti alsó sétány is. Fotó: Erb János Apad a Duna Mohácsnál Esedékessé vált a támfal-rekonstrukció 100 milliós beruházás a VII. ötéves tervben A tartalomból: Előzetes tájékoztatás az Újmecsekalja— Lvov-Kertváros autóbusz-közlekedésről — ..... .........- — ¥ ' — — P écsi Nyári Színház: gyorsmérleg, több néző ■ ' ' * ■ .......­A vizek halottai Időállóbb Korszerű hőtáwezetéket alkalmaznak Pécsett Nem keli vasbetonból esőcsatorna Felújításnál is használható Juttatás vagy járandóság? Mindenkinek egyformán so­kat adni lehetetlenség. Min­denki jogos igényeit maradék­talanul kielégíteni ugyancsak lehetetlenség, ha egyszer any- nyj az elosztható pénz, ameny- nyi. Tény: 1960-ban az aktiv ke­resők számához képest mind­össze 16 százalék volt a nyug­díjasok aránya, s már akkor is használtuk a kifejezést: Ma­gyarország - nyugdíjas or­szág ... Mit mondjunk ma, amikor 41 százalékra (!) emel­kedett a nyugdíjasok aránya, s persze ezzel együtt nőtt az átlagnyugdij, s természetesen a nyugdijakra kifizetett összeg is. A statisztikusok számításai szerint legalább az évtized közepéig lényegében hasonló ütemű növekedésre kell fel­készülni. 1985 körül a nyugdí­jasok aránya - az aktív kere­sők számához képest - eléri a 45 százalékot, az átlagnyug­díj pedig az átlagkeresetek mai 51 százalékáról 60 száza­lékra emelkedik. Tény az is, hogy az eddigi intézkedésekkel nem sikerült megőrizni a nyugdijak reálér­tékét (a reálérték növeléséről nem is beszélve). További adatok és tények idézése nélkül is nyilvánvaló, hogy a nyugdíjasok gondja az egyik legfontosabb társada­lompolitikai kérdés. A nyugdíj­ügyet mindenáron meg kell oldani, de nem feltétlenül má­sok kárára. Mert például mitől függ a ma középkorú aktiv ke­resők 20-25 év múlva fizeten­dő nyugdija? Nyilván az akkor dolgozó emberek munkájának hatékonyságától. S hogy ők hányán lesznek, egyáltalán lesznek-e annyian, amennyi múlhatatlaul kell a zavartalan társadalmi munkamegosztás­hoz, a szükséges menyiségű nemzeti jövedelem létrehozá­sához az - a műszaki fejlő­déstől eltekintve - végsősoron a mai családpolitikától függ. A családi pótlék - a család jövedelméből - a gyermekek­kel kapcsolatos kiadásoknak mintegy a negyedét fedezi. A családok reakciói pedig egyértelműek. Olyannyira, hogy a néhány éve még népszerű­sített háromgyermekes család­modell szükségességéről mos­tanában jóval kevesebb szó esik. A KSH „Életszínvonal 1960- 1980” című kötetében erről a következők olvashatók: „Jelenleg és a következő években, amikor a várható de­mográfiai hullámvölgy tompí­tása érdekében is az eddigiek­nél nagyobb szükség lenne a gyermekesek nagyobb anyagi támogatására, változatlan reál­bérek és a családi pótlék vál­tozatlan (vagy az 1-2 gyerme­keseknél csökkenő) reálértéke esetén a gyermeknevelő csa­ládok szükséglet-kielégítési le­hetőségei romlanak. Ez követ­kezik abból, hogy a gyermekek fogyasztása korukkal együtt je­lentősen emelkedik, ezért a családi pótlék összege, amely a gyermek korától nem függ, egyre kisebb hányadát fedezi növekvő fogyasztásuknak.” A korábban jelzett szociál­politikai dilemma tehát majd­hogynem megoldhatatlan, illet­ve kényszerű kompromisszu­mokkal lényegében megkerü­lendő. Legalábbis mindaddig, amig nálunk az a szemlélet uralkodik, hogy a nyugdíj: tár­sadalmi juttatás. Tévedés! A nyugdíj: járandóság. A biztonságot nyújtó támfal mögött a város mindennapi megszokott életét élte, amikor csütörtökön délelőtt elérte Mo­hácsot az árhullám csúcsa. Pontban délben 807 centimé­terrel tetőzött Mohácsnál a fo­lyó. A parti sétányt elborító víz a támfal alját nyaldosta. A Du- na-korzó padjai és a túlparton a szigeti fák vízben álltak. Egy rakománnyal teli tolóhajó két napja vesztegelt már kikötve, engedélyre várva. Felfelé az ár­ral szemben most csak a von­tatóhajók közlekedhetnek. A város alatt az országhatár felé húzódó töltésen belül a hullámteret elöntötte a víz. A halászok már szerdán kirakták a varsákat itt, hátha az árhul­lám kisodorja a halat. Az árral érkező uszadékfákat előző nap kifogdosták az élelmes mohá­csiak. A városi komp mindvé­gig menetrend szerint közleke­dett, miközben az árhullá'm csúcsa lassan elhagyta az or­szágot. Estére Mohácsnál meg­kezdődött az apadás. Péntek hajnalig 12 centit apadt a fo­lyó, a Duna vízszintje Mohács­nál tegnap reggel 6 órakor 795 centiméter volt. A mohácsi Du­nai Árvízvédelmi Központból a nap folyamán további adapást jeleztek. A figyelőszolgálat, amely július 28 óta vigyázza a 20 kilométeres jobb parti sza­kaszt, mindenesetre a helyén maradt. A Dél-dunántúli Víz­ügyi Igazgatóság központjában várhatóan jövő hét keddjén oldják fel az első fokú árvíz- védelmi készültséget. Polohn István mérnök, a vé­delem vezetője, akivel a tető­zés perceiben beszéltünk — el­mondta, hogy buzgár, komo­lyabb átszivárgás sehol sem ke­letkezett. A megerősített töltés és a mohácsi védelmi fal jól állta, várhatóan a következő napokban is állni fogja a „nagy vizet", ami az 1965-ös csúcshoz képest inkább csak közepes. Mi ez az egyhetes hul­lám az akkori 90 naphoz és 1000 centis vízszinthez képest? Ámbár — és ezt már némi ag­godalommal tette hozzá — mos­tanában feltűnően sűrűn köve­tik egymást az árhullámok. Jel­lemző, hogy minden magyaror­szági folyó az utóbbi 20 évben érte el a rekord vízmagasságot és ez a tendencia az erdők megfogyatkozásával, a vízlecsa- polások, az urbanizáció előre­haladásával csak fokozódni fog. A Dráván most csend van, a VÍZIG ide az elmúlt évtized­ben nagy anyagi erőket és esz­közöket koncentrált. Ott a mun­ka befejezéséhez közeledik, s akkor a Duna kerül sorra. Min­denekelőtt a Mohács várost vé­dő támfal, amely megérett egy alapos rekonstrukcióra. A támfal, amelyet az 56-os jeges ár után magasítottak fel, 1,6 kilométer hosszúságban vé­di Mohács várost az árvizek­től. Mivel a folyó Mohácsnál 8 méter vízszint. ingadozásokra képes, a támfal nem csupán annyiból áll, ami a földből ki­látszik belőle. Négy méter mély fal húzódik a föld alatt. S épp ez a fontosabb rész az, ami még a századfordulón épült. A rekonstrukció már esedékessé vált. Nagy munka lesz. Lénye­gében új támfalat kell építeni, közvetlenül a meglévő mellé, méghozzá a Duna felőli oldal­ra — a város felé nincs erre hely —, de olyan szorosan, hogy azért maradjon valami parti sé­tány is. A VÍZIG pécsi központjában Szappanos Ferenc igazgatóhe­lyettes tájékoztatásul elmondta, hogy az új mohácsi védőfal a VII. ötéves tervben, ezen belül is a tervidőszak elején 1986— 87-ben épül meg, 100 millió fo­rintos költséggel. A tervek már a VI. ötéves terv során elké­szülnek, a biztonságon túl olyan esztétikai igénnyel, hogy a mo­hácsi Duna-part legalább olyan szép legyen, mint o szegedi Ti- sza-part. A Vízügyi Igazgatóság az elmúlt időszakban évi 100—120 millió, tíz év alatt összesen több mint 1 milliárd forintot fordított árvízvédelemre; töltésfejlesztés­re, folyamszabólyozásra a ha- józóutak kitűzésére és a kisebb vízfolyások rendezésére. Ebben a tervidőszakban némileg sze­rényebb összeg, évi 90 millió jut ezekre a célokra. Ebből min- denkelőtt a Dráva utolsó sza­kaszánok munkálatait fejezik be Drávaszabolcstól Zalátáig. Apróbb áthúzódó munkák — utak, egyéb kiegészítő létesít­mények — maradnak, de 1985- ig a Dráva rendben lesz. Ek­kor új, nagy feladat kezdődik, a Duna árvízvédelmének fej­lesztése, korszerűsítése. Megszokott látvány Pécsett, hogy a PÉTÁV távvezetékeit cserélik, javítják. Az is meg­szokott, hogy az ilyen vezeté­kek a földben, vasbeton eső­csatornában vannak. Eddig ez a módszer tartotta magát: drágán fizették a csövek biz­tonságát, hőszigetelését, ren­geteg anyag- és élőmunka-rá­fordítással tudták csak a táv­vezetékeket földbe, illetve be­tonfolyosóba fektetni. A PÉTÁV tavaly megpróbál­kozott Komlón egy újfajta el­járással, ugyanezt alkalmazták Pécsett, a műjégpálya beköté­sénél is. Az újdonság neve: BÁCSÉP—KELIT. A lényege: az ilyen csövekből szerelt távve­zeték közvetlenül a földbe he­lyezhető, nem kell vasbeton védőcsatorna, az eddiginél lé­nyegesen kevesebb élőmunkát s anyagfelhasználást igényel, és még egy ami fontos: az új szigetelőanyaggal bevont cső a helyszínen kezeltnél jobban szigetel és ellenállóbb a ta­lajvízzel szemben. A BÁCSÉP-KELIT osztrák licenc alapján készül a MÉLY- ÉPTERV tervei alapján, magyar kidolgozásban, fejlesztésében közreműködött az ÉTI és a gyártó BACSÉP. A PÉTÁV a kí­nált méretek .közül a 40—400 átmérőjűeket alkalmazza. A cső acélból készül, kívül po- liuretán habköpeny, azt pedig műanyag burok védi. Ugyan­ilyen kivitelben készen meg­rendelhetők a hőtágulás ki­egyenlítők, a különféle idomok és szerelvények. A gyártó a BÁCS—PUR termékével a talaj feletti távvezetékek építőire is gondolt: oszlopra, műtárgyak­ra a szabadban szerelt acél­cső purhab-szigeteléssel és spirál hegesztésű alumínium- szalaggal dacol az időjárási viszontagságokkal. Maradjunk a BÁCSÉP— KELIT-nél, mely új távvezeték építéséhez és felújításokhoz egyaránt alkalmas. Tavaly Komlón a PÉTÁV saját kivite­lezésben mintegy 120 folyó­méter kettős vezetéket fektetett 150 milliméteres átmérővel. Felújításoknál, ahol lehet, a régi védőcsatornába fektetik az új vezetéket. Jelenleg Pécsett, a Jedlik Ányos és a Bihari János utca közti szakaszon fektet ilyen távvezetéket a BÉV mintegy 450 folyóméter hosszban és 300-as átmérővel. A rózsaszínű, ütésálló, kemény pvc-burok a betonra agresszív hatású ta­lajban is megvédi a poliure- tán habszigetelést és az acél­csövet. A helyszíni hegesztés után speciális hőszigetelő és külső védőburket kapnak a csővégek. A következő ilyen munkáknak a Jókai utca, Vá- rady Antal utca közötti szaka­szon lehetünk szemtanúi. A DÉLVIÉP CSŐSZER építi a 400- as átmérőjű és 200 folyóméter hosszú új hőtávvezetéket. Az újfajta távvezeték az ed* digi tapasztalatok alapján va­lóban- teljesíti az előnyöket, melyeket a BÁCSÉP garantál. A kivitelezésben a PÉTÁV-on kívül részt vész az ÉPSZÖV, a BÉV, a Dráva menti Vízgazdál­kodási Társulás, a DÉLVIÉP, a CSŐSZER. Az 1979-től gyár­tott BÁCSÉP-KELIT Komlón és Pécsett sikerrel mutatkozott be. Előnyei miatt nagy jövőt jósol­nak elterjedésében a PÉTÁV vezetői. Még ez évre tervezik, hogy 150 milliméter átmérőjű BÁCSÉP—KELIT-távvezetéket fek­tetnek a Mezőszél utcában 150, a Madách Imre és Erreth Lajos utca közti szakaszon 200 folyóméteren, valamint ilyen csővel kötik be a Fogtechnikai Vállalat új székházát.- Murányi ­- Rné ­Befejezés előtt a Tüzér utcai közúti felüljáró építése. Átadása után változik az autóbusz­közlekedés Lvov-Kertváros és Üjmecsekolja közöttv A képen: tereprendezési munkák a felüljáró déli részén. (Részletes tájékoztatás az 5.,oldalon. Szokolai felvétele.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom