Dunántúli Napló, 1981. július (38. évfolyam, 178-208. szám)

1981-07-09 / 186. szám

1981. július 9., csütörtök Dunántúli napló 5 Kisiparosok és szövetkezeti dolgozók együttműködése Szorg József és Mecseki Jónos nyílászárók szige telesét végzik a Rákóczi út 52. sz. házban. (Az ÉLISZ megbízásából) Járdák, parkok, Játszóterek társadalmi munkában Az ember minél inkább ott­honának tekinti a lakását, an­nál gondosabban rendezi be, takarítja, és ami a legfőbb, ügyel rá. A meglevő óvása egyszerűbb és olcsóbb is, mint rongálni, pusztítani — és a tönkretettet újra cserélni. Jó lenne, ha ez az óvó gazda­szemlélet minden pécsi lakos sajátja lenne. Akkor lényege­sen kevesebb összegből is szebbé, sőt széppé varázsol­hatnánk városunkat. Tavasszal nagy-nagy szerve­zéssel végeztek nagytakarítást Üjmecsekaljón, Meszesen és Lvov-Kertváros ban az úttörők, KISZ-esek, népfrontosok, lalók, szocialista brigádok, több ez­ren — kicsik és nagyok - ás­tak, gyűjtötték össze a szana­szét dobált szemetet, parkosí­tottak . . . Azóta ismét bokrok közé dobált papírok, tejes­zacskók csúfítják a várost, bántják a szemet. Nem lenne egyszerűbb megelőzni, mint újabb társadalmi munkaakciók­kal elhárítani a szemetelést?! A pécsi társadalmi munkát szervező bizottság tegnapi ülé­sén a környezetünk tisztasága és rendje volt a beszámolók és hozzászólások középpontjá­ban, hogy kik, mit, és mennyit tettek a lakóhelyük, iskolájuk, üzemük, a parkok és játszóte­rek szemnyugtató külcsínéért. Szó esett arról is, hogy milyen nehéz ilyen társadalmi munká­ra szeivezni, milyen nehéz ilyen munkákhoz biztosítani a megfe­lelő mennyiségi szerszámot és eszközt. A bizottság ez évben 1,5 millió forint tanácsi pályá­zati támogatásra tehet javas­latot — érdemes összefogni tár­sadalmi munkára, van még anyagi lehetőség. M. L. Februárban kezdődött... Új utakon a szolgáltatás Előtérben a lakáskorszerűsítés, felújítás, karbantartás — Halló 11-751! A vonal végén azonnal rendelkezésem1 re áll Dömse József, a pécsi Kossuth Lajos utcai lakossági szolgáltatási iroda vezetője. Meglepődöm, hiszen készsége­sen, teljes részletességgel felsorolja, hogy milyen szolgál­tatásokat nyújt ez a szövetke­zeti és kisiparosok szervezte szolgáltatási iroda. . Majdnem harmincféle igényt elégítenek ki Pécsről, sőt az utóbbi időben Baranya bárme­lyik kis falujából is. Mindez a januártól működő Baranya me­gyei első lakossági szolgáltatási iroda népszerűségét bizonyítja. Aztán még egy számot hívok, a 13-243-at, és ezen is az em­lített szolgáltatási iroda jelent­kezik be és egy ügyintéző közli, hogy tüstént kisiparosokat irá­nyít át a feladatok teljesítésére, amennyiben nem győzik ,a Pé­csi Épület- és Lakáskarbantartó Ipari Szövetkezet csaknem fél­száz fős munkabrigádjának a tagjai a megrendelések azon­nali kielégítését. Pécsett, a Kossuth Lajos utca végében, a Borostyán étterem­mel szemben működik az ÉLISZ és a KIOSZ szervezte lakosság­nak nyújtott szolgáltatási iroda, azzal a céllal, hogy gyorsan, időben eleget tegyenek a meg­rendelők igényeinek és kitű- nőbb minőséget produkáljanak, mint a Pécsi Szolqáltatóipari Vállalat, a VILLGÉP Szövetkezet, valamint a Pécsi Építőipari Szö­vetkezet, ahol nemréq került előtérbe a lakossági szolgálta­tás. Megyeszékhelyünkön égető gond, hogy kik is végezzék el maradéktalanul a lakóskarban- tartási szolgáltatást, ugyanis nem találni kirívó helyet, hogy épp Vasas, Meszes vagy Urán­város lenne a legsúlyosabb gondban. Tudniillik Pécs min­den pontján, összes utcájában gond a garantált lakáskarban­tartás. Ezen feszültség feloldá­sára szervezte meg a KIOSZ megyei titkársága és az ÉLISZ a közös ügyfélszolgáltatási iro­dát. Január óta csaknem ezren fordultak meq a szolgáltatási irodában, ahol bárki sorra veheti a falon felfüggesztett árjegyzékeket, tanácsadó út­mutatókat. Bárki telefonálhat a fenti telefonszámokon, de megrendelést csak személyesen fogadnak el. S a legérdeke­sebb helyzet, hogy a drága­ságot nem firtatja senki, pedig a falburkolás ugyancsak komo­lyabb összeget emészt fel az utóbbi időben, az üvegezéssel együtt. Érdemes-e nyáron lakást fel­újíttatni? Nagyon is. S ez az ajánlat nem a reklám indula­tos hevességéből született meg az írás közben. Az iroda 6—7 napon belül a helyszínre vezényli a csaknem ötven szövetkezeti és kisiparos szakmunkását és alig 3—4 napon belül a fel­adatok teljesítését is vállalja, még hét végén is. A kisiparo­sok és a szövetkezeti dolgo­zók kitűnően kiegészítik egy­mást a munkában — és a megrendelések kielégítését győzik a mind rosszabb anyag- és alkatrészellátási kö­rülmények közepette is.- Cs. J. ­Az újjáépített ház ünnepélyes átadása Napfényben János bácsi - 71 évével - alig-alig állt meg. Mintha bi­zony még mindig annak a munkának a lendülete hajtaná, holott — talán kérték is rá — tulajdonképpen ott nem kellett semmit sem csinálnia. Legfel­jebb kipróbálni az új csapokat, a frissen beépített konnektoro­kat, a régóta várt újdonság gyanánt csordogáló melegvíz alá tartani öreg kezét. Fu­tott hát ide-oda a vendégek — mondhatom így is: barátok — között, Rolandot, unokáját pró­bálta korlátok közé terelni, kí­nálta az udvar hatalmas diófá­jának ányéka alá húzódottakat. Nem voltunk sokan. Különö­sen ahhoz képest nem, hogy amikor ez a munka megindult — a szentlőrinci 12. számú vasúti őrház felújítása — egy­szerre több mint ötvenen fog­Várbarátok Siklóson A rohanás, az elidegenedés korában kétszeres öröm arról hallani, hogy jóakaratú emberek ösz- szejönnek, és — egyéni gondjaikat, tennivalóikat félretéve — jó ügy érdekében tanakodnak, s áldozzák egy-egy délutánjukat. Hasonló tanúja lehettem a napokban, amikor az év elején újjá­éledt siklósi várbaráti kör tagjai kibővített elnök­ségi ülésen tanácskoztak feladataikról, tennivaló­ikról. Az év első felében már többször hallattak magukról. Március 14-én a szabadságharc mél­tatlanul elfeledett alakja, Batthyány Kázmér tisz­teletére megtartott ünnepségekben vállaltak je­lentős részt. Néhány mozzanat a várbaráti kör ez évi munkatervéből: áttekintik, felmérik, segítik a járásban működő honismereti szakkörök mun­káját. Elkészítik a műemlékekés műemlék jellegű épületek jegyzékét, fényképekkel együtt. Jegyzék­be foglalják a járás területén összegyűjtött muze­ális értékű tárgyakat. önmagában véve már ez is tekintélyes doku­mentációs anyag lehet, akár egy év viszonylatá­ban is. Am köztudott, hogy nem egy siklósi hon­polgár kezében igen értékes magángyűjtemény van. Siklós távolabbi és közelebbi múltjából. Nemrégen egy felhívást adtak közre, ugyancsak tárgyi emlékek gyűjtésére, megmentésére, köz­kinccsé tételére. Pillanatnyilag azonban a vár­baráti körnek nincs sem önálló, sem raktározásra alkalmas helyisége. Addig pedig — ahogyan az egyik elnökségi tag is megfogalmazta — jobb, ha féltő kezek biztonságában maradnak az értékes tárgyi emlékek. A jegyzékbe vétel során viszont — érthetően — a legfontosabb relikviákról a vár­baráti kör tudni szeretne. Annál is inkább, mi­vel máris folynak az előkészületek egy augusztus 20-án a várban megnyíló reprezentatív siklósi helytörténeti kiállítás megrendezésére a Nemzeti Múzeum, a pécsi Janus Pannonius Múzeum és a siklósi polgárok tárgyi és dokumentum anya­gaiból. Ehhez és a folyamatos további gyűjtő­munkához azonban előbb-utóbb önálló raktár szükségeltetik. Bizakodunk, hogy a fiatal város, sokféle gondja közepette, valahogy ezt is meg­oldja. S milyen szép lenne, ha előbb, mint utóbb... (w. e.) tak ásót, hogy a vízvezeték 300 méteres ágyát kiássák. Csupa önzetlen, segítőkész, jószívű ember, akik pontosan tudták, érezték: mit jelent ez a társa­dalmi segítség Bódis Jánosnak, rokkantkocsihoz kötött Marika lányának, de még a világ jó vagy rossz dolgaival mit sem törődő hatéves Rolandnak is. Februárban kezdődött. Az el­hanyagolt, rosszul felszerelt őr­házból levelet vitt a posta a MÁV pécsi üzemfőnöksége szakszervezeti bizottságának: tolókocsival nem lehet a há­rom lépcsőn át a napfényes udvarra jutni, János bácsi már riem tud vizet húzni a kútból, a fürdés, a főzés, az egyetlen konnektor... Tele voltak gond­dal. Valaki akkor azt mondta: itt segíteni kell, mindent meg kell mozgatni, s a harmincegyedik vasutasnapra át kellene adni a korszerűen felszerelt őrházat. Vasutasnapra? Júliusra? Ugyan ...! Ki mindenki mozdult meg, nehéz lenne felsorolni: a szak- szervezeti szervek, az üzemfő­nökség, az igazgatóság, szo­cialista brigádok, Kaposvárról, Szentlőrincről, Pécsről. Az ered­ményt tegnap tapasztalhattuk: új a ház, s — annyi minden mellett — Marikának is kényel­mes a fürdőszoba. Az „átva­rázsolt" házat Paku Lajos, az üzemfőnökség szakszervezeti tit­kára adta át a lakóknak. Kinek volt mindez fontos? A nyolcadik évtizedét megkezdő idős vasutasnak? A mozgáskor­látozott Marikának, aki tegnap azt mondta: milyen jó a nap­fény? A gyermeknapon ugyan­ettől a kollektívától kerékpár­ral megörvendeztetett kis Ro­landnak? Vagy azoknak, akik ebben a szép összefogásban részesek voltak? ' Mindannyiuk- nak, természetesen. S nekünk is, akik hírt adhattunk erről, a követendő példáról.- mészáros ­Hazaérkezett Olaszországból a komlói szakközépiskolai kórus Az Adriai-tenger partja men­tén elterülő, a híres Rimini üdülőhelyet magáénak mond­ható Romagna megyebeli Forli város vendégeként hat napot töltött Olaszországban a kom­lói „Steinmetz Miklós" Szakkö­zépiskola 70 tagú leánykára. A Ravenna, San Mario, Ve­lence nevezetességeinek és több üdülőhely rrfegtekintését biztosító program középpontjá­ban három hangverseny, egy szabadtéri és két koncerttermi Forliban, illetve a gyógyvizéről nevezetes Castrocaroban állt. A kórus Szabó Szabolcs ve­zényletével nagy sikert aratott. Másfél órás önálló hangverse­nyeiket, amelyen Aszódi Éva orgonán és Árvái Ágnes énekes szólistaként működött közre, hórom—négy ráadásszámmal kellett megtoldaniuk a közön­ség ovációira. A komlói kórus augusztus első hetében látja vendégül a forli énekkart és azokat a ve­zetőket, akik felejthetetlen él­ményekben részesítették a kom­lói iskola tanulóit és kísérő ta­nárait, élén Szabó Rácz Má­tyásáé igazgatónővel. Várnai F. Csecsemőkori kútvízmérgezés M a már sokan tudnak róla, hogy csecse­mők számára táp­szer vagy éppen tea ké­szítésére nem minden kút vize alkalmas. Elsősorban az olyan ásott kutak vize, melyek viszonylag közel he­lyezkednek el a talaj fel­színéhez. Az ilyen kutak vi­züket a környező talajré­tegekből nyerik, melyekbe a legkülönbözőbb, nem­egyszer káros anyagok mo­sódnak, szivárognak be, különösen nagyobb esőzé­sek, magasabb talajvíz esetén. Az egyik leggyako­ribb példa a falusi udva­rokban ásott kerekes, vöd­rös kút, és nem messze tő­le, esetleg éppen az udvar magasabb részén elhelye­zett trágyadomb. Elsősorban az ivóvíznek a megengedett mértéknél nagyobb nitrát- és nitrittar- talma jelenti a veszélyt. A magasabb nitrát, illetőleg nitritmennyiséget tartalma­zó víz, amiből a csecsemők tápszerét és teáját készí­tik, beviszi ezen anyagokat a csecsemő szervezetébe. Ott a nitrát is nitritté ala­kulva a vér egyik fő alko­tórészének, az oxigént szál­lító vérfestéknek (hemoglo­binnak) az átalakulását okozza az oxigén szállítá­sára alkatmatlan methe- moglobinná. Ha a vérfes­ték egy bizonyos részét methemoglobin formájá­ban leköti a rossz ivóvózzel bekerült nitrát, illetőleg nitrit, akkor a csecsemő oxigénhiány állapotába ke­rül és szinte megfullad, vagy megfulladhat, ha időben nem kap segítsé­get. A betegség tünetei is ennek megfelelően alakulnak. A csecse­mő bágyadt, kevesebbet eszik, esetleq hasmenés is fellép. Legfeltűnőbb a bőr bizonyos szürkesége, ami súlyosabb fokú methemo- globinémia (oxigénhiány) esetén egészen a fulla- dásos szürkés-kékségbe mehet át. Az ilyen állapot órák alatt halálhoz vezet­het, ha a csecsemő nem részesül gyorsan megfelelő kórházi kezelésben. Sajnos, minden óvintéz­kedés ellenére megyénkben évente 10—15 methemoglo- binémiás eset fordul elő, a legutóbbi időkig évente 1—1 haláleset is. A sok nitrátot tartalma­zó ivóvízből készült tápsze­rekre és teára elsősorban a fiatal csecsemők érzéke­nyek. Mindebből következik, hogy az anyatejes táplálás a veszély megelőzésének legbiztosabb módja. Emellett minden terhes nő gondozása során a vé­dőnő feladata, hogy meg­vizsgáltassa a leendő anya által használt kút vizét, hogy az csecsemőtáplálás­ra alkalmas-e? A vizsgála­tokat a KÖJÁL végzi. Amennyiben a saját kút vizét csecsemőtáplálásra alkalmatlannak minősítik, tudatni kell az anyával, hogy abban a községben, vagy esetleg más helyen melyik kút vagy vezetékes ivóvíz használható tápszer készítésére. T udnivaló, hogy a víz felforralása nem tá­volítja el az ártalmas kémiai cnyagokat, ily mó­don védekezni nem lehet. A fentiekből * következik, hogy környezetünket min­denütt, falun és városban vaqy városkörnyéken egy­aránt védeni kell szennye­ző vagy' ártalmas anyagok­tól, hogy ezzel együtt véd- hessük egyik legdrágább kincsünket, a jó, egészsé­ges ivóvizet. Dr. Horváth Mihály

Next

/
Oldalképek
Tartalom