Dunántúli Napló, 1981. július (38. évfolyam, 178-208. szám)
1981-07-08 / 185. szám
1981. július 8., szerda Dunántúlt Tigplo 3 A pécsiek kedvelt kiránduló helye Orfű — Szokolai felv. — Romlik a 14—15 éve felújított várak állaga Tájékoztató a Mecsekvidéki Idegenforgalmi Bizottság üléséről A Mecsekvidéki Idegenforgalmi Bizottság legutóbbi ülésén a Baranya megyei idegenforgalom igen sok közérdekű- 'kérdéséről beszéltek. Interjút kértünk a tanácskozásról dr. Kisvári András elnökhelyettestől és JakaBős Zoltánná titkártól. Dr. Kisvári András: — A bizottság tagjai elismeréssel nyilatkoztak a nagysza: bású orfűj kirándulóközpont építkezése láttán. A strand és a kemping kialakításának jelenlegi állapota alapján minden remény megvan arra, hogy ez az országos viszonylatban is jelentős kirándulóközpont jövőre megkezdhesse működését. A községi tanács elnöke Orfű elmúlt 8—10 évi fejlődéséről és jelenlegi gondjairól számolt be. Eszerint a kirándulóközpont megnyitásáig el kell készülnie Bánoson túl a szeméttelepnek és a hozzávezető útnak. Ehhez a tanácstól 550 000 forint támogatást kapott a község, ez azonban kevés. A Mecsekvidéki Idegenforgalmi Bizottság idén 300 000 forinttal támogatja a szeméttelephez vezető út építését. Ezen felül is szükségesnek látszik, hogy a község jövő évi költségvetésében növeljék a köztisztaságot biztosító munkaerők számát és ennek bérfedezetét. Fontos, hogy legalább a jelenlegi színvonalon biztosított legyen az erőteljesen fejlődő üdülőhely működésének anyagi feltétele. lakabos Zoltánná: — Tájékoztatást kaptunk arról, hogy az üdülőhelynek nincs kielégítő orvosi ellátása. A PO. TE néhány évvel ezelőtt felajánlotta orvosi segítségét, ennek igénybevételével legalább a nyári idényben éjjel-nappal szolgálatot kellene biztosítani. Átmeneti megoldásképpen javasoljuk, hogy az Idegenforgalmi Hivatal épületében lévő, de nem működő kirendeltségi helyiségből alakítsanak ki orvosi rendelőt. A Pécs megyei város Tanácsa V. B. egészségügyi osztálya a működés feltételeit biztosítja. /Dr. Kisvári András: — Meg kell teremteni a szórakozási, művelődési feltételeket is, a fejlődő község lakóinak, turistáknak egyaránt. Ennek első lépéseként kilátásba helyeztük egy mozgó „kocsimo. zi” megvételének részbeni támogatását. Jövőre felújítják az orfűi üdülőtelep útjait. A helybeliek^ akik állandóan ott laknak, sürgetik a társult községek rossz útjainak felújítását is, amit a községi tanács saját erő. bői nem képes megoldani. A községi tanács az üdülési övezetbe bevont szőlőhegyen is kötelességének tartja a kommunális ellátás javítását; villany, út biztosítását az ottani üdülőházak számára. Ezt azonban saját fejlesztési alapjából és az üdülőhelyi díjbevételből megoldja Jövőre a kiránduló- központ pihenőterületén sétaút, tornapálya, esőbeállók, padok, szalonnasütők készülnek. Ehhez az erdészet ígért támogatást, hasonlóképpen a Herman Ottó-tó melletti erdősített, parkosított terület létrehozásához. lakabos Zoltánná: — Gond a kirándulóközpont kiszolgáló személyzetének alacsony száma is. A község lakosságából ennek növelése nem biz. tosítható. Ezért is van nagy jelentősége a tervezett 210 munkáslakás megépítésének, hiszen a majd ott lakó bányászférfiak feleségei közül női munkavállalókra számíthatnak. Sürgős szükség van arra, hogy Pécs me. gyei város Tanácsi Hivatala döntsön a magánkereskedői engedélyek ügyében. Megtekintettük a vitorlás sporttelepet is; a rendezési tervnek mgefelelS helyre telepítették. A már működő sportlétesítmény fejlesztését, az Országos Vitorlás Szövetség biztosította hajók és felszerelési tárgyak megőrzése érdekében, szükségesnek, támogatósra érdemesnek tartjuk. Úgy látjuk, hogy biztosították: a vitorlás bázist bárki igénybe veheti, az üdülők megtanulhatják a vitorlakezelést, vitorlást bérelhetnek. Úgy véljük, hogy az idegenforgalmi alapból támogatni kell a vitorlás bázis fej. lesztését, mert az jól szolgálja az idegenforgalom ügyét. Dr. Kisvári András: — Tárgyaltunk az Idegenforgalmi Hivatal kezelésében lévő várak szomorú állapotáról. A hivatalnak az értékcsökkenési leírás kétszeres összegére volna szüksége, hogy a folyamatos karbantartást biztosíthassa. A 14—15 éve felújított várak külső és belső állaga annyira megromlott, hogy rendbehozatalukhoz körülbelül 36 millió forintra volna szükség. Ezzel nemcsak az állagromlást küszöbölnénk ki, hanem a balesetveszélyt is csökkentenénk. Végül igen fontos, hogy a gyógy- és üdülőhelyi díjakból származó tanácsi bevételek és kiadások illetékes szervek figyelemmel kísérjék, mert tulajdonképpen jogszabályok ellentmondásaiból adódik, hogy Harkány gyógy- és üdülőhelyi bevételéit nem használhatja fel az egészség- ügyi miniszteri rendelet szerint. E helyett kénytelen működési költségeinek egy részét ezekből fedezni. F. D. n legkényesebb életkorban „Kamasz” osztály a gyermekkórházban A kis kórterem egyik ágyában négy év körüli gyerek, mellette két tizenéves fiú, egyikük kezében könyv. — Ti mit csináltok itt? — kérdi a főorvos, inkább kíváncsian, mint felelősségre vonva. — Mesélünk neki. — Na és Zoli, te hogy érzed magad? — Jól. A hangja színtelen, nem fejez ki különösebb lelkesedést, de elutasítást sem. — Milyen az ennivaló itt? - kérdem. — Meg lehet enni ... A tizenhárom éves Zoli nem beteg a hagyományos értelemben. Nem szervi bajokkal került ide, a Pécsi Gyermek- kórház II. számú belgyógyászati osztályára. A környezetével örök konfliktusban élt, amolyan kezelhetetlen gyermek volt. Itt a kórházban zárkózott lelke megnyílt a „doktor bácsi” előtt, már esze ágában sincs megszökni. Nem a pszichés zavarok gyógyítása egy belgyógyászati osztály feladata, óm, hogy a fiú mégis miért került ide, azt dr. Jáni Lajos főorvos mondta el. — A gyermekgyógyászatban sok problémát megoldottunk már. Jelentősen csökkent a csecsemőhalandóság, jó úton haladunk a koraszülések megelőzésében. A pubertáskori zavarok leküzdése, az ekkor jelentkező megbetegedések, elváltozások megszüntetése azonban sok esetben speciális ellátást, gondozást kíván. A környezet és a gyermek közötti konfliktushelyzet kialakulása, a felnőtt társadalomba való beilleszkedés nehézségei pszichés zavarokat okozhatnak, s ezek szomatikus — testi — megbetegedéseket is előidézhetnek. Az ifjúsági orvos csak úgynevezett pszicho-szomatikus szemlélettel közeledhet a betegéhez. Ez a szemlélet ma már sokféle hatásában megnyilvánul. Az MSZMP KB határozata, majd az ezt követő, 1975-ben kiadott egészségügyi miniszteri rendelet szabályozza az oktatási intézmények egészségügyi ellátását. Az iskolaorvosi hálózat, a főállású iskolaorvosok tevékenysége tulajdonképpen az óvodáskortól egészen 18 éves korig átfogja az ifjúságot. Megfelelő fekvőbeteg háttér nélkül azonban ez csak féleredmény. Pécsett, a klinikai ellátás keretében ez már lényegében régóta megoldott, a megye egyéb területein élő fiatalok számára azonban csak két éve koncentrálódik, egy helyen a fekvőbeteg-ellátás. A gyermek- kórházban 1979 óta a ll-es belgyógyászati osztályon 16 éves korig fogadják az iskola-, illetve körzeti orvosok által kiszűrt, beutalt gyerekeket. Megszervezték az úgynevezett konzultációs szakrendeléseket. Minden pénteken 8-tól 10 óráig a járóbeteg-rendelés keretében szak- és körzeti orvosok foglalkoznak a betegekkel, s döntenek az ellátás formájáról. A 25 ágyas osztályon 13 az úgynevezett serdülőágy. Menynyiben speciális az itt folytatott orvosi tevékenység? Dr. Jáni Lajos főorvos szerint: — Intenzívebben foglalkozunk a szív- és keringési, a hormonális, a felszívódási és pszichés eredetű zavarokkal. Szoros kapcsolatot építettünk ki a gyermek-ideggondozóval, a kardiológiai osztállyal, a klinikákkal, ezenkívül saját képzésünk, továbbképzésünk is lényeges eleme a gyógyító munka további javításának. — Lehet a serdülőkorra is szakosodnia a gyermekorvosnak? — Ma már igen. A meglevő szakorvosi képesítés mellé másodikként ifjúsági szakorvosi vizsgát is tehetnek az orvosok. Vannak olyan országok, például Csehszlovákia, az NDK, ahol kifejezetten ifjúsági orvosi hálózat működik. Hazánkban ez most alakul. A pécsi és Baranya megyei tapasztalatok igen kedvezőek. Az osztály két év alatt igazolta, hogy nemcsak szakmai szempontból hasznos a kamaszokkal való speciális foglalkozás, hanem ezeknek a gyerekeknek további jövője érdekében sem közömbös. így szorosabbra lehet fonni a kapcsolatot az orvos, a szülő és a pedagógus között. Mert mint az orvosok mondták, a kórház, az orvosi kezelés csak egy állomása a teljes gyógyulásnak. Kurucz Gyula Papr nllkiií? A z országgyűlés nyári ülésszakán szokatlan dolog történt. A második felszólalónak jelzett Heves megyei képviselőnő úgy állt föl helyéről, hogy nem vette kézbe a felszólalás írott szövegét, összenéztünk a sajtópáholyban és én meg is kérdeztem az egri kollégát: „Szabadon beszél, vagy úgy olvassa fel, mintha szabadon mondaná?". A válasz egyértelmű volt: szabadon beszél. A Heves megyei képviselőnő tehát ledöntött egy több évtizedes korlátot, de vajon lesz-e, aki a nyomába átlép azon, s újra meghonosodik-e ez az ország házában? Tudom, nehéz erre ma választ adni. Túlságosan is hozzászoktunk ahhoz, hogy ne beszéljünk, hanem felolvassunk. Biztonságosabb ez? Lehet. De ennek árán csökken a kapcsolat a hallgatósággal! Felolvasó nép lettünk tehát. Okkal, ok nélkül olvasunk fel akkor is. amikor nem kellene. Egy másik közelmúltbeli emlékét idézek fel, ami ellenpéldája lehet az országgyűlési élménynek, s egyben rávilágít a dolog lényegére. Nyolcadikosok ballagása volt az egyik pécsi általános iskolában. „Beszédet" mondott a búcsúztató hetedikes, a búcsúzó nyolcadikos, a pedagógus... tehát mindenki, akinek szava lehetett az eseményen. És valamennyien felolvastak! Vajon a búcsúzó nyolcadikosban fel sem merült annak az igénye, hogy akár botladozva is, de a saját szavaival mondja el a beszédet? Gondolom, ez szóba sem jöhetett, hiszen „szebb lesz, ha előre leírjuk és felolvasod . ..”. Innen ered aztán az elbizonytalanodás, a megszokás, a rátermettség ki nem alakulása és annak a természetessége, hogy akármilyen jelentéktelen szituációban is kell megszólalni, előkerül a papír. Tessék csak visszaemlékezni: tévében akárhányszor láthatjuk, hogy megnyitnak egy kiállítást, felavatnak egy ezt-azt, vagy csinálnak bármit, amihez kell egy ünnepi beszéd, a „szónok" automatikusan nyúl a zsebébe és előszedi az előre megírt beszédet — nem beszédvázlatot, beszédet! — és felolvassa. Már a második szótól kezdve unott arcok veszik körül, hallgatói alig várják, hogy befejezze. Nem is csoda! Hiszen hiányzik az a kapcsolat a két fél között, ami szónok és hallgatósága között egyébként nélkülözhetetlen kell hogy legyen. Nem véletlenül mondom újra meg újra a „szónok” szót. Ugyanis a régi beidegződés következtében szónokként emlegetjük ma is azokat, akik rég nem szónokok a szó igazi értelmében. És itt azért hadd álljak meg, hogy — divatos kifejezéssel élve — differenciáljak. Nyilvánvaló ugyanis, hogy dőreség lenne úgy felfogni a dolgokat, mintha az élet minden területéről száműzni kellene az előre leírt beszédeket. Elképzelhetetlen, hogy egy kormányprogramot vagy egy költségvetési expozét „csak úgy" mondjanak el. Vannak ugyanis olyan nagy horderejű témák, amik megkövetelik a megfontolt előkészítettséget, ahol minden szónak megvan a maga helye, s ahol még a hangsúlyra is vigyázni kell — itt bizony nem mellőzhetők az előre leírt szavak. Megfelelően felkészülve, hangsúlyozva még ez a felolvasás is lehet élményszerű a hallgatóság számára. De ha a szónok nem törekszik a kívánt kapcsolat létrehozására és arra, hogy mondanivalójának úgy is súlya legyen, hogy a hallgatóságában megrögződjön, akkor mitsem ér az egész. Vannak viszont alkalmak — és azért ez a több — amikor teljesen indokolatlan és szükségtelen a felolvasás. Lehet, hogy az önbizalom hiánya teszi, hogy szívesebben fordulunk még ilyenkor is az írott szöveghez? Az okot én abban látom, hogy nálunk nincs a rátermettséget kibontakoztató szónokképzés, bár rengeteg ember kényszerül arra — tanácstagtól a párt-, illetve állami vezetőig — funkciójánál, hivatásánál fogva, hogy a társadalom különböző rétegeivel eseti vagy rendszeres szónokkapcsolatban legyen. Meg kellene tanítani az embereket beszélni! Bizonyos pozíciók betöltéséhez kötelezővé kellene tenni a szónoki előképzettséget — a politika közvetítése ugyanis így lehet igazán hatásos. Pár éve a TIT-ben volt egy ilyen szónokképző tanfolyam, s ahogy visszaemlékezem, az önként jelentkezett hallgatók között egy sem volt olyan, akinek a munkaköre folytán szüksége lett volna a szónoklat művészetének az elsajátítására. Mert ez művészet és — igen nagy felkészültséget igénylő művészet! Nehogy azt higgye bárki is, hogy az ilyen papír nélküli beszédet csak úgy, minden előkészület és kultúra nélkül lehet megtartani. Hadd hivatkozzam ismét a kezdő példára. A Heves megyei képviselőnő három beszédvázlatot készített előzetesen — tehát háromféleképpen készült fel egy beszédre. Elképzelhető tehát, milyen nagy munkát igényelt, hogy ily módon tisztelhesse meg a magyar parlamentet. S a helyszínen döntötte el, miután meghallgatta a pénzügyminiszteri expozét és az első felszólalást, hogy melyik vázlat szerint fog beszélni. Úgy vélem, hogy a leghatásosabb, a legmegfelelőbb változat alapján mondott véleményt. És ha az országgyűlésben meg lehet ezt tenni, miért ne lehetne másutt is. Egy kiállítás- megnyitásán, egy bolt avatásán, egy iskolai ballagáson ... Hársfai István Ikerkémények Pakson Kedden a déli órákban színes bokrétát tűztek a Paksi Atomerőmű szellőztető kéményeire: elkészültek a szózméter magas ikeróriások. A Mélyéptervnél kidolgozott tervek alapján a Hőtechnika Vállalat szakemberei csúszózsa- lus technológiával készítették az energiabázis legmagasabb építményét. A Balaton István és Orbán Kálmán vezette brigádok május közepétől éjjel és nappal, folyamatos munkarendben dolgoztak, s az ütemezés szerint naponta 2,2 métert haladtak a két kémény építésével. Magyarországon ezek az első ikerkémények; a két vasbeton építmény a reaktorépületet és a segédépületet összekötő hidak alátámasztására is szolgál. A paksi óriások egyéb feladata azonban eltér a hagyományos erőművek hasonló építményeitől. Ezek kürtőjéből nem füst távozik, a szellőztetést szolgáló kéményeken át az elhasznált levegőt bocsátják a magasba, miután a több fokozatú sugár- védelmi ellenőrző-rendszereken keresztüljutott a légáramlat. Jól halad az Brlűi kirándnló- közpanl építése
