Dunántúli Napló, 1981. július (38. évfolyam, 178-208. szám)
1981-07-26 / 203. szám
Épül a VOLÁN-pályaudvar A vásárcsarnok tőszomszédságában két esztendővel ezelőtt kezdte el a pécsi autóbuszpályaudvar építését a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat. ígérik: a jövő esztendő májusának végére átadják az üzemeltetőnek - a VOLÁN 12-es Vállalatának. A megközelítőleg százmillió forintba kerülű beruházás költségeinek háromnegyed részét a Volán állja, továbbá hozzájárul ahhoz a városi Tanács, a Posta, valamint az Utasellátó is. A két részből álló acélszerkezetű létesítményhez korszerű anyagokat használnak, fém nyílászárókat alkalmaznak, csupán a közfalakat húzzák téglából. A nagyfelületű üvegtáblák impozánssá teszik az új pályaudvart. Ott- jártunkor a tetőszerkezeten dolgoztak, az ajtókat állították be. Ahhoz, hogy a munkálatok zavartalanul follyanak, először az állomás nyugati oldalán szükséges megépíteni az útburkolatot. A betonozás megkezdődött és már elhelyezték a peront körülölelő szegélyköveket is. Huszonnégy autóbusz egyidejű indítását teszi majd lehetővé az állomás nyugati, illetve keleti oldalán létesítendő peron, emellett egy időben hat érkező járat fogadására is alkalmas lesz az autóbuszpályaudvar. Az épület déli részén alakítják ki a nagy alapterületű utasvárót, az emeleten lesz az Utasellátó által üzemeltetendő bisztró, illetve presszó, míg a posta csomagfelvevő és -továbbító helyisége az északi tömbben kap helyet. —sAz idén nyerték el a Népköztársaság Kiváló Brigádja címet Fiatalember áll a tóparton légpuskával és a vízbe lövöldöz. Megkérdem, hol találom Galubán Jánost. — A Jani bácsi? — Kinn van valahol a tavon, etet. Már nemsokára jönnie kell. — Maga miért lövöldöz a vízbe? — A békákat (övöm. Egyetlen béka 30—40 kis halat is megeszik naponta. Képzelheti, az a sok száz, ami itt van a tóban, mekkora pusztítást végez! A Béka-tóhoz Bikái felől, Má- gocson át. aztán kanyargós, szántóföldön, erdőn keresztül vezető földúton lehet jutni. Hatalmas vízfelület a szelíd hajlatok között. A távolban Dombóvár tornyai. Vízszag és csend. Most csak a fémcsónakba lapátolt takarmánybúza surrogó hangja töri meg — ez a másnapi etetéshez kell. Most készítik elő, áztatják, hoqy a halak könnyebben tudják emészteni. A bikali halászok Hermann Ottó szocialista briqádja az idén a Népköztársaság Kiváló Brigádja címet nyerte el. Golu- bán János is tagja a brigádnak. Késő délután van, a munkaidő rég lejárt. — Ma egy kicsit csúszik az idővel —, mondja Kovács Jenő, a békákra vadászó fiatalember. — Reggel nem akart indulni a csónak motorja, azzal kellett kínlódnia sokáig. — Együtt dolgoznak? — Már nem. Elmentem buszsofőrnek. De tudja, aki egyszer ezt itt megszokta, megszerette, nem tud elszakadni. Ha csak egy kis szabad időm van, mindjárt ide jövök. Aki ismeri a tavat, a halakat, annak szinte beszélnek. A tavon feltűnik egy csónak. A benne ülő parthoz kormányozza, kiköti és kiszáll belőle Golubán János. Vidám, kerek arcával, erős, hálóhúzáshoz edződött hatalmas karjaival amolyan igazi vízimedvének látszik. — Álmomban sem gondoltam, hogy valamikor halász leszek — mondja. — Komlón dolgoztam az építőiparban. Amikor a gazdaságot szervezték, haza hívtak. Jobb munka-, hely híján jöttem ide 1961-ben, de úgy megszerettem, hogy semmi pénzért itt nem hagynám. Pedig sokszor esőben, hóban, fagyban is vízbe kell menni. Volt úgy, hogy alig fél méterre emeltük ki a hálót, máris csontkeménnyé fagyott. Mégis százszor jobb ez nekem, mintha egy zajos munkahelyen dolgoznék. Hivatalosan van ugyan munkaidő, de mi azt ritkán tartjuk be. Ha kell, hajnali négykor is felkelünk, éjszaka is dolgozunk. A halat, a munkát szeretni kell, akkor szívesen csinálja az ember. — Enni is szereti? — Többre becsülöm a jó fűszeres pörköltet, mint a halászlét. A brigádunk kitüntetését is csülökpörkölttel ünnepeltük. Bikaion nem volt hagyománya a halászatnak. 1954-ben létesítették az első tavat. Igazi fejlődésnek a halászati ágazat a hatvanas években indult, s ma már nemcsak az országban példája és rendszergazdája az iparszerű nagyüzemi haltenyésztésnek, hanem egyre inkább érdeklődik külföld is. Legutóbb a leningrádi halászati világkiállításon keltett feltűnést módszereivel. Jellemző, hogy Bikaion az első halászt a tehenészetből hozták át: Wohlschein Ferencet, a kitüntetett brigád vezetőjét. — Azelőtt soha nem érdekeltek a halak. Mikor 1956-ban három hónapos, később egyéves halász szakmunkás-tanfolyamra küldtek Szarvasra, megrémültem, mi lesz itt velem. Végül is sikerült sok mindent megtanulni, és mikor hazajöttem, én lettem itt „a halász”. Nem hittem volna, hogy valamit, amit azelőtt egyáltalán nem ismertem, így meg lehet majd szeretni. — A gazdaságban a halászat szédületesen fejlődött. Halivadékok előállítására is vállalkoztunk, pedig ez á haltenyésztés legnehezebb, legkényesebb fázisa. Igaz, most egy idő óta a százhalombattai meleg vizes ivadékelőáliítóból szállítunk, mert pillanatnyilag így gazdaságosabb. Martinka Adómmal nem lehet szót váltani, elrohan. A Bikái melletti ivadéknevelő tórendszernél, a 86-oson, most engedik át egyik részből a másikba a vizet, s valami oknál fogva a rácson fennakadtak az apró halak. Menteni kell, nehogy elpusztuljanak. Felesége, aki szintén brigádtaq, mondja: — egészen meghódították a halak. Sokszor otthon sincs nyugta, azt mondja, itt érzi jól magát. Ö a tógazda. A tógazda 13 évvel ezelőtt még szénbányában dolgozott segédvájárként. Most pedig úgy beszél a halakról, mintha valamennyi egyenként a szívéhez nőtt volna. Horgászni soha nem horgászott és a halat nem szívesen eszi meg. A Hermann Ottó szocialista brigád 1966-ban alakult. Most 21 tagja van, 13-an még az alapítók. A megalakulás óta brigádvezető Wohlschein Ferenc. A brigád tagjai közül bárkit faggatok arról, mivel érdemelték ki a kitüntetést, valamennyien szabódnak, nem tettek semmi különöset, csak dolgoztak úgy, ahogy kell. A brigádvezető pedig arról beszél, a vezetőknek köszönhetik, egyrészt, mert megfelelő munka- feltételeket teremtenek, másrészt, mert javasolták ezt a kitüntetést. A Bikali Állami Gazdaságot halai révén világszerte kezdik megismerni. És e hírnév megteremtésének részese a Hermann Ottó brigád is. Sarok Zsuzsa Bántó István a tóra indul a motorcsónakkal Fotó: Erb János Jó vásár volt Lebontották a vásárt. A 8. Pécsi Ipari Vásárból ma már csak a pécsi Köztársaság téren felállított csarnok váza, a kerítés néhány eleme, egy pecsenyét árusító bolt árjegyzéke, a vásár látogatóit köszöntő tábla fele maradt meg. Nincs már nyüzsgés, a látványos léghajó, a kézművesek, kisiparosok bazársora, nem tapsolunk már a néptáncosoknak, a csinos, szép manekenek illata rég elszállt az öltözőkből, a tárgyalótermek ismét iskolai tantermekké változtak. Most néhány nap után a vásár forgataga, a százezernyi termék, a vizuális élmény befolyása nélkül talán kevésbé szubjektív lesz az értékelés, visszatekintve remélhetően reális képet kaphatunk, milyen is volt az idei PIV. ♦ Ha abból indulunk ki, hogy az üzletek bölcsője a kapcsolat, akkor annyit máris lejegyezhetek: 1981-ben is érdemes volt megrendezni a Pécsi Ipari Vásárt. A több mint kilencvenezer látogató (minden eddiginél több) jelzi, hogy a fogyasztó a mostani szerényebb jövedelmi viszonyok mellett is tájékozódni akar, kíváncsi arra, hogy árban, választékban, minőségben mit kínál számára az ipar, mire érdemes költenie. A résztvevő vállalatok, szövetkezetek számára azonban nemcsak ez a kapcsolat volt a fontos (egyébként valamivel kevesebb kiállító volt, mint a korábbi években, a 154 hazai vállalat és szövetkezet, 100 kézműves kisiparos és 55 jugoszláv cég azonban így is elfoglalta a 6700 négyzetméter fedett és 15 000 négyzetméternyi szabad területet), hasonlóan ..létérdekük, hogy az egymással Köthető üzleti kapcsolatokat, együttműködési lehetőségeket kitapinthassák. Nos hót ebből a szempontból, ha csak a vásár ideje alatt megérett magyar—jugoszláv üzleteket, együttműködési lehetőségeket nézzük is, a PIV tényleg bölcsője volt például a Konzumex, a Tritex, az Universum, a Szigetvári Cipőgyár, a Pécsi Sopiana Gépgyár megszületett kereskedelmi és termelési kapcsolatainak. Tejért radiálgumit, műanyag szőnyeghálóért jugoszláv szőnyeget, fonal és félkész kötöttáru ellenében fehérneműt kapunk. Az új kapcsolatoknak köszönhetően mód nyílhat arra is, hoqy a keresett jugoszláv cipőkből, bútorokból nagyobb választék álljon rendelkezésre hazánkban, sőt éppen itt Baranyában. A bemutatott termékek jó képet adtak arról, hogy az elmúlt két esztendőben a kiállító vállalatoknál (egyharmaduk baranyai volt, ugyanilyen arányban vettek részt Budapestről, illetve az ország különböző részéről) igyekeznek olyan termékeket előállítani, amelyek megfelelnek a világpiaci árakban kifejeződő hatékonysági mércének, az energiatakarékosság, a környezetvédelem előírásainak is. A PIV színvonalasan berendezett pavilonjaiban szinte kiáltott a rendezők igénye, hogy vállalatuk termelési kultúráját, c lakosság ellátási igényének kielégítését elsőrendű céljaiknak tekintik. Csupán szubjektív, illetve a vásár néhány, az iparban, a kereskedelemben és a vásárok rendezésében profi szakember véleménye alapján a baranyai vállalatok közül a pécsi Zsolnay Porcelángyár, a Pécsi Kesztyűgyár, a Pécsi Bőrgyár, a Tüzép és a pécsi Sopiana Gépgyár bemutatói (természetesen még legalább kéttucatnyi hasonlóan jó példát sorolhatnék) valóban alkalmasak arra, hogy a vállalatuk imé- zsét növeljék. ♦ Talán a vásáron ugyancsak szép kiállítást rendező cégek nem sértődnek meg, hogy a felsorolást szűk keretek közé szorítom, megvallom kissé önkényes is a kiemelés. Már korábban is, most is több kritikai észrevétel hangzott el a pécsi, a szegedi vásárok, a vidéki ipari kiállításokkal, termékbemutatókkal szemben. Főként a jellegüket, a szakosodás hiányát kifogásolták. Nos, például a 8. PIV-en nem lehetett nem észrevenni, hogy a rendezők az egyéni lakásépítőknek szerettek volna segítséget nyújtani. A hazánkban épülő lakások több mint 60 százalékát magánerőből építik, Pécsett most 10 napon keresztül az anyagok, az ötletek, a lehetőségek sokaságát véltük felfedezni. Nem hisz- szük, hogy Baranya fejlett bőripara ne adott volna jelleget most minden korábbinál hangsúlyosabban a vásárnak. Végül a Sopiana Gépgyár vásári szerepe is megér egy mondatot. A sokat átélt, sokáig bizonytalan sorsú vállalat most önállóan, csak saját magára számíthatva keresi helyét, éppen a PIV-en bizonyosodott be, hogy nem reménytelenül. A Sopiana különböző csomagológépeit kínálta eladásra, szó esett arról, hogy esetleg jugoszláv partnerek alkatrészeket gyártanának, amelyek ellenértékét kész gépekkel egyenlítené ki a magyar fél. Ugyanakkor az üdítő italok, a kozmetikumok csomagolására alkalmas gépek iránt érdeklődés van Jugoszláviában, a kiállításra érkeztek is vevők, a tárgyalások eredményesek voltak. ♦ S ha már a kiállítókról szó esett: a PIV módot ad arra, hogy a Budapesti Nemzetközi Vásárról kiszoruló vállalatok is bemutathassák termékeiket. így volt ez áz idén is. De most első alkalommal eljöttek olyan országos vállalatok is, mint a HUNGEXPO, a HUNGARO- COOP, a DÉLKER, vagy az OSIJEK EXPORT-IMPORT, de mint minden vásáron, itt volt ismét a Kner Nyomda, amely csupán a PIV Békés megyében is éledező rangja miatt is érdemesnek tartja a részvételt. Ugyan a bemutatott termékekről már szó esett, éppen a PIV már országos rangja miatt is olyan új termékekkel jött el néhány vállalat, amelyeket korábban még nem mutattpk be. A Videoton Hi-Fi tornya, a Békéscsabai Konzervgyár rostos gyümölcs üdítő levei, a Pécsváradi Épszöv betoncserepe, a Tisza Cipőgyár pvc hócsizmái méltán nyerték el a közönség, a résztvevők, a rendezők tetszését. Végezetül néhány szó a jövőről. Ne utasítsuk teljesen vissza a PIV még markánsabb arculatát hiányoló észrevételeket. Ugyanakkor érdemes már most a következő vásár eszmei mondanivalóját megfogalmazni, mint az idén ezzel a rendezők a magánépítők segítségére siettek. Ugyanakkor észre kell venni, hogy a Köztársaság téri, a Jókai téri iskolák, a városi sport- csarnok már nem sokáig lehet a PIV ideális helye. Érdemes gondolkodni azon a javaslaton, amelyet néhány vállalat tett, hogy a pécsi vásártéren összefogással lassanként egész évben hasznosítható dunaújvárosi könnyűszerkezetes csarnokokat kellene építeni, amelyek kétévenként a Pécsi Ipari Vásárt szolgálnák. Erre még akkor is szükség lenne, ha az 1981-es PIV értékelésekor nyugodtan elmondhatjuk: jó vásár volt. Lombosi Jenő HÉTVÉGE 3. Bi kali Halászok
