Dunántúli Napló, 1981. július (38. évfolyam, 178-208. szám)

1981-07-22 / 199. szám

1981. július 22., szerda Dunántúlt napló 5 A kereskedelmi gyors­árellenőrzések tapasztalatai A június 29-i húsáremelést követően valamennyi megyei és a fővárosi kereskedelmi fel­ügyelőség gyorsvizsgálattal el­lenőrizte, hogy a kiskereskede­lem és a vendéglátóhelyek sza­bályosan hajtják-e végre a ren­delkezéseket. A leltárokon kívül különösen azt vizsgálták, hogy az új árakat feltüntették-e, a drágább húsba nem kevernek-e olcsóbbat, próbavásárlásokkal ellenőrizték a számolás pontos­ságát, a vendéglátóiparban pe­dig alaposan szemügyre vet­ték a kalkulációt: a rendelke­zéseknek megfelelően csökken­tették-e egyes ételek haszon­kulcsait? Volán-buszok rokkantaknak Speciális autóbuszokat készí­tett vakok és mozgássérültek szá­mára a Volán 20. számú Vállala­ta. Az autóbuszokat kedden ün­nepélyes keretek között adta át leendő tulajdonosainak Tapol- czai Kálmán, a Volán Tröszt ve­zérigazgatója Budapesten, a va­kok állami intézetében, illetve az Országos Orvosi Rehabilitá­ciós Intézetben. Még 1979-ben a Volán 20. számú Vállalata KlSZ-eseinek kezdeményezésére, s jórészt az © kivitelezésükben elkészült az első mozgássérültek szállítására alkalmas autóbusz. Ezt annak idején a mozgássérültek Marczi- bányi téri intézete kapta, a si­keres kezdeményezés nyomán, te­kintettel a rokkantak nemzetközi évére, a Volán Tröszt társadal­mi munkaakciót hirdetett vala­mennyi vállalata részére. A mint­egy 100 ezer dolgozó társadalmi munkáival, kommunista szombat­jaival keresett összeget két újabb autóbusz speciális átalakítására fordították. A munka élménye összesen több mint ezer boitra és vendéglátóhelyre, to­vábbá 98 vállalati és szövetke­zeti központra terjedt ki a vizs­gálat, amelynek tapasztalata, hogy általában gyorsan,' vi­szonylag kevés hibával, jól szervezték meg és hajtották végre a hatósági árintézkedést. A leltározás sehol sem húzódott el úgy, hogy emiatt zárva kel­lett volna tartani. Az általában kedvező tapasztalatok ellenére jó néhány helyen tártak fel sza­bálytalanságot: nem mindenütt volt kitéve az új árcédula, a számolás — többnyire a vásárló kárára — nem mindenütt volt pontos, néhány vendéglátóhe­lyen pedig csak az ellenőrök figyelmeztetésére mérsékelték a haszonkulcsot. A 724 próbavá­sárlás alkalmával a számolás­nál 222 esetben tévedtek, 150 helyen a vásárló, 72 esetben pedig a bolt kárára. Felfelé és lefelé viszonylag sok helytelen számolást tapasz­taltak Baranya, Borsod, Hajdú- Bihar, Heves, Pest, Tolna, Vas és Zala megyében, továbbá Budapesten. Viszont alig for­dult elő hamis számolás Bács- Kiskun, Békés, Csongrád, Győr- Sopron, Nógrád és Szabolcs- Szatmár megye boltjaiban. A vendéglátói kalkulációkat 228 üzletben ellenőrizték, közü­lük 32 üzletben találtak valami­lyen szabálytalanságot, s figyel­meztetésükre ezeket korrigál­ták. A szerződéses rendszerben működő vendéglátóegységek­ben általában kedvezőek voltak az ellenőrök tapasztalatai. A kereskedelmi felügyelősé­gek a bolt- és vendéglátó háló­zatban tapasztalt mulasztások, hiányosságok megszüntetésére azonnal felszólították az illeté­kes vezetőket. Különféle gon­datlanságok miatt 177 személyt vontak felelősségre. Az esetek­nek egy részében pénzbírságot szabtak ki, más esetekben sza­bálysértési feljelentést tettek, vállalati fegyelmi eljárásokat kezdeményeztek, vagy beérték figyelmeztetéssel. S átorhelyen - nőmén est omen — sátrakban lak­nak az épitötáborozók. Tavaly szerezték be a nyolc­személyes zöld ponyvákat. Három csoportban, kis híján másfél ezer fiatal kukoricát címerez a Bólyi Mezőgaz­dasági Kombinát területén. Három fővárosi, azon belül is zuglói szakközépiskola diák­jai — szám szerint 426-an — végzik ezekben a napokban a nagy figyelmet igénylő kézi munkát. A dolgozó diákokat már többször megszólaltattuk lapunk hasábjain. Ezúttal a tá­borvezetővel, Kalotai Gáborral beszélgettünk, aki a budapesti István Gimnázium tanára: — Tizenöt éve veszek részt részt az építőtábori mozgalom­ban. Jó érzés tapasztalni; bár­mennyit beszélünk is csövesek­ről, meg közönyösségről; a tá­borban dolgozó fiatalok igazán lelkesek. Az előző turnus pél­dául több mint 30 százalékkal túlteljesítette az országos nor­mát, amely munkabérben méri a teljesítményt. Az építőtábor­ba jelentkező diákok nemcsak dolgozni akarnak, hanem tá­bori élményekkel is gazdagod­ni. A munkatempót is ennek tudatában kell értékelnünk. A címerezés fárasztó feladat, fel­tétlenül kell néhány nap a fo­gások elsajátításához. Magas­ra nőtt a kukorica, s ez a ki­sebb termetüek számára szin­tén megnehezíti a dolgot. Le­endő vegyipari, kertészeti, fém­ipari szakmunkások és egész­ségügyi szakközépiskolások a tábor lakói. Kétszázegynéhóny lány és ugyanannyi fiú. Elége­dett vagyok a munkafegyelem­mel, nálunk nem divat a lógás. A legsúlyosabb fegyelmi vétség a táborban a sörivás volt. — Mindennap gondoskodunk programokról, hogy igazán ma­radandó élmény legyen Sátor­hely a fiatalok életében. Mély­ségesen egyetértek a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség X. kongresszusának határoza­tával, amely kimondja, hogy „fokozott figyelmet fordítunk arra, hogy a munkakörülmé­nyek, a munkaszervezés és a szabadidő-programok javításá­val az építőtábor nagyobb él­ményt adjon." Sátorhely jó példa. A kombinát a minden­napi figyelmességekkel kifeje­zésre juttatja, hogy becsüli a diákok munkáját. Emberileg, szakmailag egyaránt felkészült munkavezetők irányítják a gye­rekeket a táblákon. Rendkívül változatos a kulturális prog­ram. A 15-tagú konyhai stáb főztjére sem a gyerekeknek, sem a 14 felügyelő tanárnak nincsen panasza. — Sok-sok nyár építőtábori tapasztalatai alapján tehát azt mondhatom, hogy e mozgalom ereje és jelentősége tovább nőtt. A munkakörülmények ja­vulása, a nagyobb szervezett­ség segített a gazdasági ered­mények növelésében. Hamis romantika nélkül érzik és tud­ják a gyerekek, hogy a nyári idénymunkában nagy szükség van a segítségükre és a diák­kezek ilyenkor nélkülözhetetle­nek. A lelkesedésre a legjel­lemzőbb példa az, hogy Sátor­helyen is sokan vannak, akik­nek ez már a harmadik építő- táborös nyara. E. A. Fabáb, szólista, lapszerkesztő Bognár József- Ki az a fiatalember — kér­dezték minduntalan a „bcra- nyásokat" franciaországi turné­jukon —, aki szólót táncol több darabban, majd pedig a leg­különfélébb hangszereket szó­laltatja meg az együttes zene­karában? — Bognár Józsefről volt szó minden alkalommal, a Baranya Táncegyüttes szólótán­cosáról, a csoport asszisztensé­ről, akit ezekben a napokban a Pécsi Nyári Színház három produkciójában is láthatunk. Szerepel a Pécsi Amatőrszín­pad és a Baranya közös Anti­goné előadásában, ő a Fabáb alakítója A Iából faragott ki­rályfiban, a Pécsi Balett elő­adásán, és természetesen részt vesz a Baranya Táncegyüttes összecsapások című önálló estjén. Színpadi jelenlétével, a csoport tagjaként, szólistaként vagy mint koreográfus, mindig felhívja magára a figyelmet —, de csak a színpadon. Amikor arra terelem a szót, milyen szo­katlan módon szerény, Bognár orról kezd beszélni, hogy egyetlen célja színpadi produk­ciójával megragadni a közön­séget. önreklámra, saját „admi­nisztrációjára" ideje se lenne: a Baranya* Táncegyüttes többi tagjával együtt az idén igen sűrű a programja: januárban szervezték a Kólótábort. Fellép­tek Jugoszláviában. Próbálni kezdték az Antigoné táncait. Jött a franciaországi, majd a dániai turné. Aztán finiséhez érkeztek a Pécsi Nyári Színház próbái. Bognár Józsefet ugyan­akkor már- harmadik alkalom­mal láthattuk a Pécsi Balett produkcióin — Eck Imre pár éve felfigyelt a Baranya sajátos karakterű táncosára. Egy éve született, és számos színpadon aratott sikert azóta az Uhrik Dóra-Bognár József kettősére komponált Pygmalion. Bartók: Négy zenekari darabjában is színre lépett a Baranya szóló­Jó reggelt, kardvirág! Csend Meszesen. A hajnali műszak emberei már messze járnak. Néhány kócos asszony összehúzza elöl a pongyoláját és kinyitja az ablakot. Akkor, ott a kamasz nyárfák alatt mé­ter széles apró virágliget vonul el gumikeréken. Elvonul a Do­bó utca táji sétányon, köznapi gumikerekű talicskán, de nem köznapi szépséggel. Aztán ol­dalt marad, a középmeszesi buszmegállónál, egy ház tövé­ben. Hartung Ádámné és virá­gai. Az asszony haja ezüst, a virágok pirosak és fehérek és sárgák és bordók, és tízegy­néhány színűek. Ha még rájuk süt a Nap, hát másképpen lesznek pirosak és fehérek, sárgák, bordók ... Jó reggelt, Meszes, jó reggelt, virágok! A bordó szirmok magas szá­rukon kinéznek a virágtömeg­ből, ezek a kardvirágok meg­állítják a buszhoz rohanó len­táncosa a pécsi balett-társulat tagjaival. Bognár József eredetileg földrajz—rajz szakos tanár. Pé­csett a főiskolai évek alatt kap­csolódott be a Baranya Tánc- együttes munkájába — ennek éppen tizenegy éve. Ami a csoporthoz vonzotta és ma is ott tartja, elsősorban a jó tár­saság — fogalmazzunk így, az alkotó közösség, amely nélkül nem lehetne vállalni az elmúlt félév feszített és igen produktív munkáját. Itt nyílt alkalom szá­mára olyanfajta kibontakozásra is a szólótáncok mellett, mint a koreográfia: az idei Baranya- esten két Bognár-kompozíciót láthatunk majd a színpadon. És itt nyílt lehetősége külön­böző népi hangszerek megszó­laltatására is. S van még egy kevéssé is­mert Bognár József is: a városi rendezvényiroda munkatársa­ként (ez a fő állása) ő a Pécsi Nyári Színház reklám- és pro­pagandafelelőse; ö szerkeszti a Pécsi Műsort, azt a havonta megjelenő lapot, amely infor­mációival, jól szerkesztett ké­peivel, grafikáival, nélkülözhe­tetlen kalauza a pécsi kultu- lólis életnek. G. O. dületet, „vinni kéne egy szá­lat, hogy örülne . . .” Igen, min­dig örülne valaki, mert a gu­mikerekű virágbolt — figyelmez­tet. Szeretetre, örömre. Két éve tán, hogy Hartung Ádámné ki­váltotta az árusításra az enge­délyt és reggelente halkan ide­gurítja a méternyi virágligetet. — Keitész? - kérdeztük teg­nap. — Nem . .. csak van hétszáz öl szőlőnk és a sorok közé vi­rágot ültettünk. — Megveszik? — Meg. Olcsón adom, elho­zom ide, nincs záróra, ha van virág, mindig eljövök. Sétálva, buszra várva, vagy leszállva ró- Ic, idejönnek, mert eszükbe jut, hogy vinni kellene valaki­nek szeretetből ... De ne írja­nak rólam, mások is árulnak, kellemetlen . . . Mégis írunk! Mert olcsón árul, mert nincs záróra, mert ha van virágja, mindig eljön. Leírhatnánk, hogy ez a min­dennapok egészséges kereske­delempolitikája. De ne komoly­kodjunk, az élet egyszerűbb és túléli az íróasztalok korszakát. Gumikeréken, halkan az egész­séges üzleti élet erejével. Hoz­zák, viszik az illatot, a szépet, elcsen, mindig . . . hajnali 6- kor. Jó reggelt, kardvirág! Földessy Dénes Könyvritkaságok, újonnan Nagy mennyiségű ritka könyv érkezett a Művelt Nép Könyv­kiadó Vállalat pécsi idegen nyelvű és zenemű könyvesbolt­jába. A konvertibilis valutáért vásárolt és forintért kapható kötetek angol nyelvűek, s a Hcmlyn, a Longman és az Ox­fordi Egyetemi Kiadó gondozá­sában jelentek meg. Nyelvé­szeti kötetek, közöttük kiejtés szótárak, oxfordi egyetemi szótárak, az angol utcanyelv szótára kapható náluk. Ezenkí­vül a világ bútorait, régésze­tét bemutató művek, számta­lan szépirodalmi kiadvány és egy remek Salvador Dali kötet. Rádió mellett... Csövesek A csöveslány közölte a ripor­terrel — valamelyik bala­toni fürdőhelyen —, hogy Pécsett is járt gimnáziumba, mindössze két évig, aztán „tűz" Pestre, a szüleihez, onnét „le­tüzelt" a Tó partjára, utazgat ide-oda, stoppal persze . . . Hogy miből él meg, mivel táp­lálkozik, hogyan és hol tisz­tálkodik, hát istenem .......Lej­m olok" — mondja..........Tehát k oldulsz" — jegyzi meg a ri­porter. A csöveslány riheg-rö- hög......... koldulok hát, leg­u tóbb egyetlen nap háromszáz- hatvan forintot szedtem össze!" Hogy hogyan tisztálkodik? Sehogy. Kócosán, izzadton kó­vályognak a csövesek, nem­csak a Balatonon, hanem szer­te az ország nagyobb városai­ban vagy kirándulóhelyein. Mindenütt ott vannak, ahol semmittevéssel lehet agyonütni az időt, kibújva minden szülői és egyéb felügyelet alól. Lát­tam egy tévériportban, amint a rendőrök — a késő esti órák­ban — egy bokoraljnyi csövest szedtek össze: fiatal fiúkat, lá­nyokat, akik azt sem tudták honnét jöttek és hova tarta­nak. Pécsett ott szédelegnek a hó eleji vásáron, lejmolják a pe- csenyéseket, elkunyerbálják ke­zedből a megkezdett üveg sört, a Balokányban összetördelik a padokat, az új lakótelepek bokrai, fái alól riogatják a já­rókelőket, a mozielőadások alatt „jópofáskodva” röhögnek és füttyögetnek és a mosdat- lanságtól, ápolatlanságtól né­melyik olyan büdös, mint egy népes görénycsalád. A szocio­lógusok persze kutatják az oko­kat, ugyan miért is sodródtak a társadalom peremére ezek a loncsos-kócos kis csibészek és csibészlányok, ... és hogy ki a felelős értük ... a szülő, ... a pedagógus, ... a KISZ . . . vagy a jóisten?! A csavargástól, lejmolástól már csak egy rövid lépés a bűncselekmények elkö­vetése. Leíördelik az utcán par­koló kocsik antennáit, vissza­pillantóit, feltörik az ajtókat s minden elmozdíthatót ellopnak. Ismerősöm indulna reggel ko­csijával, viszi gyermekét, más­állapotban levő feleségét, an-' nck édesanyját, néhány kilo­méter után érzi, hogy a kocsi­val valami nem stimmel. . . A hátsó kerék függesztőcsavarjait „valakik" meglazították, két csavaranyát le is szereltek. Má­sik ismerősöm kocsiját azonos módon intézték el. Mindkét eset Kertvárosban történt, az autóparkolók egyikében. Na­gyobb sebességnél védhetetle- lenül lerepültek volna a kere­kek, a következményekre még gondolni is rémes. Ez már bűn- cselekmény. Egyik követi a má­sikat. Vannak „jólfésült" csövesek is, az előbbieknél jóval tapasz­taltabbak. Akik — hogy mást ne mondjak — már nem lej- molnak, hanem a belváros egyik presszójában márkát és dollárt árusítanak az asztai alatt vagy fölötte . . . Százasok, ötszázasok a zsebben, tenye­rükben egy-két súlyosabb aranygyűrű, nyaklánc, fülbeva­ló. A „gyűrű körbe jár” — já­ték jegyében az arany megmé­rettetik és eladatik . . . Munka­helyük? Többnyire' van. Leg­alább is bejegyeztetett az iga­zolványba. Arról már nem árul­kodik az igazolvány, hogy a tulajdonosa napok, hetek óta cselleng, nem jelenik meg a munkahelyén a táppénzes pa­pír védelme alatt. V alamikori rendőrségi-ripor­ter koromban végigkísér­hettem némely „megté­vedt” tinédzser sorsát, az „ár­tatlan" csövezéstől az első bűncselekményig. Részt vettem ifjúságvédelmi ankétok sokasá­gán. Némely szónok hittérítői buzgalommal állt ki még a hatszorosan büntetett előéletű hapsik mellett is: „Bízni kell bennük, majd megjavulnak . . Majd hogy nem mondtam va­lamit. Rab Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom