Dunántúli Napló, 1981. július (38. évfolyam, 178-208. szám)

1981-07-22 / 199. szám

1981. július 22., szerda

Dunántúli napló

3

Legfőbb ellenség: az alkatrészhiány

Eredményes árpolitika a vendégek javára

Főzelékcsárda, „kalóriaellenes” étterem kellene

kor: 17—18 forint. A Konzum- bcn is sokféle olcsó árú étel van: francia rakott-krumpli kolbásszal, erősen húsz forint alatt, bablevesek, csülkös ételek. Ez a legfontosabb, az árszínvonal megtartása!

Mindkét helyen elég gyors a kiszolgálás, igaz, néha olyankor is csak egy pénztáros dolgozik, amikor kettő kellene. Rend, tisztaság — régi hiánycikk, s e két vendéglőben ingyen kapható. A csúcsforgalom után pár perccel már újra ragyog minden.

De az árak mellett a műszaki bajok, az alkatrészhiány mindkét üzlelben sokat ront a vendégek ellátásán. Többféle ételt készíthetnének, ha gépe- sítettebb volna a vendéglátó- iparunk. Az Eszékben például horvát — nem szerb! — ételeket főznek, ha majd minden konyhatechnikai feltétel meglesz hozzá. Eszék város környékieket, s ezek az ízek kissé hasonlóak a magyar ételek ízéhez. De még e gátaknak az elismerése mellett is — viszonylag több főzelék kellene. Van mindkettőben, de estére legtöbbször — elfogy. Aztán: még mindig nem kezdtük el a harcot — karöltve a táplálkozástudománnyal — az egészséges táplálkozásért. De ha már a Konzumban és az Eszékben alig találni ilyen ételt — s a tömegétkeztetés első korszakában ez nem is várható el tőlük! — nos, akkor a két fenntartó cég gondoskodhatna, hogy átalakításra megérett, netán megszüntetésre szánt üzletek egyikében megnyíljon végre az első pécsi főzelékcsárda, avagy ,,kalóriaellenes” vendéglő.

Mindenesetre az Eszék és a Konzum tömegétkeztetésbeli küzdelmét el kell ismerni, támogatni, mert létük gazdaság- politikai eredmény.

Földessy Dénes

Konzum és Eszék. A két étterem úgy áll Pécs belvárosában, egymástól tán háromszáz méterre, mint két szomszédvár; az éhes emberek két menedéke. Eddig nem volt itt semmilyen, most egyszerre kettő is van. Nem baj, kellett, olyannyira, hogy mindkettőben arról panaszkodnak: nem számítottak ekkora tömegre.

De lássuk sorra!

Katona József, a Konzum étterem és önkiszolgáló étterem vezetője:- Naponta háromezer adagot főzünk, s a havi forgalmunk 1 600 000 forint. Aminek nagyon örülünk: 80 százaléka — étel. Az önkiszolgáló, vagyis tömegétkeztető földszinti üzletre nem az ételkülöhlegességek, hanem a széles választék a jellemzőek. Naponta 30—40-féle ételt készítünk. Ez azonban még korántsem annyi, mint amennyit ígértünk és el is készítünk majd. De igen nagy baj van a műszaki berendezéssel. Nemcsak a vendégek, hanem a kánikulában nagy akaraterővel dolgozó konyhai és kiadószemélyzet is sokat szenved,' mert a klímaberendezés még mindig nem működik. Idegtépő, hogy az élelmiszert, nyersanyagot nem tárolhatjuk megfelelő mennyiségben, mert két hűtőszekrényünk is — rossz. Alig kezdtük el használni, egyiknek a motorját ki kell cserélni és erre már két és fél hónapja várunk. Odalent az alagsori étteremben, a nap közepén 500-550 ember előfizetéses ebédjét fogyasztja. Este zenés vacsorázóhely. Ott már nemcsak a széles választék, hanem a különlegesség is jellemző. A „Konzum nyárs" nevű ételünkön például máj és kolbászdarabkák vannak. Avagy a „Horvát alma" nevű édesség tisztított, belül kivájt almából készül. Rumos dióval töltjük, sü? tőben sütjük és vaníliás puncscsal öntjük le.

Kiss Lajos, az Eszék étterem vezetője:

— Júniusban 1 046 000 forint volt a forgalmunk, ebből 174 000 előfizetéses ebéd,

Ebédfőzés a Konzum étterem konyhájában

— Szokolai felv. —

leg később lesz igen halk, gépi, hangulatkeltő délszláv muzsika, csak annyi, hogy a tányércsörgést eltompítsa. Higgye el: a csend is vonzó vendéglátó vonás. Aztán elhúzható válaszfalat is beépítünk, hogy szükség esetén tagoljuk az összesen 570 négyzetméter nagyságú teret.

A két üzletvezető korrekt tájékoztatása után hadd mondjuk el a véleményünket:

mai vendéglátóiparban gyakori vállvonogatós stílusnál.

Nem kis harcot vívnak az árakkol is, nagy örömünkre — sikeres harcot. Az Eszékben vasárnap, amikor az átlagember számára nincs olcsó üzemi koszt, 20 százalékkal alacsonyabb áron lehet ebédelni. Ez a mai árak mellett is 13 forint valahány filléres árú, normál nagyságú pörköltadagot jelent, körettel. De az átlagár ilyen336 000 pedig az étlapról választott. A többi kávé, üdítő és szeszes ital. De július első felében, 16-ig a 605 800 forintos forgalomból mór 333 000 volt az étel, vagyis egyharma- dáról több mint a felére nőtt. Most csúcsidőben napi 2000 adagot esznek meg nálunk. De a szeptemberben kezdődő gyermekélelmezési központ is itt lesz, s az további 2000—2500 adagot jelent majd. Azt szeretném, hogy ha a régi Pannónia pince hangulata költöznék be lassan hozzánk, a csendes étkező-, beszélgetőhely légköre. Ezért nincs zenekar sem, esetReggelizők az Eszék étteremben

A városban régi hiányosságot pótol ez a két nagy vendéglő. Akkorát, amekkorát nem is hittünk volna. Ezért a tömeg mindkét helyen lehetetlenné teszi, hogy ne csak a szokásos ételek kulturált kiszolgálására törekedjenek. Ez a kiszolgálás viszont legtöbbször sikerül _is. Mind az Eszékben, mind a Konzumban jobb a modor a

ükét szomszéd vár - kontárokkal

Sugáregészségügy és -védelem

K

özel negyedszázada alakult az Országos Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Intézet, amely évek óta közvetlen munkakapcsolatban áll a Mecseki Ércbányászati Vállalat üzemegészségügyi szolgálatával. A közelmúltban szakmai konzultáción cserélték ki tapasztalataikat. E találkozó alkalom volt arra, hogy beszélgessünk a sugárbiológia és -egészségügy időszerű kérdéseiről. Az interjút dr. Köteles Györggyel, a Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Intézet főigazgató főorvos-helyettesével készítettük.

— 1957-ben alakult intéze. tünk, tevékenységi köre az utóbbi időben jelentősen bővült. Vizsgálataink többirányúak. így azok kitérnek a sugárzás biológiai hatására, a munkahelyi és környezeti sugárzásra. Például a Pakson dolgozók sugárvédelme országos kutatási szinten az intézet feladata.

— A sugárvédelemmel összefüggő nemzetközi normákat és a korábban követeti elméletet tudomásom szerint megváltoztatták. Gondolom, ez jelentős változásokat eredményezett a világban!

— Ez valóban így van. A Nemzetközi Sugárvédelmi Bizottság (ICRP) által kidolgozott ajánlásokat az egyes országok, így természetesen hazánk is magáévá tette. Az 1977-ben kidolgozott legújabb „előírások” alapjaiban változtatták meg a sugárvédelem elméletét, amely nagy hatással van a gyakorlatra is. Általánosan elfogadott alapelv, hogy sugárzással kapcsolatos technológiát csak abban az esetben alkalmazhatnak, ha az más eljárással nem érhető el. Előírás az is, hogy a sugárvédelmet úgy kell szervezni, hogy a dolgozók és a lakosság sugárterhelése az észszerűség határán belül legyen. Ehhez természetszerűleg kialakították a megfelelő dózisküszöböket, amelyek nem léphetők túl. A nukleáris iparban dolgozókra például 50 millisi- evert (mSv), az egy lakosra vonatkoztatott dózis korlátértéke pedig 5 mSv. a mindenkit érő természetes sugárzáson felül.

— A legfejlettebb nukleáris iparral rendelkező országok közé sorolható például Anglia. Náluk milyen sugárzási értékek a jellemzők ?

— Ha száznak vesszük az egy angol polgárra jutó összsugár- zást — amely náluk 2,4 mSv, tehát még a felét sem éri el a nemzetközileg megállapított dó. zisküszöbnek — akkor annak 78 százaléka származik a természetes sugárzásból, 20,7 százalékát a gyógyászatban alkalmazott izotópok alkotják, 0,4 százalék a nukleáris fegyver- kísérletek környezetszennyező hatása, ugyanekkora arányú a foglalkozással kapcsolatos és az egyéb forrásokból eredő sugár százalékos érték. Az utóbbiak körébe tartozik például a hagyományos erőművek szeny- nyezése, a kozmikus sugárzás

és még sorolhatnánk. A nukleáris iparból . származó sugárterhelés mértéke a lakosságra vonatkoztatva 0,1 százalék. A felsorolt adatokból világosan kiderül, hogy az összterhelés Anglia esetében kismértékűnek mondható.

— És mi a helyzet nálunk?

— Intézetünk természetesen rendszeresen méri a kozmikus és földkérgi sugárzást. A hazai lakosság környezeti sugárterhelése — ami természeti eredetű — évente 1,0 mSv, tehát igen alacsony. Az atomfegyver-kísérletekből fakadó sugárterhelés 10 mikrosievert, amely a milli- sievert ezredrésze. Ezek az eredmények megegyeznek a környező országokban mért értékekkel.

— Kérem beszéljen részletesebben a MÉV és az önök kapcsolatáról.

— Tekintve, hogy a különböző nemzetközi szervezetek a dózisküszöböket lecsökkentették, a MÉV kezdeményezésére kialakult egy olyan együttműködés, amelyben öt hazai intézet, köztük a miénk is fontos szerepet vállalt a munkahelyi viszonyok elemzéséből, a különböző ártalmak vizsgálatából. A rutin üzemegészségügyi vizsgálatokat természetesen a vállalat üzemorvosai végzik, mi pedig azokat az elemzéseket csináljuk meg, amelyre nekik nincs lehetőségük, így például a citogenetikai vizsgálatok elvégzését mi vállaltuk. Ennek során a kromoszómaelváltozásokat figyeljük, melyből kiszűrhető hogy az egyén mekkora dózisterhelést bír károsodás nélkül. A célunk az, hogy olyan módszereket dolgozzunk ki és alkalmazzunk, aminek a segítségével dolgozónként megállapíthatjuk, hogy az egyén mekkora sugárterhelést bír el adott határon belül. Ezeket a vizsgálatokat külföldön is csupán néhány helyen végzik, így egyáltalán nem vagyunk elmaradva. Példaként felhozhatom még, hogy a sejtek sugár- terhelését is elemezzük, mert a vérben esetlegesen megjelenő zárványtestekből is következtetni lehet az illető dózisterhelésére. Szinte egyedülálló .az a széles körű felmérés, amit a bányászok vérképének vizsgálata során végzünk. A feldolgozásnál pedig felhasználjuk a számítógépet is.

Salamon Gyula

Bőrgyári tűzoltók sikere

Burgen land ban

Hír a Dunántúli Naplóból: „A Pécsi Bőrgyár vállalati tűzoltóságának versenycsapata képviselte hazánkat a július 3-án, 4-én megrendezett 26. burgenlandi tűzoltó versenyen. A 308 csapat 3080 résztvevője közül a pécsiek két versenyszámban elért előkelő helyezésükkel elnyerték a legjobb külföldi csapatnak felajánlott kupát.”

A „sikercsapat" bőrgyári laktanyájának folyosóit a különféle versenyeken elért dobogós helyeit tanúsító oklevelek díszítik. A legfényesebb és legújabb — egyben első nemzetközi sikerüket igazoló — kupa, mindkét kategória vándorzász- laia és oklevele egyelőre a vállalat tűzvédelmi főfelügyelőjének, Horváth Györgynek asztalát díszíti. Az ezüst- és bronzjelvények a versenycsapat tagjainak féltve őrzött emlékei. Mint maga az ausztriai verseny és siker.

Mohó László főhadnagy, a Baranya megyei Tűzoltóparancsnokság tűzoltási szolgálati főelőadója hivatalos kísérőként utazott a csapattal.

— Hogy esett a bőrgyáriakra a választás?

— A tavalyi veszprémi elődöntőn ugyan csak a másodikak lettek a bőrgyáriak, de fel- készültségükkel, összeszokottságukkal és fegyelmezettségükkel kivívták a maximális elismerést. Ennek y°lt köszönhető, hogy amikor a BM Tőzóltóság Országos Parancsnokságához megérkezett Ausztriából a burgenlandi meghívás, a pécsiekre esett a választás. A Bőrgyár vezetősége vállalta a verseny anyagi kihatásait, így megkezdhették a felkészülést.

Horváth Györgyöt kérdezem:

— A helyi és az osztrák csapatokon kivül milyen külföldi résztvevők vettek részt a versenyen?

— NSZK-ból 3 csapat, Jugoszláviából 2 — egy női —, Svájcból, Olaszországból is volt 1—1. Nagyon erős volt a mezőny.

— Mi a bronzért és az ezüstért folyó verseny lényege?

— A bronznál egyetlen feladatot kell egy versenyzőnek ismernie. Az ezüstnél minden csapattagnak mindent. A bronznál a parancsnok választotta ki, hogy ki melyik feladatot hajtsa végre, az ezüstnél a versenybíróság sorsolt. A 9 versenyzőnk és a 10., a tartalék - ez a parancsnokunk volt —, mind a szerelésben, mind a stafétában mindkét kategóriában a vártnál is lényegesen jobb teljesítményt nyújtott.

Mátyás Ambrus vállalati tűzoltó hadnagy, parancsnok:

— Három hetünk volt a felkészülésre, előtte meg kellett ismernünk az osztrák versenyszabályzatot. Tudtuk, hogy a

tudáson felül a fegyelem és az alakiság kint alapvető feltétel. Szabad időnkben 60 kemény órán keresztül súlykoltuk a legapróbb részfeladatokat is - hogy kint ne valljunk szégyent.

— A helyezéseik alapján túlteljesítettek.

— Valamennyiünket meglepett, hogy mekkora szakmai és közönségsikert arattunk. Pedig, amikor megkérdezték, hogy a magyar vagy az osztrák szabályzat szerint akarunk-e versenyezni, a nehezebbet, az övékét választottuk.

Teljes az örömük. A csapat húzóereje Farkas Mihály, a bedagadt térddel is helytálló Mayer Gyula, aztán Heim László, Varga József, Farkas István, a legfiatalabb Háber József, Csongrádi Antal, Minkó Lajos, Mátyás Vilmos és a rangidős, egyben parancsnok Mátyás Ambrus — valamennyien túltettek önmagukon.

Murányi László