Dunántúli Napló, 1981. július (38. évfolyam, 178-208. szám)

1981-07-17 / 194. szám

e

Dunántúli napló

1981. július 17., péntek

;K!|pÉ|cNiill!!^Íigi i elet;

Az allattenyesztesi mellektermekek hasznosítása és üzemgazdasági értékelése

tjaHsefitru

Hogyan permetezzünk?

Az állattenyésztési melléktermékek hasznosításával kapcsolatos döntéseket agronómiái, környezetvédelmi és ökonómiai szempontok motiválják. A három tényezőcsoport együttes figyelembevétele biztosíthatja csak a melléktermékek racionális felhasználását. A mellék- termékek hasznosításának a kérdése az elmúlt évtizedben elsősorban környezetvédelmi okok miatt került az érdeklődés középpontjába, jelenleg viszont mór a műtrágyázás költségeinek gyors emelkedése, valamint a talajaink tulajdonságaiban végbemenő kedvezőtlen irányú változások is szükségessé teszik, hogy a szerves trágyázásra nagyobb gondot fordítsunk. Annál is inkább, mert az állattenyésztési melléktermékek hasznosítása rendkívül alacsony színvonalú. Magyarországon jelenleg kb. 22 millió tonna almostrágya keletkezik, amelynek évente kb, 70 százaléka kerül felhasználásra és eqyidejüleg kb. 22 millió m:! hígtrágya is képződik, amelynek csupán 30—40 százaléka hasznosul. Az állattenyésztésben képződő szerves trágya értékét jól tükrözi az hogy annak növényi tápanyagtartalma kb. 300 000 t mütrágya-ható- anvagnak felel meg.

Az elmúlt évek taDasztalatai alapján nyilvánvalóvá vált, hogy a szerves trágyák által okozott környezeti ártalmak elhárítása csak azok szakszerű felhasználósával lehetséges, a megsemmisítésük nem járható út. Az anyag- és energiaárak emelkedése felértékelte a melléktermékeket, azok takarmányozási, növényi tápanyag és energetikai értékét egyaránt. Hogy a melléktermékek hasznosítása nem összeegyeztethetetlen a korszerű termelés követelményeivel, azt számtalan nemzetközi példa mutatja.

ELSŐSORBAN SZERVES TRÁGYA

Az állattenyésztési melléktermékek elsősorban szerves trágyaként hasznosíthatók. Az állattenyésztési melléktermékeknek takarmányozásra, biogáztermelésre, valamint halastavi hasznosítására vonatkozó kísérletek tapasztalatai, minden téves állítással szemben egyértelműen bizonyították, hogy ezek a hasznosítási módok nem jelentik a szervestrágya-kérdés megoldását (a hígtrágyáét sem!), mert a trágya csak egy kis részét használják fel, míg annak túlnyomó többségét továbbra is csak a talajon lehet elhelyezni szervés trágyaként. Hangsúlyozni kell, hogy az állattenyésztési melléktermékek hasznosítása az állattartási technológia kialakításától és működtetésétől kezdve a szántóföldig terjedő összehangolt tevékenységet feltételez és az állattenyésztési és növény- termesztési ágazatok szoros együttműködését teszi szükségessé. Ez gyakran az egyes ágazatok részéről bizonyos áldozat- vállalást, esetleg költségesebb megoldások alkalmazását teszi szükségessé, de csak így érvényesülhet az elkülönült ágazati érdekekkel szemben a melléktermékek hasznosításához fűződő vállalati érdek.

Az állattenyésztési melléktermékek hasznosításának vizsgálata során alapvető különbséget kell tenni az almos és a hígtrágya hasznosítása között. Almos trágya esetében teljes mértékben eleget lehet tenni annak a követelménynek, hogy a melléktermék minőségével kapcsolatos követelményeket elsősorban a fogadó ágazat határozza meg. Az almos trágya a jelenleg beszerezhető eszközökkel gazdaságosan felhasználható- Több szerves trágyázási technológiára vonatkozó mo- dellvizsgálat adatai egyértelműen bizonyították, hogy minden kg műtrágya-hatóanyagnak istóllótrágya-hatóanyaggal

történő helyettesítése 2—3 Ft költségcsökkenést okoz.

Nem ilyen egyértelmű a hígtrágya-hasznosításának a kérdése. A jelenleg keletkező 98— 99 százalék vizet tartalmazó hígtrágyát semmilyen módon nem lehet gazdaságosan felhasználni. Gazdaságilag elfogadható megoldás kialakításához o vízfelhasználást a jelenleginek felére, harmadára kellene csökkenteni. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a sertéstrágya hasznosításánál az almozásos tartás megvalósítása és a trágya mechanikus eszközökkel történő eltávolítása, alom nélküli, de mechanikusan eltávolított trágya komposztálása, illetve a jelenleginél sokkal töményebb trágya fázis szétválasztás utáni szakaszos hasznosítása az a három alapmegoldás, amely az üzemek igényeit leginkább kielégíti. Fázis szétválasztás céljára az ívszita és a győri torony javasolható. A homogenizálás utáni folyamatos öntözésnek csak ott van létjogosultsága, ahol tiszta vizes öntözésre is lehetőség nyílik. SertéstVágya hasznosításában jelenleq nincs és a jövőben sem lesz eqyedül üdvözítő megoldás, különböző adottságok mellett eltérő megoldások adják a legjobb eredményt.

A hígtrágya célszerű hasznosítása a műszaki fejlesztésnek e téren jelentkező fázis késése, valamint a jelentős beruházási költségek miatt csak lassan valósítható meg, ezért mind a fel. ügyeleti szerveknek, mind pedig a vállalatoknak fokozott mértékben kell a kérdés megoldásával foglalkozni. Annál is inkább, mert bizonyos szervezési intézkedésekkel, az érdekeltség biztosításával a környezeti károk már ma is jelentősen csökkenthetők lennének. A hígtrágya-hasznosítással kapcsolatos legsürgősebb feladatokat a vállalatok és a felügyeleti szervek részére a következőkben foglalhatjuk össze:

VÁLLALATI FELADATOK

— Minden telepet fel kell sierel- ni egy, vagy célszerűbb, Ha több vízórával és 40 vízfogyasztást naponta ellenőrizni keIK

— Meg kell határozni a vizfelhasz- nálási normákat és azt a dolgozók és telepvezetők prémium feladatai közé be kell építeni.

— A gondozókat ki kell képezni az önitatók javítására és ezt a tevékenységet a gondozók munkaköri feladatai közé kell iktatni.

— Ki kell alakítani a hígtrágya egész éves fogadására alkalmas öntözéses vetésforgót.

— Az év elején el kell készíteni az öntözési tervet és meg kell követelni az öntözés tervszerű végrehajtását és az öntözési napló pontos vezetését.

— A kiöntözésre kerülő hígtrágya tápanyagtartalmát figyelembe kell venni az öntözött terület tápanyag- szükségletének meghatározása során.

— Az ágazati érdekekkel szemben érvényt kell szerezni a vállalati érdek elsőbbségének. A növénytermesztés vezetőinek prémium feladatai között kell szerepeltetni a hígtrágyának az öntözési tervnek megfelelő hasznosítását.

— A hígtrágya kezelési feladatok ellátására külön dolgozókat (vagy dolgozót) kell alkalmazni.

— Üj beruházások és rekonstrukciók esetén viztakarékosabb kitrógyá- zási és itatási megoldásokat kell alkalmazni.

A FELÜGYELETI SZERVEK FELADATAI

— Meg kell teremteni a hígtrágya-hasznosításhoz szükséges berendezések gyártási feltételeit és biztosítani kell a megfelelő alkatrész- utánpótlást.

— Segítséget kell nyújtani a hígtrágya-hasznosítással kapcsolatos beruházások pénzügyi feltételeinek megteremtéséhez.

— Ösztönözni kell a termelési rendszereket, hogy nagyobb feladatot vállaljanak a kérdés megoldásában.

— Rendszeresen ellenőrizni kell, hogy a vállalatok megteremtették-e a takarékos vízfelhasználás feltételeit és mennyire törekednek a vízfelhasználás mérséklésére.

— Rendszeresen ellenőrizni kell az öntözési napló alapján, hogy a hígtrágya kiöntözése az Öntözési tervnek megfelelően megtörtént-e.

A fenti felsorolt feladatok megoldása részben már rövid távon is jelentősen enyhíthetné a hígtrágya-hasznosítással kapcsolatos problémákat, hosszabb távon pedig segítséget nyújtana a sertéstartás által okozott környezeti károk teljes elhárításához és a trágyának mint mellékterméknek komplex hasznosításához.

A sertéstartó gazdaságokban az aratás befejezése utón gondolni kell arra, hogy a hígtrágya legkisebb költséggel és legjobb eredménnyel a gabona- tarlón helyezhető el, mert a szalmás tarlón még a nagyada- gú trágya is kedvezően hasznosul és a tarlóhántással a fertőzési veszély is megszüntethető.

Dr. Sántho Attila

A mezőgazdasági termőföld — mint nemzeti kincs — védelme és optimális hasznosítása szempontjából kulcskérdésként jelentkezik annak megalapozott értékelése.

A jelenlegi kataszteri tisztajövedelmi rendszer már sem a jövedelemszabályozással, sem a kártalanítással stb. kapcsolatos igényeket nem elégíti ki, ennélfogva új földértékelési rendszer kidolgozására van szükség. E rendkívül komplex és összetett feladat két nagyobb és egymással szorosan összefüggő részfeladatból áll, amelyekkel kapcsolatos tennivalókat magas szintű jogszabályok írják elő.

1. A TALAJOK TERMÉSZETES TERMÉKENYSÉGÉNEK ÉRTÉKELÉSI RENDSZERE (TALAJBONITÁLÁS)

A földértékelésről szóló 1980. évi 16. számú törvényerejű rendelet a természeti tényezők összhatását kifejező mintateres földértékelési rendszert szabályozza.

A tvr. legfontosabb rendelkezései az alábbiakban összegezhetők :

A földértékelés - jogszabályban meghatározott kivétellel — kiterjed a külterületre, a zártkertre és a belterületen a nagyüzemi művelés alatt álló földre.

A természeti tényezők összhatását — ha jogszabály kivételt nem tesz — a föld tényleges művelési ágától függetlenül a talaj alaptermékenységével fejezik ki.

A talaj alaptermékenységének megállapításához a talaj lényeges tulajdonságait, valamint a domborzati, az éghajlati és a hidrológiai viszonyoknak a termelékenységet hosz- szabb időn át befolyásoló hatását veszik figyelembe.

A talaj tényleges tulajdonságait a talajok genetikai osztályozásának figyelembevételével — a jelenlegi talajosztályozás mintatereinek felhasználásával — talajminta alapján határozzák meg.

A földértékelés eredményét a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően — az országban előforduló leggyengébb és legjobb alaptérmékenységű talajok figyelembevételével - 1-től 100-ig terjedő termőhelyi értékszámmal fejezik ki.

Erőteljesen hangsúlyozandó, hogy a földekkel kapcsolatos pénzügyi kötelezettségek, továbbá a külön jogszabályokban meghatározott egyéb kötelezettségek és jogok megállapításánál az új — várhatóan 1986-tól bevezetendő - földértékelési rendszer országos bevezetéséig a minőségi osztályt és a kataszteri tisztajövedelmet kell alapul venni.

2. A MEZŐGAZDASÁGI TERMŐFÖLD KÖZGAZDASÁGI,

ILLETVE KOMPLEX ÉRTÉKELÉSÉNEK

A PROBLEMATIKÁJA

Az előző pontban vázolt talajértékelési rendszer az alapTatabónyán, 1981. június 15-én és 16-án rendezték meg a XX. Közgazdász Vándorgyűlést. Mint minden alkalommal, ezúttal is több témában hallatták hangjukat a baranyai közgazdák. Mostani köz- gazdasági oldalunkon a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karának, oktatóinak, dr. Sántha Attila adjunktus előadásának rövidített változatát, valamint dr. Szabó Gábor docens korreferátumát adjuk közre, amelyeket „A mezőgazdaság és erdőgazdaság, mint természeti erőforrások, mező- gazdasági nyersanyagok termelője és felhasználója" nevű, IV-es számú szekciókban mondottak el.

ját képezi ugyan az új földértékelési rendszer kidolgozásának, de annak lényegében csak az ökológiai laktorait öleli lel, azaz a közgazdasági tényezők hatásaitól eltekint.

A mezőgazdasági termőföldnek, mint a mezőgazdaság alapvető és legfontosabb termelési eszközének ökonómiai (pénzbeni) értékelésére mind annak védelme, mind optimális hasznosítása érdekében feltétlenül szükség van. Ezt mind a hazai, mind az európai szocialista országok elmélete és gyakorlata sokoldalúan bizonyítja.

A fentiekkel összefüggésben az új földértékelési rendszer bevezetésének előkészítéséről szóló 2012/1979. (V. 26.) sz. Mt-határozat 6. pontja a Magyar Tudományos Akadémiát bízta meg azzal, hogy dolgoztassa ki a földek ökonómiai értékelésének rendszerét és modelljét úgy, hogy ez az ökológiai értékelési rendszerre ráépíthető legyen, illetőleg feladatul tűzte ki a határozat az egyes tájkörzetek hasznosítási modelljének kidolgozását is.

A feladat végrehajtása érdekében Láng István főtitkárhelyettes szakértői csoportot hozott létre.

A szakértői csoport feladatul kapta, hogy végezze el a témával összefüggő eddigi ismeretek és tapasztalatok szintézisét, tárja fel a különböző tudományos nézetek közötti ellentmondásokat, dolgozzon ki javaslatokat és alternatívákat.

Az alapvető értékelési célkitűzéseknek megfelelően az alábbi 7 témacsoport kijelölésére került sor:

— földjáradék és földár elméleti kérdések;

— földvédelem (a mezőgazdaságból kivont föld értékelése);

— a mezőgazdasági szabályozórendszerrel (földadó, állami támogatás, árszínvonal és árarányok) összefüggő földértékelési módszerek;

— a mezőgazdasági termelés racionális elhelyezését szolgáló ökonómiai földértékelés;

— a föld „eszközértékének” a hatékonysági számításokban való figyelembevétele;

— a föld termőképességének növelésére ható tényezők (műtrágya, öntözés, melioráció) vizsgálata, a föld közgazdasági termékenységének növelésében játszott szerepük, a ráfordítások és beruházások tőkeérték növelő hatásának vizsgálata ;

— a gazdasági ^tevékenységet korlátozó tényezők (környezetvédelem, tájvédelem, turisztika stb.) figyelembevétele a föld közgazdasági értékének meghatározásánál.

A módszertani alapok tisztázására a folyó év végéig^ kerül sor, majd az ökológiai értékelés előrehaladásával párhuzamosan a gyakorlatban hasznosítható konkrét gazdasági (pénzbeli) értékelési módszerek kidolgozása következik.

Dr. Szabó Gábor

Pécsett és környékén mindinkább szaporodnak a pár száz négyszögöles szőlőterületek, az újabban hobbikerteknek nevezett apró telkek. Az emberek igyekeznek a jó levegőre kimenekülni, ahol viszonylag zajtalanul tölthetik el szabad idejüket. Azért írtuk, hogy „viszonylag zajtalanul", mert ma mór a külterületeken is egymást érik a személy-, vagy a tehergépkocsik — nem kis zajt csapva. Növeli a hangzavart a rotációs kapák és japán permetező gépek csöppet sem idegnyugtató zakatolása.

E zajbaj azonban senkit se riasszon el a voltaire-i mondástól: „Műveljük kertjeinket!" Jó a kikapcsolódás, kell a családnak a vitaminokban gazdag sokféle gyümölcs, és szívesen kortyolgatjuk a hegy levét, „a pohárba zárt napfényt".

Az új kiskerttulajdonosoknak vagy -bérlőknek azonban meg kell ismerkedni az időszerű növényvédelmi munkákkal is. Mert növényeinket — olvasom az újságban — hol a fuziklá- dium, a fitoftóra, hol a botri- tisz vagy uncinula necator fertőzi. Hogy ezek milyen betegségek? Kérdezzük meg a szakembereket, vagy vegyük elő a Katona József által szerkesztett Kertészek új kézikönyve (1974) című kötetet, amely fölvilágosít bennünket a zöldségnövények, a gyümölcsfák és a szőlő kártevőiről! Mivel azonban az említett könyvhöz nem mindenki juthat hozzá, kívánatos volna olyan tájékoztató cikk közlése, amely e latin — görög eredetű mezőgazdasági szakkifejezések magyar változatát, illetőleg a fertőző betegségek rövid leírását is tartalmazza. Szükség volna ilyen cikkre azért is, mert időnként más-más betegségek pusztítják a növényzetet.

Azt olvasom például az egyik növényvédelmi cikkben, hogy július elején „fürtzáródás" (?) előtt a „botritisz-fertőzés mérséklése miatt Topsin-M 70 WP, Chinoin Fundazol 50 WP, vagy az Ortho-Phaltan használható". A mondatban helyesebb lett volna a miatt név- utói kicserélni a végett szóval, de hát így is megértettem, hogy az említett vegyszerek közül elég csak egyfélét vásárolnom.

Többek javaslatára a Fundazol mellett döntöttem. Megvettem, és a csomagból „kiszereltem" a használati utasítást. Ebből arról értesültem, hogy „a Fundazol szisztematikus, preventív és kurativ hatású gombaölő szer”. Tovább olvasva a szöveget, megtudtam, hogy a szisztematikus szó itt a felszívó hatásra utal, a preventív megelőzést jelent, míg a kurativ vagy gyógyító hatás a már bekövetkezett fertőzés megállítását, visszaszorítását, megszüntethetését jelenti. Persze, a tájékoztató e latin szavok nélkül is egészen értelmes lett volna!

Hogyan permetezzek, hogyan adagoljam a 100 g-os csomagolású készítményt száz tőkém permetezésére? A használati utasításban erre is gondoltak, luézem: „Szőlőben: lisztharmat ellen 0,73—0,98 kg/ha mennyiségben, 700—1400 li- ter/ha 0,05-0,07%-os permet- lében. Szürkerothadás ellen 0,98 kg/ha mennyiségben, 1000 —1600 liter/ha 0,06—0,05%-os permedében." Magyarázat: ha = hektár = 10 000 m'-\

Mivel világéletemben rossz matematikus voltam (bár egyszer fél évig mennyiségtant is tanítottam), és az ezer liter vizet soknak tartottam a száz tőkémre, nem sokat bajlódtam a bonyolult kiszámítási módozatokkal, hanem vásároltam egy doboz Karathane FN 57- et. Az ezen levő használati utasításból rögvest megtudtam, hogy tíz liter vízbe 1 dkg- ot kell kevernem, s nekem minden bizonnyal 3—4 dkg elég lesz.

E permetezőszernél viszont a súllyal és árával akadt némi nézeteltérésem. A dobozra ragasztott nyomtatott szöveg szerint: „Nettó súly: 0,50 kg". Melléje nyomtatva pirossal: 25 dkg, vagyis 50%-os súlycsökkenés — bevallottan! Majd: „Max. fogy. ár: 58,50 Ft/db."

Mivel a szer súlyát felére csökkentették, úgy gondoltam, hogy a maximált fogyasztási árat is a felében szabták meg.

Tévedtem. A „maximált" árat tovább maximálták.

Tóth István dr.

A hűtőipar csúcsszezonja

Éjjel nappal fagyasztják a gyümölcsöt és más terményeket; a hűtőipar üzemeiben teljes kapacitással folyik a munka a feldolgozó vonalakon. Jelenleg a borsó, a málna, a meggy és a ribizli tartósítása adja a legtöbb teendőt. A mezőgazdasági üzemekből beérkező szállítmányokat három műszakban dolgozzák fel.

Jó termés ígérkezik zöldbabból, most indul a tartósítási szezon. A zöldbabot a kukorica követi, ez manapság már igen keresett terméknek számít, ezért több helyen bővítették a feldolgozó kapacitást. Zalaegerszegről például kétszer annyit adnak

mint tavaly; összesen 250 vagonnal. A fejlesztés eredményeként a székesfehérvári hűtőházban új „kelbimbó vonalat" állítottak be, Miskolcon új meggy és szilva „mago- zó-vonal" segíti a tartósítást. Győrben — egyelőre kísérleti jelleggel — a még jobb minőség érdekében a málnát közvetlenül a szedés után, a földek mentén száraz jéggel hűtik.

Az ipar műszaki segítséget ad mezőgazdasági partnereiknek. Megbízásából a kertészeti egyetemen ribizli- szedő-gépet szerkesztettek, az új típus az idén jól vizsgázott.

Kórházi felvételes iigyeletek

Mindennapos felvételi ügyeletek gyermek belbetegek részére: Pécs város: POTE Gyermekklinika, Szigetvár város és járás, a pécsi és a volt sellyei járás: Megyei Gyermekkórház. Gyermeksebészeti, kórházi felvételt igénylő gyermekfülészeti betegek, égett és forrázott gyermekek részére páratlan napokon: POTE Gyermek- klinika, páros napokon: Megyei

Gyermekkórház, Pécs és a megye egész területéről.

Felnőtt belgyógyászat, I. kerület:

II. sz. Klinikai tömb; II. kerület: Megyei Kórház (fertőző épület) ; III. kerület: I. sz. Klinikai tömb. Sebészet, baleseti sebészet: II. sz. Klinikai tömb. Égési sérülések: Honvéd Kórház. Koponya- és agysérülések: Idegsebészet. Felnőtt fül-, orr-, gégészet: POTE Fül-, Orr-, Gégeklinika.

ÉJSZAKAI KÖRZETI ORVOSI ÜGYELET Felnőtt betegek részére: Korvin O. u. 23., tel.: 11-169. Munkácsy

M. u. rendelőintézet, ügyeleti bejárat, tel.: 12-812. Veress E. u. rendelőintézet, tel.: 15-833. Gyermek betegek részére: Munkácsy M. u. rendelőintézet, gyermekpoliklinika, földszinti bejárat, tel.: 10-895. Fogászati ügyelet: Munkácsy M. u.

rendelőintézet ügyeleti helyiség, tel.: 12.812. Minden este 7 órától reggel 7 óráig.

ÉJSZAKAI ÜGYELETES GYÓGYSZERTÁRÁK

Pécs-Vasas II., Bethlen G. u. 8., 10/52. sz. gyógyszertár; Szeptember 6. tér 1. 10/3. sz. gyógyszertár. Kossuth L. u. 81. 10/8.

sz. gyógyszertár; Munkácsy

M. u. 4. 10/9. sz. gyógyszertár;

Veress E. u. 2. 10,7. sz. gyógyszer- tár.

SOS-ÉLET telefonszolgálat díjmentesen hívható a 12-390 telefonszámon, este 7-től reggel 7 óráig.

A mezőgazdasági termőföld-értékelés