Dunántúli Napló, 1981. július (38. évfolyam, 178-208. szám)

1981-07-15 / 192. szám

1981. július 15.« szerda v Dunántúli napló 3 Aratás ma A geresdlaki buszmegálló­ban álldogálnak néhányon. Ké­sik a járat. Varga Ádámné fejkendője megoldva, a váró padján „éppencsak-árnyék- ban” ül. — Kimentem a minap meg­nézni a kajszit. Akkor hallom, hogy a domb mögött zörögnek a gépek. Aftitnak .. . Tudja, ez ma már nem olyan nagy ese­mény, mint lánykoromban volt. Jó húsz—harminc éve még mentünk mindnyájan, csak né­hány öreg, meg gyerek maradt otthon ... — Megnézte az aratókat? — Ki ér rá ilyesmire? Aztán némi iróniával mond­ja : — Ahogy itt maga kérdezi, eszembe jutott egy-két régi aratás. Még a téeszcsés idők­ből. A férjem vágta kaszával, aztán, hogy a fiam is nagyob­bacska lett, segített kétoldalt teríteni, gereblyézni ... Jókat ettünk az árnyékban, aztán es­tére már se ülni, se állni, se feküdni nem voit jó ... De tud­ja mit? Menjen föl itt az úton, a templomig. Ott lakik idős Horváth János. Ő volt az egyik legjobb arató Gerssden, tőle többiét is megtudhat. e Meredeken tűz a nap a ge­resdlaki határban; borotválják a táblát a kombájn vágóélei, zúg a motor, fújja a ventillátor a polyvát. Viszkető, koszos, portizzadó munka; csak a viz- hordógyerek ül a terebélyes tölgyfa árnyékában, és boga­rakat fogdos . . . Mondom Müller Jánosnak: — Lélektelen, idegölő munka ez. Nem válaszol, csak a keze- fejét vakargatja. — Bent a községben talán nem is tudják, hogy maguk aratnak . .. — Meglehet. Kortyolunk egyet a kannafe­délből. Jólesik a hideg víz, bár tudjuk, egykettőre kiveri az embert. Jóbi Károly inkább a fröccsre esküszik. Igaz, az „sza­bálytalan" lenne. S ezekben a napokban egyetlen szabály van csak: a kombájnos reg­geltől estig ülje a gépét, s peregjen a szem a magtartály­ba. Tizenkettedik nyara, hogy aratok — mondja Jóbi Ká­roly. - Most egy E 512-essel. Ujjaival kalászt morzsolgat.- Megkóstolta?- Mindig. Mielőtt a táblá­ba megyek, kipergetek néhány szemet, s a fpgam alatt pró­bálom. Ebből tudja meg, hogy mi­lyen érésben van a búza; mennyire tartja még a kalász a magot. Ha nagyon érett már, a géppel lassabban kell men­ni, óvatosan nyúlni a kalászok után, hogy minél kevesebb le­gyen a szemveszteség.- A kampány alatt mennyit lehet keresni?- A szövetkezet mázsánként egy forintot fizet. Ügy tízezer forintot megkapok az idén is. összeszámlálom: a geresd­laki termelőszövetkezet 650 hek­táros Róna 1-es fajtájú étke­zési búzáját jószerével 20 em­ber takarítja be 12-14 nap alatt. A hat kombájnos mellett 11 gépkocsizó, egy mérnök, egy írnok és egy vízhordógye­rek adja a komplex brigádot. Müller János agrármérnök, most éppen ő irányítja az ara­tást, borotválatian-kialvatlan.- Sok múlik ezeken a na­pokon. Nagyon érettek a ka­lászok, pereg a mag. Itt 13—13,5 százalékos a ma­gok víztartalma. Nyilvánvaló: jobban oda kell figyelni, mert nem mindegy, hogy 8 millió, 10 millió, vagy csak 6 jön ki a végelszámolásnál. Megállni sem lehet, a nap­sütéses, jó idő minden perce drága. A termés jónak ígérke­zik. Q Később, amikor idős Horváth János a kaszafenés technikáját mutatja — ki tudja hány véko­nyodott el az alatt a 40—50 év alatt, míg a magáét aratta? — a menye egy keskeny szájú zsákot hoz. — Tudja, hogy mi ez? — kér­di, majd a választ se várva, magyarázni kezd: — Rozmarin- gos varrású, úgynevezett négy- üstös zsák. Ilyenekben hordták fel a padlásra a cséplőgép alól a búzát. Módosabb gazdáknak volt vagy félszáz. Minden gaz­da ráíratta a nevét. Ez az édes­apámé volt... Fakulnak a név kezdőbetűi: S. Gy. — Spohn György. Aztán, +iogy János bácsi is mesélni kezd, fia is mellénk te­lepszik a kisszobába. Péter- Pálkor éledt annak idején a ha­tár, de az aratásra való készü­lődést már jóval korábban kezdték. A rozs szalmáját - az úgynevezett zsupszalmát — a téli estéken sodorták kötéllé, hogy legyen majd mivel átkötni a búzakévéket. Aratás előtt az­tán beáztatták. Jani bácsi — nehogy rámtalál­janak. Aztán mégiscsak aláírat­ták velem. Hogy a fene egye meg . . . hála Istennek. — Kungl Gáspárnak volt cséplőgépe, meg a Hazenauer Gyurinak. Volt itt egy társas szérű, az egyszer leégett, az emberek meg siratták a kenye­ret. Akinek nem volt földje, az tizedébe segített aratni. Már egyre kevésbé veszik elő a régi aratási történeteket, fa­kulnak az emlékek is. — Amikor a közöst szervezték, elmentem Zengővárkonyba egy rokonhoz - mondja a 88 éves Erre elneveti magát. — Sose hittük volna, hogy jobb lesz. Míg magángazda voltam a 14 mázsánál többet, ha megfeszültem, se értem el. Most meg, csak nézzen körül ... A búza még itt a dombokon is ótven felett ad. o Molnár Mihály tsz-elnök kis­sé elgondolkozva mondja: — Ma az aratás a munkáink, feladataink közül csak egy. Fersze, az emberek kérdezgetik: Hogy állunk elnök elvtárs? Mit hoz a gabona? S talán a köz­ség lakói is érzik, hogy mi min­den függ egy jó aratástól. Töb­bet fizetünk a község fejlesz­tésére, tehetősebben nézzük kö­zös dolgainkat... Abban, hogy a törpe vízműhöz annak idején félmilliót adtunk, s hogy az óvodaépítésre 300 000-et utal­hattunk át, az aratásoknak is köze van. Eszembe jut a falubeli mon­data, amivel talán az elnök szavait támasztotta alá: „Ma már nemcsak a saját községünk határa érdekli az embereket, s hogy itt a házak mögött miként folyik az aratás, hanem figyel­nek az egész országra... Tud­ják; a következő esztendő ezen is áll. Kozma Ferenc Az üreg, megkopott kasza is aratási emlék Fényképek: Cseri László Nyergesújfalun készülnek ezek a méhsejt alakú, színes csere­pek. Új termék. Erfo János felvétele 8. :C __^L VÁSÁR Miből építkezzünk? Tegnap estig több mint ötvenezer látogató Kétségkívül, a Pécsi Ipari Vá­sár egyik legnépszerűbb és leg­látogatottabb kiállítói része a Köztársaság téri iskolák udvara, ahol a Dél-dunántúli TÜZÉP és más cégek jóvoltából, a célsze­rű felhasználást is bemutatva, az építőanyagok és a hétvégi házak gazdag választékát vo­nultatták fel — a családi- és hétvégiház-építők örömére. Emlékeztessünk rá, az idei vá­sár egyik hangsúlya ez: bemu­tatni a választékot, ötleteket és szaktanácsokat adni a családi- és hétvégiház-építőknek. Alig­hanem ez maradéktalanul sike­rült, ilyen választék felett — egy helyen — aligha tarthat szemlét másutt az országban a magán­építő. ♦ — Repüljön el egyszer a Ba­laton felett, s meglátja, micso­da egyhangú kép fogadja, már ami a nyaralók tetejét illeti. Pala, pala, pala, s nagyjából mind egyforma színű. Pedig ma már tetőcserépből is színes, esztétikai élményt nyújtó válasz­ték létezik — mutatott körbe ki­állítási területükön Szederkényi György, a TöZÉP kereskedelmi igazgatóhelyettese. Ezek közül is egyről, a leges­legújabbról bővebben: a Pécs- váradi Építőipari Szövetkezet betoncserepeiről. Pontosabban az itt bemutatott betoncserepe­ket még az NSZK-ban gyártot­ták, ám hamarosan Pécsvárad is gyártani fogja. Arról van szó, hogy a szövetkezet licencet és gépeket vásárol az NSZK-beli cégtől, és a jövő év derekától már évi 3—4 millió darab (egy családi házhoz mintegy 1500 ilyen cserép szükséges) - az első osztályú -tetőcserép minő­ségével megegyező'— betoncse­repet gyárt, ötféle színben, pél­dául óaranyban is. A TŰZÉP kiállítását körbejár­va a látogató meggyőződhet, a korszerű építőanyaaokból mind nagyobb a választék, oéldául a falazóanyagokból is. Ezek, csak­úgy mint más éoítőanvagok és szerelvények, nyílászárók immár az energiatakarékosság, a iá hőszigetelés követelményét messzemenően fiavelembe véve készültek. A kiállításon több új ajtó és ablaktÍDussal ismerked­hetünk meg. Gyártóik között az ÉPFA, a nagvbajomiak. a Fejér megyei Alba Regia mellett a mi állami éDÍtőipari vállalatunkat is megtalálhatjuk. A kiállításon felállított fahá­zak láttán nem nehéz megálla­pítani: a faárak drágulásával a hétvégi házak árai igencsak megugrottak, ezért a gyártók igyekeztek kisebb alapterületű — s ezáltal viszonylag olcsóbb — faházakat konstruálni. Újabb kiállítók tartották meg tegnap szakmai napjukat a vá­sáron. Mi — a hazai cipő- és bőrruházati gyárak, s a keres­kedelem meghívott képviselői­vel egyetemben - a Pécsi Bőr­gyár szakmai rendezvé­nyére voltunk hivatalosak. Kon- rád György, a gyár kereskedel­mi főosztályvezetője ismertette tucatnyi új bőrféleségeiket, amiket a felhasználók igényei­nek és javaslatainak, egyszer­smind a világpiac igényeinek figyelembe vételével fejlesztet­tek ki az elmúlt időszakban. Közülük is kiemelkedik a Rinó marha-cipőfelsőbőr, amiből a vásárlók által olyannyira várt, a vizet lepergető cipők és csiz­mák gyárthatók. A Pécsi Bőrgyár az utóbbi években mind szorosabbra igyekszik fűzni kapcsolatait paitnereivel, fejlesztési részle­gében modellőr stúdiót hívott életre, ennek keretében rendsze­resen konzultál a cipőgyárak fejlesztőivel, modell-tervezőivel, s az ő véleményüket kikérve születnek az új cipő- és ruhá­zati bőrök. A versenyárakkal dolgozó, tehát hazai árait a világpiaci áralakulásnak meg­felelően mozgató bőrgyár teg­napi szakmai napján többek között még elhangzott — a fel­használók legnagyobb örömére, nyilvánvalóan — Pécs tavaly a világpiacon végbemenő árala­kulás figyelembe vételével két­szer is csökkentette termelői árát, s ezt a gyakorlatukat az idén is folytatni -kívánják, leg­alábbis ilyenek a kilátások. ♦ Tegnap a Videoton kiállí­tói termében, közjegyző jelen­létében sorsolást tartottak a Videoton modul készülékei­nek vásárlói által júniusban beküldött címkékből — ez az akció egyébként a televízió reklámműsoraiból jól ismert. Négyezer címkéből sorsoltak, a szerencsés nyertes: Zsókai Ru­dolf orosházi vásárló. A szé­kesfehérvári gyár visszatéríti neki júniusban vásárolt fekete­fehér televíziójának árát. Ezút­tal közelebbről is megismer­kedtünk a Videoton kiállított Hifi-tornyaival, amiket már több százan szerettek volna a helyszínen megvásárolni. Meg­tudtuk, a hangtornyokban a lemezjátszó és a magnó japán gyártmány, a rádió és a hang­doboz hazai szeptemberben- októberben kerülnek az üzletek­be az első darabok. A kisebb teljesítményű hangtorony irány­ára 30, -a nagyobbé 35 ezer forint. * Tegnap estig a 8. Pécsi Ipari Vásárt több mint 50 ezren ke­resték fel. Miklósvárj Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom