Dunántúli Napló, 1981. július (38. évfolyam, 178-208. szám)

1981-07-02 / 179. szám

© Dunántúli napló 1981. július 2., csütörtök Partizanmuzeum A csányoszrói partizán emlékszoba egy részlete Fotó: Proksza L. A petölisták emlékszobája Csányoszrón Nincsen a nagy turistaútvo­nalakon. egy ormánsági kirán­dulás alkalmával mégis útba kell ejteni a csányoszrói Pető- fi-dandár emlékszobát, amely idén, a győzelem napja al­kalmával nyílt meg. A korábbi fotókiállítást most valóságos kis múzeummá bővítette at Ja­nus Pannonius Múzeum és a jugoszláviai Harcosok Szövet­sége eszéki szervezete közötti együttműködés, melynek ered­ményeként számos eredeti tárgy és dokumentum - fegy­ver, egvenruha, tölténytáska, röplap, frontújság — került a cíányoszrói emlékszobába. Külön épületszárnyat emel­tek e célra a községi pártház tömbjében. Az emlékszobához vezető folyosón ai két szom­szédos baráti nép vezetőjének, Kádár Jánosnak és Josio Broz Titánok budapesti találkozá­sáról készült kép látható Tito elnök 1964. évi maqyarországi látogatása idejéből. Mellette két nyelven az idézet Tito el­nöktől, aki elismerő szavakkal méltatta azoknak a magya­roknak, a Petőfi-zászlóalj és a dandár tagjainak hősiességét, akik részt vettek a jugoszláviai népfelszabadító háborúban. Ovegtárolókban helyezte el a pécsi múzeum az idehaza előkerült és Jugoszláviából ka­pott tárgyakat, dokumentumo­kat. Ezek között az első tárlókban láthatók a magvar nyelvű falra­gaszok. felhívások, melyek a jugoszláviai magyar lakossáqot szólítják fel a népfelszabadító háborúhoz való csatlakozásra. Látható itt egy tenyérnyi röp­lap is ezzel a nyomtatott szö­veggel: ,,Fel magyar, délre! A Petőfi Sándor regiment vár ott!" Magyarok már a jugoszláv népfelkelés kirobbanása óta, 1941 nyarától harcoltak a par­tizánosztagokban, és vállaltak felderítői, összekötő és futár- szolgálatot. 1943-ban sorra alakulnak Jugoszlávia-szerte a nemzetiségi partizánosztagok, egyesítve a fasizmus elleni harcban a jugoszláviai csehe­ket, szlovákokat, németeket, kcsovói albánokat, tengermel- léki olaszokat. 1943. augusztus 15-én alakul meg a soknem­zetiségű Szalvónia egy kis fa­lujában, Slatinski Drenovácon az első magyar alegység Pető­fi Sándor neve alatt. Ez a zászlóalj két magyar és egy — Ernst Thälmann nevét viselő — német századból állt. A kiállítás korabeli fotókon mutatja be a zászlóalj pa­rancsnoki karát, élén Kis Fe­renc kapitánnyal, aztán a Bu­dapestről érkezett csoport tag­jait. Az alegységbe érkeztek ugyanis mindenünnen a ma­gyarok: Szlavóniából, Bácská­ból, a Vajdaságból, Baranyából. Jöttek a szökött katonák, a tá­borok foglyai. A további do­kumentumok már a dunai át­kelést mutatják be, ahol a pe- tcfisták Belgrád felszabadítása, 1944. október 20. után csatla­koztak a III. Ukrán Front erői­hez. November 7-én kezdték meg a közös átkelést Batiná- nál, majd Apatinnál, hogy to­vábbnyomuljanak Magyaror­szág felé. Ezeken a képeken szovjet és szerb katonákkal együtt láthatók a magyar egy­ségek tagjai. November 23-án jött létre a hadműveleti hídfő és kezdődött meg a szovjet fő­erők átkelése a folyón. No­vember végén felszabadul Mo­hács, Pécs, december 6-án Barcs. 1944. november 29—de­cember 8. között a' III. Ju­goszláv Hadsereg 35., 51. és 16. Vajdasági Hadosztálya közvetlenül is részt vett a dél­magyarországi felszabadító harcokban. A különböző magyar parti- záneqységekből 16 hónapos harci út után, 1944. december 31-én, már magyar földön, az akkori Kiscsányban alakult meg a ..Petőfi Sándor” nÓD- felszabadító rohamdandár. Mielőtt az osztrák határig űz­ték volna az ellenséget, 1945 márciusában talán legjelentő­sebb haditettét hajtotta végre a Petőfi-dandór. A bolmányi csatában eqyhetes küzdelem után a szovjet és a többi ju­goszláv partizánegységgel együtt megsemmisítette a né­metek hídfőállását, és észak felé meqtörle ellenállásukat. A csata véaén, úqvszólván a há­ború utolsó naoiaiban itt vesz­tette életét Kis Ferenc Da- rancsnok. Az eseményeket fel­idéző fotódokumentumok sora az ő temetésének képével zá­rul. Alotta ott olvashatók azon maqyar államoolqárok nevei, akik a Petőfi-dandór taqjai- ként á'Hoztók életüket o fasiz­mus ellen víva*t küzdelemben. Ott ‘■o'-akaznak azok a ju­goszláv kotonai kitüntetések is. melyeket a felszabadulás után nyert el a magyar dan­dár. Méreteiben, léotékében ta­lán szerény a csányoszrói em­lékszoba. jelentősége azonban rendkívül naqy. Megmutat is­mét egy szeletet a másik Ma­gyarországból, a földalatti, az emiaróns Magyarországból, az antifasiszta küzdelemben való magyar részvételről, és sajátsá­gos vetületét mutatja be a szo­cialista nemzetiséqpolitikának is. Mindennek méltó formába ön­tése pedig az emlékszoba, a kiállítás rendezőit, a Janus Fannonius Múzeum helytörté­neti osztályát dicséri. Gállos Orsolya I 'écs-Baranya művelődési illettnek kezdetei a elszabadulás után (2.) Bányász­művelődés „Csoda, hogy van. Van, hogy le­gyen csoda. Hiszen hogy élünk, az is csoda, hogy lóversenyre járha­tunk, az még nagyobb. S hogy van vesztenivalónk — az pedig mór egyenesen természetfölötti*'. — (Csurka István— Rákosy Gergely: így, ahogy vagytok I) A pálya és a fogadó. Nem lé­tezhetnek egymás nélkül, ügetőpá­lya egy van ebben az országban, fogadó körülbelül tízezer. Az ügető- pályán szerdánként nyolc, szomba­tonként tíz versenyt rendeznek, egy- egy verseny lefutási ideje átlagban alig több mint három perc, a tiszta versenyzési idő hetente legfeljebb egy óra, s ha ehhez arányitjuk a tíz­ezer fogadót, akkor ezt a „sport­ágat" népszerűbbnek kell tartanunk, mint a labdarúgást. Persze a lósport nemcsak sport, az ügetőpálya nem egyszerűen versenypálya, mint ahogy a fogadó sem egyszerűen szurkoló. A fogadó mindenekelőtt játékos, tehát nem pusztán szemlélője, hanem izig- vérig résztvevője is a versenyeknek, s hetenként nem egy órát, hanem ennek sokszorosát áldozza a lovakra, a pénzéről nem is beszélve. A ver­senyek előtt még csendes ez a kü­lönös világ, a fogadó lelkében is csend honol, a zsebében lapulnak a nyerés reményében eljátszható forin­tok, és erősen hiszi, hogy minden lehetséges, még az is, hogy nyerni fog. Ha nem hinné, nem lenne itt. A kasszák előtt az elmélyülés, az összpontosítás, az esélylatolgatás utolsó percei. A fogadók, mielőtt odaállnának az öt, tíz, húsz, ötven, vagy éppen 100 forintos címletű ti­ketteket árusító ablakok elé, lehe­tőleg minden szempontot igyekeznek figyelembe venni. Egyetlen igazi fo­gadó sem tartja szerencsejátékosnak önmagát, hazardőrnek pedig végképp nem; saját tapasztaltságában, ravaszságában bízva veti össze a lo­vak képességét, a verseny távját, a pálya állapotát, a hajtők rátermett­ségét és vélhető szándékát. Az igazi fogadó a megfigyeléseit, az ismere­teit, a tudását kívánja kamatoztatni, amikor fogad, s ha nyer, azt a saját érdemének tartja, ha pedig veszít, tudni véli, hogy milyen körülményt nem vett figyelembe . . . A tribün lépcsőjén álló fogadók többsége már látja, hogy vesztett. A kasszafavorit Fehérarany rosszul indult, már nem zárkózhat fel, s bár az ugyancsak sokak által fogadott Arnold remekül finisei, a befutó­egyenesbe még elsőnek forduló Eszék fáradni látszik. Arnold nyer, megle­petésre Engedély a második, még nagyobb meglepetésre a jól hajtott Datura szerzi meg a harmadik he­lyet a visszaeső Eszékkel szemben. Aki az első három lovat sorrendben eltalálta, az tíz forintra 3870 forin­tot nyer. ök vannak kevesebben. Az igazi fogadó a versenyt utólag is megvitatja. Van, aki szerint nem is szabadott volna a favoritban bíz­ni, mert megbízhatatlan dög; mások szerint viszont Fehérarannyal nem is akartak nyerni, mint ahogy Eszéktől is nyilvánvalóan a saját hajtója „vette el" a harmadik helyet. A vita szenvedélyes, mert noha az igazi fo­gadó is veszít, ő legalább a kudarc okát is meg tudja magyarázni. A fogadó számára nem akkor van vége a versenynek, amikor az utolsó futamot is lefutották, hanem, amikor az utolsó pénzét is elveszítette, ami rendszerint a verseny vége előtt kö­vetkezik be. Ez még nem az a pilla­nat. De súlyos. A fogadó ilyenkor még reménykedik. Még mindent visz- szanyerhet. Sőt! De a fogadó azért ilyenkor már a kudarcot is érzi. És megfogadja, hogy nem megy ki töb­bet a versenyre. De kimegy. Minden szerdán és szombaton. Aczél Gábor (Hauer Lajos felvételei) Egészségügyi szolgálat Az Oj Dunántúl 1945. szep­tember 11-i számának „Mun­kásművészet” rovatában olvas­hatjuk a következő híradást: „Nagysikerű szabadtéri elő­adást rendeztek Mecsekszabol- cson a bányászok”. Az eléggé elhagyatott álla­potú színpadot rohammunká­val, műszakon kívül rendbe hozták, reflektorvilágítással lát­ták el. A műsor fénypontja a János, vitéz volt, amely mintaszerű rendezésben pergett le. A sze­relők, a zenekar messze felül­múlta a műkedvelőktől szoká­sos teljesítményt. A színelőadás után, a mint­egy háromezer főnyi közönség számára nagyszerű élményt nyújtott a Sikondára beszállá­solt szovjet haderő tisztikará­nak egyik tagja, aki harmonika- kísérettel kozáktáncot mutatott be. Az újságcikkből úgy tűnik, hogy a bányász szakszervezet rendezte a szabadtéri előadást, mert ezzel zárja a híradást: „A mecsekszabolcsi szakszervezet tagjai kitűnő munkát végez­tek”. A „Munkásművészet” című rovat ugyanebben a számában a másik nagy bányásztelepülé­sen, Pécsbányatelepen rende­zett műsoros táncestélyről is hírt ad: „A pécsbányatelepi Kommu­nista Párt műsoros táncestélyt rendezett nagy érdeklődés mel­lett a Szabad Szakszervezet helyiségében.” A pécsbányatelepi estély mű­sora: Himnusz; A Magyar Nők Demokratikus Szövetsége (MNDSZ) szavalókórusa; Ady Endre: Hadak útján c. költe­ményét adta elő. A pártiskola jelentőségét, és a párt célkitű­zéseit Stier József ismertette. A híradás külön kiemeli a pécsi vendégszereplő művészek közül Sárai János (szavalat) és Nága Ervin (hegedűszóló) já­tékát. Az énekesek közül a pécsi zenekonzervatórium kiváló nö­vendéke: Schwarz Nelli és Ga- ramszegi György munkásdalo­kat és operettrészleteket adott elő, akik pompás felkészültség­ről és komoly tudásról tettek tanúbizonysáaot, írja a lap. Az est további részében Ul­rich Antal magyarnótákat adott elő. „Az est fénypontja Szabó Pösztör Erzsiké partizánnő be­mutatkozása énekével és sza­valatával." A híradás megjegyzi, hogy a pártnak sikerült megnyerni őt a propagandaügyek vezetésé­re. Kiemeli a cikk Solymár Ottó kiváló szereplését, aki a „kon­feranszié szerepében vicceivel állandóan tapsra késztette a közönséget”. Szerepelt még Bán János, a pécsi zeneiskola tanára. Ö ad­ta a zongorakíséretet Jerger József, Petőfi: Beszélünk, s csak beszélünk c. költeményé­nek szavalatához. Dr. Kovács András A „vesztőhely” A pálya és a fogadó A kasszák előtt Vita a verseny után Mindennapos felvételi ügyeletek gyermek belbetegek részére Pécs vá­ros: POTE Gyermekklinika, Szigetvár város és járás, a pécsi és a volt sellyei járás: Megyei Gyermekkór­ház. Gyermeksebészeti, kórházi fel­vételt igénylő gyermekfülészeti be­tegek, égett és forrázott gyermekek részére páratlan napokon: POTE Gyermekklinika, páros napokon: Me­gyei Gyermekkórház, Pécs és a me­gye egész területéről. Felnőtt belgyógyászat: I. kér.: II. sz. Klinika; II. kerület: Megyei Kórház (Belgyógyászat.); III. kerület: I. sz. Klinika. Sebészet, baleseti se­bészet: II. sz. Klinika. Égési sérülé­sek : Honvéd Kórház. Koponya- és agysérülések: ' Idegsebészet. Felnőtt fül-, orr-, gégészet: POTE Fül-, Orr-, Gégeklinika. ÉJSZAKAI KÖRZETI ORVOSI ÜGYELET Felnőtt betegek részére: Korvin O. u. 23., telefon: 11-169. Munkácsy M. utcai rendelőintézet, ügyeleti bejárat, telefon: 12-812. Veress E. u. rendelő- intézet, telefon: 15-833. Gyermek be­tegek részére: Munkácsy M. utcai rendelőintézet, gyermekpoliklinika, földszinti bejárat, telefon: 10-895. Fo­gászati ügyelet: Munkácsy M. u. rendelőintézet, ügyeleti helyiség. Te­lefon: 12-812. Minden este 7 órától reggel 7 óráig. ÉJSZAKAI ÜGYELETES GYÓGYSZERTÁRÁK Pécs-Vasas II., Bethlen G. u. 8.r 10/52. sz. gyógyszertár; Pécs-Meszes, Szeptember 6. tér 1. 10/3. sz. gyógy­szertár. Pécs, Kossuth L. u. 81. 10/8. sz. gyógyszertár; Pécs, Munkácsy M. u. 4. 1(1/9. sz. gyógyszertár. Pécs, Veress E. u. 2. 10/7. sz. gyógyszer- tár. SOS-ÉLET telefonszolgálat díjmen­tesen hívható a 12-390 telefonszámon, este 7-től reggel 7 óráig. * Az Egyesített Egészségügyi Intéz­mények 2. sz. Rendelőintézetében (Pécs, Munkácsy M. u. 19.) működő gyermekort^opediai szakrendelés — szabadságolások miatt — 1981. jú­lius 1-től 30-ig szünetel. Sürgős gyer- mekorthopediai esetek ellátása július 1—20. között a Gyermekklinika gyer­meksebészeti szakrendelésén törté­nik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom