Dunántúli Napló, 1981. július (38. évfolyam, 178-208. szám)
1981-07-12 / 189. szám
it térnyerés anatomiaja várakozó gépkocsik ezrei Jokoszuka kikötőjében A japán „csoda" Azt mondják, minden csoda három napig tart. Ám a „japán csoda”, azaz a szigetország meghökkentően gyors gazdasági fejlődése, átalakulása immár három évtizede tart. A második világháborúban vesztes, mélypontra jutott távol-keleti szigetország ma a tőkés világ második gazdasági hatalma, és számos szakértő, így az ismert cmerikai jövőkutató Hermann Kahn szerint az ezredfordulóig jó néhány stratégiai ágazatban megelőzi majd az Egyesült Államokat. Napjaink tőkés világában, amelyre a recesszió, a munka- nélküliség és az infláció párhuzamos növekedése jellemző, Japán kuriózumszámba megy. Noha a kétszámjegyű növekedési ütemnek itt is vége — s ebben az értelemben a sziget- országban szintén visszaesésről beszélnek —, eredményei mégis az egész nyugati világban irigységet kelthetnek. Titkok és tévhitek Mi a titka a szinte feltartóztathatatlan japán térnyerésnek? Az évtizedek óta tartó folyamat annál rejtélyesebb, mivel köztudott, hogy Japán jó néhány ásványkincset (alumínium, olaj, vas stb.) kénytelen külföldről behozni, s hogy földjének mindössze egyhatoda művelhető. Kelet- és Nyugat-Európában egyaránt sokan vannak, akik a magyarázatot olyan jelenségekben keresik, amelyek időközben anakronisztikussá váltak. Az 50-es években kialakult és mindmáig ható nézet szerint Japán kereskedelmi fölénye versenytársaival szemben az alacsony béreken, a dömpingárakon nyugszik. Ám ez a tényező a múlté: a szigetország bérszínvonala immár megközelítette a vezető ipari országokét. Hasonló, s legalább ilyen sűrűn emlegetett „tévhit”, hogy a japán dinamizmus fő oka a modern ipari üzemek túlsúlya. Ez nyilván igaz volt az 50-es, 60-as években, hisz a világháború utón szinte a semmiből kezdtek hozzá az ipar újrateremtéséhez, s az új létesítmények korszerű technológiája egy ideig forrása lehetett a fölénynek. De időközben három és fél évtized telt el. Különösen az amerikaiak és a nyugat-európaiak vádolják gyakran a japánokat a szabadkereskedelmet sértő, nem vámjellegű akadályokkai, azzal, hogy áruik hátrányban vannak a szigetország piacán. Ez bizonyos fokig ma is létező probléma, de aligha lehet magyarázat arra az évről évre ismétlődő hatalmas kereskedelmi mérleg- többletre, amelyet a szigetország versenytársaival szemben elér. Az igazság ugyanis az, hegy a japán piacon kíméletlen verseny folyik a hazai termelők között is, a minőségi követelmények igen magasak, s ehhez járul még a japán fogyasztók túlzott ragaszkodása, kötődése a hazai termékekhez. Nem megalapozott az az érv sem, amely a viszonylag szűkre szabott katonai kiadásokban véli felfedezni a versenyképesség titkát. Mert igaz, hogy arányaiban talán elmarad a szigetország fegyverkezése a NATO-államoktól, de abszolút nagyságát tekintve máris a hetedik a világon. Hovatovább az amerikai hadiipar attól tart, hogy gyümölcsöző piacai egy részét (űrkutatás, elektronika, repülőgépgyártás stb.) elveszti a japán előretörés miatt. a japán út Ha tehát mindez tévhit, mi a magyarázat? A válasz azokban a történelmi hagyományokon nyugvó, nemzeti sajátosságokban keresendő, amelyek Ja-' pán útját egyértelműen megkülönböztetik a többi fejlett tőkés államétól. Ezt egészítik ki olyan általános jellemzők, mint a magas termelékenység, kiváló piacismeret, informáltság, az erőteljes kutatásfejlesztés, a legfejlettebb technika nagymérvű felvásárlása az egész világon. Ami a japán út egyedi vonásait illeti, ezek között kiemelkedik az emberi tényező, maga a japán munkás. Fegyelmezett, terhelhető, tanulékony, munka- intenzitása igen nagy. Egyetlen példa: 1979-ben Japánban sztrájkok miatt 1,4 millió munkanap esett ki, az Egyesült Államokban 30 millió. Legendás az újdonságokra való gyors reagálás. Hatékony licencpolitikát folytatnak, s magas színvonalú a műszaki kutatómunka. A sikerek egy másik zálogát maguk a japánok is abban látják, hogy a gazdasági tevékenység nem annyira az egyéni, inkább a csoport- munkán nyugszik, V. Afanasz- jev, a moszkvai Pravda főszerkesztője (ismert szociológus) írta Japánban, a Toyo Kogyo autógyárban tett látogatásának tapasztalatairól: „Nincs semmiféle MEO. Mindenki magát ellenőrzi, s minden következő az előzőt”. A szovjet szakértő kiemelte a pontosság, a szervezettség, a munka- és technológiai fegyelem jelentőségét. Afanaszjev értékelése megszívlelendő, annál is inkább, mivel nyíltan kifejtette: nemcsak Nyu- gat-Európa, Amerika, hanem a szovjet, s általában a szocialista vállalatok is „tanulhatnak a vezetés művészetében a japánoktól". Korábban sokfelé idegenkedtek a japán munkaszervezéstől, azzal érvelve, hogy az Dél-Koreán kívül meghonosít- hatatlan. Manapság terjed a felismerés, hogy a lépéstartáshoz elengedhetetlen tanulmá- nyomni, s esetenként átvenni a szigetország gazdcság- s üzem- irányítási gyakorlatából mindazt (például a kiscsoportos munkaszervezést), ami előrevivő. Hogy tőkés viszonyok között a kiscsoportok eredményesen működhetnek, abban kétségkívül közrejátszik ez a tény: Japán munkaerő-állományának negyven százaléka életre szólóan szerződik vállalatával. Igaz, ennek hátránya a vállalattól való szinte teljes függőség, előnye viszont a relatív biztonság, az, hogy dekonjunktúra esetén sem tehető utcára a dolgozó. Ugyancsak eredeti, megkülönböztető vonása a japán gazdaságnak, hogy a nagy- vállalatok — ellentétben Nyu- gat-Eurápával vagy Amerikával — zömmel nem egyéni tulajdonosok, részvényesek kezében vannak, hanem rendszerint bankok, kereskedőházak birtokolják. Ennélfogva a legjelentősebb cégek, például az elektronikában érdekelt Toshiba, Fujitsu vagy az acélgyártó Nippon Steel nincs annyira rákényszerítve, hogy rövid távon maximális profitot biztosítson. Figyelmük középontjában így a gyors növekedés, a jövőbeni pozíciók megszerzése állhat. Hatékony tervezés Tőkés viszonyok között egyedülállóan széles, hatékony a tervezési rendszer is. Amíg más nyugati államokban, például Franciaországban a tervezés csak jelzésjellegű, Japánban a kormányzat erőteljes nyomást gyakorol a magántőkés vállalatokra a Gazdaságtervezési Intézet által kitűzött konkrét fejlesztési célok megvalósítása éidekében. Nem utolsósorban ennek, a széles körű állami befolyásolásnak köszönhető, hogy a szigetország versenytársainál erősebben összpontosít az ún. stratégiai ágazatok, a számítógép- s félvezetőgyártás, az optika, a képátvitel fejlesztésére. A távoli szigetország gazdasági térnyerése tehát nagyon is kézzelfogható „titkokon” nyugszik. A nemzeti sajátosságok hasznosítása, a gyors reagálás, a fogyasztóhoz való nagyfokú alkalmazkodás — tömören ezekkel magyarázható a „japán csoda". Győri Sándor Ipari robotok végzik a hegesztést a Nissan Motor Company egyik üzemében Dél-Csehországban, Kamen várának a falai között kapott helyet ez az egyedülálló múzeum. A gyűjtemény egyik legérdekesebb darabja az 1894-ben Csehországban Hildebrandt és Wolfmüller tervei alapján gyártott kerékpár. Ezekből a járművekből az egész világon mindössze hat maradt. Osztatlan sikert arat a Laurin- és Klement-cég óránként 80 km-es sebességgel haladó sportkerékpárja is. A gépet 1905-ben Csehországban gyártották. A Gewandhaus Éj orgonája Az NDK legnagyobb orgonáját építi meg Lipcsében a potsdami Schuke orgonakészítő nemzeti vállalat. A 89 regiszteres, 6650 sípból álló orgonát az új Gewandhaus nagytermében szólaltatják meg. A sípok részben fából, részben pedig cink-ólom ötvözetből készülnek. A legnagyobb sípok 9,5 méter hosszúságúak, a legkisebbek viszont 8 milliméteresek. Úriás pisztrángok Bretagne-ban (Francia- ország) pisztrángokat, amelyek rendszerint csak édes vízben élnek és 8—12 hónapos korukban elérik a 200—900 grammos súlyt, 4 -6 kg-osra hizlaltak. A halakat kb egyéves korukban egy további negyedévre tengervízzel töltött medencébe helyezték, ahol héjasállatok hulladékaival és rákokkal táplálták őket. Izükben állítólag alig különböznek a lazactól. „Terepjáró” erőmű A több hónapos expedícióra induló geológuscsoport temérdek holmit visz magával: felszerelést, élelmiszert, ruhát. Olykor valóságos terepjáróautó-vona- tok szállítják a kutatókat a tajgábo, a sivatagba, ahol Ickatlan vidéken -ütnek sátortábort. Az ilyen sátorváros pedig nem nélkülözheti a villanyt, amelyet mozgó áramfejlesztőtelep nyújt. Az efféle „vándorerőművek" családja nemrég egy gázturbinás modellel bővült. Makettjét Uljanovszk- ban állították ki. Készítőinek elgondolása szerint ez, a gép légpárnán halad, és a leghoTzáférhetetlenebb zúgokban levő táborokat is elláthatja villamos energiával. A „Republica Dominica” cukorgyár gépterme Gazdasági reform Kubában Nagyobb sebességre kapcsolva Roberto Martinezzel, a Kubai Komunista Párt legutóbbi, II. kongresszusán ismerkedtem meg. A tanácskozás szünetében egy sarokba húzódva leltem rá, elgondolkodva szívta szivarját. — Nem szégyellem, elég keveset értek az egészből, ami itt elhangzott — mondta minden kertelés nélkül — Egy cipőgyár igazgatója vagyok. Nálunk mindezidáig olajozottan ment minden, bár kétségkívül a cipők minősége miatt időnként zsörtölődtek a partnerek. Most azonban valósáaos ciklon söpört végig a vállalatunkon. Autonom egységgé váltunk — ahogy a nemrégiben megkapott körlevél fogalmaz —, gazdasági számításokat kell végeznünk, új irányítási, tervezési, premizálási rendszert követelnek tőlünk. Nem is tagadom, ezek a bonyolult kifejezések kezdetben nem kis fejtörést okoztak nekem. Elvégre a forradalom jóvoltából csak 18 évvel ezelőtt tanultam meg írni, olvasni. Érzem a csontjaimon, hogy megöregedtem. Lassan ót kell adnom a helyemet a fiataloknak. Roberto Martinez szavai tükrözik azt a változást, amely a kubai gazdaságirányításban ta- valv óta végbemegy. Carlos Rafael Rodriguez, az Államtanács és a Minisztertanács elnökhelyettese íay fogalmazott: „átmeneti időszak a mostani, a Droblémák megoldásának ideiglenes megoldása és egy új rendszer között”. Nem sokkal később Fidel Castro is érintette az ország életének e fontos állomását: „Egyáltalán nem arról van szó, hogy új kulturális forradalmat akarunk kibontakoztatni De változásokra van szükség. Még abban az esetben is, ha súlyos árat kell érte fizetnünk . ..” Azóta már tudjuk milyen változásokra célzott Fidel Castro. Politikai síkon az intézményesí- tési folyamat során megszülettek a népi hatalom szervei, új politikai—közigazgatási felosztás jött létre, újjászervezték a központi hatalmat és megszilárdították az államhatalmat. Castro elismerte, hogy a korábbiakban a forradalom nem dolgozott ki megfelelő gazdasági programot. Feltárva a gazdasági életben tapasztalható fegyelmezetlenséget, a pénzügyi zűrzavart, a lakosság gondjai iránti közömbösséget, a munka- fegyelem hanyatlását, az erőforrások ésszerűtlen elosztását, a forradalmi vezetés minden szinten elkezdte a hibák kijavítását. Kuba tehát nagyobb sebességre kapcsolt a gazdasági irá. nyitás és tervezés új módszereinek fokozatos bevezetése révén, a hitelfolyósítás, a statisztika, a bank- és pénzügyi rendszer módosítása, a vállalatok szerepének és koncepciójának megújítása révén. Mérleget készíteni pefsze még korai lenne. Annyi azonban máris megállapítható: a gazdasági reform megindítása óta most első ízben új módon megszervezett cukornádaratás az ország történetében még soha ilyen ered. ményes nem volt Seres Attila H megújuló Berlin A Német Demokratikus Köztársaság fővárosában 1971 és 1980 között 128 ezer lakást építettek, illetve újítottak fel. Ez a hatalmas épíési ütem azt eredményezte. hogy tíz év alatt minden negyedik berlininek jelentősen javultak a lakáskörülményei. A lakások átadásával eavütt készültek el mindenütt a bölcsődék, az óvódák, az iskolák a bevásárló központok, a klubok, az éttermek és a szolgáltató üzletek Berlinben az utóbbi tíz évben 21 ezer óvodai és 9 ezer bölcsődei helv. 111 iskola, 110 középiskola, 63 ABC-áruház és 18 étterem (6500 hellyel) létesült. Az építés első ütemében, 1971—76 között a Leninallé és a Ho Si Minh út körzetében — 135 hektáros területen — 45 ezer csalód jutott új otthonhoz az 5—11—18 és 21 emeletes házakban. Ugyanebben az időszakban a Breifswalder út környékén 10 ezer, az Állatkerti úton 3400. Friedrichsfeld-Ost- ban 2200, Buch-ban pedig 3300 lakást adtak át — ez utóbbi helyen főleg egészségügyi dolgozóknak. A hetvenes évek közepén indult a legnagyobb szabású berlini lakótelep-építkezés a Marzahn városnegyedben. A tervek szerint 1985-ben már 100 ezer ember él itt, ahol korábban csak füves térség volt 1980-ra már megvalósult 40 ezer berlini új otthona, a szükséges szociális, oktatási, kulturális és közlekedési infrastruktúrával együtt. Az építők nemcsak a célszerűségre törekedtek, hanem parkosítással, szökőkutak, szobrok és egyéb köztéri alkotások elhelyezésével esztétikussá is tették a marzahni lakótelepet. A közeljövőben mozit, áruházat és uszodát is építenek Marzahn- ban. Az új építkezések mellett Berlinben egyre nagyobb hangsúlyt kap a régi házak, lakások felújítása, modernizálása. A tervező-építő kolektívónak és a berlini lokálpatriótáknak az a véleménye, hogy a régi, ódon házak megőrzése fontos feladat, A századforduló idején épült egyedi tervezésű házak adják meg Berlin sajátos arculatát. A tervek szerint 1990-ig 350 ezer régi lakást újítanak fel. A berliniek kedvelik ezeket a régi épületeket, s a cél az, hogy az építések és rekonstrukciók révén harmonikus egységbe olvadjon össze a régi és az új. A modernizálás jelenleg főleg Berlin keleti részén folyik: a Prenzlauer Bergen, a Friedrichshain, Lichtenberg és Mitte kerületekben. Ezeket a városrészeket a századfordulón épült munkásnegyedek. bérkaszárnyák jellemzik. A következő években az életkörülmények javításában el. ső helyen a korszerűsítés szerepel, a régi házakban lakó berliniek biztosak lehetnek abban, hogy lakáskörülményeik javulnak. Az első ütemben, 1981—85 kö. zött több mint 100 ezer lakást összkomfortos! tanok, újítanak fel, s ez mintegy 300 ezer embert érint. A komor, sötét bérkaszárnyák egyes szárnyait lebontják, s így több napfény éri a lakásokat. A sötét lakásokat megszüntetik, s helyükön kis műhelyek, üzletek nyílnak. Nem. csak a házakat tatarozzák, festik újjá, nemcsak a lakásokat korszerűsítik, hanem a környéket is megszépítik. Játszóudvarokat, parkokat létesítenek, egyes utcákat sétálóövezetekké alakítanak át. Építő- és képzőművészek tervei alapján állítják helyre a házak homlokzati és oromdíszítését, modern művészek szobrai, köztéri kompozíciói díszítik majd e „régiúj'’ városnegyedeket. HÉTVÉGE 7.
